Nem lesz az „one man show”-ból teljesítménytúra

2024-ben még biztosan nem lesz, de a jövőben bármi lehet. Szabolcsnak volt ez a felvetése, hogy úgy lehetne tömeget csinálni az emléksétán, hogy a túrázó célközönségnek lehetne kiajánlani. A déli 30 Cº fokban a bogácsi iszonyat hosszú árnyékmentes kilométerek teljesítése bizony teljesítmény. Mi számít tömegnek egy olyan vidéken, ahol a zsidók 80 százalékát megölték, és akik túlélték, azok is elmentek innen?

Cserépfaluban 2 zsidó család élt 1944-ben, Groszmann Miklós jött vissza egyedül, a fia, György pedig Palesztinába menekült.

79 éve nem tudom milyen idő volt a lovaskocsin, – újabb kikutatandó információ – most már reggel bőven 20 fok felett voltunk. 20 felett volt a létszám is, a kiküldött 500 meghívó megtette a hatását, és a cserépi sétán és a Bogácsig tartó útig együtt vonultunk majdnem 30-an.

Az általános ismertető után megnéztük a buszmegálló-könyvtárat, Pauer Gyula könyvszobrát, majd Zsuzsa bemutatta a Cserépfalvi Emlékszobát, ahol hamarosan Kovács Imre tematikus tárlat is megtekinthető lesz.

A Groszmann-háznál kezdődött el igazán a családok bemutatása. Azért Lili a névadónk, mert járássegítője volt. Az interjúkban a cserépi nénik bőrgipsznek nevezték Groszmann Lilla, azaz Lili szerkezetét, [ami segítette a mozgásban] ezért emlékeznek rá sokan. Szemben laktak Juliska néniék, ők látták, hogy lovaskocsira felpakolnak, és elmennek, majd jöttek emberek a környékről, és kirámolták a házat. Anno kisípoltam a nevet az interjúban, már nem is emlékszem rá, hogy ki volt, nem ez a fontos.

A templomkertben a megbújó táblánál meséltem a Huseby-kutatásról, arról, hogy mi van akkor, ha egy régen publikált anyagban más van leírva Cserépfaluról, mint amiről a szemtanúk meséltek? Vajon mi lesz a valódi forrás ezentúl? Klein háza után jutottunk Schwarczékhoz, ahol elhangzott a már sokszor feltett kérdés, hogy miért nem szeretik sokan Cserépfaluban ezt a kutatást, a zsidózást, Cserépfalvizást. Általánosítani nem szabad, de sokan, azt hiszem, szégyellik az akkori eseményeket. És nagyon nem lehet jó érzés tudni olyan információkról, ami miatt nehezen megy az alvás. Talán azt gondolják, hogy a kutatás árt a falu népszerűségének? Majd nem jön ide több turista? Orruk alá akarom dörgölni, hogy mik történtek?

A kutatásnak nincs ilyen olvasata.

A kutatás nem lehet empatikus, nem lehet prekoncepcionális, nem mehet egy tervezett útvonalon, ha így lenne, akkor onnantól nem kutatás. Hazugság lenne. Propaganda. Átverés. Egy bizonyos olvasat.

Itt tények vannak, emlékek vannak: igazság van. És marad is örökre.

Sanyi mondta, hogy baromira nem érdekli ez az állandó holokausztozás. Mert unalmas, a családja 70 százalékát kiirtották és nem akar állandóan erre emlékezni. Vége lett, és többet ilyen nem fordulhat elő.

Na ez az. Mi nem fordulhat elő? Ha nem tudjuk, hogy mi történt, akkor hogyan ismerjük fel, hogy újra megtörténhet az amit nem ismerünk? A Schwarcz-háznál kicsit többet álldogáltunk, egyszer majd ezt is megírom részletesen, de a lényeg, hogy a házból szeretnék egy emlékházat kialakítani, ehhez még sok minden hiányzik, legfőképp a pénz. Lesz alapítvány még idén, és onnantól elindulhat egy profibb „fundraising” pénzgyűjtő tevékenység is.

A zsidó közt érintve az alvég felé felmentünk a zsidó temetőhöz, amit szintén fel fogunk újítani. Lesz kerítés, lesznek kövek, lesz ajtó. A keresztény sírok között 2 héber nyelvű sírkő van nem messze a térképen jelölt zsidó temetőtől, hamarosan megyünk Smillel és Bencével radarozni is, még az is lehet, hogy a térképen jelölttől nagyobb területen helyezkedik el a temető. Mi van akkor ha helyén van a két sírkő, csak körbetemették? Volt ilyenre példa, például Bükkzsércen.

