Egy német fotós mezőkövesdi képei a harmincas évekből

Paul Schulz német bányamérnök 1924 és 1936 között utazgatott Európában, és Budapest mellett Egerben és Mezőkövesden is készített képeket.

1967-ben hunyt el, fotográfiai munkája mintegy tízezer negatív lemezből és több ezer filmnegatívból, számtalan nyomatból és számos fotóalbumból állt. Fotói legnagyobb részét a Drezdai Kerületi Tanács vásárolta meg, amelyek közül rengeteg érhető el az ingyenes Deutsche Fotothek archívumában.

Válogattam pár kövesdi képet, amik a Mátyás király utcában készültek egy esküvőn, egykor Sztálin elvtárs nevét is viselte kis táblákon a főucca. Pár parasztházat is lefotózott Mezőkövesden Paul Schulz.

Ha megnézzük közelebbről a képeket, láthatunk kövesdi kereskedőket: Neumann Tivadar, Schvarcz Herman, Schvartz Henrik, Wertheimer Miklós és Waller Sándor.

Waller Sándor órásmester István fiáról 7 évvel ezelőtt emlékeztek meg a kövesdi gimisek, – ahogy mi is, – Waller István a gimnáziumba járt 1944-ben Auschwitzban ölték meg, ahogy az apja és az anyja is a holokauszt áldozata.

Wertheimer Miklós is a holokauszt áldozata, Neumann Tivadar nincs az áldozatok listáján.

Ezen a képen a Jordán gőzmalom kéménye látszódik, ettől jobbra volt a zsinagóga, a harmincas években még állt.

Képek galériában is, mert nem élhetünk tudatlanságban. Köszönet, Paul!

Egy 1936-os képet is mutatok mezőkövesdi diákokról, itt a bal oldalon a háttérben látható a zsinagóga:

És még egy kép. A Diófa utca látszik a háttérben, egy esküvő van a képen. Azért rakom ide, mert itt volt a gettó 1944-ben. Hasonlóan zsúfoltan voltak ott emberek, ahogy egy esküvőn.

Nem lesz az „one man show”-ból teljesítménytúra

2024-ben még biztosan nem lesz, de a jövőben bármi lehet. Szabolcsnak volt ez a felvetése, hogy úgy lehetne tömeget csinálni az emléksétán, hogy a túrázó célközönségnek lehetne kiajánlani. A déli 30 Cº fokban a bogácsi iszonyat hosszú árnyékmentes kilométerek teljesítése bizony teljesítmény. Mi számít tömegnek egy olyan vidéken, ahol a zsidók 80 százalékát megölték, és akik túlélték, azok is elmentek innen?

Cserépfaluban 2 zsidó család élt 1944-ben, Groszmann Miklós jött vissza egyedül, a fia, György pedig Palesztinába menekült.

79 éve nem tudom milyen idő volt a lovaskocsin, – újabb kikutatandó információ – most már reggel bőven 20 fok felett voltunk. 20 felett volt a létszám is, a kiküldött 500 meghívó megtette a hatását, és a cserépi sétán és a Bogácsig tartó útig együtt vonultunk majdnem 30-an.

Az általános ismertető után megnéztük a buszmegálló-könyvtárat, Pauer Gyula könyvszobrát, majd Zsuzsa bemutatta a Cserépfalvi Emlékszobát, ahol hamarosan Kovács Imre tematikus tárlat is megtekinthető lesz.

A Groszmann-háznál kezdődött el igazán a családok bemutatása. Azért Lili a névadónk, mert járássegítője volt. Az interjúkban a cserépi nénik bőrgipsznek nevezték Groszmann Lilla, azaz Lili szerkezetét, [ami segítette a mozgásban] ezért emlékeznek rá sokan. Szemben laktak Juliska néniék, ők látták, hogy lovaskocsira felpakolnak, és elmennek, majd jöttek emberek a környékről, és kirámolták a házat. Anno kisípoltam a nevet az interjúban, már nem is emlékszem rá, hogy ki volt, nem ez a fontos.

A templomkertben a megbújó táblánál meséltem a Huseby-kutatásról, arról, hogy mi van akkor, ha egy régen publikált anyagban más van leírva Cserépfaluról, mint amiről a szemtanúk meséltek? Vajon mi lesz a valódi forrás ezentúl? Klein háza után jutottunk Schwarczékhoz, ahol elhangzott a már sokszor feltett kérdés, hogy miért nem szeretik sokan Cserépfaluban ezt a kutatást, a zsidózást, Cserépfalvizást. Általánosítani nem szabad, de sokan, azt hiszem, szégyellik az akkori eseményeket. És nagyon nem lehet jó érzés tudni olyan információkról, ami miatt nehezen megy az alvás. Talán azt gondolják, hogy a kutatás árt a falu népszerűségének? Majd nem jön ide több turista? Orruk alá akarom dörgölni, hogy mik történtek?

A kutatásnak nincs ilyen olvasata.

A kutatás nem lehet empatikus, nem lehet prekoncepcionális, nem mehet egy tervezett útvonalon, ha így lenne, akkor onnantól nem kutatás. Hazugság lenne. Propaganda. Átverés. Egy bizonyos olvasat.

Itt tények vannak, emlékek vannak: igazság van. És marad is örökre.

Sanyi mondta, hogy baromira nem érdekli ez az állandó holokausztozás. Mert unalmas, a családja 70 százalékát kiirtották és nem akar állandóan erre emlékezni. Vége lett, és többet ilyen nem fordulhat elő.

Na ez az. Mi nem fordulhat elő? Ha nem tudjuk, hogy mi történt, akkor hogyan ismerjük fel, hogy újra megtörténhet az amit nem ismerünk? A Schwarcz-háznál kicsit többet álldogáltunk, egyszer majd ezt is megírom részletesen, de a lényeg, hogy a házból szeretnék egy emlékházat kialakítani, ehhez még sok minden hiányzik, legfőképp a pénz. Lesz alapítvány még idén, és onnantól elindulhat egy profibb „fundraising” pénzgyűjtő tevékenység is.

A zsidó közt érintve az alvég felé felmentünk a zsidó temetőhöz, amit szintén fel fogunk újítani. Lesz kerítés, lesznek kövek, lesz ajtó. A keresztény sírok között 2 héber nyelvű sírkő van nem messze a térképen jelölt zsidó temetőtől, hamarosan megyünk Smillel és Bencével radarozni is, még az is lehet, hogy a térképen jelölttől nagyobb területen helyezkedik el a temető. Mi van akkor ha helyén van a két sírkő, csak körbetemették? Volt ilyenre példa, például Bükkzsércen.

Bogácsig, Klein Bertalan sírkövéig tartott az első nagyobb sétás szakasz a Kotyogó kávézóig, innentől már Petra nem fotózott mert a célra koncentrált és be akarta osztani az energiáját.

Sok témát érintettünk például fura, hogy a bogácsi kövön magyarul írtak, és a sorrend sem stimmel, erről majd József fog írni a blogba. És még sok minden másról. Mi lett például a főszolgabíróval, aki intézte a gettósítást 1944-ben?

A csapat kétharmada Bogácsnál távozott, ami nem először fordult elő, ezért is jövőre, a 80 éves évfordulón, a kutatás 12-ik évében már ketté lesz bontva a séta.

Az 5 kilométeres első szakasz lesz maga az emlékséta, és bónuszként lehet jönni további 12 kilométert az egykori gettóig, Mezőkövesdig. Itt már önző módon gondolok arra is ha 80 éves leszek 2053-ban, akkor már valószínű csak ezt az 5 kilométert tudom majd letotyogni 🙂

L’Chaim, köszönet a résztvevőknek és mindenkinek, aki eddig elolvasta. Köszönet a támogatóknak, nagyon megtisztelő az érdeklődés. Jövőre május 19-én lesz a 11. séta.

Két képsorozat még Petrától és Agapétól a nyomok miatt:

Agapé galériája:

Támogató: Népfőiskola Alapítvány

A tizedik emlékséta előtti dolgok

Egészen pontosan február 9-én írt rám Szkárosi Agapé, hogy miért nem nyomatom jobban kifelé az emléksétát és a kutatást. Megígérte, hogy elküldi ide-oda stb. Online legyintettem, részletesen válaszoltam, hogy az elmúlt három sétán összesen 5-en voltunk. Amikor kezdtem, akkor próbáltam sajtót csinálni, hívtam közjogi méltóságokat, rendőrséggel egyeztettem, meghívtam környékbeli polgármestereket, de Szász Petin kívül senki sem jelent meg. A 2. sétán Istvánnak köszönhetően jött egy pesti csapat, és még az ötödik sétán is lehetett valamiféle érdeklődésről beszélni, amikor a Schwarcz házban is csináltam programot.

Ennyi, ez a séta rajtam kívül nem igazán érdekel senkit. Azt mondta Agapé, hogy mégis pörgessem meg.

Megpörgettem.

