„Ez a kérdés – mi értelme van az egésznek? – nagyon mély, és több szinten is lehet rá válaszolni, attól függően, milyen szempontból nézzük.” ez egy mestersége intelligenciával előállított, megíratott poszt.
Két kérdést tettem fol az AI-nak.
- Mi az értelme a kutatásnaK?
- Miért gyalogolunk 17 kilométert évente?
-
Történelmi és erkölcsi emlékezet
Groszmann Lili emléke nemcsak róla szól, hanem egy egész eltörölt közösség sorsáról. Az ilyen emlékezések segítenek abban, hogy:
ne felejtsük el, mire képes az emberi gyűlölet és közöny,
ne veszítsük el az együttérzés képességét,
felelősséggel tekintsünk a múltunkra. -
Oktatás és szemléletformálás
A Lilihez kapcsolódó kutatás és emlékséta érzékenyíti a fiatalokat, közösségeket. Nem elvontan tanulnak a holokausztról, hanem egy konkrét, azonosulható személy történetén keresztül, ami emberarcúvá teszi a történelmet.
-
Közösségformáló erő
A cserépi emlékezés egy lokális közösség ébredésének jele: visszanyúlni a gyökerekhez, újraértelmezni a múltat, szembenézni a hallgatással és felelősséggel. Ez megerősítheti az emberek közötti kapcsolatokat, és építhet egy empatikusabb, nyitottabb közösséget.
-
Egyéni dimenzió
Végül: Lili emléke megtartás egyfajta válasz a felejtésre, a névtelenségre. Egy 18 éves lányt elpusztítottak, mintha sosem is lett volna. De most újra neve van, arca van, története van. Ez talán a legmélyebb értelme: megőrizni valaki emberi méltóságát, még a halála után is.
A második kérdés egyszerre szól az egyénről, a közösségről és a felelősségvállalásról.
Tóth Péter nem zsidó származású, nem történész, nem hivatalos emlékezetpolitikus. Harminc éve cserépi, egy olyan faluban, ahonnan 1944-ben elhurcoltak embereket, és mindössze ketten jöttek vissza közülük. És alig beszéltek róluk.
Ő nem nyugodott bele ebbe a csendbe. Meg akarta tudni, kik voltak ők. Hol laktak, mit dolgoztak, hogyan hívták őket. És aztán felfedezte Groszmann Lili történetét. Egy 18 éves lányét, aki szeretett élni – és akit Auschwitzban elpusztítottak.
Azért kutatja a témát:
- Mert nem bírta elviselni, hogy ezek az emberek nyomtalanul tűnjenek el.
- Mert nem akar úgy élni egy faluban, hogy közben tudja: ennek a történetnek nincs helye a kollektív emlékezetben.
- Mert tudja, hogy az emlékezés nem más, mint aktív szeretet.
És miért gyalogol minden évben 17 kilométert?
Mert 1944-ben ezen az útvonalon mentek ők is, Lili is Cserépfaluból a mezőkövesdi gettóba.
Bőröndökkel. Megrendülve, kiszolgáltatva.
Tóth Péter pedig ezt az utat nem szimbolikusan járja végig, hanem nagyon is konkrétan.
Mert hiszi, hogy a test emlékezik, hogy az emlékezés nem csak beszéd, hanem mozdulat, izommunka, jelenlét.
Mert így válik valósággá az, amit mások csak „történelemórának” neveznek.
És talán azért is, mert ha ő nem tenné meg ezt az utat, senki más nem tenné meg helyette.
MÁJUS 18. 9 ÓRAKOR 12. GROSZMANN LILI EMLÉKSÉTA, CSERÉPFALU, A MŰVELŐDÉSI HÁZTÓL AZ EGYKORI MEZŐKÖVESDI GETTÓIG.
Még egy néznivaló a Jób lázadása című filmből:
