A holokausztban megölt diákokról emlékeztek gimnazisták és tanárok 2017. március 6-án a Szent László Gimnáziumban Mezőkövesden, majd felavatták Zsiga Renáta, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatójának szobrát, vagyis emlékjelét.
Tóthné Valériával, a kutatás motorjával kapcsolatban vagyunk, tavaly már írtunk a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület által gondozott Üres padok programról. Gimisek váltak helytörténésszé, megkérdezték a nagyszülőket információkat gyűjtöttek különböző intézményekből, majd készítettek egy kutatási beszámolót. Két mezőkövesdi hallgatót tudtak megnevezni, az ő padjaik lettek üresek 1945-ben.
”Végül öt olyan egykori diákra bukkantak, akik a holokauszt idején Mezőkövesden tanultak, ketten túlélték a vészkorszakot. Kiderült, Waller Istvánt és a magántanuló Berényi László Györgyöt is Auschwitzba vitték, ott haltak meg 1944 júniusában. Grünberger Istvánról nem tudták kideríteni, mi lett a sorsa.
Valériától ígéretet kaptunk arra, hogy majd a teljes beszámolót közölhetjük képekkel és illusztrációkkal. Mi pedig hozzátesszük, amit hozzá tudunk.
Mutatom az Északban megjelent szkennelt cikket az eseményről, de a BOON oldalán is olvasható.
Aludva párat a 3. Groszmann Lili napra, egyszerűen megvonom a harmadik évét gyalog taposó kutatásunk blogon kívüli eseményének gyorsmérlegét.
A Groszmann Lili Nap
rajtunk kívül senkit sem érdekel.
Abban az értelemben, hogy fizikailag is jelen legyenek egy ilyen emlékezésféle sétán emberek. Túl nagy a táv? Túlságosan vasárnap van május utolsó előtti hétvégéjén?
Francokat, Frankón nem érdekli az embereket.
Persze Cserépben sokat beszélgetünk az 1944-es és korábbi eseményekről, nagyon kedves öreg nénikkel interjúzunk, amikor a kocsmában meglátnak a helyi arcok megkérdezik, hogy áll a kutatás, de valahogy ez a rendezvény olyan üres emberek nélkül, mint egy széder tál a múzeumi vitrinben.
Nem érdekli az emléksétánk a Mezőkövesd-környéki embereket, nem érdekli a zsidó szervezeteket, nem érdekli a környékbeli értelmiségi réteget, nem érdekli a polgármestereket, nem érdekli a normál klasszik sajtót sem. Tisztelet a kivételnek, kösz Balázs. Tavaly Tállai úr elhozott egy kamerát magával, idén magát sem hozta el a gépkocsiján.
Nem teszi ki Az élete menete alapítvány a honlapjára az eseményt, mert nem ők szervezik, a környékbeli huszonhét község polgármestere a meghívómra semmilyen választ nem adott. Ésatöbbi. Sorolhatnám.
Amikor 2014-ben útra keltem, nem foglalkoztam semmivel, egyszerűen úgy döntöttem, hogy végig gyaloglok azon az úton, ahol 44-ben elvitték a cserépieket a mezőkövesdi gettóba.Talán túlgondoltam ezt az egészet, tavaly István hozott magával pár embert, de idén megint csak majdnem magamra maradtam. Pedig jelentek meg cikkek, egyre több helyen tudnak a kutatásról. Meg ilyesmi.
Nincs ezzel baj.
Ez egy ilyen történet.
Cserépfalun és a környékén kábé ötezer fős zsidóság élt a 19. század elejétól a 20. század közepéig, ma senki sem él már itt, mert többségüket megölték. Magyarok, németek, nácik, ávósok és a többi szar ember. A házaikat lerabolták, a földjeiket elvették, később a házaikba beköltöztek és élt tovább ez a matyós, bükkaljás közösség zsidók nélkül, mintha mi sem történt volna. Aki túlélte a holokausztot, azok gyorsan leléptek innen.
Ez van.
Min dolgozunk éppen.
Tóthné Valériával közösen készítünk egy térképes adatbázist a mezőkövesdi zsidók házairól, fotókkal ezzel és azzal
Az egerlövői temetőben az áldozatok neveit a helyi lelkész úr segítségével felvéssük az emlékkőre
A mezőkövesdi gettó helyén emlékkövet rakunk le. A polgármester nem válaszolt a megkeresésre, valószínűleg gerilla verziójú emlékkő lesz kitéve
Folytatjuk a cserépi hitközség kutatásáat, mert volt Cserépfaluban Hitközség!
A cserépi zsidó temető kapcsán felvettük a kapcsolatot budapesti szervezetekkel, ősszel újra próbálkozunk
Vannak auschwitzi kartonjaink, pl. Groszmann Erzsébeté
István tartja a kapcsolatot egy cserépi leszármazottal, itt is lesznek majd fontos események
Volt a könyvtárban egy zsidó emlékeket bemutató tárlat, erről is írok majd
A dachaui listán is érdekes neveket találtunk
Az 1851-es anyakönyvek feldoglozásával is haladunk
Elkezdtük gyűjteni a környékbeli monográfiákat
Ábrányban volt egy miskolci egytemistákból álló csoport, az egyik egyetemista a zsidóságot kutatja, itt egy helyi lakos segít, ígért nekünk anyagokat
És még sok minden van, amit le szeretnék írni,
mert nem élhetünk tudatlanságban.
