Majdnem három hónapos munka után elkészültünk a borsod megyei zsidó temetők összegyűjtésével. A temetők nagyobb része, 98%-a pontos helyet, kataszteri térkép alapján pontos telekméretet mutat.
Örülünk Vincent 🙂
Hónap: 2017 február
Elveszíti temető jellegét…
Minden átalakul, átalakítható, eladható, elvehető. Így lesz zsidó temetőből 1983-ban kis lakópark, 1970 körül köz- vagy más egyház temetője, panzió, szeméttelep, magántelek…
Lehetne sorolni a fura dolgokat.
Borsod megyében eddigi vizsgálódásaink szerint tíznél több ilyen esetet találtunk. És ez nem azokon múlt, akik megvették, megszerezték ezeket a temetőket…Nem. Azokon, akik hagyták.
Hogy lehet eladni, elveszíteni egy temetőt? A háláchá kifejezetten tilosnak írja le ezt.
Akkor?
Ezt már csak halkan fűzöm hozzá: ahol temettek, ott a sírban….ott van valaki. Érdekes módon elmegyünk ezek felett – ha nem budapesti temetőről van szó… Ott egy vélt/valós – igazából tök mindegy – nem zsidó betemetése mekkora vihart kavart… Itt meg temetők hiányoznak a fiókból.
Ébresztő Budapest!
Update
A facebook Zsidó múlt csoportjában cikkünkre így reagáltak:
“Van felelőse a zsidó temetöknek a MAZSIHISZ-en belül,őt kell kérdezni ?”
Nos, azért ez nem ilyen egyszerű.
A temetők nagy részét az 1950-es években, a kommunista átszervezések alatt, földreform címszóval összevonták. A szerencsésebb temető összeolvadtak a mellettük lévő keresztény temetőkkel, a nem ennyire szerencsések egész egyszerűen egy tollvonással megszűntek létezni. Hogy ezért ki a felelős? Hát…Mazsihisz akkor még nem létezett. Volt egy Miok… meg volt egy állam. Ugyan ki merte akkor felemelni a szavát? Senki.
Az viszont tény, hogy majd nyolcvan év után, egy állítólagos demokráciában igenis tenni kellene valamit.
Borsodi elfeledett temetők képriport
Már, ahogy többször is megírtuk, nem állunk meg a cserépi zsidó temető újranyitásánál. Hasonló érzés kerülget mostanában, mint amikor 2014 tavaszán megláttam a holokauszt áldozatainak cserépi listáját. Döbbenet. Azóta kutatunk, egyre magasabbra és mélyebbre jutunk, és most megint döbbenet van. Kiderült, hogy Borsodban rengeteg temetőt elfeledtünk az elmúlt majdnem nyolcvan évben.
Hétvégén Egerlővön, Bükkzsércen, Cserépváralján és Bogácson néztem meg azokat a helyeket, ahol a 19. századi térképünk zsidó temetőt mutat.
Ez egy ilyen fotós poszt lesz. És mozgókép.
Egerlövő.
Speciális a helyszín, mert két temető is volt Egerlövőn. Az egyikben vannak sírkövek, a másik pedig most a keresztény temető parkolója. Itt az történhetett, hogy az 1871-es szakadás után a neológok máshová temetkeztek. Egészen 1944-ig. Aztán lett a temetőből kavicsos parkoló.
Így néz ki messziről:
Egerlövő, egykori zsidó temető, most parkoló
A másik oldalról:
Egerlövő, egykori zsidó temető, most parkoló
A parkoló falu felőli végében van egy művirágokkal elcsúnyított emlékkő, mely a holokauszt áldozataira utal. Az egykori temető helyén.
A parkoló mellett van egy kőrakás, érdemes lenne végignézni, hátha található a rakásban héber feliratos kő.
Cserépváralja
A zsidó temető a mostani temető bejárata és a ravatalozó között volt régen. Talán a ravatalozóba is belenyúlt a temető területe. Nem találtam követ, bár úgy hallottuk valakitől, aki az ismerősének az ismerősétől hallotta, hogy volt itt valaha héber feliratos sírkő.
A ravatalozó alatt/mellett balra volt egykor egy temető:
Cserépváralja, az egykori zsidó temető környéke
A temető bejáratánál, kívülről kellett volna még egy képet készíteni. Majd legközelebb. Addig is itt van egy sorozat az egykori zsidó temető környékéről.
Videón mutatom a bejárat és a ravatalozó közötti területet. Ide temették Deutsch Józsefet 1879. február 28-án. Itt ma már semmi sem emlékeztet az egykori zsidó temetőre.
Bükkzsérc
A régi térképet rátettük a Google Mapsre, melyből az derült ki, hogy a református temető jobb szélén, nagyjából középtájon volt a zsidó temetkezési hely. Egy 11×32 méteres téglalap alakú terület. Most egy üres csík van nagyjából ezen a részen. Sőt, kicsit lentebb még egy majdnem üres csík a sírok között. Majdnem.
Az üres részek mindkét oldalára temettek a múlt század hatvanas éveitől, sőt az üres részekbe is. Nagyon valószínű, hogy a zsidó temető területébe temetkeztek a hatvanas évektől.
Bükkzsérc, az egykori zsidó temető a mai református temetőben
Az eddig feldolgozott adatok alapján 1865. december 20-án temették a zsérci temetőbe Weisz Sámuelt. Egyébként a legkorábban született zsérci zsidó, az 1803-ban született Róth Ábrahám volt, aki Sályon halt meg 1858-ban.
A bükkzsérci temetőről is készült videófelvétel:
Cserépfaluban az egykori temetőtől távolabb találtunk héber feliratos köveket, ezért Bükkzsércen is mentem egy kört. Nem találtam követ, pedig a zsérci lelkész szerint vannak. Majd megmutatja legközelebb.
Vannak hatágú csillagos kövek is, melyek mind református kövek. Klassz, hogy ezek is fennmaradtak, párat lefotóztam. Ha már.
Bogács
A bogácsi temető nincs teljesen elfeledve. Az elhagyott zsidó temetők oldalán azt olvashatjuk, hogy a bogácsi sírkövek el lettek mozdítva, nincs gondozva a temető, és nincs elkerítve sem. Csak az az egy kő van most is, ami az izraelitatemeto.hu-n is láthatunk. Klein Bertalan köve árválkodik az egykori temető sarkában.
A poszt nem mutatta be teljeskörűen a temetőket, lesznek igen részletes dokumentációval alátámasztott újabb posztok községenként. Mint, ahogy Cserépfaluban. Lesznek temetői adatbázisok is.
Hogy ne éljünk tudatlanságban.
Szeretnénk újra hangsúlyozni, hogy a zsidó temető örökké zsidó temető. Nem egy lehetőség a temetők visszaállítása, hanem vissza kell állítani, és kész.
Nincs több szó erre.
”A zsidó temetőket ‘‘Élők Házának’‘nevezik, mivel halottaikra, mint élőkre tekintenek. Sírkőállítási szokásuknak szintén ősi hagyománya van. A sírra emlékkavicsokat helyeznek, melynek története az ókorba nyúlik vissza. A temetők gondozását szintén szabályok írják elő. Növényzetük nem vágható, köveik nem használhatók fel semminemű célra, tehát megbolygathatatlanok.
Forrás: Fodor Nóra szakdolgozata
Itt vagy még olvasó?
István kapott egy levelet a napokban:
Levél Istvánnak 2017 februárja
Lementettük, hogy megmaradjon.
Kiegészítés:
A zsérci temetőben 1852-1894 között 5 temetés volt, 1895-1905 között 3 temetés. Ha azt is vizsgáljuk, hogy 1803-ban már élt zsidó család zsércen, és 1944-ben is volt még zsidó zsércen, akkor az összes temetés száma 15-25 között lehetett. A szokásoknak megfelelően a temető egyik oldala női, másik oldala férfi parcella volt, a temető végében pedig a gyermek parcella, a kerítés mellett pedig az esetleges kohen sír(ok). A kérdés, hol volt a zsidó temető bejárata. Esélyes, hogy a kerítés, és nem a keresztény temető felől. Persze, fenntartjuk a tévedés lehetőségét, de a kataszteri térképek vetített gps adatai alapján nagy az esély arra, hogy rátemettek a zsidó temetőre, és/vagy esetleg sírokra is. (István)
Ki mutogasson kire?
Nyomjuk ezt az elveszett temetős kérdést, és néha pofán vág a valóság.
Adott egy baranyai község. Nem nagy, de oda temetkeztek egy közeli nagyváros zsidói is az 1820-as évekig. A temető nagy, 4000 négyzetmétert meghaladja. 1965-ben még bőven ott volt a helyén. Sőt, még a kilencvenes évek elején is, sajnos erről nincs fotó.
Aztán… eltűnt. Lett belőle utca, árok, házak. Ez így hogy?
De vissza Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe. Az alább részletet egy Cserépfalutól pár kilométerre lévő falu 19. századi térképéről vágtuk ki.
Egy újabb elveszett temető.
Mi lesz azokkal a temetőkkel, amik hivatalosan nincsenek is. Nem tud róluk a Mazsihisz, nem tudott róla a helyi önkormányzat, nem lelhető fel sehol a temető előélete, nincs például kataszteri térképen, illetve nem szerepel semmilyen földnyilvántartásban.
Már nagyjából tudjuk mi lesz vélük, erről is szól egy új kiadványunk, melyben elveszett temetőket mutatunk be.
Zeev Paskesz, Lózsy Tamás és Talpas Judit (MAOIH), Tamás Péter (MAZSIHISZ) segítette a munkánkat , és nem állunk itt meg. Már készül a kiadvány folytatása, ami az egri, miskolci, mezőcsáti járás zsidó temetőit összefoglaló adatbázis és tanulmány lesz.
Hogy ne éljünk tudatlanságban.
Így fog kinézni a kiadvány:
Szabadszájú délután
Gondolkodtam azon, hogy ezt így, ebben a formában leírjam, de bevállalom.
Kaptam ma egy telefonhívást, sajnos a hívó elfelejtett bemutatkozni, és valami fura oknál fogva a hívószámának a kijelzése is tiltva volt.
A mondandója összefoglalva röviden:
– Mi az, hogy kitesszük a kutatás alatt fellelt neveket, ezzel nekik bevételkiesést okozunk (húsz forintért szopok, baszok, gombot varrok?).
– Hogy gondoljunk, hogy beleszarunk az ő(k) kutatási területébe (így gondoljuk).
– Kis geci hülyegyerekek vagyunk, akik nem értenek semmihez (nekünk így jó, így szeretjük magunkat).
A továbbiakban sem érdekel, hogy kis és mit tart a saját kis játszóterének, minden adatot, ismeretet ahogy eddig, úgy továbbra is közlünk. Mi titok lehet ezekben? Semmi.
Itt szeretnénk újra rögzíteni:
Egyetlen szervezettől sem kapunk anyagi támogatást, főleg a saját kis zsebünk az, ami megnyílik. Tisztelet annak a pár magánszemélynek, aki eddig támogatott minket. Senkitől nem fogadunk el fizetséget, ellentételezést akkor, ha a kérdéseire adatokat, válaszokat adunk. Ha támogat minket, köszönjük, ha nem, örülünk, hogy segíthettünk neki megtalálni valamelyik őse nyugvóhelyét, vagy pontos adatait. Ennyi lenne a történet lényege.