Hanna Itach levele a sétálóknak.
Kedves Barátaim!
A nevem Hanna Itach (Groszmann). Groszmann György lánya vagyok, Groszmann Miklós és Kornélia unokája, Groszmann Lili és Pál unokahúga.
Sajnálatos módon soha nem volt alkalmam megismerni apámat vagy nagyapámat, akik mindketten túlélték a holokausztot.
Apám György 1946 júliusának végén vándorolt ki Izraelbe egy illegális bevándorlási akció részeként a brit mandátum alatt, és bevonult a brit hadseregbe. Egy közös barátom mutatta be édesanyámnak, Schultz Magdának a szlovákiai Tornaljáról. 1947 szeptemberében házasodtak össze Rishon LeZionban, Izrael függetlenségi háborújának viharos időszakában és a brit mandátum végén. Hogy eltartsák magukat, mindketten különféle ideiglenes állásokban dolgoztak.
A bátyám, Yehuda 1949 februárjában született.
1950-ben családunk Ramat Tzvi mezőgazdasági faluba költözött, a cionista ideológia és az új Izrael Államban való sikeres mezőgazdasági élet megteremtésének álma végett.
Sajnos az útjuk nem volt könnyű. 1952 elején, amikor anyám terhes volt velem, apám leukémiás lett. Nagyon fontos volt számára, hogy a terhesség folytatódjon – remélte, hogy találkozhat a lányával.
1952 októberében születtem.
Apám 1953 márciusának végén halt meg, amikor még csak hat hónapos voltam, Yehuda pedig négy éves.
Groszmann Miklós nagyapám 1952 augusztusában vándorolt ki Izraelbe második feleségével, Margittal. 1954 júniusában ő is rákban halt meg – bizonyára a gyásztól is.
Amikor megpróbáltam megismerni a családom múltját, rájöttem, hogy Miklós nagycsaládból származik. Több nővér közül ő volt az egyetlen fiú. Sajnos kevés információm van róluk – ketten vagy hárman csecsemőkorukban meghaltak, a többiek sorsa pedig ismeretlen.
Két nővéréről tudok.
Ilona a holokausztban életét vesztette, férje és négy gyermeke azonban életben maradt, és Izraelbe vándoroltak. Az évek során folyamatosan tartottuk velük a kapcsolatot.
Manci, egy másik nővére Magyarországon férjhez ment, majd az Egyesült Államokba emigrált. Az évek során néhányszor járt Izraelben.
Körülbelül egy éve meghatottan fedeztem fel Lily Groszmann blogját. Jehuda bátyám Magyarországon járt, és hihetetlennek tűnő egybeesésben részt vett egy találkozón Tóth Péterrel. Amikor visszatért Izraelbe, megosztotta velem az izgalmas felfedezést, azóta e-mailben tartom a kapcsolatot Péterrel.
A blog olvasása arra ösztönzött, hogy izraeli archívumokat kutassak, hogy megerősítsem vagy tisztázzam az ott írt információkat. Ezen az utazáson keresztül a családom új ágait és történeteit fedeztem fel. Megindító és gazdagító élmény volt, ami segített elmélyíteni a gyökereimmel kapcsolatos tudásom.
Tavaly októberben, lányom 40. születésnapja tiszteletére Magyarországra utaztunk családi gyökerek felkutatására. Természetesen a Cserepfaluban tett látogatás és a Péterrel való találkozás állt utunk középpontjában. Élveztük a békés falut, és elképzeltük, hogy György és Lili sétálnak az utcáin és a családi élelmiszerboltban.
Találkoztunk Péterrel, aki szívesen fogadott és izgatott volt. Információt cseréltünk és telefonon beszélgettünk kutatótársával, Deutsch Istvánnal. Meglátogattuk a falu zsidó nevezetességeit, köztük Groszmann-Spernáth házát, ahol kedvesen fogadtak bennünket. (Az első látogatásom itt 2006-ban volt.)
Érzelmes és felejthetetlen nap volt ez – nekünk és, úgy hiszem, Péternek is.
Mivel édesapám és nagyapám csecsemőkoromban meghaltak, nagyon keveset tudok személyes történetükről.
Mindig is ürességet éreztem. A blog segített kitölteni egy részét ennek az űrnek, de sok minden még mindig ismeretlen.
Nem tudom, milyen volt az életük a háború előtt.
Nem tudom, mit éltek át a holokauszt alatt.
Melyik munkatáborba küldték őket?
Milyen munkát végeztek?
Hogyan élték túl?
Hogyan birkóztak meg egy ilyen veszteséggel?
Apám György és Miklós nagyapám túlélték a holokausztot.
Legyőzték Hitlert!!!
Dacoltak a történelemmel!!!
Sikerült folytatniuk családunk örökségét.
Sajnos nem élték meg a családot, amit létrehoztak, vagy a hazát, amelynek felépítésében segédkeztek.
György apámnak két gyermeke volt: Jehuda bátyám és jómagam.
Együtt nagy és büszke családot építettünk.
Yehudának két gyermeke van, nekem pedig négy.
Összesen 19 dédunokája van: 8 Yehuda oldaláról és 11 az enyémről.
Ha tovább élt volna, apámat nagy, szerető család vette volna körül.
Szeretnék köszönetet mondani Péternek és Istvánnak megindító és elhivatott kutatásáért, amelyek új életet hoztak családom történetébe.
Távolról is szeretném kifejezni hálámat mindazoknak, akik ma jelen vannak, megemlékezve Groszmann Liliről, valamint Groszmann és Schwartz zsidó családokról Cserépfaluban.
Nagyon sajnálom, hogy ma nem lehetek ott személyesen.
Ígérem, jövőre eljövök a családommal együtt megünnepelni Lili 100. születésnapját.
Szívből jövő köszönettel és szeretettel:
Hanna Itach (Groszmann)
Dear Friends,
My name is Hana Itach (Groszmann). I am the daughter of Gyorgy Grossman, granddaughter of Miklos and Kornelia Groszmann, and niece of Lily and Pal Grossman.
Regretfully, I never had the chance to know my father or grandfather, both of whom survived the Holocaust.
My father Gyorgy immigrated to Israel in late July 1946 as part of an illegal immigration operation during the British Mandate and enlisted in the British Army. A mutual friend introduced him to my mother, Magda Schultz from Tornalja, Slovakia. They were married in Rishon LeZion in September 1947, during the turbulent time of Israel’s War of Independence and the end of the British Mandate. To support themselves, they both worked in various temporary jobs.
My older brother Yehuda was born in February 1949.
In 1950, our family moved to the agricultural village of Ramat Tzvi, out of Zionist ideology and the dream of establishing a successful farming life in the new State of Israel.
Sadly, their path was not easy. In early 1952, while my mother was pregnant with me, my father fell ill with leukemia. It was very important to him that the pregnancy continue—he hoped to meet his daughter.
I was born in October 1952.
My father passed away at the end of March 1953, when I was just six months old, and Yehuda was four.
My grandfather Miklos Groszmann immigrated to Israel in August 1952 with his second wife, Margit. He too passed away from cancer—surely also from grief—in June 1954.
In trying to learn about my family’s past, I discovered that Miklos came from a large family. He was the only son among several sisters. Sadly, I have little information about them—two or three died in infancy, and the fate of the others remains unknown.
I do know about two of his sisters.
Ilona perished in the Holocaust, but her husband and four children survived and immigrated to Israel. We have maintained contact with them over the years.
Manci, another sister, married in Hungary and later emigrated to the United States. She visited Israel a few times over the years.
About a year ago, I was moved to discover Lily Groszmann’s blog. My brother Yehuda visited Hungary and, in what seemed like an incredible coincidence, attended a meeting with Peter Toth. When he returned to Israel, he shared the exciting discovery with me, and since then I have been in contact with Peter by email.
Reading the blog inspired me to research Israeli archives to confirm or clarify some of the information written there. Through this journey, I discovered new branches and stories of my family. It has been a moving and enriching experience, helping me deepen my understanding of my roots.
Last October, in honor of my daughter’s 40th birthday, we traveled to Hungary for a roots journey. Naturally, a visit to Cserepfalu and a meeting with Peter were at the center of our trip. We enjoyed the peaceful village and imagined Gyorgy and Lily walking its streets and the family grocery store.
We met Peter, who was welcoming and excited. We exchanged information and had a phone call with István Deutsch, his research partner. We visited Jewish landmarks in the village, including the Groszmann-Spernath’s house, where we were kindly received. (My first visit there was in 2006.)
It was an emotional and unforgettable day—for us and, I believe, for Peter as well.
Because my father and grandfather died when I was a baby, I have very little knowledge of their personal stories.
I have always felt an emptiness. The blog has helped fill part of that void, but much still remains unknown.
I don’t know what their lives were like before the war.
I don’t know what they endured during the Holocaust.
Which labor camps were they sent to?
What kind of work did they do?
How did they survive?
How did they cope with such loss?
My father Gyorgy and grandfather Miklos survived the Holocaust.
They defeated Hitler !!!
They defied history !!!
They succeeded in continuing our family’s legacy.
Sadly, they did not live to see the family they created or the homeland they helped build.
My father Gyorgy had two children—my brother Yehuda and myself.
Together, we built a large and proud family.
Yehuda has two children, and I have four.
In total, there are 19 great-grandchildren: 8 from Yehuda’s side and 11 from mine.
Had he lived longer, my father would have been surrounded by a large, loving family.
I would like to thank Peter and István for their moving and dedicated research, which has brought new life to my family’s story.
I also wish to express my gratitude from afar to all those who are present today, commemorating Lily Grossman and the Jewish families of Groszmann and Schwartz in the village of Cserepfalu
I’m truly sorry I cannot be there in person today.
I promise to come next year, together with my family, to celebrate Lily’s 100th birthday.
With heartfelt thanks and warm regards,
Hanna Itach (Groszmann)
