Címke: Groszmann György

„Köszönöm, Lili, hogy a családunk része voltál” Yaara beszéde a 13. emléksétán

A 13. Groszmann Lili emléksétán Yaara Itach-Grossman, a holokausztot túlélő Groszmann György testvére Gilad beszéde előtt kezdte az emlékezést Cserépfaluban, 2026. május 24-én.

Három nyelven olvasható a beszéd:

Lili története
Grossman Lili gyönyörű, szőke diáklány volt. A legeslegjobb barátnőjét Klárának hívták.
Együtt tanultak a szülőfalujuk melletti iskolában, Északkelet-Magyarországon.
Délutánonként segített szüleinek a fűszerüzletekben, amelyek tisztes megélhetést biztosítottak a családnak.
Bátyja, György, pont úgy ugratta és bosszantotta őt, ahogy egy nagytestvérhez illik.
Pál volt a legkisebb a három testvér közül, és Lili imádta nézni, ahogy a kisgyerek a falu udvarán kergeti a malacokat és a libákat.
A házban volt egy kút, egy nagy fáskamra és a tágas udvaron egy gondozott éléskamra.
Lili lábadozó fogyatékossággal született, és járógéppel közlekedett – ami egyáltalán nem zavarta a barátait vagy a családját, és senki sem tulajdonított ennek semmi jelentőséget.
Mengele viszont igen.
Május hónap volt, az európai tavaszi virágzás kitágította a szíveket. Cserépfalu lakói ráébredtek, hogy szomszédaik zsidók, akiket a közeli város gettójába kell kitelepíteni.
Egyetlen család sem volt hajlandó kockázatot vállalni, és oltalmat nyújtani a falu mindössze két zsidó családjának kisgyermekei számára.
A Grossman és a Schwartz családot a gettóba hurcolták, a férfiakat munkatáborba küldték. Két héttel később a nőket és a gyermekeket vonatokra zsúfolták, és Auschwitzba szállították.
Lili édesanyjával és kistestvérével érkezett meg, akiket azonnal a gázkamrákba küldtek.
Ő maga először a világ legszörnyűbb orvosának kezei közé került.
Aztán a halálba küldték.
81 év telt el a háború vége óta.
Lili ma egy 100 éves dédnagymama lehetne, ráncos és feledékeny, akit az egész szerető családja körülvesz.
De őt 18 évesen meggyilkolták.
György a nagyapám – Grossman Cvi.
Lili az ő gyönyörű nővére.
Tavaly édesanyámmal ellátogattam az otthonukba, a festői és békés Cserépfalu községbe.
Petőfi utca 3.
Ma az egész családdal jöttünk el ide, hogy megtegyük ezt az utat az ő tiszteletére.
Létének valósága mindaddig él és jelen van, amíg emlékezünk rá, és fenntartjuk az emlékét.
Köszönöm a megtiszteltetést, hogy itt lehetek.
Köszönöm, Lili, hogy a családunk része voltál.
Mindig a szívünkben élsz.

Lili’s Story
Lili Grossman was a beautiful, blonde teenage girl. Her best friend was named Klara.
They studied together at the school near the village where they were born, in northeastern Hungary.
In the afternoons, she helped her parents in the grocery stores that honorably supported the family.
Her older brother, Gyorgy, teased and annoyed her, just like an older brother knows how to do.
Pal was the youngest of the three siblings, and Lili loved watching him chase the pigs and geese in the yard.
The house had a well, a large wood-burning stove, and a well-kept pantry in the courtyard.
Lili was born with a disability in her leg and used a walking brace—something that didn’t bother any of her friends or family, and to which they attached no importance whatsoever.
Mengele, however, did.
It was the month of May, and the European spring blossom expanded the heart. The residents of the village of Cserépfalu discovered that their neighbors were Jews who were required to evacuate to the ghetto in the nearby town.
Not a single family was willing to take the risk and shelter the toddlers of the only two Jewish families in the village.
The Grossman and Schwartz families were evacuated to the ghetto; the men were sent to a labor camp. Two weeks later, the women and children were crammed onto trains and transported to Auschwitz.
Lili arrived with her mother and her little brother, who were immediately sent to the gas chambers.
She first passed through the hands of the most monstrous doctor on earth.
And then, she was sent to her death.
Eighty-one years since the end of the war.
Today, Lili could have been a 100-year-old great-grandmother, wrinkled and confused, surrounded by her entire tribe.
She was murdered at the age of 18.
Gyorgy is my grandfather—Zvi Grossman.
Lili was his beautiful sister.
Last year, I traveled with my mother to their home in the picturesque and peaceful village of Cserépfalu.
3 Petőfi Street.
Today, our entire family has come here to walk this journey in her honor.
The very essence of her existence remains present and real, as long as we remember and mention her.
Thank you for the privilege of being here.
Thank you, Lili, for being a part of our family.
You are forever in our hearts.

