Papírja van a cserépfalui zsidó temetőnek arról, hogy zsidó temető

2016. február 19-én találtuk meg egy régi térképen a cserépfalui zsidó temetőt. Rá huszonkét hónapra, 2017. december 19-én a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsélge tulajdonában került osztatlan közös verzióban a temető.

Ezt a tényt nemrég tudtuk meg az internetről, mert a bárki számára hozzáférhető telekbejegyzéseket tartalmazó adatbázisban megkerestük a tulajdoni lapot.

Így néz ki a tulajdoni lap részlete.

Cserépfalu zsidó temető tulajdoni lap 2018

A kutatásunk, vagyis mi a cserépi temető ügyében egyfajta katalizátori tevékenységet végeztünk az elmúlt két évben. Tárgyaltunk az Egységes Magyar Izraelita Hitközséggel, beszéltünk a Magyarországi Zsidó Hitközséggel, majd a Református Egyházközséggel, és persze Cserépfalu önkormányzatával, mivel Cserépfalu volt a temető tulajdonosa.

Kaptunk egy megbízólevelet a MAZSIHISZ-től, beszéltünk jogászokkal, tárgyaltunk az önkormányzattal, majd ilyen-olyan informális csatornákon követtük az eseményeket. Vártunk, és vártunk.

A reformátusokra azért volt szükség, mert a zsidó temető két református temető között helyezkedik el egy önkormányzati úttal együtt. Az volt a megbeszélések utáni terv, hogy osztatlan közösbe kerül a terület a reformátusokkal. Cserépfalu testülete is rábólintott, majd ügyvédekhez került papírozásilag az ügy.

Néha érdeklődtünk, viszont érdemi infót nem kaptunk, majd pár hete megláttuk az interneten, hogy végre sikerült.

Eljátszhatnánk itt egy nyolcéves gyerek szintjén a meglepődést, de nem tesszük. Sajnos nagyon jól ismerjük a hazai viszonyokat. Inkább az lenne a meglepő, ha akár Cserépfalu, akár a reformátusok, neadj Isten, a Mazsihisz szólt volna nekünk, hogy sikerült.

Gondoljunk bele. A cserépi önkormányzat külön határozatot hozott nemrég arról, hogy menekültek nehogy betelepüljenek Cserépfaluba, beleálltak a STOP-SOROS fideszkampányba nyakig, közben pedig a zsidó temető sorsát is gondosan felügyelik? Nehezen fér meg a kettő együtt kommunikációilag.

Na de most nem tudjuk, hogyan tovább. A terv akkor az volt, hogy ha rendeződnek a tulajdoni viszonyok, megindítjuk a munkálatokat, és klasszul megcsináljuk a temetőt, korábban gyűjtést is indítottunk erre a célra. Mivel egy ilyen projektre a mi zsebünk mérete nem elég.

Lelkes segítőink jelentkeztek (Cserépfaluból is!!!), töbször terepszemléztünk már, kezdenénk már a munkát, mert így gondoljuk.

Kjött pár hete egy pályázat temetők helyreállítására, a szövegezésben azt láttuk, hogy vannak prioritást élvező temetők, másrészt kötelező bevonni közmunkásokat, sőt az önkormányzatnak is vállalni kell 10 évig a “karbantartást”.

Szerintem ez így nem fog működni, Cserépfalu nem fogja gondozni a temetőt, a munkát kereső, éhbérért dolgozó cserépiek sem fognak ezen dolgozni.

Ezt így parancsszóra nem lehet csinálni.

Most gondolkodunk, hogy mit tegyünk. Hívjuk fel a MAZSIHISZT, hogy heló, most akkor kezdhetjük? Vagy a cserépi lelkész urat csörgessük meg, hogy mi a helyzet lelkész úr? Írjunk az önkormányzatnak köszönőlevelet?

Gondolkodunk.

Rejtekhely Schwarcz házának padlásán?

