Negyedik év start

2014-ben kezdtük, most pedig már 2017 van, ez azt jelenti, hogy a negyedik naptári év lapjait tépkedjük le a Groszmann Lili kutatás Jeruzsálem felé néző faláról.

Apropó Jeruzsálem. Nézzük csak meg ezt a fotót!

Groszmann Miklós házának déli oldala 2016.12.30.

Különös ablaka van a Groszmann ház padlásterének.

Keressük a nyomot, ami újfent megmutatja, hogy bizonyisten Groszmannéké volt a katolikus templom mögötti ház kettővel.

2016. december 30-án közösen búcsúztattuk el az évet Istvánnal és még pár segítőnkkel, barátunkkal az Cserépfaluban. A Petőfi utcán újra lefotóztuk a házat, István azt gondolta, hogy talán Jeruzsálem felé néz a félköríves két ablak. Anno úgy építették a zsinagógákat, hogy a homlokzat kelet felé, Jeruzsálem felé nézzenek.

A Groszmann ház nem volt zsinagóga. Az ilyen típusú ablakok nem annyira jellemzőek a cserépi történelemben. És főleg az ilyen házak nem.

Az ablakok fölött mi lehet az a ferde rész?

Megnéztem a Google Maps-on, de nem Jeruzsálem, hanem Líbia felé néznek az ablakok. Ami délnyugat.

Ennyit erről.

Dél felé néznek a Groszmann ház félköríves ablakai

Tehát 30-án Cserépfaluban voltunk Istvánnal. A temető ügyét találtuk ki apropónak. Úgy döntöttünk, hogy fél napot együtt töltünk. A kettővel ezelőtti sétán már tudtunk többet beszélni, de olyan, hogy majdnem egy napon át szinte csak ketten legyünk, még nem volt.

Azért is tudunk ilyen parádésan együtt kutatni, mert alig találkozunk. Mintha két robot kutatna, akik Skype-on küldözgetik egymásnak az információkat.

  • Küldöm,
  • Vettem,
  • Köszi,
  • Küldtem már?
  • Ez megvan?
  • Ezt figyeld!
  • Feltöltöttem.

Az apropó az volt, hogy karácsony után Csendes Péter polgármester úr tájékozatott minket, hogy a földmérő és a kövesdi építési hatóság szerint problémás a zsidó temető eredeti állapotának a visszaállítása, mely munka a terület megosztásával kezdődne.

A mezőkövesdi hatóság értelmezésünk szerint úgy kezeli az ügyet, mintha mi egy új temetőt szeretnénk létesíteni. Nem erről van szó. Mi csak egy temetőt szeretnénk visszaállítani.

Kicsit bonyolult az ügy, és majd jobban össze is foglaljuk egyszer.

Szilágyi Zoltánnal, a cserépi református lelkésszel beszélgettünk erről is 30-án. A szokásos, mik az indítékaink, miért csináljuk körök után megbeszéltük, hogy a temető megújítása, rendben tartása mindenkinek az érdeke. Lelkész úrral jót beszélgettünk. Támogatja a kutatást, az ügyet, kinek hogyan tetszik.

A polgármester úr a levelében helyszíni bejárást ajánlott, melyre elhívja a hatóságokat is, és remélhetőleg lehet végre érdemben is dolgozni.

Bennünket minden megoldás érdekel, hogy a temető felújítását el tudjuk kezdeni.

MÁS
Támogatás. December végén újabb pénzbeli támogatásokat kaptunk, majd január elején is egy újabbat. Itt lehet követni.

Nagyon megtisztelő, és nagyon hálásak is vagyunk. El is kezdtük vadul a pénzköltést.

Befizettük a domain nevünket újabb egy évre, hamarosan utaljuk az újabb szerverfenntartási díjat, és vettünk egy kutatást segítő eszközt, egy Power Bank nevű töltőt. A jövőben ha merül valamelyik eszközünk, nem szükséges konnektort keresnünk. Alapvető kutatási eszköz az energia.

Mutatom a költési táblázatot, majd ezt is nyilvánossá tesszük, és naprakészen lehet látni a beérkezett támogatást és a költéseinket is.


Itt vannak a támogatási tudnivalók.

És még mindig nincs vége a posztnak.
Tavaly ott fejeztük be, hogy kényelmesen elkezdtük az 1851 és 1895 közötti anyakönyveket kutatni.

Ezek alapján 1856. augusztus 10-én Kohn Ábris Lőböt (Lőrinc) temették el először a cserépfalui zsidó temetőben. Két hónapot élt Schwartz Rozi és Kohn Adolf fia.

Mindig hangsúlyozzuk, hogy minden egyes adatot a jelenlegi rendelkezésünkre álló források alapján hozunk nyilvánosságra.

Az anyakönyvekről például azt valószínűsítjük, hogy csak ortodox zsidók szerepelnek benne, mert a szétválás (1870-71) környékén a nem ortodoxok a neológ vagy status quo ante anyakönyvekbe lettek bejegyezve. Vélelmezhetően kettős anyakönyvvezetés volt a felekezeti hovatartozás szerint.

Feltéve, ha volt más irányzathoz tartozó zsidó Cserépfaluban.

Megtudjuk.

Mi lesz idén?

Temetőfelújítás, újabb környékbeli temetők ügyébe kezdünk, interjúkat készítünk, lesz egy adatbázisunk a cserépiekről is, május 21-én emlékséta, alapítványt teszünk le, és persze minden újabb infó itt lesz a blogban.

4. Groszmann Lili Nap

Gyorstalpaló #2 Hatikva – הַתִּקְוָה‎ – Remény

Hatikva – הַתִּקְוָה‎ – Remény

Kevesen tudják, de a Hatikva csak 2004 novembere óra hivatalos himnusza Izrael Államnak. Hogy lett a Hatikva himnusszá? Érdekes történet.

Hatikva dallama egy 1400 körül Spanyolországban, Toledóban íródott zenemű alapján született. Az eredeti dallamot Harmatáldás néven ismerjük. Ezt az imát Pészah első napján mondjuk, és benne a harmatért fohászkodunk. Az imát Rabbi Yitzchak Bar Sheshet (1326-1408) zenésítette meg.

1600-as években járunk. Itáliában Giuseppino del Biado torinói zeneszerző, a pápai udvar egyik énekese komponál egy éneket, Fuggi, fuggi, fuggi da questo cielo vagyis Menekülsz, menekülsz, menekülsz ebből a mennyországból.

Közkedvelt dal volt, a korabeli Európában lengyel és ukrán változat is született belőle.

A dal eljutott a mai Románia, Ukrajna területére is, innen kezdődik a történet lényege.

1877-ben Naftali Herz Imber ír egy verset Tikvaténu címmel a romániai Iasi városában. 1882-ben, 26 éves korában Sir Laurence Oliphant brit diplomata és író titkáraként jut el a Szentföldre (vagyis abban az időben Palesztinába), ahol a Petah Tikva zsidó telep 1878-as megalapításának tiszteletére kiadta első verseskötetét Morning Star (Hajnalcsillag) címmel. Ennek egyik verse a Tikvateinu (Reményünk).

A verset immár Hatikva (Remény) címmel 1888-ban zenésítette meg egy moldáv emigráns zsidó, Samuel Cohen, aki akkoriban az 1882-ben alapított izraeli Rishon Le Zion kibucban élt.

A Hatikva először a Chovevé Zion (Cion szerelmesei) nevű oroszországi zsidó szervezet dala lett. Tőlük vette át a Cionista Mozgalom, himnuszként pedig 1897-ben fogadta el Bázelben az első Cionista Világkongresszus.

Az 1930-as években így énekelték Munkácson:

https://youtube.com/watch?v=sujUvQtmxyk

Bergen Belsen felszabadulása után így:

1949-ben, Londonban:

Izraelben napjainkban:

כל עוד בלבב פנימה

נפש יהודי הומיה,

ולפאתי מזרח קדימה

עין לציון צופיה

עוד לא אבדה תקותנו,

התקוה בת שנות אלפים,

להיות עם חופשי בארצנו

ארץ ציון וירושלים.

Kol ód baléváv penímá,
nefes jehudí hómíjá,
úl(e)fa’até mizrah kádímá,
ajin leCijón cófíjá

Ód ló avdá tikváténú,
hatikvá bat snót al`pajim,
lihjót am hofsí bearcénú –
Erec-Cijón (v)Jerúsá`lajim.

Mindaddig, amíg a szív dobog,
a zsidó lélek vágyakozva gondol
előre Kelet felé,
a szemek Cionra tekintenek

Még nem veszett el reményünk,
Kétezer év reménye,
Szabad nemzetként élni a hazánkban,
Cion és Jeruzsálem földjén.

BÓNUSZ
Amelyben megmutatom, hogy mennyire “világdallam” 🙂 Azt hiszem, protestáns olvasóinknak ismerős lesz… https://www.youtube.com/embed/pEQLmQSnolc

Balázz István

Dávid Zoltán

Felhívott Dávid Zoltán, Cserépváralja polgármestere.

Azt mondta, hogy figyelemmel kíséri a kutatást és örül neki. Ekső blikkre ez kicsit meredek, mivel a váraljai polgi a Jobbik körül mozgolódott régebben, a Magyar Gárda nevű kirekesztő és gyűlöletet szító emberek csoportja is felvonult a faluban pár évvel ezelőtt. Ott, ahol Dávid Zoltán ugye a polgi. Azt mondta, hogy az első világháború eseményeit kutatja. A releváns információja nekem pedig az, hogy ismer egy zsidó családot, akiket bújtattak a második világháború alatt Cserépváralján. Azóta már Izraelben élnek és van hozzájuk kapcsolata is. Hirtelen nem jutott eszembe egy váraljai nem ellenőrzött infó, de István segített. Azt hallotta, hogy a váraljai temetőbe munkaszolgálatosokat temettek. Tehát Cserépváraljára is megyünk majd, kérdezünk, informálódunk ésatöbbi. A polgival is. Mindenkivel.

Groszmann György Oszkár

Újabb személyes közlés. Régebben voltak a Petőfi utcában Izraelből Groszmann-leszármazottak. Most már arrafelé lehet csak megközelíteni a Groszmannék házát. A főucca felőli kocsmabejáratot befalazták. Kérdezősködtek, de az akkori Groszmann házba nem jutottak be, mert nem voltak otthon. Groszmann Miklós, a szatócs családfő és György Oszkár nevű 1922-ben született fia sincs rajta az áldozatok listáján.

Itt van György Oszkár születési anyakönyvéből egy részlet:

Forrás: Cserépfalui Közös Önkormányzati Hivatal