Címke: fotó

„Vajon ismerhettem volna?” – a 13 éves Szegedi Blanka emlékei a 13. Groszmann Lili emléksétán

A 13. Groszmann Lili-emléksétán megtörtént a csoda, akkor amikor a 13 éves Szegedi Blanka családja nevében egy közel kilencvenéves fényképet adott át nekem.

Az 1938-ban készült osztályképen Groszmann Lili és Blanka dédnagymamája, Lukács Teréz is látható, középen pedig Batta tanár úr ül az egykori 5–6. osztályos tanulók között.

A fotó, a középső sorban jobbról a harmadik Groszmann Lili.

A fénykép egy különleges barátság emlékét őrzi. Blanka elmondása szerint dédnagymamája és Lili között nagyon szoros kapcsolat alakult ki. Mivel Lili mozgássérült volt, Lili édesapja egy kis kocsit készíttetett számára, amelyen Teréz nap mint nap az iskolába húzta barátnőjét. A család emlékezete szerint a Groszmann család élelmiszerboltot működtetett a katolikus templom mellett, dédnagymamája pedig rendszeresen vitt nekik friss tejet. Groszmann úr gyakran édességgel – például süvegcukorral vagy krumplicukorral – jutalmazta a segítséget.

Blanka számára különösen fontos volt részt venni az emléksétán, hiszen gyermekkorától hallgatta nagymamája és dédnagymamája történeteit. Mint mondta, gyakran elgondolkodik azon, vajon ismerhették volna-e egymást, ha a történelem nem szakítja félbe a cserépfalui kislány életét.

A fénykép átadása mellett egy másik, generációkon át fennmaradt emléket is megosztott. Elmondása szerint egy cserépfalui asszonytól hallotta, hogy a holokausztot túlélő Groszmann György a háború után visszatért a faluba, és arról beszélt: egy katona megpróbálta kimenteni húgát, Lilit a haláltáborból, ám a kísérlet tragikus véget ért. A történet ma már inkább a helyi emlékezet része, mintsem bizonyítható történelmi tény, mégis jól mutatja, milyen mély nyomot hagyott Lili sorsa a közösségben.

2014-ben Blanka 1 éves volt amikor cserépfalu történeteit feldolgozó kutatásom, életem elért Groszmann Lilihez. Lehet ennyi idő kellett ahhoz, hogy helyben is megtörténjen a csoda. Nagyon köszönöm Blankának, és várom további történeteit, ezennel ő is része kis csapatunknak.

A fotón Blanka a sétán, a Schwartz háznál.

Lesz még poszt a 13. sétáról, a fiam is 13-as számmal játszik a focipályán, az élet egy csoda.

Bálványosi zsidó temető

Pár éve a nyaralás alatt pár temetőt megnéztem, plusz tavaly 5-6 temetőt fotóztam be, amit majd töltök fel az oldalra és talán egyszer a zstm.hu-ról is elérhető lesz.

Múlt héten Bálványos, Somogy megye volt a helyszín. A református sírhelyek fölött található 9 sírkő elborulva, félig eléborulva, vagy állítva helyezkedik el. Mivel a temetőn belül vannak a kövek, ezért rendesen és szépen karban van tartva.

A bejárattól száz méterre, a református kövek mögött van a zsidó temető:

Így néz ki a 9 kő bálványosi magányában:

A Yad Vashem adatbázisa ad ki bálványosi mártírokat például Faragó Rezső is Somogy megyében, Bálványoson született.

Az USHMM adatbázisában is vannak bálványosi túlélők.

Bálványos a tabi, 213-as anyakönyvi kerülethez tartozott. Sok infót hirtelen nem találtam, de majd bővítem a bálványosi információkat is.

További képek a temetőből, 2022. július 28-án.:

Groszmann József háza 1980-ból

A Herman Ottó Múzeum digitalizálta be az 1980-ban készült fotót Groszmann Józsefék házáról.

A fotó innen is elérhető.
Lakóház, Petőfi út 5. sz., Cserépfalu. Fotó /kasírozva/. Népi építészeti emlékek Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből, a Herman Ottó Múzeum anyagából, másolat.

Távolabbról:

Közelebbről:

Legközelebb készítek egy friss fotót is.

„nem szerette senki” – Orosz Lajos

Hogy a francba történhetett meg 1944-ben, hogy két család egyszerűen eltűnjön egy kis falucskából? Erre normális válaszokat nehéz találni, most teszünk egy próbát.

Bemutatunk egy elképesztően szemét embert Cserépfaluból. Orosz Lajost.

István talált egy levelet, ami egy 1969-es perújrafelvételről szól. Ebben az olvasható, hogy Orosz Lajos és társai Oroszországban 100 embert, gyerekeket, nőket és férfiakat betereltek egy istállóba, majd rájuk gyújtották az egészet.

Itt a részlet:

Az iratot 1969. április 14-én küldték Dr. Szakács Ödön elvtársnak, a legfelsőbb bíróság elnökének. Biszku elvtárs április 21-i meghallgatására invitálták.

Orosz Lajos ellen 1946-ban és 1948-ban is indultak büntetőeljárások háborús bűnök miatt, de utóbbinál felmentették azzal az indokkal, hogy parancsra ölt civileket. Vagyis egészen pontosan nem volt róla meggyőződve, hogy ilyen parancsot nem kaphatott.

„felsőbb parancsok tövényességét illetően tévedésben volt”

Orosz Lajos régi ismerősünk, csendőrként szolgált, amíg volt csendőrség, még származási levele is volt 1940-ből. 1944-ben Horthy ki is tüntette a Szovjet elleni hadművelet alkalmából.

Orosz Lajos neve több bírósági iratban feltűnik, pl a kapuvári deportálásoknál is. A deportálásokat nem a helyi csendőrök oldották meg, hanem máshonnan vezényelték át őket direkt azért, hogy ne legyen ismeretségi kapcsolat a helyi zsidókkal.

Forrás: Flickr

Ismerünk egy 1956-os dokumentumot is, melyet állítólag Orosz Lajos írt a cserépfalui szervezkedésről, igen részletes jelentést készített, tehát a negatív erkölcsi tartása ekkor is működött.

Valószínű, hogy beszervezték, így menekülhetett meg a háború után a börtöntől.

Cserépfaluban egy gyermekes asszonyt vett el később, gyermeke nem született. A faluban egy rettentően elviselhetetlen nagydarab emberként írták le az egykori csendőrt, aki azt a pályát futotta be, mint sokan mások, nyilasból szépen okosan besúgók lettek. Akik pedig sokáig éltek, nemzeti konzervatív harcosok lettek. A körök körbeérnek mindig.

Orosz Lajos az erdészetnél volt kubikos, majd brigádvezető lett, míg meg nem halt.

Egy cserépi ismerős ennyit írt róla csak:

„nagyon rossz ember volt, nem szerette senki”

Orosz 69-es ügyével és a jelentéseivel még foglalkozunk.