„A község lakossága körében közkedveltségnek örvend”

Ingyenes az Arcanum az Ünnepi Könyvhét miatt, találtam is rögtön két forrást 1939-ből, ekkor  már csak két család lakott Cserépfaluban Groszmannék és Schwarczék, vagy Schwartzék?

  • Groszmann Miklós az első világháborúban harcolt, csak 1919-ben tért haza.
  • A kocsma forgalma 1939-ben havi 150 pengő volt.
  • Klein Irén apja Salamon alapította a cserépi szikvízüzemet 1860 körül.
  • A szódavízgyár forgalma havi 75 pengő volt
  • A község lakossága körében közkedveltségnek örvendtek Groszmannék.

A második digitalizált részleten Schwarczék:

Honnan: Csíkvári Antal (szerk.): Vármegyei Szociográfiák V. – Borsod vármegye (Miskolc, 1939)V. rész: Személyi adattár

Névváltozások

Miért változtatták meg a cserépi zsidók a nevüket? Miért lett Deutsch Imréből Cserépfalvi Imre? Miért változtatta meg a nevét Blumberger Bognárra? Kohn Szepesfalvira?

Megint csak a neten elérhető tartalmakból idézek, majd mutatok négy példát és a poszt végén egy nagy lista következik.

Menjünk vissza a névadásra egészen az 1700-as évek végéig.

„A 18. század végéig sok zsidónak csak az apai névvel összekapcsolt előneve volt. A csatolásra a „ben” (fiú) szócskát használták: például Ábrahám ben Mózes = Ábrahám, Mózes fia. Mások már ekkor is használtak különféle vezetékneveket. Ezeknek egy része a bibliai korszakba visszanyúló törzsi jelölés volt. A kohaniták utódai például a Kohn, Kohner, Cohen, a léviták leszármazottai pedig a Löw, Lévy neveket viselték. Előfordultak zsidó személynevekből képzett vezetéknevek (Salamon, Izsák, Abel(esz), Jakobi), illetve magyar eredetű előnevek (Farkas, Lengyel, Varga, stb.) is.”

Farkas volt például Stern Farkas, akit 1861-ben temettek el Cserépfaluban.

De még menjünk kicsit visszább. II. József egységesíteni akarta a neveket, ezért 1787-ben előírta, hogy kötelező legyen német eredetű nevet választani. Ki lehettte ezt is játszották korrupcióval, de sokak nem vették a fáradtságot,, őket csak úgy találomra elnevezete az adott hatóság. Az ezután jelentkező névváltozások főbb oka az asszimliáció volt, amit fentről is durván irányítottak. Inkább városokban magyarosítottak, ezáltal megszűnt a zsidóság mássága. Gondolták ők. 1880-ban a tizedére csökkent a névváltozatási illeték, ez is növelte a hajlandóságot. Majd egészen a 20. század közepéi több hullámban történtek a névváltoztatások, magyarosítások.

„A névmagyarosítás, bár szorosan összefüggött a magyarországi nyelvi-kulturális asszimilációval, méreteiben mégis messze elmaradt attól. Amíg a nyelvi asszimiláció kb. 2,8 millió fővel növelte a magukat hivatalosan magyarnak vallók számát, addig a névmagyarosítási mozgalom 1815 és 1944 között közvetlenül csupán kb. 340-350 ezer embert vont a magyar nevűek körébe. A névmagyarosítási mozgalom jelentősebb konjunktúrái, kiemelkedő csúcsai és nagy hullámvölgyei 19–20. századi történelmünk egyes fordulópontjaival, illetve az etnikai/vallási kisebbségi politika új irányzatainak megjelenésével, vagy hatalmi helyzetbe kerülésével estek egybe.”

Négy cserépi illetékességű példa.

Brüderlein Kálmán vezetékneve Szepesházi lett 1886-ban. Aki katolikus vallású volt, de református iskolába járt.

Bruderleinből Szepesházi Budapesti Közlöny 1886/4

Kohn Mózes Lőb vezetékneve Borsodira változott 1897-ben.

Kohnból Borsodi Budapesti Közlöny 1897/2

Blumberger Sándor vezetékneve Bognárrá változott 1900-ban.

Blumbergerből Bognár Budapesti Közlöny 1900/7

Cserépfalvi Imrét sem hagyjuk ki. A testvéreivel Deutschról változtatták meg a nevüket 1918-ban.

Deutschból Cserépfalvi Budapesti Közlöny 1918/2

És akkor jöjjön egy nagy lista a Pesti Napló 1906. május 30-án nyomtatott példányából. Groszmannból Gömöri, Kohnból Kemény, Weiszből Vas és a többiek.

Ki ezért, ki azért.

A névváltoztatás egyik jelentős időszakából jelentettünk.

