Bükkábrány-Felsőábrány anyakönyvi kerület

A Magyar Nemzeti Levéltár és az Országos Széchényi Könyvtár között van egy egyezség, mely szerint az ott kutató kutatók egymást segítik. Kulturális intézmények win-win szituációja.

Mivel az OSZK csapatában rúgom a labdát, futom a köröket, diktálom a tempót, ezért engedélyt kértem arra, hogy az 1851 és 1895 közötti ábrányi hitközséghez tartozó anyakönyveket kényelmesebben tudjam kutatni.

Az engedélyt megkaptam, ezért mostantól saját tempóban, teljeskörűen fel tudjuk dolgozni azt a 242 digitalizált anyakönyvi oldalt, amit eddig még nem dolgoztunk fel.

Róluk van szó:

394. Bükkábrány-Felsőábrány anyakönyvi kerület (=Alsóábrány+Felsőábrány) (Ábrány)Izr.: lépüiv.1800.k.,megújít 1925/ Jelzet: X 5387, 242 felv. A 3422

Szül.: 1851-1895 Ház.: 1851-1895 Hal.: 1851-1895

//193.224.149.8/adatbazisokol/adatbazis/mikrofilm-anyakonyvek/adatlap/27866 52 felvétel
//193.224.149.8/adatbazisokol/adatbazis/mikrofilm-anyakonyvek/adatlap/27865 135 felvétel
//193.224.149.8/adatbazisokol/adatbazis/mikrofilm-anyakonyvek/adatlap/27867 65 fevétel

Mik fognak kiderülni? Persze csak az 1851 utáni adatok alapján.

  • Mikor és kit temettek először Cserépfaluban?
  • Mikor volt az első cserépi házasságkötés?
  • Mikor volt az első cserépi születés?

És persze a második, majd a harmadik, aztán majd Bogács, Váralja, Zsérc, Tard és így tovább.

Mindenki.

Első körben azon döbbentem meg, hogy 1871-ig nem találtam felnőtt temetést. Csak gyerekeket. Pár hónapostól pár éves korig.

Az anyakönyveket nem publikálhatjuk, mely szabályt betartjuk, de ha lesz olyan dokumentum, melyet mindenképpen meg szeretnénk mutatni, arra majd engedélyt kérünk.

Az eredményről majd az OSZK-ban is beszámolok. Hamár.

Kösz OSZK!

Kösz MNL!

Újabb temető – Szomolya

Mielőtt nagyon belemerülök, pár információ:

Szomolyán van zsidó temető, mindenki tud róla, ám az elérhető információk szerint ott temetés soha nem történt.

Ezzel szemben:

  • az első fellelt temetés a szomolyai izraelita temetőben: 1886
  • az utolsó, eddig talált temetés időpontja:1907


Többet ér egy tett száz sóhajnál.

Átadják, visszaadják

Két hete úgy gondoltuk, hogy a cserépi képviselő-testület döntése, mely szerint rendezik a zsidó temető tulajdonjogát, érdekelhet rajtunk kívül másokat is.

Mert tök klassz, hogy mi a blogunkban megírunk azonnal mindent, amit megtudunk, de a sokkal olvasottabb médiumok mégiscsak több helyre tudják eljuttatni a hírértékű információkat.

Lehet, hogy szarul sajtózunk, de nem igazán ömlött ki a sajtó hátsó nyílásán, csatornáján ez a fontos döntés.

A Kibic kulturális magazinon kívül sehol sem hozták le a közleményünket.


KIBIC magazin 2016.12.02.

Istvánnal néha moralizálunk az érdektelenségen, de amúgy magasról teszünk rá. Tény az, hogy rajtunk kívül ez az egész történet nem sokakat érdekel.

Nincs ezzel semmi gond.

1944-ben is magasról tettek sokan arra, hogy lovaskocsikon vitték el az embereket a falukból.

Peti ne idegeskedj nyugi 🙂

Tegnap igazi papíros print újságban, az Észak Magyarországban is megjelent a hírünk, cselesen egy ravatalozós hír mögé beillesztve. A hír webes verziója is olvasható a BOON-on. Sőt, a Cserépiek Újságjában is kijött az önkormányzati hírek között.

Kösz ÉSZAK!


Észak Magyarország 5. oldal 2016.12.12.

A szkennelést köszönjük a Mezőkövesdi Városi Könyvtárnak!

Gyorstalpaló #2 Hatikva – הַתִּקְוָה‎ – Remény

Hatikva – הַתִּקְוָה‎ – Remény

Kevesen tudják, de a Hatikva csak 2004 novembere óra hivatalos himnusza Izrael Államnak. Hogy lett a Hatikva himnusszá? Érdekes történet.

Hatikva dallama egy 1400 körül Spanyolországban, Toledóban íródott zenemű alapján született. Az eredeti dallamot Harmatáldás néven ismerjük. Ezt az imát Pészah első napján mondjuk, és benne a harmatért fohászkodunk. Az imát Rabbi Yitzchak Bar Sheshet (1326-1408) zenésítette meg.

