Szerző: Tóth Péter

Cserépfalvi Katalin (1934–2020) az írást 2017-ben adta nekem emailen, most adom közzé.

A francia összeomlás után, hogy lett Cserépfalvi az angolok embere

`A Cserépfalvi-sztori az 1920-as évek végén Párizsban kezdődik. Itt élt, alkotott és álmodott számos tehetséges magyar művész egy európai Magyarországról. Hittek a francia kultúra pozitív szellemében. Batsányi sorai: „Vigyázó szemetek Párizsra vessétek” nem avultak el.

Franciaország szeretete, a civilizációért, a haladásért, a szabadságért való küzdést jelentette. Párizs, a mérték tiszteletére tanított, arra, hogy a szabadság nem abból áll, hogy az ember átlépi az emberi természet korlátait és lelkesülve rohan a szakadék felé. A szabadság otthona nem a végtelen sivatag, hanem a Place de la Concorde, a Place des Voges vagy az athéni Fórum.

Kassák gyalog ment ki Párizsba, mint két évszázaddal előtte Rousseau Genfből. Élete végéig, ha szellemi vérátömlesztésre volt szüksége azt a franciáktól kapta meg.

Illyés Gyula Párizsban, az Eiffel torony magasságából látta meg végre való helyén és valóságos helyzetében Magyarországot. Párizs tette magyarrá.
Cserépfalvi Imre is itt élt. Baráti körét francia és magyar művészek alkották. Többek között itt ismerkedett meg József Attilával. Találkozásuk első délutánján elmentek billiárdozni. Ez a nap döntő lett mindkettőjük életében. Egy életre szóló barátság első napja. Később József Attila kiadója lett és nevük a  magyar irodalomtörténelemben örökre összefonódott.

Cserépfalvi nem volt író, kiadó volt. Hitt a betűk hatalmában. Ő is hitt a szabadságban, a szabadságért és a haladásért való harcban .Hitt abban, hogy a gonoszok jobban félnek a betűktől mint az ágyúktól.

A harmincas évek közeledtével sok magyar művész tért vissza hazájába.
1929-ben Cserépfalvi is hazatért. A Váci utca 10. alatt francia könyvkereskedést nyitott. Nem a véletlen műve volt, hogy ugyanabban a házban, ahol Hartleben, Petőfi egyetlen regényének, a Hóhér kötele kiadójának volt könyvesboltja.
A francia könyvkereskedés szerencsés körülmények között indult. Szinte  ugyanakkor hozta létre az Air France Fleche Orient nevű, Párizst Budapesttel összekötő napi járatát. Ezáltal a francialapokat egy időben olvashatták a Szajna és a Duna partján. Cserépfalvi könyvesboltjában mindenki megfordult, akit vonzott a  francia kultúra, aki európainak vallotta magát. A Budapestre látogató külföldieknek a Librairie Francaise szinte a „kötelező” látnivalók listáján szerepelt. A többiek között betért ide a walesi herceg. Arthur Köstler is rendszeres vendég volt, és itt találkozott József Attilával. És szinte naponta jöttek be azok a  párizsi barátok, akiknek később Cserépfalvi a kiadójuk lett.
A könyvkereskedés igen jövedelmezőnek is bizonyult. Ez teremtette meg a könyvkiadó létrehozásához szükséges anyagi alapot. Cserépfalvi Imrének a harmincas és negyvenes években a francia-magyar kapcsolatban betöltött kiemelkedő szerepét illusztrálja, hogy első irodalmi kiadványa 1934-ben Malraux: Emberi sorsok volt. Érdekes módon utolsó, 1948 karácsonyán megjelent kiadványa is francia mű volt, Rabelais: Pantagruel-je, Faludy György fordításában.

Miközben a Cserépfalvi könyvkiadó és könyvkereskedés virágzott, Európa egén sötét felhők gyülekeztek. Napról napra nyilvánvalóbbá vált, hogy közeleg a háború.

A háború rohamos közeledésével megnőtt Cserépfalvi kiadványainak a száma, amelyek feltárták az ország állapotát, a parasztság helyzetét, a diktatúra és a német terjeszkedés veszélyét. Az összes fronton megindította a harcot. Tovább bővítette íróinak körét. Most már nem csak Párizsra vetette szemét. Felismerte Anglia és Amerika fontosságát a németek elleni harcban. Így került közelebbi – szerzői-kiadói baráti kapcsolatba Pálóczi Horváth Györggyel és Bálint Györggyel. Mindketten nemcsak a Pesti Naplónak voltak a munkatársai hanem angol és és amerikai lapoknak is dolgoztak

Míg a világ eseményeit éberen figyelte, nem vette le szemét a magyar faluról sem. Haladó Magyarországról nem lehet szó, amíg a parasztság szinte jobbágyi sorsban él – vallotta.

Rá kellett döbbenteni az országot a magyar parasztság nyomorúságos helyzetére. Szabó Zoltán A tardi helyzet c. 1936-ban kiadott szociográfiai tanulmánya tökéletesen szolgálta ezt a célt. A könyvnek azonnal nagy sikere lett és ez lett Cserépfalvi falukutató körének tartóoszlopa. A következö évben Kovács Imre, miután számos kiadó visszautasitotta, Szabó Zoltán javaslatára bevitte Cserépfalvihoz Néma forradalom c. munkájának kéziratát. Aznap éjszaka elolvasta és már másnap délben közölte is, hogy még könyvnap előtt kiadja. A szerzödést március 15-én délelött kötötték meg. 1937 március 15. a magyar történelemben rendkivül jelentős napnak bizonyult. Ezen a napon alakult meg a Márciusi Front. Ezen a napon olvasta fel a 24 éves Kovács Imre a 12 pontot a Múzeum történelmi lépcsőjén. A XX. század márciusi ifjai folytatni akarták 1848 befejezetlen munkáját. Feudális hazájukat a szabadság és a haladás irányába akarták terelni, reformokkal a polgári demokráciai alapjait akarták lefektetni. Ezek a törekvések bizonyitották, hogy a magyar népben a demokrácia és a haladás szellemének megvoltak a gyökerei. A politikai cselekvés akarata a fitaloknál jelentkezett, majd a tenniakarás átterjedt az irókra is. A Márciusi Front megalakulásának nagy sajtója volt.

Az áprilisban megjelent Néma Forradalomnak országszerte nagy sikere volt. Szinte azonnal lecsaptak rá a hatóságok. Betiltották és elkobozták mindenütt, ahol megtalálták. Kovács Imre ellen per indult lázítás és országocsmánylás miatt. Cserépfalvi kiadta a per szövegét, ami még inkább felhívta az olvasók figyelmét a falukutatókra.

Cserépfalvi Imre hadműveletei mindenütt megmutatkoztak. Amikor 1938-ban a könyvnapra megjelent Bálint György szerkesztésében József Attila összes verseinek első kötete, a Váci utcai könyvesbolt kirakatába az egyik kötetet úgy helyezték el‚ hogy a HAZÁM versének három sora volt olvasható:

Adj emberséget az embernek,
Adj magyarságot a magyarnak,
hogy ne legyünk német gyarmat!

• 1935-ben a Pápa látogatása alkalmából kiadta Kállay Miklós Pápa és vatikán c. könyvét,
• 1938-ban kiadta az akkor életbelépő Zsidótörvényeket,
• 1939-ben pedig a Sárga Könyveket, a Francia Külügyminisztérium dokumentumait.

1939-ben egyre nyilvánvalóbb lett, hogy nemcsak a háborút nem lehet elkerülni, hanem Magyarország megint Németország csatlósa lesz.

Voltak akik elmentek, voltak akik maradtak.

Cserépfalvi családjával kiment Franciaországba. Feladta Mária Valéria utcai lakását, kiadója szerkesztőségét. Váci utcai üzletlét megtartotta és vezetését Lebovits üzletvezetőre bízták. Lebovits hű maradt Cserépfalvi és a kiadó eszméihez, olyannyira, hogy amikor kitört a háború, kitette a kirakatba a Marianne-ban megjelent Hitler-Horthy karikatúrát. Ezért aztán több hónapi börtönre ítélték.

Cserépfalvi Párizsban az Avenue de l’Opera-n bérelt helységet. Haar Ferenc fényképész barátjával Fotóműtermet és ügynökséget nyitott. Elképzelésük Capa késöbbi Magnumjához volt hasonló.Ez szinte magától adódott, mivel Lucian Vogelhez már a húszas években szoros szálak fűzték.

Közeledett a nyár és a háború. Cserépfalvi a tengerpartra, Arcachon környékére küldte családját, maga pedig Párizsban maradt. Intézte, tervezte dolgait. El kellett döntenie, mit fog csinálni a háborúban. Családjáról gondoskodnia kellett, de az eszméiért való harcot nem volt hajlandó feladni. Párizsban volt szeptember 1-jén, amikor kitört a háború. A franciák főleg arról vitatkoztak, hogy érdemes-e meghalni Danzigért. Ő szemrebbenenés nélkül
hajlandó lett volna élét áldozni. Csalódás fogta el, amikor, Franciaország összeomlásakor látta, hogy milyen sok francia nemcsak Danzigért, de még Franciaországért sem nem hajlandó meghalni: nem akartak többé annyi áldozatot hozni mint Verdunben.

Lucien Vogel és francia könyvvilágbeli kapcsolatai azt tanácsolták, hogy menjen családjával Marokkóba és nyisson ott egy francia könyvkereskedést, ami fedőszervezetként működhetne a nácik elleni harcban. Jött az összeomlás. A fotóstúdiót felszámolták. Haar kapott egy japán ajánlatot, és elment Tokióba, Cserépfalvi családjával az utolsó vonattal Marseillesbe utazott. Miközben vártak minden megváltozott. Egy francia megjegyezte, hogy ez a fedezőszervezet jellegű könyvkereskedés nemcsak a nácik elleni harcban segíthet, hanem a
meggazdagodását is biztosítaná, amennyiben, csak  úgy mellékesen, kokainkereskedéssel is foglalkozna. Ez vérig sértette. Mire a várva várt hajó befutott, nem szállt fel rá, hanem vonatra ült és a család elindult Budapest felé. Már azt tervezte, hogy a frontvonalak mögött milyen módon fog harcolni betűkkel az ellenség ellen.

Hosszú, bonyolult és veszélyes vonatút után Cserépfalvi és családja megérkeztek Budapestre. A kivilágított főváros teljes pompájában fogadta őket. Ugy tűnt, hogy ideiglenesen Párizs Budapestre költözött. Mária Valéria (Apáczai Csere János)utcai lakásukkal szemben lévő Hungaria szállodában béreltek lakosztályt. Ez a megfordított kilátás szinte tükre volt a megváltozott szemszögnek. A háború kitörése előtt Cserépfalvi íróbarátaival az országgal belülről foglalkoztak. Saját erejükből próbálták megoldani a magyar társadalom problémáit. Minden igyekezetük ellenére nem tudták megakadályozni Magyarország német érdekeltségbe való sodródását. Külső segítségre volt szükségük.

1939 szeptember 1. volt a Nagy Ébresztő napja.

Ami addig magyar belügy volt, az ezen a napon a nemzetközi kihívássá terebélyesedett: összefogni és együtt küzdeni a tengelyhatalmak ellen. Nagy Britannia volt az, amely felismerte, hogy segíteni kell a feudális Magyarországnak, hogy a haladás utjára térhessen, mert csak így nyerheti el függetlenségét. A budapesti brit követségen az angol titkosszolgálatnak mát volt egy beépített embere, Fred Reward, aki a háború kitörése előtt szoros kapcsolatban volt Pálóczi Horváth Györgyel. Londonban Fred Reward jelentései alapján vált ismertté, hogy Budapesten Cserépfalvi Imre körül kialakult egy haladó gondolkodású csoport, amely jelentős erőfeszítéseket tesz az ország haladásáért és a németellenes propaganda terjesztéséért.

A háború kitörésekor egy Basil Davidson nevű 25 éves angol fiatalember, egy brit lap franciaországi tudósitója katonai szolgálatra jelentkezett. A War Office a D Section-be osztotta be. Ezt az új angol titkosszolgálati részleget a háború kitörésekor hozták létre, majd 1940 júliusában Churchill kezdeményezésére továbbfejlesztették. Erre épült az SOE, amelynek feladata a hírszerzés és szabotázsakciók végrehajtása volt az ellenség vonalai mögött.

1940 januárjában Basil Davidsont Budapestre küldték. Kettős megbizást kapott. Az egyik az volt, hogy nyisson legális brit hirügynökséget a igen aktiv német propaganda ellensúlyozására. A másik, hogy minél több magyart szervezzen be. A Vadászkürt-ben vett ki szobát. Az első nap terepszemlét taratott a városban, s ennek során Cserépfalvi Váci utcai könyvesboltjába is betért. Bejárta a belvárost, majd a Petőfi téren vett ki irodahelységet a Brita Nova hirügynökségének.