„Schwarczék házának padlásán bújtak el a zsidók.”

Írta pár napja egy cserépi olvasónk. A zsidók bújtatásáról már Malvinka néni unokája is beszélt nekünk, de eddig ilyen információt mástól nem hallottunk Cserépfaluban. A Váralja utcai házból 1944-ben vitték el Schwarczékat. Klein Irén, Schwartz Ernő, és a három gyerek Imre, Gyurka és Évi. Mindannyian a holokauszt áldozatai.

Egy barátom vette meg tavaly a házat, vannak vele terveink, de erről majd később.

Megnéztem a padlást.

Mutatok két képet. Találtam egy kb. két méter hosszú, és fél méter széles fából készült fedlapot a kémény mellett. Alatta egy üreg, melybe egy felnőtt, de két, sőt akár három gyermek is simán elférhetett. Dupla födém? Furcsa.

Schwartz ház rejtekhely

Nehezen tudom ezt rejtekhelynek elképzelni, de István szerint abban a korban bármi megtörténhetett.

A képeket megmutattam olvasónknak, aki szerint inkább egy kis ajtó volt az, ahol ő simán átfért gyermekkorában, a nagypapája pedig csak térdelve.

Van ilyen kis átjáró a padláson, amit még nyáron fotóztam le. A két ház között van egy kis ajtó, simán el lehetett azt tüntetni.

Ahogy István is mondta, bármi lehetett akkor.

Schwartz ház rejtekhely

Már posztoltunk a házról három éve, sőt egy régi képet is mutattunk. A klikk után jön a Schwartz ház régi fotója, a beillesztésen a Groszmannék háza látható.

Hétvégén Virág Laci feltöltött Móré Juliska néni képeiből egy frankó válogatást a Flickr-re. A képek a második világháború után készültek. Miért érdekes ez? Mert látszódik a Groszmann-bolt és a Schwartz-ház is a képeken. Természetesen ekkor már nem voltak ezek Groszmann-, és Schwartz-házak. Nézzük az első képet.

Így nézett ki 2017 nyarán az utcafront:

Schwartz ház 2017 nyarán

Szóval az elképzelések a Váralja úti házról.

Tavaly már az elhagyatott házudvar dzsumbuját kitisztíttattuk, a következő körben a ház állagának a romlását kellene megállítani, durván vizes a fal, a tetőn beázások vannak, tehát szépen sorban fel fogjuk újítani. Ebben segíteni is tudsz: a képre kattintás után olvashatod, hogyan támogathatod ezt a munkát is. KLIKK a képre most!Hogyan támogathatsz?

Támogatásod szeretnénk kérni egy olyan kutatási projekthez, melyet szabadidőnkben, saját zsebből finanszírozunk immár ötödik éve. Lelkesedésünk töretlen, de tovább szeretnénk lépni. Nem jó, hogy a megrendelt digitalizált dokumentum díja, vagy a gyermekeink túró rudija között kell választanunk. Mindkettő fontos. KLIKK!

A házba simán belelátok egy múzeumot, mely a kutatásunk emlékeire, és egyéb cserépi történetekre épülne. Egy olyan házban lehetne visszanézni a múltba, ahol nemcsak Schwartzék éltek, de itt volt kóser mészárszék, metszők, sakterek terei, és még megannyi zsidó kulturális emlék lehetne ott, ami ugye Cserépfalu történelmének része. Semmi megjátszós giccs vagy hatásvadászat, csak a múlt pontos emlékei kommentár nélkül.

Egy nyitott házat képzelek el, hasonlóan a cserépi gazdaházhoz, a kulcsát ki lehetne kérni a szomszédból, vagy lenne egy nemtitkos rejtkehely, és be lehetne menni megnézni, hogy mi történt ezen a klassz településen a 19. század elejétől 1944-ig.

Mert nem élhetünk tudatlanságban.