Groszmann Lili – a cserépi zsidóság története
Nem élhetünk tudatlanságban
2023. október 6-án kattintottam új képeket. Mintha kicsit meg lenne dőlve a magyarul és héberül is feliratozott sírkő. Májusban szabadítottuk ki a követ, és keressük azóta is a temető határait. Hamarosan egy nagyon hosszú posztban írom meg, hogy mi lehet a helyzet.
Újdonság az is, hogy a digitális megőrzést is egy szinttel fentebb raktuk, majd erről is később.
Itt lentebb is érdemes tovább olvasni, már lehet az alapítványon keresztül is támogatni a kutatást.
KÖSZÖNJÜK!
A Miskolci Törvényszék 15.Pk.60.102/2023/4. nyilvántartásba vételről szóló határozati számmal, 2023. szeptember 11-es keltezéssel bejegyezte Az Élet Igazsága Alapítványt. Már látszódik a birosag.hu nyilvántartási oldalán is az alapítvány:
A célok: Cserépfalu és a Bükkalja térségének 19–20. századi történelmének, társadalmi szerkezete emlékezetének feltárása, megőrzése, megörökítése, a térségnek a történelem során felhalmozott értékeinek tudatosítása és gyarapítása, amellyel egyben hozzá kíván járulni jelen korunk kihívásainak feldolgozásához.
Ahogy az első magyar nyomtatott könyvbe írta András mester: azért is jó tudnunk a múltról, hogy tanuljunk a hibákból. Az alapítvány az igazságról fog szólni, azaz az életünkről, hiszen igaznak lenni nagyon jó.
Az általánosan megfogalmazott célokon túl a Cserépfalvi Emlékszoba gondozását, szakmai felügyeletét is el fogjuk látni, a könyvmegállót is gondozni fogjuk, a környékbeli zsidóság szellemi és tárgyi emlékeit is ápoljuk, kutatjuk, és az általunk megtalált, a MAZSIHISZ tulajdonában lévő izraelita temetővel is fogunk foglalkozni. Ahogy eddig is, csak sokkal fókuszáltabban, jelentsen ez bármit is.
Most pár bürokratikus kört be kell még zárunk. A szervezet adószám nélkül nem szervezet, a bankszámlaszámot is élesíteni kell, és még sok minden más is intéznivalónk is van.
Köszönöm a sok segítséget elsősorban Rónai Zsuzsának, és még sokan másoknak. Papp Zoltán, Cserépfalu szülötte éveken keresztül támogatta a kutatást, Tamás Istvánt, az International Business School vezetőjét sem feledem, aki mélyen a zsebébe nyúlt, hogy el tudjunk indulni, és nem utolsósorban: Balázs István nélkül nem posztolnék ide semmit. Szóval many thanks. És még sok mindenkit kihagytam, de majd pótolom.
Az alapítvány nyílt, bárki csatlakozhat.
Tóth Péter, Az Élet Igazsága Alapítvány kuratóriumi elnöke.
Mert nem élhetünk tudatlanságban.
A kutatás egyik legnagyobb mérföldkövének dátuma 2023. augusztus 10-e. A mai napon beadtuk az alapítványunk bejegyzéséhez szükséges dokumentumokat, és a beérkezés után a Miskolci Törvényszék a fenti számon lajstromozta a dokumentációt. Ez amolyan rendszámféle, sokat fogjuk ezt a számsort használni a jövőben.
Istvánnal már egyszer próbálkoztunk, most már meg is csináltuk. István sokat gondolok rád.
Az alapítvány célja:
Cserépfalu és a Bükkalja térségének 19–20. századi történelmének, társadalmi szerkezete emlékezetének feltárása, megőrzése, megörökítése, a térségnek a történelem során felhalmozott értékeinek tudatosítása és gyarapítása, amellyel egyben hozzá kíván járulni jelen korunk kihívásainak feldolgozásához.
Az alapítvány nevét majd akkor árulom el, ha minden okés lesz, valamikor ősszel.
Köszi, Zsuzsa 🙂
Cserépfaluban 2 zsidó család élt 1944-ben, Groszmann Miklós jött vissza egyedül, a fia, György pedig Palesztinába menekült.
79 éve nem tudom milyen idő volt a lovaskocsin, – újabb kikutatandó információ – most már reggel bőven 20 fok felett voltunk. 20 felett volt a létszám is, a kiküldött 500 meghívó megtette a hatását, és a cserépi sétán és a Bogácsig tartó útig együtt vonultunk majdnem 30-an.
Az általános ismertető után megnéztük a buszmegálló-könyvtárat, Pauer Gyula könyvszobrát, majd Zsuzsa bemutatta a Cserépfalvi Emlékszobát, ahol hamarosan Kovács Imre tematikus tárlat is megtekinthető lesz.
A Groszmann-háznál kezdődött el igazán a családok bemutatása. Azért Lili a névadónk, mert járássegítője volt. Az interjúkban a cserépi nénik bőrgipsznek nevezték Groszmann Lilla, azaz Lili szerkezetét, [ami segítette a mozgásban] ezért emlékeznek rá sokan. Szemben laktak Juliska néniék, ők látták, hogy lovaskocsira felpakolnak, és elmennek, majd jöttek emberek a környékről, és kirámolták a házat. Anno kisípoltam a nevet az interjúban, már nem is emlékszem rá, hogy ki volt, nem ez a fontos.
A templomkertben a megbújó táblánál meséltem a Huseby-kutatásról, arról, hogy mi van akkor, ha egy régen publikált anyagban más van leírva Cserépfaluról, mint amiről a szemtanúk meséltek? Vajon mi lesz a valódi forrás ezentúl? Klein háza után jutottunk Schwarczékhoz, ahol elhangzott a már sokszor feltett kérdés, hogy miért nem szeretik sokan Cserépfaluban ezt a kutatást, a zsidózást, Cserépfalvizást. Általánosítani nem szabad, de sokan, azt hiszem, szégyellik az akkori eseményeket. És nagyon nem lehet jó érzés tudni olyan információkról, ami miatt nehezen megy az alvás. Talán azt gondolják, hogy a kutatás árt a falu népszerűségének? Majd nem jön ide több turista? Orruk alá akarom dörgölni, hogy mik történtek?
A kutatásnak nincs ilyen olvasata.
A kutatás nem lehet empatikus, nem lehet prekoncepcionális, nem mehet egy tervezett útvonalon, ha így lenne, akkor onnantól nem kutatás. Hazugság lenne. Propaganda. Átverés. Egy bizonyos olvasat.
Itt tények vannak, emlékek vannak: igazság van. És marad is örökre.
Sanyi mondta, hogy baromira nem érdekli ez az állandó holokausztozás. Mert unalmas, a családja 70 százalékát kiirtották és nem akar állandóan erre emlékezni. Vége lett, és többet ilyen nem fordulhat elő.
Na ez az. Mi nem fordulhat elő? Ha nem tudjuk, hogy mi történt, akkor hogyan ismerjük fel, hogy újra megtörténhet az amit nem ismerünk? A Schwarcz-háznál kicsit többet álldogáltunk, egyszer majd ezt is megírom részletesen, de a lényeg, hogy a házból szeretnék egy emlékházat kialakítani, ehhez még sok minden hiányzik, legfőképp a pénz. Lesz alapítvány még idén, és onnantól elindulhat egy profibb „fundraising” pénzgyűjtő tevékenység is.
A zsidó közt érintve az alvég felé felmentünk a zsidó temetőhöz, amit szintén fel fogunk újítani. Lesz kerítés, lesznek kövek, lesz ajtó. A keresztény sírok között 2 héber nyelvű sírkő van nem messze a térképen jelölt zsidó temetőtől, hamarosan megyünk Smillel és Bencével radarozni is, még az is lehet, hogy a térképen jelölttől nagyobb területen helyezkedik el a temető. Mi van akkor ha helyén van a két sírkő, csak körbetemették? Volt ilyenre példa, például Bükkzsércen.
Bogácsig, Klein Bertalan sírkövéig tartott az első nagyobb sétás szakasz a Kotyogó kávézóig, innentől már Petra nem fotózott mert a célra koncentrált és be akarta osztani az energiáját.