Weisz Jakab Jenő szűcsi illetősé­gű bécsi lakos Vágóra,
kiskorú Budinkity Gyula József bajai illetőségű ugyanottan lakos Sebőkre,
Wéber Gábor erzsébetfalvai ill- ugyanottani lakos Pókra,
Vincze Já­nos csányi illetőségű szentesi lakos Csikósra,
Kolin Henrik diósgyőri illetőségű miskolci lakos, főgimnázuml tanuló Kardosra,
Fuchs Pál tanitó, mátyásfaivi illetőségű ugyanottani lakos Fejérre,
Dutkon István m. kir. fővigyá­zó, stubnyafürdői lakos Lányira,
kiskorú Friedmann László diósgyőri lakos Fenyvesire,
kiskorú Fleischmann Gyula főgimnáziumi tanuló, komáromi illetőségű budapesti lakos Faludira,
Weisz Lipót (Leó) saját, valamint kiskorú gyermeke: György barcsi illetőségű budapesti lakosok Vermesre,
Grosz Vilmos adőtárnok saját, valamint kiskorú gyermekei: Vilmos, Erzsébet, Irén. Mária és Ödön széniéi lakosok Gyöngyösire,
kiskorú Weisz Őszkár fehércsurgói illetőségű budapesti lakos Vasra,
Kohn Lajos pécsi illetőségű ugyanottani lakos Keményre,
kisk. Blau Emő, Zoltán és Angela budapesti lakosok Bariosra,
kiskorú Czuber Emilia aradi illetőségű ugyanottani lakos Nyilasra,
Imlaupr Vilmos álami elemi iskolai igazgató saját, valamint kiskora gyermekei: Vilmos, Jolán és Dezső nagyboeskői lakosok Imrédire,
kiskorú Herschkovits Miksa és Etelka marosvásárhelyi lakosok Halgnosra,
kisk. Ungár Ernő telekii illetőségű budapesti lakos Telekire,
Ihm Éva polgári iskolai tanítónő, lippai illetőségű budapesti lakos Inczére,
kiskorú Hirsehl Jenő csökmői illetőségű szafmárnémetii lakos Hollósra,
Krausz Ármin saját, valamint kiskorú gyermekei: Nándor és József sajószentpéteri illetőségű ugyanottani lakosok Kerekesre,
kiskorú Baumgarten Géza és József kalocsai illetőségű budapesti lakosok Bolgárra,
kiskorú Fischer Miksa fögimnáziumi tanuló, nyitrai lakos Halasira,
kiskorú Weiszbran Dezső, József és Miklós kisújszállási illetőségű ugyanottani lakosok Vasra,
kiskorú Kohn Jakab törökszentmiklósi illetőségű ugyanottani lakos Kertészre,
Vlaovics János szabadkai illetőségű ugyanottani lakos Verébre,
kisk. Goldstein Pál, Ilona és Margit tiszaföldvári illetőségű lakosok Balkányíra,
kiskorú Ilalavács Ferenc makkosjánosi illetőségű beregszászi lakos Harsányira,
Groszmann Zsigmond, Groszmann Miklós, kiskora Groszmann Vilmos és Groszmann Artur tiszafüredi illetőségű ugyanottani lakosok Garára,
Donovál András címzetes csendőrőrmester, valamint kiskorú gyermekei: József Béla, András László és Kornélia Vilma királyhelmeci lakosok Darvaira,
kiskorú Goldstein Ignác Ábrahám és Henrik nagyszebeni illetőségű ugyanottani lakosok Görögre,
kiskorú Groszmann Miksa polomi illetőségű, a kassai közigazgatási tanfolyam hallgatója Gömörire,

változtatta családi nevét a belügyminiszter engedelmével.

Deutsch József és Kósik István Cserépfaluból

Kényelmes nyári elfoglaltság a fülledt szobában az Arcanum digitális tárában keresgélni. A keresésben az a legjobb, hogy nem jönnek egyből elő a tartalmak, kellenek kis trükkök, hogy meglegyen az, ami. Aztán örülünk, ha megtaláljuk, amit keresünk. Pontosan nem is tudjuk, hogy mit keresünk, de ha megvan, máris tudjuk, hogy azt kerestük.

A nyomkeresés egyik fontos része a kutatásnak, azoknak a Mezőkövesd-környéki zsidóság nyomainak a megtalálása, melyek ottmaradtak bárhol leírva.

Deutsch Józsefről lesz most szó.

Mizser Lajos a hetvenes évektől kezdve sokszor publikált a cserépi nevekről, egész pontosan a ragadványnevekről. Az egyik dolgozatában említett egy Deutsch nevű zsidó boltost, akinek Lopd Teli volt a gúnyvneve. Az 1878-es- Központi Értesítőben már ott van Deutsch József vegyeskereskedő neve. Az 1885-ös Magyarország Iparosai című kiadványban is benne van, de korábbi adattal, mert a kereskedést a Miskolci Törbényszék 1884 májusában törölte a nyilvántartásból.

Cserépfalvi Imre apjának, Deutsch Sámuelnek volt egy József nevű testvére, de ő még nem lehetett kereskedő a nyolcvanas években.

Na de menjünk vissza 1884 hideg telébe.

1884. január 14-én jelent meg ez a cikk a Budapesti Hírlapban:

Budapesti Hírlap 1884.01.14.

Egy ártalmatlan betöréses lopás dokumentálása Cserépfaluban. Megesett akkoriban az ilyesmi, de sehol sincs a cikkben a posztunknak releváns tartalom.

Viszont.

A Budapesti Hírlap megjelenése után helyreigazításra kötelezték a lapot Cserépfaluból!

Nézzük a január 21-i jóval részletesebb cikket.

Budapesti Hírlap 1884.01.21.

Az részletkérdés, hogy a nem is Pista, hanem Mihály bácsis volt az eredeti cikk, amire reflektált.

A lényeg.

  • A gaz támadók megtámadtak egy szekeret is
  • Feltörtek pár pincét a rosszak, hogy kedvet csináljanak a vakmerő betörésekhez,
  • Többen látták őket, de nem tűnt fel a cserépi jóknak.

Na és a lényeg:

  • Deutsch József kereskedését is kirabolták a kirablók,
    még a pénzesfiókot is elvitték.
  • Kósik István a fiával szaladt a rablók után.
  • Kósik pisztolya besült.
  • A rosszak erőszakot alkalmaztak
  • Kapott a derék Kósik egy nagyot.
  • Azóta is ütik a nyomukat.

Az esemény után pár hónappal bezárt a Deutsch-kereskedés, hogy ehhez volt-e köze a nagy cserépi rablótámadásnak? Tudja az ördög.

Vagyis, majd kiderítjük.

Kutatni jó 🙂