Bogácsig, Klein Bertalan sírkövéig tartott az első nagyobb sétás szakasz a Kotyogó kávézóig, innentől már Petra nem fotózott mert a célra koncentrált és be akarta osztani az energiáját.

Sok témát érintettünk például fura, hogy a bogácsi kövön magyarul írtak, és a sorrend sem stimmel, erről majd József fog írni a blogba. És még sok minden másról. Mi lett például a főszolgabíróval, aki intézte a gettósítást 1944-ben?

A csapat kétharmada Bogácsnál távozott, ami nem először fordult elő, ezért is jövőre, a 80 éves évfordulón, a kutatás 12-ik évében már ketté lesz bontva a séta.

Az 5 kilométeres első szakasz lesz maga az emlékséta, és bónuszként lehet jönni további 12 kilométert az egykori gettóig, Mezőkövesdig. Itt már önző módon gondolok arra is ha 80 éves leszek 2053-ban, akkor már valószínű csak ezt az 5 kilométert tudom majd letotyogni 🙂

L’Chaim, köszönet a résztvevőknek és mindenkinek, aki eddig elolvasta. Köszönet a támogatóknak, nagyon megtisztelő az érdeklődés. Jövőre május 19-én lesz a 11. séta.

Két képsorozat még Petrától és Agapétól a nyomok miatt:

Agapé galériája:

Támogató: Népfőiskola Alapítvány

Groszmann Lili Nap 2018. május 27.

Tehát akkor ötödjére ugyanonnan, ugyanoda, ugyanarról.

1944 májusa még mindig csak 74 évvel ezelőtt volt.

92 éves lehetne Groszmann Lili.

Program:

10.00 Cserépfaluból, Marika presszója után a Cserépfalvi Könyvmegállóból indul az emlékező faluséta – Pauer Gyula könyvszobra, Cserépfalvi emlékszoba, Groszmann ház, Schwarcz ház, II. világháborús emlékoszlop, Zsidó temető.

Idén először Schwarczék házába is bemegyünk, ahol egy festménykiállítást is tervezünk..

11.30 Bogács Kotyogó kávézó, zsidó temető

16.00 Mezőkövesd – Diófa utca Hársfa utca sarkán, az egykori gettóban emlékezés, emlékkő letétel.

Három vagy négy változás lesz az eddig megszokottakhoz képest. Vagyis öt. Nahát.

  1. Tavaly ősszel megnyílt a Cserépfalvi Emlékszoba, ezért a program része lesz a kiállítás megtekintése.
  2. Bemegyünk Schwarczék házába.
  3. Festmények lesznek Scwarczék házában. Csak ezen a napon lesz az a szuper kiállítás, ahol Győri Márton két festménye is kint lesz a falakon!
  4. A bogácsi zsidó temető felé is elfordulunk.
  5. Lesz az egykori mezőkövesdi gettó sarkán egy emlékkő is, melyet jól felavatunk.

Na és persze talán a legnagyobb változás, hogy a cserépfalui zsidó temető tulajdonjogát is megvitatjuk, mert az már papíron is zsidó temető.

István elkészítette a plakátot is.

Itt az FB-esemény.

Borsodi elfeledett temetők képriport

Már, ahogy többször is megírtuk, nem állunk meg a cserépi zsidó temető újranyitásánál. Hasonló érzés kerülget mostanában, mint amikor 2014 tavaszán megláttam a holokauszt áldozatainak cserépi listáját. Döbbenet. Azóta kutatunk, egyre magasabbra és mélyebbre jutunk, és most megint döbbenet van. Kiderült, hogy Borsodban rengeteg temetőt elfeledtünk az elmúlt majdnem nyolcvan évben.

Hétvégén Egerlővön, Bükkzsércen, Cserépváralján és Bogácson néztem meg azokat a helyeket, ahol a 19. századi térképünk zsidó temetőt mutat.

Ez egy ilyen fotós poszt lesz. És mozgókép.

Egerlövő.

Speciális a helyszín, mert két temető is volt Egerlövőn. Az egyikben vannak sírkövek, a másik pedig most a keresztény temető parkolója. Itt az történhetett, hogy az 1871-es szakadás után a neológok máshová temetkeztek. Egészen 1944-ig. Aztán lett a temetőből kavicsos parkoló.

