A holokauszt 80. évfordulóján botlatóköveket helyezünk el Mezőkövesden és emléksétát tartunk Cserépfaluban

Kedves drága olvasó! 2014-ben egy áprilisi napon azt gondoltam, hogy  a cserépfalui zsidóság történetet le kell írni, mert nem élhetünk tudatlanságban. Majd azzal a lendülettel el is gyalogoltam Peti barátommal Mezőkövesdig azon az útvonalon, amelyen 1944 májusában a kövesdi gettóig mentek/vitték a családokat. Immáron a 11. emléksétát tartjuk, vagyis sétáljuk le 2024. május 19-én.

Meghívó:
Tisztelettel hívlak 2024. május 19-én reggel 9 órára, amikor is Cserépfaluban és -ból sétálunk emlékezve a dél-borsodi zsidóságra

Felkeressük a temetőt, az egykori zsidók házait, az emlékoszlopot és a falu haladó könyvkiadójának, Cserépfalvi Imrének megújult emlékszobáját. A séta Cserépfaluból az 5 kilométerre lévő bogácsi temetőig tart. Innen 12 óra körül fakultatíve az egykori mezőkövesdi gettóig, a Diófa és a Hársfa utca sarkáig folytatjuk a gyaloglást, ahová 14 órakor érünk.

Az út során Istvánnal beszámolunk a kutatás eredményeiről.

A rendezvény zárásaként 15 órakor Róth Dezsőné sz. Gutlon Borbálára és Abonyi Istvánra emlékezve két botlatókövet is elhelyez a mezőkövesdi főutcán a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület, Mezőkövesd Önkormányzata és Az Élet Igazsága Alapítvány.

Helyszín: Mezőkövesd, Mátyás király út 121. és Mátyás király út 54/a.

1944 májusának végén Cserépfaluból és környékéről 931 zsidót vittek a mezőkövesdi gettóba. Június első napjaiban felszámolták a gettót, és a zsidókat a diósgyőri téglagyárba vitték, majd onnan Auschwitzba deportálták. A két cserép családból ketten élték túl a szörnyűséget.

Számítok rád, és ha az esemény terjesztésében is tudnál segíteni, az is klassz lenne.
Az esemény linkje: https://fb.me/e/T06Emdm3

Szeretettel várlak május 19-én!

Az Élet Igazsága Alapítvány
Tóth Péter, kuratóriumi elnök
Cserépfalu

Nem lesz az „one man show”-ból teljesítménytúra

2024-ben még biztosan nem lesz, de a jövőben bármi lehet. Szabolcsnak volt ez a felvetése, hogy úgy lehetne tömeget csinálni az emléksétán, hogy a túrázó célközönségnek lehetne kiajánlani. A déli 30 Cº fokban a bogácsi iszonyat hosszú árnyékmentes kilométerek teljesítése bizony teljesítmény. Mi számít tömegnek egy olyan vidéken, ahol a zsidók 80 százalékát megölték, és akik túlélték, azok is elmentek innen?

Cserépfaluban 2 zsidó család élt 1944-ben, Groszmann Miklós jött vissza egyedül, a fia, György pedig Palesztinába menekült.

79 éve nem tudom milyen idő volt a lovaskocsin, – újabb kikutatandó információ – most már reggel bőven 20 fok felett voltunk. 20 felett volt a létszám is, a kiküldött 500 meghívó megtette a hatását, és a cserépi sétán és a Bogácsig tartó útig együtt vonultunk majdnem 30-an.

Az általános ismertető után megnéztük a buszmegálló-könyvtárat, Pauer Gyula könyvszobrát, majd Zsuzsa bemutatta a Cserépfalvi Emlékszobát, ahol hamarosan Kovács Imre tematikus tárlat is megtekinthető lesz.

A Groszmann-háznál kezdődött el igazán a családok bemutatása. Azért Lili a névadónk, mert járássegítője volt. Az interjúkban a cserépi nénik bőrgipsznek nevezték Groszmann Lilla, azaz Lili szerkezetét, [ami segítette a mozgásban] ezért emlékeznek rá sokan. Szemben laktak Juliska néniék, ők látták, hogy lovaskocsira felpakolnak, és elmennek, majd jöttek emberek a környékről, és kirámolták a házat. Anno kisípoltam a nevet az interjúban, már nem is emlékszem rá, hogy ki volt, nem ez a fontos.

