Markovics Laura

Amikor a kutatók elkezdenek kutatni szétnéznek itt meg ott, hogy a kutatásuk tárgyában keletkezett-e már valamilyen publikáció. Nehogy véletlenül ugyanazt elkezdje kutatni a kutató, amibe egyszer már beletett pár évet egy kollega.

Most egy 2014-es szakdolgozatot olvastunk el. Akkor jelenhetett meg, amikor a kutatásunk első eseményeit rögzítettem a blogba.

Borsod megyében vagyunk, Cserépfalu tágabb környezetében történt eseményeket is vizsgálunk, ezért is nagyon örültem amikor István megtalálta az anyagot. Sokat segít nekünk a dolgozat.

Mutatok egy releváns részt:

A zsidók összeírása a 9236/ai. 1944. sz. alispáni rendelet alapján, járásonként történt. Ez a nyilvántartás már a gettósítás előkészítését szolgálta. A feljegyzésekből a következő adatok derülnek ki: a mezőkeresztesi járásban 511 fő, az ózdiban 1008 fő, a sajószentpéteriben 1116 fő, a mezőkövesdiben 931 fő, a mezőcsátiban 892 fő, az edelényiben 821 fő, illetve a miskolciban 1083 fő került nyilvántartásba az izraelita felekezet tagjaként.

Markovics Laura a Miskolci Egyetem Állam és Jogtudományi Kar Jogtörténeti Tanszékén a Zsidótörvények végrehajtása Borsod megyében tárgyban írta meg dolgozatát. Letölthető innen, és a dolgozat első oldalára kattintva.

Négy részre bontható a dolgozat:

  1. Az egykori vármegyerendszer bemutatása, történelmi háttere röviden, a jelenlegi megye-rendszerrel való összehasonlítás, járások az egykori királyi vármegyékben, amelyek ma Borsod-Abaúj-Zemplén megyét alkotják.
  2. A zsidótörvények bemutatása, elemzése, az antiszemitizmus első jelei, a zsidótörvényekről általában és jelentősebb zsidótörvények
    Csoportosításuk:
    a. Gazdasági tárgyú törvények és rendeletek,
    b. Állampolgári jogokat korlátozó törvények és rendeletek, .
    c. Fajvédelmi törvény.
  3. Zsidótörvények és rendeletek végrehajtása a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén

ezen belül:

  • Borsod vármegye
  • Abaúj – Torna vármegye
  • Zemplén vármegye
  • Összefoglalás a veszteségekről

Majd a negyedik résszel zárul a munka, a kazincbarcikai történet a  legizgalmasabb:

  1. A helyi zsidóság
  2. A helyi zsidótemető
  3. Az egykori zsinagóga

Végén irodalomjegyzék és források, ahogy a nagy könyvben meg van írva.

Az utolsó, negyedik részt élveztem a legjobban ez hasonlít a mi kutatásunkhoz. Kik éltek, mikortól, hogyan, hová temetkeztek, hol éltek vallási életet és mi lett a barcikai zsidókkal. Akik ugyanonnan indultak Auschwitzba mint a cserépiek.

Kiváncsi voltam Laurára, miért írta a dolgozatot, hogyan kutatott, merre járt kutatni. Megtaláltam a Facebookon. Feltettem neki pár kérdést. Válaszolt.

Groszmann Lili BLOG: Miért?
Markovics Laura: Az Igazgatásszervező képzés első félévének során volt egy szabadon választható tárgyam (Jogegyenlőség-jogkorlátozás-jogfosztás 1938-’44-ig), ami ezzel a témával is foglalkozott. Mivel engem mindig érdekelt a történelem, már akkor tudtam, hogy ezen a vonalon szeretnék majd kutatni a szakdolgozatom írása során. Így esett a választásom a zsidótörvények végrehajtására, ezen belül a borsodi területeken történtek elemzésére. Egy külön fejezetet szenteltem a kazincbarcikai vonatkozásokra, mivel ez a szülővárosom, így fontosnak tartottam az ezzel kapcsolatos információk feltárását.

GR BLOG: Mennyi ideig írtad a szakdolgozatot?
ML: A kutató munka kisebb megszakításokkal majdnem egy éves intervallumot ölelt fel. Először a kazincbarcikai könyvtárban jártam, ahol megismerkedtem egy helyi középiskolai történelem tanárral, akinek javaslatára felkerestem a Hermann Ottó Múzeum egyik dolgozóját, aki segítségemre volt számos forrás megtalálásában. Emellett az egyetemi könyvtárban, valamint a II. Rákóczi Ferenc könyvtárban is kutattam. A B-A-Z Megyei Levéltárban is eltöltöttem néhány napot a korabeli lapok tanulmányozásával. Néhány film is segítségemül szolgálat, melyekből idézeteket illetszettem be a kapcsolódó fejezetekben.

GR BLOG: Ki volt a konzulensed és miért?
ML: A konzulensem Dr. Lehotay Veronika volt, akit az említett szabadon választható tárgy által ismertem meg. Nagyon sokat segített nekem a téma körüljárásában, illetve megemlíteném, hogy rendkívül széles látókörrel rendelkezik a téma kapcsán.

GR BLOG: Miért ilyen szerkezetű a dolgozat?
ML: A dolgozatomat négy különálló fejezetre osztottam. Első körben az egykori vármegyerendszert térképeztem fel. Fontos átlátni ezt a rendszert, mivel a végrehajtó intézkedéseknél az egyes járások, járásközpontok fontos szerepet játszottak. A második fejezetben a zsidótörvények bemutatásával illetve elemzésével foglalkoztam. Három csoportjukat (gazdasági tárgyú, állampolgári jogokat korlátozó illetve fajvédelmi törvény) egyenként tárgyaltam. A harmadik fejezetben a borsodi vonatkozásokra tértem ki, így a jelenlegi megyét alkotó egykori Borsod, Abaúj-Torna valamint Zemplén vármegyékben történtekre. Végül a történet kazincbarcikai fejezetét nyitottam meg, ahol a helyi zsidóságról fellelhető minden információt igyekeztem feltárni. Így egykori életükről, a helyi zsidó temetőről, valamint az egykori zsinagógáról írtam.

GR BLOG: Mikor ért az első döbbenet a szakdolgozat írása közben?
ML: Nem tudnám már kiemelni az első alkalmat, hiszen volt néhány ilyen pillanat. A kapcsolódó filmekben elmesélt személyes tapasztalatok megrázóak, illetve az egyes forrásokban olvasott brutális bánásmódról szóló történetek is rendkívül megdöbbentőek. Például : „a munkaszolgálatosokat aknamezőre hajtották, így kívánták aknamentesíteni az adott területet (…) Voltak olyan szadista parancsnokok, akik csak azért vontatták velük a súlyosan megrakott kocsikat, hogy az állatok erejét megkíméljék.” – Randolph L. Braham, 1997.

A kazincbarcikai zsidótemető alaprajza. Forrás: Markovics Laura

GR BLOG: Milyen hasonló helytörténeti munkákat nézegettél?
ML: A Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez (Szerk. Dobrossy István) című forrás B-A-Z Megyéről írott része volt az egyik legfontosabb forrásom, számos adattal, pontos leírásokkal. Ezt a könyvet mindnekinek ajánlom, aki szeretne utána nézni a témában fellelhető adatoknak. Emellett Randolph L. Braham: A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája – Borod vármegye (ford. Csíki Tamás) is nagyon érdekes összefoglalás, amely nagy részletességgel fejti ki a történetet. Ezek a források a helytörténet tekintetében egy tágabb egységet, a vármegyét ölelik fel. Mivel kutatásom ezt az egységet fedi le, szűkebb helytörténeti forrásokat nem kutattam. A kazincbarcikai adatok az említett művekből (is) származnak, de ezekben csak foszlányok formájában kerülnek említésre. A források hiánya miatt is volt nehéz összefoglaló képet bemutatni erről a településről.

GR BLOG: Kazincbarcikai vagy.
ML: Így van, ezért kapott a kazincbarcikai vonatkozás ez külön fejezetet. Sajnos csekély információt találtam a témával kapcsolatban, ami annak tudható be, hogy a jelenlegi várost alkotó egykori falvak kevés lakossal rendelkeztek. A Sajókazincon kialakult izraelita hitközség az egykori vármegye legkisebb zsidó hitközségeként volt számon tartva. A törvény keze azonban ide is elért.

GR BLOG: Milyen állapotban van most az elhanyagolt barcikai temető?
ML: Kutatásom során egy 2006-os cikkre lettem figyelmes, melyben a temető felújításának tervét említettek. Arról, hogy a terv a dolgozatom írása óta megvalósult-e, nincsenek információim.

GR BLOG: Lesz folytatása a kutatómunkának?
ML: Egyenlőre nem tervezem a folytatást, mivel a tanulmányaim már nem érintik a jogtörténetet.

Sajókazinci zsinagóga, melyről a legutolsó képek 1977-ben készültek, a lebontás előtt. Forrás: Markovics Laura

Lehotay Veronika Szabadságmegvonó intézkedések a Horthy-korszakban, különös tekintettel a zsidótörvényekre című PhD értekezés elemzésével folytatjuk a hasonló kutatásokból is tanulunk vonalat.
Majd.

Chewra Kadischa

Újra Széchényi Könyvtár 🙂 A Plakát- és Kisnyomtatványtárban található a Mezőkövesdi Chewra Kadischa Egylet alapszabályai. 1909-ban alapították az egyletet.