Így néz ki messziről:

Egerlövő, egykori zsidó temető, most parkoló

A másik oldalról:

Egerlövő, egykori zsidó temető, most parkoló

A parkoló falu felőli végében van egy művirágokkal elcsúnyított emlékkő, mely a holokauszt áldozataira utal. Az egykori temető helyén.

A parkoló mellett van egy kőrakás, érdemes lenne végignézni, hátha található a rakásban héber feliratos kő.


Cserépváralja

A zsidó temető a mostani temető bejárata és a ravatalozó között volt régen. Talán a ravatalozóba is belenyúlt a temető területe. Nem találtam követ, bár úgy hallottuk valakitől, aki az ismerősének az ismerősétől hallotta, hogy volt itt valaha héber feliratos sírkő.

A ravatalozó alatt/mellett balra volt egykor egy temető:

Cserépváralja, az egykori zsidó temető környéke

A temető bejáratánál, kívülről kellett volna még egy képet készíteni. Majd legközelebb. Addig is itt van egy sorozat az egykori zsidó temető környékéről.


Videón mutatom a bejárat és a ravatalozó közötti területet. Ide temették Deutsch Józsefet 1879. február 28-án. Itt ma már semmi sem emlékeztet az egykori zsidó temetőre.

Bükkzsérc

A régi térképet rátettük a Google Mapsre, melyből az derült ki, hogy a református temető jobb szélén, nagyjából középtájon volt a zsidó temetkezési hely. Egy 11×32 méteres téglalap alakú terület. Most egy üres csík van nagyjából ezen a részen. Sőt, kicsit lentebb még egy majdnem üres csík a sírok között. Majdnem.

Az üres részek mindkét oldalára temettek a múlt század hatvanas éveitől, sőt az üres részekbe is. Nagyon valószínű, hogy a zsidó temető területébe temetkeztek a hatvanas évektől.

Bükkzsérc, az egykori zsidó temető a mai református temetőben

Az eddig feldolgozott adatok alapján 1865. december 20-án temették a zsérci temetőbe Weisz Sámuelt. Egyébként a legkorábban született zsérci zsidó, az 1803-ban született Róth Ábrahám volt, aki Sályon halt meg 1858-ban.

A bükkzsérci temetőről is készült videófelvétel:

Cserépfaluban az egykori temetőtől távolabb találtunk héber feliratos köveket, ezért Bükkzsércen is mentem egy kört. Nem találtam követ, pedig a zsérci lelkész szerint vannak. Majd megmutatja legközelebb.

Vannak hatágú csillagos kövek is, melyek mind református kövek. Klassz, hogy ezek is fennmaradtak, párat lefotóztam. Ha már.


Bogács

A bogácsi temető nincs teljesen elfeledve. Az elhagyott zsidó temetők oldalán azt olvashatjuk, hogy a bogácsi sírkövek el lettek mozdítva, nincs gondozva a temető, és nincs elkerítve sem. Csak az az egy kő van most is, ami az izraelitatemeto.hu-n is láthatunk. Klein Bertalan köve árválkodik az egykori temető sarkában.

A poszt nem mutatta be teljeskörűen a temetőket, lesznek igen részletes dokumentációval alátámasztott újabb posztok községenként. Mint, ahogy Cserépfaluban. Lesznek temetői adatbázisok is.

Hogy ne éljünk tudatlanságban.

Szeretnénk újra hangsúlyozni, hogy a zsidó temető örökké zsidó temető. Nem egy lehetőség a temetők visszaállítása, hanem vissza kell állítani, és kész.

Nincs több szó erre.

”A zsidó temetőket ‘‘Élők Házának’‘nevezik, mivel halottaikra, mint élőkre tekintenek. Sírkőállítási szokásuknak szintén ősi hagyománya van. A sírra emlékkavicsokat helyeznek, melynek története az ókorba nyúlik vissza. A temetők gondozását szintén szabályok írják elő. Növényzetük nem vágható, köveik nem használhatók fel semminemű célra, tehát megbolygathatatlanok.
Forrás: Fodor Nóra szakdolgozata

Itt vagy még olvasó?

István kapott egy levelet a napokban:

Levél Istvánnak 2017 februárja

Lementettük, hogy megmaradjon.

Kiegészítés:
A zsérci temetőben 1852-1894 között 5 temetés volt, 1895-1905 között 3 temetés. Ha azt is vizsgáljuk, hogy 1803-ban már élt zsidó család zsércen, és 1944-ben is volt még zsidó zsércen, akkor az összes temetés száma 15-25 között lehetett. A szokásoknak megfelelően a temető egyik oldala női, másik oldala férfi parcella volt, a temető végében pedig a gyermek parcella, a kerítés mellett pedig az esetleges kohen sír(ok). A kérdés, hol volt a zsidó temető bejárata. Esélyes, hogy a kerítés, és nem a keresztény temető felől. Persze, fenntartjuk a tévedés lehetőségét, de a kataszteri térképek vetített gps adatai alapján nagy az esély arra, hogy rátemettek a zsidó temetőre, és/vagy esetleg sírokra is. (István)

1949

Bújom a népszámlásási iratokat, 1880-ben pl. 52 izraelita vallású élt Cserépben, de ezt már mondtam.

Most az 1949-es népszámlálásról mutatok egy adatsort. Az izraelita vallásúak oszlop: jobbról az ötödik.
Bogácsot is kifényképeztem, oda is visszatértek valakik és még 49-ben is ott éltek. Cserépből ekkor már Miklós elköltözött, ahogy mondják is a szemtanúk. Zsérc kihúzva, Váralja kihúzva.

Még két adat: 1941-ben 2204-en, 1949-ben 2051-en éltek Cserépben.

Bogácson a nulla egész egy tized százalék az két főt jelent, mert 1949-ben 2206-an éltek ott.

Itt lehet bújni az adatokat.

1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 9. Demográfiai eredmények (1950)

1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS Vallási adatok százalékos megoszlása településenkent (1996)

Cserépfalui zsidó temető

Pár hónapja mentem egy nagyon rövid kört a régi temetőben. Kerestem a zsidó síremlékeket. Nyomokat. Köveket. Nem találtam semmit, azaz találtam pár követ virágok helyett, de nem zsidó sírokon.

A mezőkövesdi temetőt jól ismerjük, a bogácsi sírokról is ott a nyom a temető végén pár töredék formában, de cserépiről eddig semmi.

Izraelita temetők: Bogács

Múlt héten a református gyülekezet nagytakarításba kezdett az „ócskatemetőben” és több héber feliratos síremlék is megmutatta magát Cserépfaluban.

Ócskatemető. Fotó: Cserépi Magazin

Szabó Tünde Judit, miskolci néprajzos szociológus a mezőkövesdi zsidó temetőben tartott tavaly a Kulturális Örökség Napján egy vezetést, Őt kérdezgettem a Facebookon. Csetben.

SZTJ: Jó lenne tudni, hogy Cserépfalu hová tartozott hitközségileg, azaz melyik nagyobb kehilához (egyházközséghez). Ugyanis, itt gyűjtötték és őrizték az egyházi és ezáltal egyértelműen hiteles „anyakönyveket”, így a halottas dokumentumokat is (pl.: halotti anyakönyvek, temetés körülményeit stb.). Illetve, ha szerencsések vagytok, akkor a helyi elbeszélések alapján lehet még sokat megtudni ez ügyben. Egy ember legalább, mindig van, aki emlékszik. Természetesen, kellő fenntartással kell a visszaemlékezők hitelességét kezelni, de „zsidó-ügyben” nem csalatkoznak a mesélők, pontosak az információk. Mivel találtál a helyi köztemetőben héber betűs sírt, ez arra utal, hogy vegyesen temetkeztek. Itt is meg volt az elkülönülés (szeglet, temetőcsücske, hátsó része a sírkertnek stb.), de békésen megfértek egymás mellett. Megpróbálok kicsit saját anyagaimból utána nézni.

TP: Mezőkövesdihez tartoztak
SZTJ: Igen, a kövesdi gettóba gyűjtötték őket 44-ben, ezért is, meg persze a centralizáció miatt. Azt is látom, hogy kevéske lélekszámmal voltak jelen a 40-es évekre, ezért kizártnak tartom, hogy ezért a (bocs!) de pár emberért létesítettek volna külön temetőt. A temetőrészt meg kell vásárolni a zsidó hitközségnek minden esetben, és ezt egy kis lélekszámú hitközség ritkán tudta kivitelezni.

TP: De a 19 század elejétől száznál is többen éltek itt.
SZTJ: Tehát, bizonyára a közös temetőbe temetkeztek, illetve bevett szokás volt, hogy a módosabbak, nagyobb településre vitették be halottaikat eltemetni (pl. Mezőkövesd). Biztos vagyok abban is, hogy ott is találnál cserépit. Sajnos a II. világháború kitörése után, és az erősödő antiszemitizmus jelenségei után, nagyon sokan áttelepültek a nagyobb városokba, úgymond, hátha ott nagyobb védelmet kaphatnak. Korábban is volt erre már példa (átköltözések), mert a gazdaság fellendülése a „békeidőben” nagyobb lehetőségekkel kecsegtettek a nagyobb településeken. Óriási vándorlás volt ez, ezért elmondható, hogy 1943-44-re alig találni kisebb falvakban zsidó lélekszámot. Csak a nagyon szegény-zsidók nem tudtak máshol új életet kezdeni. A sírköveket sajnos elhordták a helyi lakosok, szépen lassan, és elkoptak, az csak szerencse, ha hírmondójuk maradt.

TP: Miért hordták el?
SZJT: Kövesd környékén nagyon sok településen láttam ilyet (Poroszló, Egerlövő, Szentistván stb….) Beépítették őket egész egyszerűen, a házak építkezésénél jól jöttek. Még legenda is szól arról, hogy éjjel visszajártak a kövek gazdái riogatni ilyenkor a „kölcsönvevőt”.

TP: Odamentek és elvitték a régi sírköveket?
SZJT: Ez valóban igaz, megmagyarázhatatlan, és lehet, hogy bujtatott antiszemitizmusra is utal, mert nem tisztelték a zsidó sírköveket (úgysem jön hozzájuk senki – gondolhatták ezt is), de sajna nagyon-nagyon sok megmunkált sírkövet hasznosítottak másodlagosként. Még köszörűkövet is láttam héber feliratos sírkőből.

TP: Durva.
SZJT: Nem volt vele munka: kihúzták, és már vihették is (nagyon jó lépcső lett belőlük 🙁

TP: Köszönöm
SZJT: Legfőbb gond az, hogy igazából senkit nem érdekel helyi szinten (tisztelet a kivételnek!), hogy mennyi tűnt el és mi lesz a megmaradókkal…..

TP: Minket igen
SZJT: Hála, hogy vagyunk egy páran… főleg itt, Észak-Magyarországon nagy feladat ez, de a legszebb! A legnagyobb cedaka (önkéntesség, adomány), ha olyanon segítesz, aki már nem tudja viszonozni!

Ennyit cseteltünk elsőre. Istvánnal megbeszéltük ezt is, és arra jutottunk hogy a cserépi temetőrészt megóvjuk. El fogjuk keríteni azt a részt ahová a cserépiek temetkeztek.

Át is adom a szót Istvánnak:
A temetőről. A kor szokásainak megfelelően a temetőt 99%, hogy itt is megvásárolták a cserépiek. A cserépiek két hitközséghez is tartoztak, egy ideig Ábrányhoz, majd Kövesdhez, hiszen Mezőkövesd is csak fiókhitközsége volt a kiválásig az ábrányinak. Többekkel beszéltem, élő temető, hiszen a kövek nincsenek befordítva a sírokba, mivel zsidó temető, és élő is, így elvileg nem is az önkormányzaté, hanem az utód hitközségé.

István megkérdezett egy  ortodox temetőkben is jártas embert. Csak röviden, mert erről lesz majd nagyobb anyagunk:

  • Ábrány és Kövesd is ortodox volt.
  • A kor szokásjoga és a vallási előírások szerint az első dolog a temető megvétele volt.
  • Itt az 1800-as évekről beszélünk, mivel a zsidók megjelenése Cserépben is ebbe a korba esett, és viszonylag nagyszámú közösség volt, szinte esélytelen a közös temető, közös temetkezés.
  • Vissza kell utalnom a zsidó vallásjogra és a kor szigorú vallásos életvitelére, kizárhatjuk, hogy közösen temetkeztek, meg kell keresni majd a kerítés alapjait….

Vallásjogilag körbe kell keríteni, elválasztva a nem zsidó síroktól, temetőrésztől. Nem tudom mekkora részről beszélünk, eddig 47ezer pénzt dobtunk össze erre a célra, esetleg vasárnap gyűjthetünk hozzá, és akkor a nyáron megcsináljuk.

Készült egy kreatív is. Mutatjuk a különleges henger alakú cserépi emléket.

A kutatás történetében először pénzt gyűjtünk. Már van 57.000 Forintunk. Lesz majd bankszámlaszám és Paypal kontó is. Mindent nyilvánosan teszünk, ahogy eddig is. Követhető lesz. Mit, hová, mennyi, mire és hogyan.