1600-as években járunk. Itáliában Giuseppino del Biado torinói zeneszerző, a pápai udvar egyik énekese komponál egy éneket, Fuggi, fuggi, fuggi da questo cielo vagyis Menekülsz, menekülsz, menekülsz ebből a mennyországból.

Közkedvelt dal volt, a korabeli Európában lengyel és ukrán változat is született belőle.

A dal eljutott a mai Románia, Ukrajna területére is, innen kezdődik a történet lényege.

1877-ben Naftali Herz Imber ír egy verset Tikvaténu címmel a romániai Iasi városában. 1882-ben, 26 éves korában Sir Laurence Oliphant brit diplomata és író titkáraként jut el a Szentföldre (vagyis abban az időben Palesztinába), ahol a Petah Tikva zsidó telep 1878-as megalapításának tiszteletére kiadta első verseskötetét Morning Star (Hajnalcsillag) címmel. Ennek egyik verse a Tikvateinu (Reményünk).

A verset immár Hatikva (Remény) címmel 1888-ban zenésítette meg egy moldáv emigráns zsidó, Samuel Cohen, aki akkoriban az 1882-ben alapított izraeli Rishon Le Zion kibucban élt.

A Hatikva először a Chovevé Zion (Cion szerelmesei) nevű oroszországi zsidó szervezet dala lett. Tőlük vette át a Cionista Mozgalom, himnuszként pedig 1897-ben fogadta el Bázelben az első Cionista Világkongresszus.

Az 1930-as években így énekelték Munkácson:

https://youtube.com/watch?v=sujUvQtmxyk

Bergen Belsen felszabadulása után így:

1949-ben, Londonban:

Izraelben napjainkban:

כל עוד בלבב פנימה

נפש יהודי הומיה,

ולפאתי מזרח קדימה

עין לציון צופיה

עוד לא אבדה תקותנו,

התקוה בת שנות אלפים,

להיות עם חופשי בארצנו

ארץ ציון וירושלים.

Kol ód baléváv penímá,
nefes jehudí hómíjá,
úl(e)fa’até mizrah kádímá,
ajin leCijón cófíjá

Ód ló avdá tikváténú,
hatikvá bat snót al`pajim,
lihjót am hofsí bearcénú –
Erec-Cijón (v)Jerúsá`lajim.

Mindaddig, amíg a szív dobog,
a zsidó lélek vágyakozva gondol
előre Kelet felé,
a szemek Cionra tekintenek

Még nem veszett el reményünk,
Kétezer év reménye,
Szabad nemzetként élni a hazánkban,
Cion és Jeruzsálem földjén.

BÓNUSZ
Amelyben megmutatom, hogy mennyire “világdallam” 🙂 Azt hiszem, protestáns olvasóinknak ismerős lesz… https://www.youtube.com/embed/pEQLmQSnolc

Balázz István

Névváltozások

Miért változtatták meg a cserépi zsidók a nevüket? Miért lett Deutsch Imréből Cserépfalvi Imre? Miért változtatta meg a nevét Blumberger Bognárra? Kohn Szepesfalvira?

Megint csak a neten elérhető tartalmakból idézek, majd mutatok négy példát és a poszt végén egy nagy lista következik.

Menjünk vissza a névadásra egészen az 1700-as évek végéig.

„A 18. század végéig sok zsidónak csak az apai névvel összekapcsolt előneve volt. A csatolásra a „ben” (fiú) szócskát használták: például Ábrahám ben Mózes = Ábrahám, Mózes fia. Mások már ekkor is használtak különféle vezetékneveket. Ezeknek egy része a bibliai korszakba visszanyúló törzsi jelölés volt. A kohaniták utódai például a Kohn, Kohner, Cohen, a léviták leszármazottai pedig a Löw, Lévy neveket viselték. Előfordultak zsidó személynevekből képzett vezetéknevek (Salamon, Izsák, Abel(esz), Jakobi), illetve magyar eredetű előnevek (Farkas, Lengyel, Varga, stb.) is.”

Farkas volt például Stern Farkas, akit 1861-ben temettek el Cserépfaluban.

De még menjünk kicsit visszább. II. József egységesíteni akarta a neveket, ezért 1787-ben előírta, hogy kötelező legyen német eredetű nevet választani. Ki lehettte ezt is játszották korrupcióval, de sokak nem vették a fáradtságot,, őket csak úgy találomra elnevezete az adott hatóság. Az ezután jelentkező névváltozások főbb oka az asszimliáció volt, amit fentről is durván irányítottak. Inkább városokban magyarosítottak, ezáltal megszűnt a zsidóság mássága. Gondolták ők. 1880-ban a tizedére csökkent a névváltozatási illeték, ez is növelte a hajlandóságot. Majd egészen a 20. század közepéi több hullámban történtek a névváltoztatások, magyarosítások.

„A névmagyarosítás, bár szorosan összefüggött a magyarországi nyelvi-kulturális asszimilációval, méreteiben mégis messze elmaradt attól. Amíg a nyelvi asszimiláció kb. 2,8 millió fővel növelte a magukat hivatalosan magyarnak vallók számát, addig a névmagyarosítási mozgalom 1815 és 1944 között közvetlenül csupán kb. 340-350 ezer embert vont a magyar nevűek körébe. A névmagyarosítási mozgalom jelentősebb konjunktúrái, kiemelkedő csúcsai és nagy hullámvölgyei 19–20. századi történelmünk egyes fordulópontjaival, illetve az etnikai/vallási kisebbségi politika új irányzatainak megjelenésével, vagy hatalmi helyzetbe kerülésével estek egybe.”