Az egylet céljai:

  • szegénysorsú betegek ápolása és támogatása,
  • orvosi segély és gyógyszer nyújtása,
  • a halottaknak ősi rituális zsidó szokás szerinti eltemetése,
  • az elhaltak által lelki üdvösségükre vonatkozó hagyományozott és átadott jámbor alapítványok lelkiösmeretes kezelése és gyümölcsöztetése,
  • vallásosság és erkölcsösség terjesztése.

István szerint a Chevra könyvét is meg kell keresnünk, mert abban benne vannak a temetések, és talán  a cserépi zsidótemető parcellavázlata is.

A Chevra Kadisáról itt olvasgatok éppen.

A temetés napjainkban is egyszerűen a hitközségi szervezet egyik szolgáltatása. Rituális rendje változatlanul sokkal szilárdabb, mint nagyvárosokban az egyéb egyházi temetkezéseknél általában. A zsidó temetkezés rendjét szigorú vallási hagyományok határozzák meg, már a halál pillanatától kezdve, minden mozzanatát. A hitközség temetkezési osztálya a Chevra Kadisa feladatait látja el. A hevra szó jelentése : ’társulat’, ’egyesület’; hevrat kevárim: ’temetőtársulat’, a halottak eltemetésére szerveződő egylet. Az újkorban, a 16. században német (askenázi) közegben alakultak meg az első zsidó temetkezési egyletek (fraternitas); nevük Havura vagy Hevra kaddisa de-kevárim, németül Totenbruderschaft, Beerdigungsbruderschaft volt. A prágai egylet alapszabályát maga Löw rabbi írta (1564), s minden későbbi Chevra alapszabályának ez szolgált mintául. A 18. században, egy morvaországi rabbi döntvénye nyomán, mely kimondta, hogy illő és rendjén való, hogy minden községben legyen Szent Egylet, a temetkezési társulatok valóban megalakultak mindenütt, s a biztosak lehetünk abban, hogy ott is volt Chevra, ahol forrásaink netán nem említik külön.

Készítettem még pár felvételt a telefonnal, az egész alapszabályt bescanneljük majd és megosztjuk.

Van-e szükség a nyilas pártra?

Mikrofilm! Az Országos Széchényi Könyvtár nagyon sok sajtóterméknek őrzi a mikrofilmre vitt verzióját. Nem szeretem a mikrofilmes cuccot, szemüveges vagyok. Olyan, mint egy gagyi ekönyvolvasó. Egy óráig bírtam, aztán mentem szemet pihenteni.

A Mezőkövesdi Újság 1939-es és 1940-es számait nézegettem. Fapados módszerrel készítettem pár képet a telefonommal. Fontosnak tartom, hogy a sajtóban miről és hogyan tájékozódhattak a kövesdi régióban.

Már volt posztunk a Mezőkövesdi Újságról, az  1944-es durva gettós írást már mutattuk. Valószínű, hogy elmegyünk majd a kövesdi könyvtárba és szépen újra fogjuk digitalizálni a mostani pár részletet. És a többit.

Hogy ne feledjük el soha.

Akkor kezdem 1939-cel:

Van-e szükség a nyilas pártra? 1939. XI. évfolyam 22. szám.

A Magyar Élet Pártja nem tűri, hogy az 5%-nyi zsidóság kizsákmányolja a föld verejtékező népét és hogy a nemzeti jövedelemből ötször annyit vágjon zsebre, mint az őslakó keresztény magyarok.

Ez elég rossz mondat.

A cikk a következő oldalon folytatódik.

nincs szükségünk nyilas pártra.

Éppen elég volt a Magyar Élet Pártja…

Mezőkövesdi Újság. 1939. XI. évfolyam 33. szám.

Közben zajlott a hitközségi élet. Lemondott Kohn Jakab.

Mezőkövesdi Újság 1939. XI. évfolyam 37. szám.

Az 1939:IV tc. „a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról” (második zsidótörvény) május 5-én jelent meg. Ez azt jelentette, hogy a cserépi Groszmann-kocsmának két éven belül be kellett zárnia.

Mezőkövesdi Újság 1939. XI. évfolyam 38. szám.

A következő heti újságban már elemzik is a helyzetet 575 italkimérést érintett a második zsidótörvény rendelkezése.

Mezőkövesdi Újság 1939. XI. évfolyam 50. szám.

Groszmann József nem italban utazott, hanem cipőben. A hirdetése a téli lapszámban jelent meg. Ismerünk egy 1907-ben született mezőkövesdi Groszmann Jószefet aki 1943. augusztus 23-án halt meg a Don kanyarban. Munkaszolgálatos honvéd volt.

Mezőkövesdi Újság 1940. XII. évfolyam 41. szám.

Lukács Endre alispán rendeletéről számolt be az újság, mely szerint zsidók nem árulhattak a megyében vásárokon.

Ennyit gondoltam most a Mezőkövesdi Újságról. Folytatjuk.