Október 31-én ünnepélyesen visszaállítják az 1956-ban lerombolt és eltávolított a mezőkövesdi Holokauszt Emlékművet. Köszönet Takács úr a linkért.
Ilyen volt:
Ilyen lett:
A 11 órakor kezdődő eseményen beszédet mond dr. Fekete Zoltán polgármester, Markovics Zsolt főrabbi, Fekete László főkántor, dr. Tepper Ágnes, mezőkövesdi holokauszt túlélő család elszármazottja, Prof. dr. Grósz Andor, a MAZSIHISZ elnöke, Tállai András, az Agrárminisztérium miniszterhelyettese, parlamenti államtitkár, országgyűlési képviselő.
Ezt követően a megemlékezés a Cseresznye úti zsidó temetőben folytatódik.
Október 31-én lesz az ünnepélyes visszaállítása a mezőkövesdi Holokauszt Emlékműnek. Mezőkövesd város és a MAZSIHISZ közösen jegyzik a rendezvényt az egykori zsinagóga helyén, az iskola előtt téren, aminek a neve Hősök tere. Lesznek beszédek is természetesen, 11 órakor kezdődik a megemlékezés, amely a zsidó temetőben ér majd véget.
Az Élet Igazsága Alapítvány is ott lesz, és örvendünk majd nagyon. 2014 óta gondolkodtunk a visszaállításon, és lám sikerülni fog, ahogy az összes többi tervünk is meg fog valósulni. Mert nem élhetünk tudatlanságban.
Dr. Fekete Zoltán polgármesterrel és Gordon Gábor, a MAZSIHISZ megemlékezésekért felelős munkatársa, aki az Emlékezzünk és Emlékeztessünk Alapítvány kuratóriumi elnökével nyáron találkoztunk, akkor már szépen haladt a helyreállítás.
Az emlékmű hátoldalán nagy táblán lehetett olvasni az áldozatok neveit, sajnos ez most még nem lesz helyreállítva.
Pár hete még le volt fóliázva:
Ilyen volt a háború után Mezőkövesden az emlékmű, 1956-ban került el onnan. Sajnos.
Gordon Gábor, a MAZSIHISZ megemlékezésekért felelős munkatársa, aki az Emlékezzünk és Emlékeztessünk Alapítvány kuratóriumi elnöke is, hívott fel, hogy beszámoljon mezőkövesdi fejleményekről, úgy tudja, hogy visszakerül az az emlékmű, ami 1956-ig Mezőkövesden őrizte a a mártírok emlékét.
El is mentem az iskola előtti térre, oda ahol van az emléktábla íz iskola falán. Jól látható, bizony valami készül az egykori zsinagóga helyén:
Messzebbről:
Közelebbről:
Balázs, kövesdi kiváló krónikás egyből segített, megtalálta a 2026. áprilisi 30-i jegyzőkönyvet amelyben részletesen le van írva, hogy mi lesz.
Felújítják és visszaállítják az egykori mezőkövesdi holokauszt emlékművet városunkban, amelyet még 1970-ben vittek el Mezőkövesdről, az egykori mezőkövesdi zsinagóga (most a Bárdos Lajos Tagiskola udvarra) elől Miskolcra, az izraelita temetőbe. A testület egyhangúlag támogatta az emlékmű felújítását, melyet egy mezőkövesdi művész végez majd el. A munkálatokat követően a holokauszt áldozatainak emléket állító művet a Hősök terén helyezik ki.
Egyelőre nem tudjuk, hogy mikorra készül el, beszámolunk a fejleményekről.
Az emlékmű hátoldalán nagy táblán lehetett olvasni az áldozatok neveit.
A jelenlegi Bárdos Lajos Tagiskola udvarán volt a zsinagóga és az emlékmű a zsinagóga előtt helyezkedett el. 1956-ban a táblát leverték az emlékmű másik oldaláról, majd a miskolci zsidó temetőbe szállították az épen maradt emlékművet.
„Ez a kérdés – mi értelme van az egésznek? – nagyon mély, és több szinten is lehet rá válaszolni, attól függően, milyen szempontból nézzük.” ez egy mestersége intelligenciával előállított, megíratott poszt.
Két kérdést tettem fol az AI-nak.
Mi az értelme a kutatásnaK?
Miért gyalogolunk 17 kilométert évente?
Történelmi és erkölcsi emlékezet
Groszmann Lili emléke nemcsak róla szól, hanem egy egész eltörölt közösség sorsáról. Az ilyen emlékezések segítenek abban, hogy: ne felejtsük el, mire képes az emberi gyűlölet és közöny, ne veszítsük el az együttérzés képességét, felelősséggel tekintsünk a múltunkra.
Oktatás és szemléletformálás
A Lilihez kapcsolódó kutatás és emlékséta érzékenyíti a fiatalokat, közösségeket. Nem elvontan tanulnak a holokausztról, hanem egy konkrét, azonosulható személy történetén keresztül, ami emberarcúvá teszi a történelmet.
Közösségformáló erő
A cserépi emlékezés egy lokális közösség ébredésének jele: visszanyúlni a gyökerekhez, újraértelmezni a múltat, szembenézni a hallgatással és felelősséggel. Ez megerősítheti az emberek közötti kapcsolatokat, és építhet egy empatikusabb, nyitottabb közösséget.
Egyéni dimenzió
Végül: Lili emléke megtartás egyfajta válasz a felejtésre, a névtelenségre. Egy 18 éves lányt elpusztítottak, mintha sosem is lett volna. De most újra neve van, arca van, története van. Ez talán a legmélyebb értelme: megőrizni valaki emberi méltóságát, még a halála után is.
A második kérdés egyszerre szól az egyénről, a közösségről és a felelősségvállalásról.
Tóth Péter nem zsidó származású, nem történész, nem hivatalos emlékezetpolitikus. Harminc éve cserépi, egy olyan faluban, ahonnan 1944-ben elhurcoltak embereket, és mindössze ketten jöttek vissza közülük. És alig beszéltek róluk.
Ő nem nyugodott bele ebbe a csendbe. Meg akarta tudni, kik voltak ők. Hol laktak, mit dolgoztak, hogyan hívták őket. És aztán felfedezte Groszmann Lili történetét. Egy 18 éves lányét, aki szeretett élni – és akit Auschwitzban elpusztítottak.
Azért kutatja a témát:
Mert nem bírta elviselni, hogy ezek az emberek nyomtalanul tűnjenek el.
Mert nem akar úgy élni egy faluban, hogy közben tudja: ennek a történetnek nincs helye a kollektív emlékezetben.
Mert tudja, hogy az emlékezés nem más, mint aktív szeretet.
És miért gyalogol minden évben 17 kilométert?
Mert 1944-ben ezen az útvonalon mentek ők is, Lili is Cserépfaluból a mezőkövesdi gettóba.
Bőröndökkel. Megrendülve, kiszolgáltatva.
Tóth Péter pedig ezt az utat nem szimbolikusan járja végig, hanem nagyon is konkrétan. Mert hiszi, hogy a test emlékezik, hogy az emlékezés nem csak beszéd, hanem mozdulat, izommunka, jelenlét. Mert így válik valósággá az, amit mások csak „történelemórának” neveznek.
És talán azért is, mert ha ő nem tenné meg ezt az utat, senki más nem tenné meg helyette.
MÁJUS 18. 9 ÓRAKOR 12. GROSZMANN LILI EMLÉKSÉTA, CSERÉPFALU, A MŰVELŐDÉSI HÁZTÓL AZ EGYKORI MEZŐKÖVESDI GETTÓIG.