Nagyjából 500 meghívót küldtem ki február óta. Csak E-mail és Instaüzenet, semmi más.

Bontásban:

  • 199 országgyűlési képviselő
  • elnökeink
  • környékbeli polgármesterek
  • vallási szervezetek
  • zsidó civil szervezetek
  • gazdag emberek
  • celebek
  • sajtó
  • ismerősök

A levélben a sétára fókuszáltam, azért beleírtam, hogy fontolják meg a kutatás támogatását.

Eredmények: interjú tévében, beszélgetés rádióban, pár újságcikk és levelek tucatjai. Na és a pénz. 175.000 forintot adományozott 3 ember, vagyis 2 plusz egy szervezet. Itt látható a támogatói lista, és az is, hogy mire költöm éppen a pénzt.

Volt egyeztetés esetleges botlatókő létesítéséről, temető radarozásról, jelentkezett több politikus, volt aki röviden megírta, hogy egyéb elfoglaltsága miatt nem jön, voltak akik részletes válaszlevelet is írtak, volt olyan politikus is, aki saját munkáját dicsérte, volt aki arra kért, hogy változtassam meg az időpontot, és voltak, akik megírták, hogy jönnek. A kedvencem: azt írta az egyik celeb, hogy nincs ideje sétálgatni 🙂 A nevek nem fontosak.

Szervezetek is jelentkeztek. Ilyen is volt már párszor, aztán nem jöttek. Nem jött senki.

Várom, hogy mi lesz vasárnap a sétán, az viszont biztos, hogy létre fogok hozni egy alapítványt, ami már komolyabbá teszi az egész kutatást, és szintet léphet ez az „azt csinálok, amit akarok” típusú munka. Eddig is komoly volt, de most már komolyabbnak fog látszódni. Zsuzsa segít összepakolni a papírokat, a székhely megvan, a névadás még hiányzik. És pénz is kell még hozzá, lásd fent.

Az 5 prioritás:

  • Alapítvány létrehozása
  • A cserépi temető elkerítése, radarozása
  • A kövesdi gettónál emlékmű felállítása
  • Az online adatbázis gondozása, amit már elkezdtünk egy tesztfelületen
  • És a nagy terv, az emlékház.

Ezekről és minden másról az elkövetkező hetekben, mert nem élhetünk tudatlanságban.

Köszönöm szépen Agapé a „rugdosást.”

10. emlékséta május 21-én.

Támogató: Népfőiskola Alapítvány

Újabb klassz középiskolai program Mezőkövesden

A holokauszt volt a központi témája a mezőkövesdi Szent László Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola április 3-ai projektnapjának, amelyen 22, Mezőkövesd testvérvárosából, Bad Salzungenből érkező diák, valamint négy kísérő pedagógus is részt vett, írja a  Mezőkövesd.hu.

A mezőkövesdi középiskolában évek óta foglalkoznak a holokauszttal, több eseményről be is számoltam, részt vettek az üres padok programban, az iskolában emlékjelet is tettek ki, most egy fát is ültettek a német és magyar diákok.

Megkérdeztem Krajnyákné Barna Anikót, a gimi német szakos pedagógusát a programról. Kiemelte, hogy tavaly már voltak tanulmányi kiránduláson Bad Salzungenben, ahol több egykori a buchenwaldi koncentrációs tábor helyén létesített múzeumot is megnéztek. Anikó azt mondja ezt a programot azért támogatják a németek, mert felerősödtek bizonyos neonáci hangok, és igyekeznek mindent megtenni, hogy a holokauszt borzalmai ne ismétlődhessenek meg.

Képek a tavalyi németországi útról:

Egy cikk is megjelent az akkori útról:

De vissza 2023-ba. A projektnap előtt Budapestre utaztak a diákok, ahol a Dohány utcai zsinagógát, zsidó emlékhelyeket kerestek fel.

A csoportos projektnapon a holokauszt emlékén dolgoztak, amelyet be is mutattak az iskola dísztermében. Emellett megkoszorúzták az iskola aulájában található, az intézmény egykori zsidó diákjainak emlékplakettjét.

A hétfői program folytatásaként a német es a magyar diákok egy barátságfát ültettek el közösen a gimnázium udvarán. A faültetésen részt vett Molnár Istvánné önkormányzati képviselő, aki üdvözölte Mezőkövesd testvérvárosából érkezett vendégeket, majd átadta a város ajándékát és jókívánságait. Az eseményen Burkhard Durner, a delegáció vezető tanára adta át Bad Salzungen polgármesterének üdvözlő levelét, jókívánságait, valamint ajándékukat.

Képek a mezőkövesd.hu-ról

A Váraljai úti ház sorsa

A tiszafüredi illetőségű Schwarcz Ernő és a cserépi Klein Irén a mostani Váraljai út elején laktak 3 gyermekükkel, 1944-ben őket is a mezőkövesdi gettóba, majd Auschwitzba vitték és mindannyian meghaltak. A házból emlékhely lesz, egyelőre ez a projekt kilátástalan helyzetbe került, de nem adom fel soha.

A nyári levéltári kutatósdiról még ezzel a poszttal tartozok, de ez amolyan belső feljegyzés típusú lesz, mert az az igazság, hogy nem pontosan emlékszem, hogy akkor mit tudtam meg, ezért a poszt alján szöveghűen meghagytam az akkori jegyzeteimet.

Az illusztrációk részletek, a teljes iratot sajnos nem lehet csak engedéllyel közölni. Miért?

Az első irat arról szól, hogy Klein Irén testvére, Spitz Fülöpné Klein Regina szerint Schwartz Ernőnek és hozzátartozóinak semmi köze a cserépi házhoz.

Az irat az Elhagyott Javakat Felszámoló Ügyosztályától van, e szerint egy ház és két pince volt a tulajdonukban, és Regináék budapesti címét is megtudtam

Az Elhagyott Javak Kormánybiztossága a Miniszterelnökséghez tartozó állami szerv volt Magyarországon 1945 és 1948 között. A 727/1945 számú ME rendelet (1945. március 31.) hozta létre, és a 8920/1948 számú kormányrendelet (1948. augusztus 27.) szüntette meg; ekkortól a tevékenységet a Pénzügyminisztérium VII., azaz az Elhagyott Javakat Felszámoló Ügyosztálya vette át. Élén a miniszterelnök által kinevezett kormánybiztos állt. Az első kormánybiztos Dr. Legéndy Rudolf volt.

A második irat egy Halálesetfelvételi dokumentum 1949. május 2-i keltezéssel.

E szerint Scwarcz Ernőnek nincsenek hozzátartozói, viszont Irénnek, a feleségének 5 testvére is van.

  1. Róth Zsigmondné Klein Etel Kaliforniából
  2. Spitz Fülöpné Klein Regina Budapest
  3. Klein Adolf jogán lánya, a 24 éves Mária.
  4. Klein Károly jogán a 22 éves Edit, aki Jeruzsálemben él
  5. Klein Menyhért jogán a 14 éves Menyhért.

A jogán azt jelentheti, hogy az öt testvér közül kettő élte túl a holokausztot, de túlélő gyermekeik vannak, voltak.

Az irat úgy végződik, hogy az öt testvér örökölte a Váraljai úti házat és a két pincét.

Van még egy szegénységi bizonyítványságról szóló irat is, amivel talán az illetéket csökkenthették.

Az utolsó irat a mezőkövesdi járásbíróság által kiállított 1950-es iratot. Jelenleg értelmezem, ez mit jelent pontosan:

A +1-2 sorsz. Schwarcz Ernőné Klein Irén nevén állott, jelenleg Klein Mária, kiskoru Klein Ervin, Kosik Lajos/ nős Tóth Eszeterrel/ nevén álló ingatlanra a jelzálogot 100 Ft kezelési díj erejéig a magar államkincstár javára kebelezze be. 

y

Klein Mária az örökös Adolf lánya volt, Ervin Mária fia, de hogy került a papírra Kósik Lajos?

Majd megtudjuk, mert nem élhetünk tudatlanságban.

És akkor itt a jegyzetelés szöveghűen 2022 nyarából.

3. Schwartz Ernő és neje
Magyar penzugyminiszterium elhagyott javakat felszamolo ugyosztalyanak
Spitz fulopnr sz klein regina vii. Kazinczy u
Azt irja hogy schwartz ernonek semmi koze
Regina a testvere
Cserepfalu 256 es ket pince
Halalesetfelvetel 1949. Majus 2.
Szegenysegi bizonyitvany
Cserépfalu 256.
5 testver
klein etel california los angeles
Regina
Adolf jogan gyereke klrin maria 24
Nehai klein karoly lanya edit 22 Jeruzsalem
Klein Menyhert fia ervin 14 eves barosd u 84
1950 augusztus 19 mezokovesd jarasbirosag
Klein maria klein ervin kosik lajos (toth eszter) jelzalogjog
1385/2 1397/3
256
Jelzalogjog
1159/1950
2233
994