Számos újságiróval került kapcsolatba. A legszorosabban Pálóczival dolgozott együtt, akivel közeli barátságba is került. Első feladatuk röpcédulák írása, nyomtatása és terjesztése volt. Ez kettős célt szolgált. A propaganda terjesztésén kívül a magyar hírszerzési és kémelhárítás megtévesztése: olyan benyomást kellett kelteniük, hogy nem egy, hanem több mozgalom terjeszti ezeket a röpcédulákat. Cserépfalvi szerzőbarátai közül is többen belekapcsolódtak ebbe a munkába. Bálint György munkásmozgalmi és Kovács Imre Parasztpárti kapcsolatai miatt igen hasznosnak bizonyultak. Bálint György tudta, hogy az angoloknak dolgoznak, és például felesége, Csillag Vera nemcsak tudott Davidson küldetéséről, de maga is bekapcsolódott a munkába. Grafikus lévén a háború végéig hamis igazolványokat készített. Kovács Imre elől eltitkolták, hogy politikai aktivitását anyagilag részben az angolok támogatták. A pénzt Andrássy Katinka húga, Odescalchi Kaja továbbította, mondván, hogy az haladó szellemű magyar arisztokraták adakozásából származik. Odescalchi Kaya egyike a németekkel szembeni ellenállás egyik legelszántabb alakja volt. Belépett a Cseh Kommunista Pártba és főleg a német vonathálózat és a hadianyag-szállitás elleni szabotázsakciókkal foglalkozott.

Davidson küldetéséről és tevékenységükről Pálóczi tájékoztatta Cserépfalvit is, aki igen lelkesen fogadta a hírt és azt ajánlotta, minél gyakrabban látogassanak el a kiadó váci utcai irodájába, hogy kicseréljék értesüléseiket és megbeszéljék a soros teendőket. Így született meg a Kék Könyvek sorozat terve. Pálóczi Amerika válaszúton, Bálint György Ázsia veszélyben Kovács Imre A Szovjetunió agrárpolitikája című munkái ebben a sorozatban jelentek meg. A kiadványok a német befolyás ellensúlyozását célozták, s a hatóságoknak szemet is szúrt, hogy bár a sorozat igen széles körből merített, egyetlen könyv sem foglalkozott a német kultúrával.

A sok munka mellett, Pálóczi magánélete egyre zűrösebb lett. Szerelmes lett Gönczi Flórába, felesége, Márta legjobb gyerekkori barátnőjébe, Örkény István feleségébe. Flórában a tökéletes társat találta meg. Beavatta illegális munkájába és még Davidsonnak is bemutatta.

Davidson éjjel-nappal dolgozott, ugyanakkor igen kényelmes életet élt. Úgy élt, mint a jómódú belvárosiak, akik nem igen akarták tudomásul venni, hogy körülöttük összeomlik a világ és, hogy a világháború küszöbén állnak Kávéházak, éjjeli lokálok, vendéglők törzsvendége lett. Legkedvesebb vendéglőjéről A három csőrű kacsáról 50 évvel később is nagy szeretettel írt. Gyakori vendége volt a budapesti fürdőknek, télen síelni, nyáron a Balatonra ment. Mindezt persze hírszerzésre, szervezésre használta. Mivel nem volt vérbeli belvárosi, ő állandóan tudatában vol annak, hogy mennyire katasztrofális a helyzet. Szünet nélkül fülében csengtek Churchill híres beszédeinek szavai. Gyakran lelkiismeret-furdulása volt, hogy ilyen kellemes körülmények között folytatja a harcot. Abban biztos volt hogy a tenger és az óceán alatt Churchill nem a Balatont értette.

Munkája meghozta gyümölcsét. Davidson magyar ismeretségi körét igen jelentősen kibővítette. Igen sok hasznos kapcsolatot teremtett, többek között Ullein-Reviczkz Antallal. Úgy adódott, hogy 1941. március 27-én nála ebédelt Duna-parti lakásán. Ebéd előtt az ablaknál állva a rakparton látták, hogy hosszú menetben vonulnak a katonák. Davidsonnak úgy tűnt, német katonákat lát, ám Ullein megnyugtatta, hogy magyarok azok, és csak hadgyakorlatra mennek. A Külügyminisztérium sajtófőnöke rosszul volt informálva. Háborúba mentek.

Ebéd után Davidson besétált a Brita Nova irodájába, összehívta a munkatársait és azt tanácsolta, hogy mindenki sürgősen hagyja el Magyarországot.

Az események gyorsan kezdek peregni. Magyarország megszegte nemrég kötött örök barátsági szerződését Jugoszláviával. Németország megtámadta Jugoszláviát és csapatai Magyarországon vonultak keresztül. Április 3-án Teleki öngyilkos lett. Másnap Davidson és számos külföldi újságiró elhagyta az országot. Odescalchi Kaja és Pálóczi nem tudtak velük menni, mert nem kaptak kiutazási engedélyt. Kaja személyesen Horthyhoz fordult és megkapta. Április 5-én elmenetele előtt Pálóczinak átadott egy kanadai útlevelet. George Peter Howard névre volt kiállítva. Ez lett Pálóczi új neve. Nagy örömmel vette át, de nem utazott el azonnal. Voltak meg elintézni valói. Délben Flórával ebédelt a Gundelben, délután elmentek vásárolni elegáns ruhaneműket és egy pompás bőröndöt. Mindez olyan volt, ami elképzelésük szerint méltó volt egy kanadai utashoz. Cserépfalviékkal és Kovács Imrével egy kis Szervita téri sörözőben találkoztak. Rendkívül elegáns volt és büszkén mutatta kanadai útlevelét. Kellő csodálat után egyhangúan állapították meg, hogy Pálóczi kétségtelenül az angol titkosszolgálat hivatalos ügynöke. Búcsúzáskor megfogadták, hogy tovább folytatják a harcot és mindenben segíteni fogják egymást.

Flóra kísérte ki a pályaudvarra. Az útirány Belgrád volt. A háborús helyzet miatt az út bizonytalan és veszélyes volt. Odescalchi Kaya volt az első halottjuk.. Dubrovnikban egy bombatámadás áldozata lett. Pálóczi remélte, hogy utoléri Davidsont Jugoszláviában, de ez nem sikerült, csak Isztambulban látták viszont egymást.

Isztambulban Pálóczi már mint a SOE hivatalos tagja kapcsolódott be a munkába. Célkitűzésük: megzavarni a német kommunikációs rendszert különböző magyarországi szabotázsakciókkal és kivonni az országot az Oroszország elleni háborúból. Ezt belülről politikai felforgatással, szabotázzsal és titkos propagandával, kívülről rádióadásokkal akarták megvalósítani. A program kivitelét az 1940-41-ben megteremtett kapcsolatokra és szervezetekre építették. Cserépfalvit, Kovács Imrét és Bálint Györgyöt tekintették a legjelentősebb oszlopaiknak.

Ugyanakkor azok, akik Magyarországon maradtak, tovább folytatták munkájukat. Cserépfalvi újra kiadta a Csendes Don-t, ami elég nagy port vert fel. Kovács Imre nemcsak írásaiban hanem vidéken tartott beszédeiben is tovább folytatta a harcot a parasztság felemeléséért. Bálint György pedig szoros kapcsolatot tartott a munkásmozgalmakkal.

A Dunakorzó képe is megváltozott. Egyre több volt a menekült, kém és agent provocateur.

Egyre többen keresték fel Cserépfalvit. Igyekezett éber lenni. Rendkívül óvakodott az agent provocateuröktől. Tudta, hogy a kémelháritás emberei már lesben állnak. Helyes megérzései voltak. Valóban felkereste egy igen csinos fiatal nő: Sztratovszki Aranka. A hölgy igen magabiztosan viselkedett és megállás nélkül bizonygatta, mennyire jólinformált és jártas a kiadó baráti körében. Megemlítette, hogy Isztambulba készül és szivesen vinne levelet Pálóczinak.

Viselkedése annyira átlátszó volt, hogy Cserépfalvi határozottan visszautasította. Aranka Kovács Imrét is megközelítette, aki szintén visszautasította. Később, legnagyobb meglepetésükre kiderült, hogy Békeffi László színész barátnője. Ez egy igen veszélyes viszony volt, ugyanis Békeffi egy igazi angol ügynök volt, aki jelentős szerepet játszott a győri fegyvergyár szabotázsának megszervezésében.

Isztambulból az SOE lehető leghamarabb fel akarta venni a kapcsolatot Cserépfalvival és társaival. Pálóczi októberben írt egy beszámolóval és utasítással ellátott levelet. A levél Cserépfalvinak volt címezve, de Kovács Imréhez és Bálint Györgyhöz is szólt. Figyelmeztetés volt arrra, hogy ha Magyarország nem szakit német szövetségesével, akkor az országra és a magyar népre még rosszabb sors vár, mint Trianon. Nacionalizmusnak most nincs helye. A pártoskodásnak sem. A cél eléréséért félre kell tenni minden ideológiai nézetelértést. Nagy európai Hitler-ellenes megmozdulás és forradalom készülődik és ebből nem szabad kimaradni. Mindhármuk iránt teljes a bizalom. Rendkívül fontos, hogy Cserépfalvi ne komprommitálódjon, mert személye, kiadója és kapcsolatai nélkülözhetetlenek. Pálóczi személyes garanciát adott a tökéletes diszkrécióra. Szeretnék, ha még több értékes ember csatlakozna. Elsőként Szentgyörgyi professzorra számítanak.