Sok témát érintettünk például fura, hogy a bogácsi kövön magyarul írtak, és a sorrend sem stimmel, erről majd József fog írni a blogba. És még sok minden másról. Mi lett például a főszolgabíróval, aki intézte a gettósítást 1944-ben?
A csapat kétharmada Bogácsnál távozott, ami nem először fordult elő, ezért is jövőre, a 80 éves évfordulón, a kutatás 12-ik évében már ketté lesz bontva a séta.
Az 5 kilométeres első szakasz lesz maga az emlékséta, és bónuszként lehet jönni további 12 kilométert az egykori gettóig, Mezőkövesdig. Itt már önző módon gondolok arra is ha 80 éves leszek 2053-ban, akkor már valószínű csak ezt az 5 kilométert tudom majd letotyogni 🙂
L’Chaim, köszönet a résztvevőknek és mindenkinek, aki eddig elolvasta. Köszönet a támogatóknak, nagyon megtisztelő az érdeklődés. Jövőre május 19-én lesz a 11. séta.
Két képsorozat még Petrától és Agapétól a nyomok miatt:
Agapé galériája:
Támogató: Népfőiskola Alapítvány
Egészen pontosan február 9-én írt rám Szkárosi Agapé, hogy miért nem nyomatom jobban kifelé az emléksétát és a kutatást. Megígérte, hogy elküldi ide-oda stb. Online legyintettem, részletesen válaszoltam, hogy az elmúlt három sétán összesen 5-en voltunk. Amikor kezdtem, akkor próbáltam sajtót csinálni, hívtam közjogi méltóságokat, rendőrséggel egyeztettem, meghívtam környékbeli polgármestereket, de Szász Petin kívül senki sem jelent meg. A 2. sétán Istvánnak köszönhetően jött egy pesti csapat, és még az ötödik sétán is lehetett valamiféle érdeklődésről beszélni, amikor a Schwarcz házban is csináltam programot.
Ennyi, ez a séta rajtam kívül nem igazán érdekel senkit. Azt mondta Agapé, hogy mégis pörgessem meg.
Nagyjából 500 meghívót küldtem ki február óta. Csak E-mail és Instaüzenet, semmi más.
Bontásban:
A levélben a sétára fókuszáltam, azért beleírtam, hogy fontolják meg a kutatás támogatását.
Eredmények: interjú tévében, beszélgetés rádióban, pár újságcikk és levelek tucatjai. Na és a pénz. 175.000 forintot adományozott 3 ember, vagyis 2 plusz egy szervezet. Itt látható a támogatói lista, és az is, hogy mire költöm éppen a pénzt.
Volt egyeztetés esetleges botlatókő létesítéséről, temető radarozásról, jelentkezett több politikus, volt aki röviden megírta, hogy egyéb elfoglaltsága miatt nem jön, voltak akik részletes válaszlevelet is írtak, volt olyan politikus is, aki saját munkáját dicsérte, volt aki arra kért, hogy változtassam meg az időpontot, és voltak, akik megírták, hogy jönnek. A kedvencem: azt írta az egyik celeb, hogy nincs ideje sétálgatni 🙂 A nevek nem fontosak.
Szervezetek is jelentkeztek. Ilyen is volt már párszor, aztán nem jöttek. Nem jött senki.
Várom, hogy mi lesz vasárnap a sétán, az viszont biztos, hogy létre fogok hozni egy alapítványt, ami már komolyabbá teszi az egész kutatást, és szintet léphet ez az „azt csinálok, amit akarok” típusú munka. Eddig is komoly volt, de most már komolyabbnak fog látszódni. Zsuzsa segít összepakolni a papírokat, a székhely megvan, a névadás még hiányzik. És pénz is kell még hozzá, lásd fent.
Az 5 prioritás:
Ezekről és minden másról az elkövetkező hetekben, mert nem élhetünk tudatlanságban.
Köszönöm szépen Agapé a „rugdosást.”
Támogató: Népfőiskola Alapítvány