לילי גרוסמן היתה נערה בלונדינית יפיפייה. לחברה הכי טובה שלה קראו קלרה.
הן למדו יחד בבית הספר הסמוך לכפר שבו נולדו, בצפון מזרח הונגריה.
אחר הצהריים היא עזרה להוריה בחנויות המרכול, שפרנסו את המשפחה בכבוד.
אח שלה הגדול, גיאורגי, הציק ועיצבן כמו שאח גדול יודע.
פאל היה קטן בשלישיית האחים, ולילי אהבה לראות אותו רודף בחצר אחרי החזירים והאווזים.
בבית הייתה באר, ותנור עצים גדול ובחצר מזווה מטופח.
לילי נולדה עם נכות ברגלה ונעזרה במכשיר הליכה, מה שלא הפריע לאף אחד מחבריה ומשפחתה והם לא ייחסו לכך כל חשיבות.
מנגלה, דווקא כן.
חודש מאי, הפריחה האירופאית מרחיבה את הלב. תושבי הכפר צ’רפפאלו, גילו ששכניהם הם יהודים שנדרשים להתפנות לגטו בעיירה הסמוכה.
אף משפחה לא הסכימה להסתכן ולקחת חסות על הפעוטות של שתי המשפחות היהודיות היחידות בכפר.
משפחות גרוסמן ושוורץ פונו לגטו, הגברים נשלחו למחנה עבודה. הנשים והילדים, כעבור שבועיים, הועמסו על רכבות, והוסעו לאושוויץ.
לילי הגיעה עם אמה ואחיה הקטן, שנשלחו מיד לתאי הגזים.
היא עברה קודם תחת ידיו של הרופא הנורא בתבל.
ואז נשלחה אל מותה.

81 שנים לסיום המלחמה.
לילי יכלה להיות היום סבתא רבתא בת 100, מקומטת ומבולבלת, שכל השבט שלה לצידה.
היא נרצחה בגיל 18.
גיאורגי הוא סבא שלי- צבי גרוסמן.
לילי זאת אחותו היפה.
בשנה שעברה, הגעתי עם אמא שלי לביתם, בכפר הציורי והשליו צ’רפפאלו.
רחוב פטופי 3.
היום הגענו לכאן כל המשפחה, ללכת את המסע הזה לכבודה.
עצם קיומה נוכח וקיים, כל עוד נזכור ונזכיר אותה.
תודה על הזכות להיות פה.

תודה לילי שהיית חלק מהמשפחה. את בליבנו תמיד.

Groszmann György unokája: „a náci népirtás célja, a cserépfalui zsidóság eltörlése kudarcot vallott”

A 13. Groszmann Lili emléksétán Gilad Itach-Grossman, a holokausztot túlélő Groszmann György unokája mondott beszédet. A család nevében felidézte Groszmann Lili és hozzátartozói tragikus sorsát, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a náci népirtás célja, a cserépfalui zsidóság eltörlése kudarcot vallott, hiszen a család ma is élő és gyarapodó közösséget alkot.

Két könyvet ajándékoztak a településnek: Asaf Salomon Magnificent Homeland (Csodálatos Haza) című, Izrael szépségeit bemutató fotóalbumát, valamint Dr. Shlomo Lotan The Teutonic Order in the Latin Kingdom of Jerusalem című történelmi munkáját, amely Izrael és Magyarország középkori kapcsolataira is rávilágít.

A könyvek és a beszéd három nyelven.

בוקר טוב,
שמי גלעד. נמצאים כאן איתי בני משפחתי: אמי חני, אבי נסים, אחי עמרי, ואחיותיי יערה ומוריה. אחותנו רותם לא יכולה הייתה להצטרף אלינו היום, אך היא איתנו בלב.
כפי שהבנתם, אנו בני משפחתה של לילי גרוסמן. לילי הייתה דודתה של אמי, ואחיה – גיורגי – הוא סבי.
לילי נרצחה באושוויץ כשהייתה בת 18 בלבד, יחד עם אמה קורנליה ואחיה הקטן פאל. גיורגי ואביו מיקלוש שרדו את התופת ועלו לארץ ישראל. למרבה הצער, סבי גיורגי לא האריך ימים; הוא חלה בסרטן ונפטר בשנת 1953 בגיל 31, משאיר אחריו אלמנה בת 24 עם שני ילדים: אמי שהייתה בת חצי שנה, ואחיה הבכור יהודה שהיה בן 4.
אנו אסירי תודה לפיטר, לאישטוואן ולכל העוסקים במלאכת הקודש של הנצחת זיכרון השואה בכלל, יהדות הונגריה בפרט, ומשפחות גרוסמן ושוורץ מן הכפר צרפפלו. כאות הוקרה ותודה עמוקה, בחרנו להעניק לתושבי הכפר שי צנוע – שני ספרים.
הראשון הוא „ארץ נהדרת”, אוסף צילומים מרהיבים מישראל של הצלם אסף סלומון. דרך התמונות הללו, אנו מקווים שתוכלו להכיר מעט טוב יותר את מדינת ישראל – מדינה שלעיתים מצטיירת בעולם באור שלילי, אך האמת היא שיש בה המון טוב, יופי ואור.
השני הוא ספרו של ד”ר שלמה לוטן, „טבטונים בממלכת ירושלים הצלבנית”, המבוסס על עבודת הדוקטורט שלו. הספר מספר את סיפורו של המסדר הטבטוני בארץ הקודש – מסדר שפעל לא רק בישראל אלא גם ברחבי אירופה, כולל באזור הונגריה. מעבר לסקירת תקופה מרתקת בתולדות ארץ ישראל, הספר חושף קשר היסטורי ייחודי ופחות מוכר בין ישראל להונגריה, כבר בראשית המאה ה-13.
היום, בגאווה עצומה – מאה שנים להולדתה של לילי ושמונים ושתיים שנים לאחר שנרצחה – אנו, בני משפחת יטאח-גרוסמן העומדים כאן לפניכם, מהווים הוכחה חיה לכך שמזימתם הנפשעת של הנאצים להכחיד את יהודי הכפר צרפפלו נכשלה. אנחנו כאן, המשכיות חיה ונושמת.
מי ייתן ונמשיך לשאת את זכרם בגאון, לכבודם ולמען הדורות הבאים. ועם התקווה לפחות שנאה ויותר הכרת הטוב בעולם כולו.
תודה רבה.