Említés van a levélben, hogy New Yorkban Bartókot próbálják beszervezni. Továbbá felhívják a figyelmet a Néprádiora. Ezt Pálóczi júniusban hozta létre és ennek keretében kommunikálhatnának. Jelezzék, ha bármire szükségük lenne. Ezt a levelet, több másikkal elküldték Magyarországra. Amikor a futár megérkezett, gyanút fogott, hogy követték, és ezért mindent megsemmisített. Novemberben akadt egy másik nagy tapasztalatú, megbízható amerikai futár. Mielőtt átlépte volna a határt, Magyarország hadat üzent az Egyesült Államoknak. Így ez a kézbesítés is kútba esett.

Davidson a gondos budapesti tervezése és szervezése közben nem gondolta, hogy ennyire körülményes lesz a futárszolgálat. Személyesen akart visszamenni Magyarországra mint brit diplomata, de ezt a vezetőség nem engedélyezte. Isztambulban ebben az időben ugyan akadtak vállalkozók futári szolgálatra, de nehéz volt megbízhatót találni.

Decemberben Visnovich Anna, magyar születésű olasz állampolgár és Eugene Steinwurzl, chilei útlevéllel rendelkező orosz zsidó felvették a kapcsolatot az SOE-val. Mindketten az angoloknak akartak dolgozni, Temesváron kapcsolatban voltak egy 15 tagú szabotőr- csoporttal, amelynek tagjai összeköttetést kerestek az angolokkal. Gondos ellenőrzés után kettős feladattal bízták meg őket. Az egyik feladatuk az volt, hogy rádió rejtjeleket, kódot és pénzt vigyenek a temesváriaknak. A másik az, hogy elvigyék Budapestre a Cserépfalvinak szánt levelet és Mártonnak, Békeffi titkárának átadjanak egy szóbeli üzenetet. Steinwurzel chilei útlevével nem tudott beutazási vízumot kapni, így barátnőjének, Visnovich Annának adták a megbízatást. Olasz útlevelével minden nehézség nélkül megkapta a bolgár, a román és a magyar vízumot.

Visnovich karácsony után indult el. A temesváriaknak leadta a küldeményt, majd folytatta útját Budapestre. A Cserépfalvinak küldött levél az utasításokkal egy mikrofilmen voltak. Gondosan el voltak rejtve a rókaszőrme boa szemében. Anna január 18-án érkezett meg Budapestre. A pályaudvaron a kémelháritás emberei már vártak rá. Cserépfalvit még aznap éjjel letartóztatták és bevitték a Hadik Laktanyába. Itt rögtön kezelésbe vették. Többen körülvették. Összeverték. Millió kérdéssel bombázták. A kérdésekből megértette, hogy Pálócziról és az angolokkal való összeköttetéséről van szó. Eleinte azt hitte, hogy Pálóczit a mellette lévő szobában hallgatják ki. Semmi másról, csak szerzői-kiadói kapcsolatairól volt hajlandó beszélni. Amikor más neveket említettek, a válasza mindig ugyanaz volt: nem ismeri az illetőt. Egy nevet sem adott ki. Másfél hétig négyen öten rúgták, verték. Szinte szünet nélküliek voltak a kihallgatások. Végül hagyták aludni. Mielőtt szabadlábra helyezték, rendbehozták ruháját és külsejét. A levelet sohasem látta, így aztán csak találgatta, milyen információ, milyen bizonyíték van a kémelhárítás kezében. Nem lehetett tudni, hogy fogják ezt majd felhasználni. Mindezt megtárgyalta Kovács Imrével és Bálint Györggyel. Abban biztosak voltak, hogy most még jobban fogják őket figyelni. Cserépfalvit szabadlábra helyezése után éjjel nappal követték. Pár hét múlva Cserépfalvi és Bálint György idézést kaptak a Vezérkari főnökség különbíróságára. Másnap reggel, mikor megérkeztek, rögtön látták, hogy a teremben rögtönítélő bíróság gyűlt össze. A vádlott Visnovich Anna volt. Szembesítették őket egymással. Cserépfalvi és Bálint kijelentették, hogy most látják először a vádlottat, aki szintén megerősítette, hogy sohasem látta a két férfit. Utána vallomást tett arról, hogyan került kapcsolatba az angol titkosszolgálattal és milyen futármunkát vállalt el. Kapcsolatát a 15 tagú szabotázscsoporttal nem árulta el. A bíróság azonnali kötél általi halálra ítélte. Ez hátborzongató, vérmeresztő tapasztalat volt számukra. Jóval később kitudódott, hogy Annát nem akasztották fel. Börtönbüntetést kapott és Marianosztrára vitték. Az ítélet kimondása után találkoztak Kovács Imrével. Mindhárman rádöbbentek, hogy milyen rövid az út az akasztófához. Egyetértettek, hogy előbb-utóbb provokálni fogják őket. Ha jönne újabb futárküldemény, az csakis a kémelhárítástól jöhet. Megfogadták, hogy semmilyen Isztambulból érkező küldeményt nem vesznek át.