Négy cserépi illetékességű példa.

Brüderlein Kálmán vezetékneve Szepesházi lett 1886-ban. Aki katolikus vallású volt, de református iskolába járt.

Bruderleinből Szepesházi Budapesti Közlöny 1886/4

Kohn Mózes Lőb vezetékneve Borsodira változott 1897-ben.

Kohnból Borsodi Budapesti Közlöny 1897/2

Blumberger Sándor vezetékneve Bognárrá változott 1900-ban.

Blumbergerből Bognár Budapesti Közlöny 1900/7

Cserépfalvi Imrét sem hagyjuk ki. A testvéreivel Deutschról változtatták meg a nevüket 1918-ban.

Deutschból Cserépfalvi Budapesti Közlöny 1918/2

És akkor jöjjön egy nagy lista a Pesti Napló 1906. május 30-án nyomtatott példányából. Groszmannból Gömöri, Kohnból Kemény, Weiszből Vas és a többiek.

Ki ezért, ki azért.

A névváltoztatás egyik jelentős időszakából jelentettünk.

Weisz Jakab Jenő szűcsi illetősé­gű bécsi lakos Vágóra,
kiskorú Budinkity Gyula József bajai illetőségű ugyanottan lakos Sebőkre,
Wéber Gábor erzsébetfalvai ill- ugyanottani lakos Pókra,
Vincze Já­nos csányi illetőségű szentesi lakos Csikósra,
Kolin Henrik diósgyőri illetőségű miskolci lakos, főgimnázuml tanuló Kardosra,
Fuchs Pál tanitó, mátyásfaivi illetőségű ugyanottani lakos Fejérre,
Dutkon István m. kir. fővigyá­zó, stubnyafürdői lakos Lányira,
kiskorú Friedmann László diósgyőri lakos Fenyvesire,
kiskorú Fleischmann Gyula főgimnáziumi tanuló, komáromi illetőségű budapesti lakos Faludira,
Weisz Lipót (Leó) saját, valamint kiskorú gyermeke: György barcsi illetőségű budapesti lakosok Vermesre,
Grosz Vilmos adőtárnok saját, valamint kiskorú gyermekei: Vilmos, Erzsébet, Irén. Mária és Ödön széniéi lakosok Gyöngyösire,
kiskorú Weisz Őszkár fehércsurgói illetőségű budapesti lakos Vasra,
Kohn Lajos pécsi illetőségű ugyanottani lakos Keményre,
kisk. Blau Emő, Zoltán és Angela budapesti lakosok Bariosra,
kiskorú Czuber Emilia aradi illetőségű ugyanottani lakos Nyilasra,
Imlaupr Vilmos álami elemi iskolai igazgató saját, valamint kiskora gyermekei: Vilmos, Jolán és Dezső nagyboeskői lakosok Imrédire,
kiskorú Herschkovits Miksa és Etelka marosvásárhelyi lakosok Halgnosra,
kisk. Ungár Ernő telekii illetőségű budapesti lakos Telekire,
Ihm Éva polgári iskolai tanítónő, lippai illetőségű budapesti lakos Inczére,
kiskorú Hirsehl Jenő csökmői illetőségű szafmárnémetii lakos Hollósra,
Krausz Ármin saját, valamint kiskorú gyermekei: Nándor és József sajószentpéteri illetőségű ugyanottani lakosok Kerekesre,
kiskorú Baumgarten Géza és József kalocsai illetőségű budapesti lakosok Bolgárra,
kiskorú Fischer Miksa fögimnáziumi tanuló, nyitrai lakos Halasira,
kiskorú Weiszbran Dezső, József és Miklós kisújszállási illetőségű ugyanottani lakosok Vasra,
kiskorú Kohn Jakab törökszentmiklósi illetőségű ugyanottani lakos Kertészre,
Vlaovics János szabadkai illetőségű ugyanottani lakos Verébre,
kisk. Goldstein Pál, Ilona és Margit tiszaföldvári illetőségű lakosok Balkányíra,
kiskorú Ilalavács Ferenc makkosjánosi illetőségű beregszászi lakos Harsányira,
Groszmann Zsigmond, Groszmann Miklós, kiskora Groszmann Vilmos és Groszmann Artur tiszafüredi illetőségű ugyanottani lakosok Garára,
Donovál András címzetes csendőrőrmester, valamint kiskorú gyermekei: József Béla, András László és Kornélia Vilma királyhelmeci lakosok Darvaira,
kiskorú Goldstein Ignác Ábrahám és Henrik nagyszebeni illetőségű ugyanottani lakosok Görögre,
kiskorú Groszmann Miksa polomi illetőségű, a kassai közigazgatási tanfolyam hallgatója Gömörire,

változtatta családi nevét a belügyminiszter engedelmével.