Jövőre újra lesz Groszmann Lili Nap 2017. május 21-én.
2016. május 22-én 17 kilométert sétáltunk kábé azon az útvonalon Cserépfaluból az egykori mezőkövesdi gettóig, ahol 1944-ben vitték a cserépi zsidókat.
Most öten indultunk el Cserépfaluból, útközben a bogácsi kocsmában nyolcan beszélgettünk az életről és hárman hagytuk el Mezőkövesdet három óra körül.
A blogunkból is ismert mezőkövesdi tanárnő, Tóthné Valéria is csatlakozott, és a sétánk történetében először egy Cserépfaluban felnőtt hölgy is velünk tartott. Eddig még olyan igazi cserépi nem volt velünk.
3. Groszmann Lili Emlékséta
Extraköszönet a három rendőr úrnak a biztosításért.
2017. május 21-én újra jövünk és megyünk, mert ÉLET.
Pár kép a sétáról:
Tóth Balázs fotói a cserépi részről. Köszönjük szépen.
Tóthné Valéria a mezőkövesdi gimi lelkes tanára. Tavaly az utazó tárlatot már megírtuk, idén a vagonkiállításban is közreműködtek Valika diákjai. Most éppen az Üres padok projekten dolgoznak a kövesdi diákok.
Mi ez a projekt?
Arra hívjuk fel az ország középiskolát, diákokat és tanárokat, hogy kutassák fel a holokausztban elpusztult, meggyilkolt egykori diákok nevét, és emléküket örökítsék meg az iskola falán. A kutatás a Zachor Alapítvány szakmai támogatásával valósul meg. Ezt már több iskola megtette, mert nem vártak egy kerek évfordulóra, a hivatalos állami megemlékezésre, hogy megismerjék múltjuknak ezt a szomorú fejezetét. Mindezt azért, hogy soha ne feledjük: a megbélyegzés, a kirekesztés, a gyűlölet – ha nem álljuk útját, tragédiához vezet.
A felhíváshoz csatlakozó iskoláknak minden segítséget megadnak, hogy eredményesen végezhessék el a kutatást, és támogatást kapnak a diákok nevét megörökítő táblák elkészítéséhez és elhelyezéséhez. Minden további információ az „Üres padok” honlapon található meg. Olvass tovább: Szombat.org
A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület projektje tavaly kezdődött, egyelőre nem találtam meg az említett honlapot, de majd idővel bizonyára élesedik. Vagy megtalálom.
A kövesdi diákok fellapozták a gimnázium évkönyveit, kigyűjtötték az izraelita vallású gyerekeket, majd készítettek egy táblázatot.
Izraelita tanulók aránya a mezőkövesdi gimiben, 2016
Jó nagy táblázat. 1912 és 1944 között ilyenek voltak az arányok. az 1942-es adat hiányzik. Ez a táblázat is megér majd néhány posztot a későbbiekben.
Az Üres padok projekt egyik célja, hogy a gimiben maradjon nyoma ennek a szörnyűségnek. Egy tábla, egy emlékező sarok vagy bármi, ami arra emlékeztet örökre, hogy a gimnáziumból elvitt gyermekeket azért ölték meg, mert zsidók.
Tóthné Valéria kérdezett tőlünk:
1943/44-ben négy tanuló volt összesen izraelitaként feltüntetve, akik közül kettő biztosan túlélte a háborút, kettő esetében bizonytalanok vagyunk. Több helyre írtunk, kerestünk, de biztos adat nincs. Ők Grünberger István /elsős volt abban a tanévben, tehát 1933 körül születhetett/, és Waller István, aki harmadikos. Találtunk olyan infót, hogy talán 1929-ben született helyben, és 1945-ben feltételezetten meghalt. Ennél tovább nem jutottunk.
Ha sikerülne biztos adatot találni, a gimi falán elhelyeznének egy emléktáblát a nevével.
Grünberger Pista és Waller István is a holokauszt áldozata. Mindketten megtalálhatók a mártírok adatbázisaiban.
De hogyan lehetünk ebben teljesen biztosak? István ajánlata.
Meg kell nézni az anyakönyveket. A születésit és/vagy a halotti könyvet.
Az utólagos megjegyzésbe feltüntették az UB/xxxx számot.
Az Auschwitzban elgázosítottakat igy nyilvánították halottá.
Az iskolai dokumentumokban ott kell lenni az anyja, apja nevének,
Össze kell vetni a születési vagy halotti kivonatban található adatokkal.
Megvan a két emlitett áldozat.
Készülhet az emléktábla.
A mi adatbázisunkban: Waller István. Apja Waller Sándor, anyja Tepper Jolán.