Davidson nem értette, miért nincs hír Cserépfalvitól.

A győri szabotázs kudarcáról tudtak, Steinwurzl pedig kapott egy hamis hírt: Anna beteg lett és ezért csak később tér vissza, mint tervezte.

Az SOE kezdett türelmetlenkedni. Egyre sürgősebb lett, hogy rádió összeköttetésbe lépjenek. Davidson ismét vissza akart menni brit diplomataként. Megint nem kapott rá engedélyt. Cserépfalvival ebben az időben Lutfi Savet Tozan, török diplomata útlevéllel rendelkező, ismert fegyvergyáros és fegyverkereskedő balkáni útra készült. Davidson felkereste boszporuszi villájában és megkérte, hogy vigyen el egy levelet, a rejtjel kulcsot, új kódot , egy hordozható rádió adóvevő készüléket és pénzt Cserépfalvinak. Tudja meg a győri szabotázs kudarcának okát és kezdeményezzen új akciót. Tozánnak gyanúsnak hangzott, hogy a legmegbízhatóbb és legfontosabb emberével teljesen megszűnt az összekötetés. Az SOE vezetőségétől azt az utasítást kapta, hogy fogadja el a küldetést. Március közepén indult el, Bulgáriában találkozott egy parasztpárti politikussal, akinek átadott egy az SOE által küldött levelet. Bukarestben találkozott egy román parasztpárti vezetővel, akinek üzenetet vitt az SOE-től. Tozan észrevette, hogy követik. Egyre rosszabb előérzete volt budapesti küldetésével kapcsolatban. Ennek ellenére folytatta útját és próbált óvatos lenni.

Budapestre március 28-án érkezett. A Hungaria szállodában szállt meg. Másnap elment a budapesti török követségre és itt megbízható emberének, a kereskedelmi attasénak adta át az adóvevő készüléket megőrzésre, mondván, majd jönnek érte. Másnap bement a Váci utcai üzletbe. Rögtön hangoztatta, hogy Isztambulból jött. Rendkívül feltűnően viselkedett. Amint négyszemközt volt Cserépfalvival, megmutatta diplomáciai útlevelét és elmondta a
jelszót: „Péter üzeni, Pipit és a gyerekeket csókolom“. Majd közölte, hogy a győri szabotázst sürgősen ujra kell szervezni. Elmondta, hogy hozott egy mikrofilmet, amelyen egy levél van utasítással, új kód és rejtjel, továbbá hozott egy rádió adóvevőt és pénzt is. Cserépfalvi kijelentette, hogy itt valami tévedés van. Ő mindebből semmit nem ért, ehhez semmi köze, és távozásra szólította fel Tozant. Biztos volt benne, hogy agent provocateurrel van dolga, de egy pillanatra felmerült benne az a gondolat, hogy a kémelhárító nevében levelezett és Tozant, aki valóban az SOEnek dolgozik tőrbe csalták.

Ezért, amikor Tozan már az ajtónál volt, azt ajánlotta, menjen rögtön vissza Isztambulba.

A török távozása után Cserépfalvi megivott egy pohár konyakot. Amikor valamennyire lecsillapodott, elment ügyvédjéhez, Dr. Szakállhoz. Részletesen beszámolt a történtekről. Egy véleményen voltak. Tozan kétségtelenül agent provocateur. Látogatását be kell jelenteni a Hadik laktanyában. Amennyiben valóban török diplomata lenne, elég ideje volt, hogy eljusson a budapesti török követségre. Esteledett mire Cserépfalvi beért a Hadikba. Az ügyeletes tisztnek bejelentést tett, hogy egy gyanús török férfi levelet hozott Isztambulból. Hol a levél -kérdeze az ügyeletes. A töröknél. Nem vettem át. Felelte Cserépfalvi. Az ügyeletes kis szünet után azt mondta, hogy elmehet, de másnap reggel jöjjön be ismét.

Másnap, március 31-én jelentkezett a Hadikban. Mielőtt elkezdték volna a vallatást, hivatalosan őrizetbe vették. A nap folyamán Bálint Györgyöt és Csillag Verát is letartoztatták. Kovács Imre letartoztatására később került sor. Csillag Verát két nap múlva kiengedték. Cserépfalvi társaival két hetet töltött a Hadikban, majd vizsgálati fogságba helyezték és átszállították őket a Margit körúti katonai fogházba, A gyakori vallatások folytatódtak. Most már nem 3-4 detektív lökdöste, rugdosta, fenyegette miközben összevissza nevekről faggatták. Ugyanazzal a kihallgató tiszttel volt dolga, aki artikulált, művelt és tájékozott volt.

Kizárólag kiadványairól vallatták. Azzal vádolták, hogy angol pénzből finanszírozta a falukutatókat, a kék könyveket és mindezt Davidson és Pálóczi irányítása alatt tette. Ők diktálták, hogy mikor milyen felforgató, lázító angol propagandát terjesszen. Minden kiadványát a legnagyobb pontossággal elemezték. A kémelhárítás meg volt győződve róla, hogy ezekben a szövegekben rejtett kétértelmű üzenetek vannak, és így irányítják a titkos
mozgalmakat.

Cserépfalvi irodája és lakásának házkutatásakor elkoboztak minden iratot, levelezést és jegyzetet. Még a borítékok hátára és kis papírfecnikre írt emlékeztető feljegyzéseket is.

Cserépfalvi az év februárjában lekötötte Louise de Vilmorin Mennyezetes ágy című regénye magyar nyelvű kiadásának jogát. A könyv bemutatóját júniusban a Váci utcai üzletben rendezték meg. A szokottnál is többen mentek el a könyves eseményre. Számos híres művész és neves közéleti személyiség volt jelen. Az eseményt kollektív szolidaritási megmozdulásnak és Cserépfalvi letartóztatása elleni demonstrációnak szánták. Természetesen a kémelhárítás emberei is elvegyültek az gyülekezetben. Ezt követően többórás vallatásnak vetették alá, amelynek ez az összejövetel lett a témája. ezt lett a témája. Találtak ugyanis
egy darab papírt, amire ez volt feljegyezve: „Vilmorin Mennyezetes ágy.
A háborús helyzet miatt a Droit d auteur-rel nem lehet közvetlenül tárgyalni. A szerző maga adott garanciát, hogy vállalja a felelősséget.“ Hiába magyarázta, hogy Louise de Vilmorinnek ez a valódi neve. A könyv címe csak egy cím , a droit d auteur pedig a francia szerzői jogvédő. Nem akarták elhinni. Cserépfalvinak írásba kellett adnia ezt a magyarázatot, és az egyik tárgyaláson ezt bizonyítékként mutatták be. A kiadványairól folytatott kihallgatások néha még lelkierőt is adtak neki. Úgy érezte, hogy igaza van. A gonoszok jobban félnek a betűktől mint az ágyúktól

Kovács Imre kiszabadításáért Szekfű Gyula történész lépett akcióba. Felkereste Ujszászit és azzal bizonygatta Kovács Imre ártatlanságát, hogy rossz társaságba került, soha nem kapott pénzt az angoloktól. Közbenjárása eredményes volt, mert Kovácsot szabadlábra helyezték. Két hét múlva, szeptember 11-én a Cserépfalvi Imre és Bálint György elleni, az állam és a társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására irányuló izgatás bűntette miatt folytatott nyomozást megszüntették, és szabadlábra helyezték őket.

Kovács Imre politikai fontossága és az angolokkal különbéke megkötésének lehetősége miatt 1943. január 26-án Szombathelyi A Cserépfalvi Imre és társai bűnügyével kapcsolatban úgy rendelkezett, hogy mivel az összeszövetkezés a háború kitörése előtt keletkezett, az akkori magyar törvények szerint nem követtek el bűnt. Kellő bizonyíték van arra, hogy a háború kitörését követően nem voltak kapcsolatban Pálóczival, a futárokkal nem érintkeztek.
Bálint György már nem élte meg ezt a napot. Kiszabadulása után rögtön büntetőosztagba Ukrajnába küldték ahol január 21-én halt meg.

Cserépfalvi lebukásával megszűnt minden lehetőség, hogy Magyarország szabadságát és függetlenségét betűkkel vívják ki.

Katalin Y. Galligan-Cserépfalvi
March 2010

2011-ben már megjelent az Ezredvég - irodalmi, művészeti és társadalomkritikai folyóiratban.