A templomkertben a megbújó táblánál meséltem a Huseby-kutatásról, arról, hogy mi van akkor, ha egy régen publikált anyagban más van leírva Cserépfaluról, mint amiről a szemtanúk meséltek? Vajon mi lesz a valódi forrás ezentúl? Klein háza után jutottunk Schwarczékhoz, ahol elhangzott a már sokszor feltett kérdés, hogy miért nem szeretik sokan Cserépfaluban ezt a kutatást, a zsidózást, Cserépfalvizást. Általánosítani nem szabad, de sokan, azt hiszem, szégyellik az akkori eseményeket. És nagyon nem lehet jó érzés tudni olyan információkról, ami miatt nehezen megy az alvás. Talán azt gondolják, hogy a kutatás árt a falu népszerűségének? Majd nem jön ide több turista? Orruk alá akarom dörgölni, hogy mik történtek?

A kutatásnak nincs ilyen olvasata.

A kutatás nem lehet empatikus, nem lehet prekoncepcionális, nem mehet egy tervezett útvonalon, ha így lenne, akkor onnantól nem kutatás. Hazugság lenne. Propaganda. Átverés. Egy bizonyos olvasat.

Itt tények vannak, emlékek vannak: igazság van. És marad is örökre.

Sanyi mondta, hogy baromira nem érdekli ez az állandó holokausztozás. Mert unalmas, a családja 70 százalékát kiirtották és nem akar állandóan erre emlékezni. Vége lett, és többet ilyen nem fordulhat elő.

Na ez az. Mi nem fordulhat elő? Ha nem tudjuk, hogy mi történt, akkor hogyan ismerjük fel, hogy újra megtörténhet az amit nem ismerünk? A Schwarcz-háznál kicsit többet álldogáltunk, egyszer majd ezt is megírom részletesen, de a lényeg, hogy a házból szeretnék egy emlékházat kialakítani, ehhez még sok minden hiányzik, legfőképp a pénz. Lesz alapítvány még idén, és onnantól elindulhat egy profibb „fundraising” pénzgyűjtő tevékenység is.

A zsidó közt érintve az alvég felé felmentünk a zsidó temetőhöz, amit szintén fel fogunk újítani. Lesz kerítés, lesznek kövek, lesz ajtó. A keresztény sírok között 2 héber nyelvű sírkő van nem messze a térképen jelölt zsidó temetőtől, hamarosan megyünk Smillel és Bencével radarozni is, még az is lehet, hogy a térképen jelölttől nagyobb területen helyezkedik el a temető. Mi van akkor ha helyén van a két sírkő, csak körbetemették? Volt ilyenre példa, például Bükkzsércen.

Bogácsig, Klein Bertalan sírkövéig tartott az első nagyobb sétás szakasz a Kotyogó kávézóig, innentől már Petra nem fotózott mert a célra koncentrált és be akarta osztani az energiáját.

Sok témát érintettünk például fura, hogy a bogácsi kövön magyarul írtak, és a sorrend sem stimmel, erről majd József fog írni a blogba. És még sok minden másról. Mi lett például a főszolgabíróval, aki intézte a gettósítást 1944-ben?

A csapat kétharmada Bogácsnál távozott, ami nem először fordult elő, ezért is jövőre, a 80 éves évfordulón, a kutatás 12-ik évében már ketté lesz bontva a séta.

Az 5 kilométeres első szakasz lesz maga az emlékséta, és bónuszként lehet jönni további 12 kilométert az egykori gettóig, Mezőkövesdig. Itt már önző módon gondolok arra is ha 80 éves leszek 2053-ban, akkor már valószínű csak ezt az 5 kilométert tudom majd letotyogni 🙂

L’Chaim, köszönet a résztvevőknek és mindenkinek, aki eddig elolvasta. Köszönet a támogatóknak, nagyon megtisztelő az érdeklődés. Jövőre május 19-én lesz a 11. séta.

Két képsorozat még Petrától és Agapétól a nyomok miatt:

Agapé galériája:

Támogató: Népfőiskola Alapítvány

10. Lili séta Cserépfaluban

Csak röviden. Pár bekezdés vasárnapról, lesznek még képek Petrától és részletes beszámoló is a héten.

  • 20+ résztvevő a sétán Cserépfaluban
  • 8-an értünk a célba
  • iszonyat meleg volt
  • idén sem jött senki Cserépfaluból, marad a falu passzív emlékezése
  • KÉRDÉSEK
  • one man show ez?
  • lehetne ebből teljesítménytúra?
  • egy egyszerű érdek nélküli sétálás maradhat ez minden évben?
  • mit lehetne erről megjelentetni?
  • unalmas már ez a sokadik holokauszt rendezvény?

Az biztos, hogy lesz alapítvány, lesz temető radarozás és kétfelé lesz bontva a séta jövőre, 2024. május 19-én. Már lehet klikkolni az eseményre.

21 kép az emlékszobától az egykori gettó sarkáig.

Köszönöm mindenkinek, hogy eljött, és köszönöm a támogatóknak is! Kösz, Agapé a rugdosást.