Más:
Róth László elküldte a kövesdi gimis kutatócsoportnak a múltkori blogban említett hol laktak a kövesdi zsidók adatbázist. A diákok ezen is dolgoznak. Valériával megbeszéltük, hogy kicseréljük a házakról eddig már elkészített képeket és majd egy egységes klassz netes felületen megjelenítjük. Hogy ne dolgozzunk kétszer ugyanazon.
A Magyar Zsidó Levéltár és Múzeum hamarosan a rendelkezésünkre bocsátja az erről szóló dokumentációt.
Eseményajánló: 3. Groszmann Lili Nap 2016. május 22. Cserépfalu
Megnéztem múlt pénteken a Történetek egy családi albumból – magyar zsidók 20. századi emlékei c. időszaki vándorkiállítást a mezőkövesdi gimiben.
Nagyon meglepődtem, amikor október elején olvastam a kövesdi kiállításról. Másfél éve kezdtem, majd ketten folytatjuk azóta a kutatásunkat a mezőkövesd-környéki zsidóság történetéről, ez idő alatt a helyi rendőrségen és a könyvtáron kívül nem tudtam semelyik mezőkövesdi intézménnyel kapcsolatba lépnem. Csak E-mailen kommunikálok, nem kaptam automatikus válaszüzenetet sem.
Természetesnek is vettem, hiszen a temetőn és az iskola falán lévő fekete táblán kívül semmi sem emlékezteti a helyieket arra, hogy valaha itt egy ezerfős zsidó közösség éldegélt. Tállai úr is elmondta a megemlékezésen, hogy hiába él itt 30 éve, nem sok mindent tud a zsidó múltról.
Tehát meglepődtem és nagyon megörültem. Azonnal írtam az iskolának. Telefonáltam is. Kértem Pataki Éva segítségét, ő adta meg a kiállítás szervezőjének, dr. Tóthné Hegyi Valéria tanárnő elérhetőségét.
Tóthné Valéria, bogácsi, a férje pedig természetesen cserépi. Egyszerű érdeklődésből szánt a Centropa Alapítvány képzésére egy hosszú hétvégét a tanárnő, itt beszéltek a vándorkiállításról. A tanárnő megdöbbent, amikor meglátta az egyi paravánon két kövesdi zsidó lány matyó ruhás fotóját. Tóthné Valéria ekkor döntötte el, hogy elhozza Mezőkövesdre a vándorkiállítást. Nem került egy fillérbe sem és az iskola vezetése is támogatta az ötletet.
2015. október 9-én 9 óra 23 percre érkeztem meg a tárlatvezetésre. A koncepció a következő: Diákok tartanak vezetést. Négyes váltásban mesélnek a kiállítási pavilonokról. Az egyik osztálynak tartottak vezetést, ezen vettem részt. Felszakadtak régi gimis sebeim, sok unalmas kiállításon jártam, de a négy különböző tematikájú, és főleg ez a diákok diákoknak típusú vezetés nagyon rendben volt.
A „Történetek egy családi albumból” kiállítás egyszerű zsidókról szól, például a matyó ruhás kövesdi Klein Arankáról is, akik ugyanúgy éltek mint akárki más. Mezőkövesden volt olyan időszak amikor kilencven üzletük is volt a zsidóknak. A Klein lányokon kívül pékekről, gyári munkásokról, tanárokról, ápolónőkről, adminisztrátorokról, fogorvosokról is szólnak a történetek. Hatalmas családi fotókat nézhetünk a gimi dísztermében. Ahogy mondják: egy fotó ezer szó. A fotókhoz társított történeteken nevetünk és mosolygunk, az életről szól a tárlat, kicsit azért lehet szomorkodni is.
Az utolsó tárlatvezető lány megkérdezte a diákoktól, hogy változott-e a véleménye valakinek a zsidókról. Nem nagyon voltak akítvak a diákok, majd az egyik diák kibökte, hogy nem volt rossz véleménye eddig sem a zsidókról, aztán többen is helyeseltek.
Hát. Jó lenne ha tényleg így lenne. Aztán a tanárnővel megbeszéltük, hogy talán miattam voltak visszafogottak a diákok, egy idegen is volt köztük. Talán maguk között jobban tudtak volna erről is beszélgetni. Hátha beszélgetnek is majd suli után. Valahogy így:
Hé Vágod? Ezek a zsidók ugyanolyanok mint én! Yolo!
Végén Tóthné Valéria még tartott egy levezetést a diákoknak, reméljük, hogy tényleg bejutnak a diákok fejébe az infók és hátha többen rájönnek, mekora lúzerség általánosítan, mekkora nagy gáz bárkit is bármiért gyűlölni. Igazán nagy menőség a tolerancia.
A tárlat október 22-ig látható a Szent László Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola nyitvatartási idejében. Fel kell hívni a 49/500-033 számot és a 101-es melléken lehet időpontot kérni.
Itt van még tizenkét felvétel a tárlatról:
A Mezőkövesd Tv forgatott a kiállítás megnyitóján:
