Hónap: 2015 december

Termelési riport

Pár nap múlva már a harmadik naptári évet kezdi a kutatásunk. Egész pontosan: 2014 áprilisában kezdődött a kutatás a Yad Vashem archívumának feltúrásával, és nemsoká 2016 van.

Rengeteget haladtunk, lett azóta 108 poszt, negyvenvalahány intézményi, levéltári, könyvtári, múzeumi kapcsolat az egész világból, sok helybéli segítő és még egy csomó minden más. Idén is volt emlékséta, majdnem Hanukakatalizátorok lettünk és már támogathatók is vagyunk 🙂

Sokan kérdezik. Mi is ez az egész.

A blog a Cserépfalu környéki zsidóság történetéről szól. Balázs István és Tóth Péter naplójában digitalizált iratokat mutat be, interjúkat készít és keresi, kutatja a még élő primer forrásokat.
A 18. század végén létrejött és 1940-ben még mintegy ezerfős Mezőkövesd-környékbéli izraelita hitközség egykor fontos része volt a környék gazdasági, társadalmi és kulturális életének, mára azonban megszűnt. A kutatók évente egyszer legyalogolják azt a távot, amit 1944 májusában a cserépiek is megtettek a mezőkövesdi gettóig.
Mert.
Nem élhetünk tudatlanságban, ha egyszer tudunk

Továbbra sincsenek céljaink, csak megyünk tovább, amerre éppen járunk.

Eszköznek továbbra is itt ez a blog, ahol szinte mindent azonnal kiposztolunk, amikor valami kiderül. Legyen az egy izgalmas digitalizált dokumentum, megvágott interjú, szóbeli információ, feltételezés és még sok minden más.
Twitterünket is érdemes követni, ahol az összes netes forrást is kitesszük, nagyon klassz gyűjtemény épül. Facebook-oldalt is készítettünk, itt is lehet kommunikálni és követni a friss posztjainkat.

Három további eszközt mutatok. A háttérben kizárólag Emailen kommunikálunk, nem is tudom István telefonszámát.

A Google közösen szerkeszthető szolgáltatásait használjuk.

Elsőként itt egy képernyőkép az adatbázisról.

Az adatbázis építése 2014-ben kezdődött a Yad Vashem archívumára épülve, majd anyakönyvi megerősítéssel bővült és bővül más infókkal a mai napig. És holnap és holnapután. Cserépfalu neveivel kezdtük, de szeretnénk mindenkit beazonosítani Mezőkövesd környékéről a 18. és a 19 század fordulójáig visszamenve. Irtó nagy meló, de nagyon szeretjük.
Név, szülők neve, gyermekek neve, születés, halál, halál körülményei, leírás és források. Ezek az oszlopok. Fent a Groszmann-család.

Istvánnal közösen szerkesztjük, és kommenteket is fűzünk egy-egy rubrikához. Majd megtárgyaljuk és megyünk tovább.

A második képernyőfelvétel a digitális tárunkat mutatja.

A blogban közölt digitális dokumentumokat a Google drive felhőjébe is tükrözzük. Hogy meglegyen. Ez azt jelenti, hogy három helyen tároljuk a doksikat. Gépen, felhőben és itt a blogban.
Ide gyűjtjük a még nem publikált scanneléseket is, levelezéseket, és mindent, amit fel lehet egyáltalán tölteni.

Harmadikként pedig egy közösen szerkesztett dokumentumról készített képernyőfotót mutatok.

Itt is megy, zajlik, pörög a kutatási háttérmunka. Piros színnel vannak a beszélgetések, feketével az információk. A hivatkozásokat is itt gyűjtjük. Ha jön egy új infó, akkor adunk az információnak egy sorszámot. Most 45-nél tart a számláló. Ez azt jelenti, hogy 45 posztot írhatnánk ha nem lenne családi életünk, nem aludnánk, nem dolgoznánk és csak ezzel foglalkoznánk.

Szerencsére van életünk és rengeteg időnk is van.

2016-ban folytatjuk 🙂

The Ghetto Fighters’ House Archives

1937-es vagy 1936-os kép a mezőkövesdi zsidó iskolából. Már 1888-tól saját iskolája volt a zsidó közösségnek, sőt 1891-től már két tanerős volt az intézmény. Középtájon alulról a második sorban ül Schwartz Ilona tanárnő.

Felső sor:
1) Arie – Karoly Klein;2)….3) Slomo – Josef – Endre Schueck 4) Pal Gruenbaum 5) Istvan Haasz 6) Tamas Berenyi 7) Tibor Schwartz 8) Simon – Laci Princz 9) Mose – Dov – Gabor Groszmann 10) Istvan Waller

Felülről a második sor
11) Chana – Kato Steinmetz 12) Kato Hofstadter 13) Iren – Baba Wieder 14) Eva Klein 15) Klara Franck 16) Vera Waller 17) Marika Szekely 18)…

Felülről a harmadik sor:
19) Bluma – Kato Benda 20) Miriam – Klari Rubinstein – Farkas 21) Vera Degen 22) 23) Magda Spiegel 25) Vera – Hinda Jungreisz – Spater 26) Chana – Marta Schwartz – Kolin

Aluról a második sor:
27) Malka – Judit Gruenbaum – Ben – Gome 28) Lili Tauber  29) Klara Gruenbaum Friedmann Ilona 30) Katalin Klein 31) Chana – Edit Schwartz – Deutsch 32) Agnes Heimovits

Alsó sor:
33) Pal Klein 34) Gabor Weltmann 35) Meir – Mano Schueck 36) Miryam Schueck 37) 38) Ivan Lederer 39) Tamas Gruenbaum

A GFHA izraeli múzeum a zsidó hősiességnek állít emléket, a zsidó nép 20. századi történetét, különösen a második világháború alatti történeteket kutatja. Főként a partizán harcokat, és a gettókban, koncentrációs táborokban megtapasztalt ellenállással foglalkoznak. Frankó digitális táruk is van természetesen.

A Ghetto Fighters House Archives képhez fűzött leírása szerint tizenketten élték túl az iskolából a holokausztot. Klein Károly, Éva és Pál, Grünbaum Pál és Judit talán testvérek lehettek. A tanárnő is meghalt.

A Centropán is megtalálható a kép. Klein Károly az iskolából 5-6 túlélőre emlékezik. Az interjúban azt mondta, hogy az 1936-os képen Ő nincs is rajta.

Zsidó iskolába jártunk. Vegyes iskola volt, itt a fiúk és a lányok együtt voltak. Két tanteremből állt az egész iskola, és vaskályhával tüzeltünk. Ott volt az iskola a templomudvaron, körbe volt építve. Volt a templom, egyik oldalán a vágóhíd, ahol a sakter vágta a baromfikat. Mellette a vécé. A másik oldalon az iskola, mellette volt egy kis köz, és ott lakott a kántor. Utána volt a jesiva, ez hitoktatóterem, de imaház is volt, amikor nem voltak olyan sokan. A templommal szemben lakott a samesz a családjával meg a sakter a családjával. Szinte körbe volt zárva. És akkor középen volt az iskolaudvar, szünetben ott voltunk, meg ott volt a torna is.
Az egyik osztályban tanítónő, Ilonka néni tanított, a képen ő látható első, második, és harmadik osztályosokkal. Akkor még Schwarz Ilona volt, később férjhez ment, és Friedman Miklósné lett. De szegény ő se jött vissza, a kislányával együtt odaveszett. A másik osztályban tanító tanított. Weiss Jakabnak hívták. Az iskola igazgatója is ő volt. Odajárt a negyedik fiú, ötödik, hatodik vegyes osztály. És ő tanított, úgyhogy amíg egyik osztálynak feladatot adott, addig a másiknak előadott, a harmadiknak megint szorgalmi feladatot adott. Két padsor volt, de nem zavartuk egymást. Cháim bácsi tanította a hébert, és abból is vizsgázni kellett. Úgyhogy az alap-hébert mi tudtuk, meg imádkozni is megtanultunk. Németóránk is volt, és nagyon szerettem iskolába járni. Minden érdekelt. Nálunk az iskolában úgy volt, hogy minden év vége úgy záródott, hogy volt ünnepi vizsga. Mégpedig úgy, hogy az előkelőség — a hitközségi elöljárók — meg a szülők eljöttek, és azok előtt kellett nekünk megmutatni, hogy mit tudunk. Én meg mindig jelentkeztem.
Utána még hároméves továbbképző [lásd: ismétlő iskola] volt, azt a zárdaiskolában végeztem az apácáknál. Én szerettem ide járni, ők meg csodálkoztak, hogy mi mit tudunk. A zsidó iskolából sokan mentek ide. Általában a fiúk egy része ment a gimnáziumba, lányok nem, mert fiúgimnázium volt, a többiek meg ide, vagy elmentek ipari tanulónak.
Én nem vagyok rajta a képen, ami 1936-ban készült, az öcsém meg a húgom vannak rajta. Izraelből kaptam a képet egy túlélőtől, aki itt van a képen, neki megvolt, sokszorosította, és kaptam egyet. A képen van Frank Klári, ő férjhez ment  és Amerikában él. Haller Vera, ő nem jött vissza. Schwarz Jutka, azt hiszem nem jött vissza. Grünwald Klári, ő se jött vissza. Hofstetter Márta, ő se jött vissza. A Steinetz lány, ő se jött vissza, a Steinetz fiú, ő se jött vissza. Klein Gabi se jött vissza, ő a barátnőmnek volt az öccse. Ők Auschwitzban voltak. Az összes közül ha öten viszajöttek. Nem jöttek vissza, mert még gyerekek voltak, olyan 15-16 évesek.