Támogató: Népfőiskola Alapítvány

Remembrance Walk for the victims of the Holocaust. יום זיכרון על שם גרוסמן לילי. X Dzień Pamięci Lili Groszmann. 10. Groszmann Lili Emlékséta

Remembrance Walk for the victims of the Holocaust

We are inviting members of the public to join us in our annual remembrance walk from Cserepfalu to Mezokovesd, Hungary, on 21 May, 2023, to commemorate the Jewish families of Cserepfalu, who were deported in 1944 to Auschwitz, never to return.

Cserepfalu, the idyllic village with around a thousand residents in Northeastern Hungary, was not much different seventy years ago, at least on first view. The region produces world-famous wine and the serene mountains surround several well-kept and leafy villages, where many of its older locals depend on agriculture and tourism. Despite the region’s timeless atmosphere, Cserepfalu, for a small village, has very strong online presence and several enthusiastic locals and visitors ensure that all aspects of village life are well documented. Yet there things in the past that many would prefer to keep silent about. On 18th May, 1944, Cserepfalu had ten Jewish residents. Within a month, there were none.

An ongoing research, maintained by a handful, are trying to piece together the events and determine what happened to Cserepfalu’s two Jewish families; the Groszmanns and the Schwarczs. The centuries-old Israelite community in the surrounding area counted around a thousand members before the Holocaust. Today, no such community exists. Our research so far identified 931 of Hungarian Jews from the area, deported in 1944.

On 21 May of this year, we are going to remember those who were taken from the village closely following the route they would have walked from Cserepfalu to Mezokovesd, 18 km away, where there was a large Jewish ghetto. During the walk, researcher, Istvan Balazs and Peter Toth will discuss their findings, stopping by some relevant landmarks.

Programme:

8:00 am: The remembrance walk starts in Cserepfalu, outside Bukkalja Cafe visiting Memorial Room of Imre Cserepfalvi, publisher, who was born in the village. Statue of Books by Gyula Pauer, a visit to former family homes of the Groszmann and Schwartz families. WWII. Commemorative Coloumn and Old Jewish Cemetery.
9:00 am: Leaving Cserepfalu.
1:00 pm: Mezokovesd: visiting the place of the former ghetto at the corner of Diofa and Harsfa Streets. Remembrance.
We welcome anyone to join us in our remembrance walk.

10. Groszmann Lili emlékséta Cserépfaluból Mezőkövesdre

Kezdem a dátummal:

2023. május 21., 8 óra.

18 kilométer a távolság. Marika presszójától indulunk, kb. egy órát töltünk Cserépfaluban. Benézünk a Cserépfalvi emlékszobába, Cserépfalvi Imre szülőháza helyén épült kultúrba, ahol Kovács Imre tárlat fog nyílni hamarosan. Megnézzük Pauer Gyula könyvszobrát, ő szobrozta meg a Duna parti cipők emlékművet is. Innen elmegyünk Groszmannék házához, Lili születési helyére, majd a templomkertben lévő holokauszt emléktábla után a Schwarcz házba talán bejutunk., Itt múzeum lesz majd egyszer, ha lesz a kutatásnak annyi pénze, hogy megvegyük a házat, de mindenképpen benézünk az udvarra, ahol az elmúlt évben sajnos lebontották az egykori feltételezett metsző épületét.
A zsidó közön felmegyünk egészen a temetőig. különös, hogy a cserépi felnőtt zsidókat kezdetben Mezőkövesdre temették, csak a gyerekeket ide, Friedmann Júlia 4 gyermeke is  a zsidó temetőben nyugszik.
Végül a két fennmaradt sírkövet és leellenőrizzük az ócska temetőben.

Kb. 10 órakor fogunk megérkezni Bogácsra. A Koccintó büfénél megpihenünk, később felmegyünk (emelkedő) a bogácsi zsidó temetőhöz, ahol egy darab sírkő van még elméletileg. Múltkor még megvolt.

Innen jön egy nagyobb menet, bő 12 kilométer Mezőkövesdig. Az egykori zsinagóga helyén épült iskola falán megnézzünk az emléktáblát, majd a Hársfa és a Diófa utca sarkáig, az egykori gettóig megyünk, ide szállíttatta Péterffy Béla 1944 májusában a környék zsidóságát, előtte majdnem filmsztár is lett a szarházi szolgabíró. 5 évvel ezelőtt kitettem egy emlékkövet Tauber Liliék háza elé, megkeressük.

13 órakor körül lesz vége az emléksétának. Ha Balázs nem jön, és nem visz vissza, akkor a 14 óra 21 perces busszal indulok vissza Cserépfaluba, de talán még a mezőkövesdi temető is beleférhet a programba fakultatíve, de az már csak gépkocsis típusú.

Tehát: 2023. május 21., 8 órakor.

Tizedik alkalommal sem élhetünk tudatlanságban.

EVENT ITTEN