Good morning,
My name is Gilad. Joining me today are my family members: my mother Hani, my father Nissim, my brother Omri, and my sisters Yaara and Moriya. Our sister Rotem was unable to join us today, but she is with us in spirit.
As you may have noticed, we are members of Lili Grossman’s family. Lili was my mother’s aunt, and her brother—Gyorgy—was my grandfather.
Lili was murdered in Auschwitz when she was only 18 years old, alongside her mother Kornelia and her little brother Pál. Gyorgy and his father Miklós survived the horrors and immigrated to Israel. Sadly, my grandfather did not live a long life; he fell ill with cancer and passed away in 1953 when he was only 31 years old, leaving behind a 24-year-old widow with two kids: my mother, who was only six months old, and her older brother, Yehuda, who was four.
We are deeply grateful to Peter, to István, and to everyone dedicated to the sacred work of preserving the memory of the Holocaust in general, Hungarian Jewry in particular, and the Grossman and Schwartz families from the village of Cserépfalu. As a token of our deep appreciation and gratitude, we would like to present the residents of the village with a modest gift—two books.
The first is Magnificent Homeland, a collection of stunning photographs of Israel by photographer Asaf Salomon. Through these images, we hope you can get to know the State of Israel a little better—a country that is sometimes portrayed negatively in the world, but the truth is, it holds an abundance of goodness, beauty, and light.
The second is a book by Dr. Shlomo Lotan, The Teutonic Order in the Latin Kingdom of Jerusalem, which is based on his doctoral dissertation. The book tells the story of the Teutonic Order in the Holy Land—an order that was active not only in Israel but across Europe, including regions of Hungary. Beyond reviewing a fascinating period in the history of the Land of Israel, the book uncovers a unique and lesser-known historical bond between Israel and Hungary, dating back to the early 13th century.
Today, with immense pride—one hundred years since Lili’s birth and eighty-two years after she was murdered—we, the members of the Itach-Grossman family standing here before you, serve as living proof that the Nazis’ plan to annihilate the Jews of the village of Cserépfalu has failed. We are here, living, breathing continuity.
May we continue to carry their memory with pride, in their honor and for the sake of future generations – with the hope of less hate and more gratitude in the entire world.
Thank you very much.

Jó reggelt kívánok!
A nevem Gilad. Velem vannak ma itt a családtagjaim: édesanyám Chani, édesapám Nissim, fivérem Omri, és lánytestvéreim Yaara és Moriya. Lánytestvérünk, Rotem, sajnos nem tudott ma velünk tartani, de lélekben itt van velünk.
Mint azt már bizonyára észrevették, mi Grossman Lili családtagjai vagyunk. Lili édesanyám nagynénje volt, az ő testvére – György – pedig az én nagyapám.
Lilit mindössze 18 évesen gyilkolták meg Auschwitzban, édesanyjával, Kornéliával és kisfivérével, Pállal együtt. György és édesapja, Miklós túlélték a borzalmakat, és kivándoroltak Izraelbe. Sajnos nagyapám nem adatott hosszú élet; rákbetegségben hunyt el 1953-ban, mindössze 31 évesen, hátrahagyva egy 24 éves özvegyet és két gyermeket: az ekkor még csupán féléves édesanyámat és az ő négyéves bátyját, Yehudát.
Mélyen hálásak vagyunk Péternek, Istvánnak és mindazoknak, akik a holokauszt emlékének megőrzésének szent munkáját végzik általában, a magyar zsidóságét különösen, és kiemelten a cserépfalui Grossman és Schwartz családok emlékét. Mély elismerésünk és hálánk jeléül egy szerény ajándékkal szeretnénk kedveskedni a falu lakóinak – két könyvvel.
Az első a „Magnificent Homeland” (Csodálatos Haza) című album, amely Asaf Salomon fotóművész lenyűgöző képeit tartalmazza Izraelről. E fotókon keresztül reméljük, hogy egy kicsit jobban megismerhetik Izrael Államot – egy olyan országot, amelyet a világban olykor negatív színben tüntetnek fel, de a valóságban rengeteg jóság, szépség és fény lakozik benne.
A második könyv Dr. Shlomo Lotan munkája, a „The Teutonic Order in the Latin Kingdom of Jerusalem” (A Teuton Lovagrend a Jeruzsálemi Latin Királyságban), amely a doktori disszertációján alapul. A könyv a Teuton Lovagrend történetét meséli el a Szentföldön – egy olyan rendét, amely nemcsak Izraelben, hanem Európa-szerte aktív volt, beleértve Magyarország egyes régióit is. Amellett, hogy a könyv áttekinti Izrael történelmének egy lenyűgöző időszakát, egy egyedülálló és kevésbé ismert történelmi köteléket is feltár Izrael és Magyarország között, egészen a 13. század elejéig visszamenően.
Ma, mérhetetlen büszkeséggel – száz évvel Lili születése és nyolcvankét évvel a meggyilkolása után – mi, az Önök előtt álló Itach-Grossman család tagjai, élő bizonyítékként szolgálunk arra, hogy a nácik bűnös terve, miszerint eltörlik a cserépfalui zsidóságot, kudarcot vallott. Itt vagyunk, élő és lélegző folytonosságként.
Kívánom, hogy továbbra is büszkén őrizzük emléküket, az ő tiszteletükre és a jövő generációk javára – azzal a reménnyel, hogy kevesebb gyűlölet és több hála lesz az egész világon.
en

Hanna (Groszmann) Itach levele a sétálóknak

Hanna Itach levele a sétálóknak.

Kedves Barátaim!

A nevem Hanna Itach (Groszmann). Groszmann György lánya vagyok, Groszmann Miklós és Kornélia unokája, Groszmann Lili és Pál unokahúga.
Sajnálatos módon soha nem volt alkalmam megismerni apámat vagy nagyapámat, akik mindketten túlélték a holokausztot.

Apám György 1946 júliusának végén vándorolt ​​ki Izraelbe egy illegális bevándorlási akció részeként a brit mandátum alatt, és bevonult a brit hadseregbe. Egy közös barátom mutatta be édesanyámnak, Schultz Magdának a szlovákiai Tornaljáról. 1947 szeptemberében házasodtak össze Rishon LeZionban, Izrael függetlenségi háborújának viharos időszakában és a brit mandátum végén. Hogy eltartsák magukat, mindketten különféle ideiglenes állásokban dolgoztak.

A bátyám, Yehuda 1949 februárjában született.

1950-ben családunk Ramat Tzvi mezőgazdasági faluba költözött, a cionista ideológia és az új Izrael Államban való sikeres mezőgazdasági élet megteremtésének álma végett.

Sajnos az útjuk nem volt könnyű. 1952 elején, amikor anyám terhes volt velem, apám leukémiás lett. Nagyon fontos volt számára, hogy a terhesség folytatódjon – remélte, hogy találkozhat a lányával.

1952 októberében születtem.

Apám 1953 márciusának végén halt meg, amikor még csak hat hónapos voltam, Yehuda pedig négy éves.

Groszmann Miklós nagyapám 1952 augusztusában vándorolt ​​ki Izraelbe második feleségével, Margittal. 1954 júniusában ő is rákban halt meg – bizonyára a gyásztól is.

Amikor megpróbáltam megismerni a családom múltját, rájöttem, hogy Miklós nagycsaládból származik. Több nővér közül ő volt az egyetlen fiú. Sajnos kevés információm van róluk – ketten vagy hárman csecsemőkorukban meghaltak, a többiek sorsa pedig ismeretlen.

Két nővéréről tudok.

Ilona a holokausztban életét vesztette, férje és négy gyermeke azonban életben maradt, és Izraelbe vándoroltak. Az évek során folyamatosan tartottuk velük a kapcsolatot.

Manci, egy másik nővére Magyarországon férjhez ment, majd az Egyesült Államokba emigrált. Az évek során néhányszor járt Izraelben.

Körülbelül egy éve meghatottan fedeztem fel Lily Groszmann blogját. Jehuda bátyám Magyarországon járt, és hihetetlennek tűnő egybeesésben részt vett egy találkozón Tóth Péterrel. Amikor visszatért Izraelbe, megosztotta velem az izgalmas felfedezést, azóta e-mailben tartom a kapcsolatot Péterrel.

A blog olvasása arra ösztönzött, hogy izraeli archívumokat kutassak, hogy megerősítsem vagy tisztázzam az ott írt információkat. Ezen az utazáson keresztül a családom új ágait és történeteit fedeztem fel. Megindító és gazdagító élmény volt, ami segített elmélyíteni a gyökereimmel kapcsolatos tudásom.

Tavaly októberben, lányom 40. születésnapja tiszteletére Magyarországra utaztunk családi gyökerek felkutatására. Természetesen a Cserepfaluban tett látogatás és a Péterrel való találkozás állt utunk középpontjában. Élveztük a békés falut, és elképzeltük, hogy György és Lili sétálnak az utcáin és a családi élelmiszerboltban.

Találkoztunk Péterrel, aki szívesen fogadott és izgatott volt. Információt cseréltünk és telefonon beszélgettünk kutatótársával, Deutsch Istvánnal. Meglátogattuk a falu zsidó nevezetességeit, köztük Groszmann-Spernáth házát, ahol kedvesen fogadtak bennünket. (Az első látogatásom itt 2006-ban volt.)

Érzelmes és felejthetetlen nap volt ez – nekünk és, úgy hiszem, Péternek is.

Mivel édesapám és nagyapám csecsemőkoromban meghaltak, nagyon keveset tudok személyes történetükről.
Mindig is ürességet éreztem. A blog segített kitölteni egy részét ennek az űrnek, de sok minden még mindig ismeretlen.

Nem tudom, milyen volt az életük a háború előtt.
Nem tudom, mit éltek át a holokauszt alatt.
Melyik munkatáborba küldték őket?
Milyen munkát végeztek?
Hogyan élték túl?
Hogyan birkóztak meg egy ilyen veszteséggel?

Apám György és Miklós nagyapám túlélték a holokausztot.
Legyőzték Hitlert!!!
Dacoltak a történelemmel!!!
Sikerült folytatniuk családunk örökségét.
Sajnos nem élték meg a családot, amit létrehoztak, vagy a hazát, amelynek felépítésében segédkeztek.

György apámnak két gyermeke volt: Jehuda bátyám és jómagam.
Együtt nagy és büszke családot építettünk.
Yehudának két gyermeke van, nekem pedig négy.
Összesen 19 dédunokája van: 8 Yehuda oldaláról és 11 az enyémről.
Ha tovább élt volna, apámat nagy, szerető család vette volna körül.

Szeretnék köszönetet mondani Péternek és Istvánnak megindító és elhivatott kutatásáért, amelyek új életet hoztak családom történetébe.

Távolról is szeretném kifejezni hálámat mindazoknak, akik ma jelen vannak, megemlékezve Groszmann Liliről, valamint Groszmann és Schwartz zsidó családokról Cserépfaluban.

Nagyon sajnálom, hogy ma nem lehetek ott személyesen.
Ígérem, jövőre eljövök a családommal együtt megünnepelni Lili 100. születésnapját.

Szívből jövő köszönettel és szeretettel:

Hanna Itach (Groszmann)

Hanna és a lánya Cserépfaluban, 2024 októberében

Dear Friends,
My name is Hana Itach (Groszmann). I am the daughter of Gyorgy Grossman, granddaughter of Miklos and Kornelia Groszmann, and niece of Lily and Pal Grossman.
Regretfully, I never had the chance to know my father or grandfather, both of whom survived the Holocaust.
My father Gyorgy immigrated to Israel in late July 1946 as part of an illegal immigration operation during the British Mandate and enlisted in the British Army. A mutual friend introduced him to my mother, Magda Schultz from Tornalja, Slovakia. They were married in Rishon LeZion in September 1947, during the turbulent time of Israel’s War of Independence and the end of the British Mandate. To support themselves, they both worked in various temporary jobs.
My older brother Yehuda was born in February 1949.
In 1950, our family moved to the agricultural village of Ramat Tzvi, out of Zionist ideology and the dream of establishing a successful farming life in the new State of Israel.
Sadly, their path was not easy. In early 1952, while my mother was pregnant with me, my father fell ill with leukemia. It was very important to him that the pregnancy continue—he hoped to meet his daughter.
I was born in October 1952.
My father passed away at the end of March 1953, when I was just six months old, and Yehuda was four.
My grandfather Miklos Groszmann immigrated to Israel in August 1952 with his second wife, Margit. He too passed away from cancer—surely also from grief—in June 1954.

In trying to learn about my family’s past, I discovered that Miklos came from a large family. He was the only son among several sisters. Sadly, I have little information about them—two or three died in infancy, and the fate of the others remains unknown.
I do know about two of his sisters.
Ilona perished in the Holocaust, but her husband and four children survived and immigrated to Israel. We have maintained contact with them over the years.
Manci, another sister, married in Hungary and later emigrated to the United States. She visited Israel a few times over the years.
About a year ago, I was moved to discover Lily Groszmann’s blog. My brother Yehuda visited Hungary and, in what seemed like an incredible coincidence, attended a meeting with Peter Toth. When he returned to Israel, he shared the exciting discovery with me, and since then I have been in contact with Peter by email.
Reading the blog inspired me to research Israeli archives to confirm or clarify some of the information written there. Through this journey, I discovered new branches and stories of my family. It has been a moving and enriching experience, helping me deepen my understanding of my roots.
Last October, in honor of my daughter’s 40th birthday, we traveled to Hungary for a roots journey. Naturally, a visit to Cserepfalu and a meeting with Peter were at the center of our trip. We enjoyed the peaceful village and imagined Gyorgy and Lily walking its streets and the family grocery store.
We met Peter, who was welcoming and excited. We exchanged information and had a phone call with István Deutsch, his research partner. We visited Jewish landmarks in the village, including the Groszmann-Spernath’s house, where we were kindly received. (My first visit there was in 2006.)
It was an emotional and unforgettable day—for us and, I believe, for Peter as well.

Because my father and grandfather died when I was a baby, I have very little knowledge of their personal stories.
I have always felt an emptiness. The blog has helped fill part of that void, but much still remains unknown.
I don’t know what their lives were like before the war.
I don’t know what they endured during the Holocaust.
Which labor camps were they sent to?
What kind of work did they do?
How did they survive?
How did they cope with such loss?

My father Gyorgy and grandfather Miklos survived the Holocaust.
They defeated Hitler !!!
They defied history !!!
They succeeded in continuing our family’s legacy.
Sadly, they did not live to see the family they created or the homeland they helped build.

My father Gyorgy had two children—my brother Yehuda and myself.
Together, we built a large and proud family.
Yehuda has two children, and I have four.
In total, there are 19 great-grandchildren: 8 from Yehuda’s side and 11 from mine.
Had he lived longer, my father would have been surrounded by a large, loving family.

I would like to thank Peter and István for their moving and dedicated research, which has brought new life to my family’s story.

I also wish to express my gratitude from afar to all those who are present today, commemorating Lily Grossman and the Jewish families of Groszmann and Schwartz in the village of Cserepfalu

I’m truly sorry I cannot be there in person today.
I promise to come next year, together with my family, to celebrate Lily’s 100th birthday.

With heartfelt thanks and warm regards,

Hanna Itach (Groszmann)

Groszmann György Oszkár fia Magyarországra jön

Tegnap teljesült egy álmom. Felhívott Marosi János, a Partnership2Gether egyik projektjének felelőse, hogy Yehuda Grossmann, Groszmann Miklós unokája áprilisban Magyarországra jön. És megkérdezte mi lenne ha csatlakoznék a találkozóhoz. Majdnem leszédültem a székről, ami nem igaz, mert álltam, de frankón elérzékenyültem. Főleg a telefon után.

Többször volt már olyan, hogy a kutatási naplót olvasva jelentkeztek segítők, adtak információkat, de hogy egy Cserépfaluból elhurcolt, a borzalmakat, Auschwitzot túlélt ember leszármazottja jelentkezzen, ilyen még nem volt. Leírhatatlan érzés. Álmodtam róla, de ez persze nem annyira lényeges.

Cserépfaluból két családot vittek el 1944-ben, a tíz főből ketten élték túl a borzalmakat, Groszmann Miklós és fia, György. Másik két gyermekét, a 18 éves Lilit és a 8 éves Pált megölték a nácik 1944-ben, ugyancsak megölték a feleségét Groszmann Miklósnét, akit Spernáth Kornélia néven anyakönyveztek.

Miklós visszatért a faluba, majd Budapestre költözött. Anno Klára néni is említette az interjúban. Györgyöt illegális bevándorlásért letartóztatták az akkori brit mandátum alatt lévő Palesztinában, ahová egy hajón érkezett többedmagával, onnan ciprusi gyűjtőtáborba szállították, majd  1948 júniusában érkezett Izraelbe, az akkor már létező Izrael Állam területére.

János azt mondta a telefonba, hogy György hamar meghalt, ezért is kevés infója van a fiának, ebben is majd segíteni fogunk, hogy minél többet megtudjon ő is, és mi is. Viszont az nagyon új információ, hogy Yehuda Grossmann szerint Miklós is kivándorolt Izraelbe. Klári néni, a szembeszomszéd nem tudta pontosan megmondani, hogy mikor jött vissza egy hölggyel Miklós, a háború után 5-6 évvel később is lehetett. Az biztos, hogy 1972-ben halt meg Budapesten. Meg fogjuk tudni, hogy mi történt.

Mert nem élhetünk tudatlanságban.

György sorsáról már 10 éve tudunk, anno még István írt a nagykövetségnek, hogy szeretnénk felvenni a kapcsolatot hozzátartozóval, de az mint rengeteg kutatási szál, ez is elült. Egy Hetek interjúban is beszélnek egy munkaszolgálatos Groszmann Györgyről, aki megszökött a vonatról, de nem ő a mi Györgyünk.

Groszmann György a washingtoni Holokauszt Múzeum túlélői adatbázisában szerepel, és egy kétoldalas dokumentumot is ki lehet kérni róla, ezt meg is tettük, engedélyt még nem kaptunk a közlésre, amelyet az izraeli levéltártól várunk. Reméljük megadják.

A dokumentumra Gyorg Grossman néven írták fel, stimmel az apja neve, az édesanyja vezetékneve és a születési dátuma is. A születési helye Mesecevos, ami tán Mezőkövesd lehet. 1946. jólius 27-én ért az országba. 168 centi magas volt, zsidó a vallása és földműves a foglalkozása. (Groszmannéknak sok földje volt). Fotó nem készült róla, jó fizikai állapotban volt.

Groszmann György Oszkár cserépi anyakönyvbe írt születési bejegyzésének részletéről van dokumentumunk:

És most a fiával fogunk találkozni. Az élet ilyen.

Hüvelyes Istvánné Klára néni

2015. október 9-én beszélgettem Hüvelyes Istvánné Klára nénivel.

Groszmannékkal szemben lakott, sokat játszottak együtt gyermekkorukban. Akkor tudta meg, hogy Groszmannnék zsidók amikor meglátta rajtuk a sárga csillagot. Groszmann Lil barátnője volt Klára néni, 18 évesek voltak 1944-ben.

OFF
A beszélgetésen továbbra is sokat kell fejlődnöm, nagyon sokszor félrebeszélek és továbbra sem mennek az értelmes kérdő mondatok és hogyan kezdődhetett 40-ben a világháború?
ON

Hüvelyes Istvánné Klára néni 2015. október 9.

Összefoglalom:

  • Munkaszolgáltos zsidók dolgoztak a mostani lovastanya helyén az Ispánszélen
  • Sárga csillagról tudták meg, hogy zsidók
  • Klára néni tetstvére szolgálóként dolgozott Groszmannéknál
  • Lovaskocsival vitték el Őket Mezőkövesdre
  • Groszmann Miklós bácsi és Gyuri fia visszatértek
  • Rettentő soványak voltak
  • Bezárkóztak miután visszatértek
  • Majd elmentek Cserépből

Szerettem Klára nénivel beszélgetni.

Mutatom:

Hüvelyes Istvánné Klára néni a 44-es eseményekről from Tóth Péter on Vimeo.