Yolo matyók

Megnéztem múlt pénteken a Történetek egy családi albumból – magyar zsidók 20. századi emlékei c. időszaki vándorkiállítást a mezőkövesdi gimiben.

Nagyon meglepődtem, amikor október elején olvastam a kövesdi kiállításról. Másfél éve kezdtem, majd ketten folytatjuk azóta a kutatásunkat a mezőkövesd-környéki zsidóság történetéről, ez idő alatt a helyi rendőrségen és a könyvtáron kívül nem tudtam semelyik mezőkövesdi intézménnyel kapcsolatba lépnem. Csak E-mailen kommunikálok, nem kaptam automatikus válaszüzenetet sem.

Természetesnek is vettem, hiszen a temetőn és az iskola falán lévő fekete táblán kívül semmi sem emlékezteti a helyieket arra, hogy valaha itt egy ezerfős zsidó közösség éldegélt. Tállai úr is elmondta a megemlékezésen, hogy hiába él itt 30 éve, nem sok mindent tud a zsidó múltról.

Tehát meglepődtem és nagyon megörültem. Azonnal írtam az iskolának. Telefonáltam is. Kértem Pataki Éva segítségét, ő adta meg a kiállítás szervezőjének, dr. Tóthné Hegyi Valéria tanárnő elérhetőségét.

Tóthné Valéria, bogácsi, a férje pedig természetesen cserépi. Egyszerű érdeklődésből szánt a Centropa Alapítvány képzésére egy hosszú hétvégét a tanárnő, itt beszéltek a vándorkiállításról. A tanárnő megdöbbent, amikor meglátta az egyi paravánon két kövesdi zsidó lány matyó ruhás fotóját. Tóthné Valéria ekkor döntötte el, hogy elhozza Mezőkövesdre a vándorkiállítást. Nem került egy fillérbe sem és az iskola vezetése is támogatta az ötletet.

2015. október 9-én 9 óra 23 percre érkeztem meg a tárlatvezetésre. A koncepció a következő: Diákok tartanak vezetést. Négyes váltásban mesélnek a kiállítási pavilonokról. Az egyik osztálynak tartottak vezetést, ezen vettem részt. Felszakadtak régi gimis sebeim, sok unalmas kiállításon jártam, de a négy különböző tematikájú, és főleg ez a diákok diákoknak típusú vezetés nagyon rendben volt.

A „Történetek egy családi albumból” kiállítás egyszerű zsidókról szól, például a matyó ruhás kövesdi Klein Arankáról is, akik ugyanúgy éltek mint akárki más. Mezőkövesden volt olyan időszak amikor kilencven üzletük is volt a zsidóknak. A Klein lányokon kívül pékekről, gyári munkásokról, tanárokról, ápolónőkről, adminisztrátorokról, fogorvosokról is szólnak a történetek. Hatalmas családi fotókat nézhetünk a gimi dísztermében. Ahogy mondják: egy fotó ezer szó. A fotókhoz társított történeteken nevetünk  és mosolygunk, az életről szól a tárlat, kicsit azért lehet szomorkodni is.

Az utolsó tárlatvezető lány megkérdezte a diákoktól, hogy változott-e a véleménye valakinek a zsidókról. Nem nagyon voltak akítvak a diákok, majd az egyik diák kibökte, hogy nem volt rossz véleménye eddig sem a zsidókról, aztán többen is helyeseltek.

Hát. Jó lenne ha tényleg így lenne. Aztán a tanárnővel megbeszéltük, hogy talán miattam voltak visszafogottak a diákok, egy idegen is volt köztük. Talán maguk között jobban tudtak volna erről is beszélgetni. Hátha beszélgetnek is majd suli után. Valahogy így:

Hé Vágod? Ezek a zsidók ugyanolyanok mint én! Yolo!

Végén Tóthné Valéria még tartott egy levezetést a diákoknak, reméljük, hogy tényleg bejutnak a diákok fejébe az infók és hátha többen rájönnek, mekora lúzerség általánosítan, mekkora nagy gáz bárkit is bármiért gyűlölni. Igazán nagy menőség a tolerancia.

A tárlat október 22-ig látható a Szent László Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola nyitvatartási idejében. Fel kell hívni a 49/500-033 számot és a 101-es melléken lehet időpontot kérni.

Itt van még tizenkét felvétel a tárlatról:

A Mezőkövesd Tv forgatott a kiállítás megnyitóján: