Az eddigi sétákon mindig volt egy-két ismerős, és egy-két teljesen idegen, akik valahogy megtudták a sétát, és megjelentek. Mindig csodáltam ezeket az embereket.
Nos, 2020 az az év, amikor senki sem jött velem, teljesen egyedül mentem végig, Bogácsig zuhogó esőben, de a vége sem volt az durva májusi Lilimeleg. Amikor általában leég az arcom.
Esős képek 2020. május 24-én.
2014 óta május utolsó előtti vasárnapján Cserépfaluból Mezőkövesdre, az egykori gettóig vitt az út. Ma egy illegális emlékkő van ott, ahová Groszmannék házától indul a séta.
A negyedik Groszmann Lili napon kilencen sétáltunk ki Cserépfaluból 2017. május 21-én. Öten nyomtuk végig a 16.78 km-es távot, és még hárman csatlakoztak hozzánk Mezőkövesdig.
A Cserépfalvi Könyvmegállóból egy házaspár gyűjteménygyarapítási jelére indultunk meg a szokásos útvonalon.
Cserépfalvi emléktábla, Pauer Gyula könyvszobra, Groszmann ház, mártírok emléktáblája, Klein házhely, Schwartz ház, Záli néni kocsma, Zsidó köz, cserépi zsidó temető, Kotyogó kávézó Bogács, mezőkövesdi oázis, egykori zsidó boltok Mezőkövesd, zsinagóga helyén lévő emléktábla, és az egykori kövesdi gettó sarkán, Tauber Liliék háza előtt értünk a célba.
Klassz volt, pár képet mutatok, a Facebookon vannak még videók.
Poroszló után Cserépfalu felé menetben a legközelebbi zsidó temető Négyesen van. A megyék határán lévő falucskát a törökök felégettek, majd szépen sorban betelepültek a betelepülők, köztük zsidók is. A falu végiben egy patak partjára temetkeztek. Bő 600 négyzetméteres terület ez, ahol egy darab sírkövet találtam.
Az 1880-as népszámláláskor 33-an éltek itt, de még 1941-ben is felírtak 5 izraelita vallásút, a Yad Vashem adatbázisában megtalálhatók a Négyesről elvitt áldozatok emléklapjai.
Azt írja az izraelitatemetok.hu a négyesi sírkövekről, hogy elsüllyedhettek a gyakori árvizekben, na de hová süllyedtek el? Csoda hogy egy megmaradt.
Itt is írtam az önkormányzatnak, azt válaszolták, hogy a Miskolci Autonom Ortodox Izraelita Hitközség a terület tulajdonosa, néha lekaszálja a falu a területet.
Képek és videó.
Április közepén mentem egy kört Tiszafüred körül (Tiszaszőlős, Tiszaszentimre, Kunmadaras) és útban Cserépfalu felé megálltam Poroszlón és Négyesen. A jövőben is lesznek ilyen képes és videós posztok az ország minden tájáról.
Kovács Tibusz okleveles videós azt üzente, hogy tegyek állóképeket a balra és jobbra forduló videósnittek közé, mert elszédült a videócsatorna előtt. Így lesz.
Még magamról mutatok egy képet a posztsorozat végén. A fiam készítette, éppen a négyesi sírkőről készítem a videót. Azt nem tudom, hogy rövidnadrágban lehet-e zsidó temetőbe lépni, de fedetlen fővel tutira nem.
Tiszaszőlős és Tiszaszentimre után, balra fordultam április 15-én Kunmadaras felé. A község megint egy olyan hely, ahol életem során korábban sokszor megfordultam, de felnőtt koromig egy szót sem hallottam a zsidóságról.
Pedig. Itt élt a járás legnagyobb zsidó közössége, és 1946-ban egy durva pogrom is volt. Ugyanaz a helyzet, mint sok más helyen: nem beszéltek a múltról. Legalábbis nekem nem.
A temető a falu déli részében a sarokban található. Van benne mártírok emlékműve, mait már 1946-ban felállítottak a túlélők. A megmaradt sírköveket kerítés és lakatolt kapu védi. Gondozzák.
Írtam az önkormányzatnak, hogyan lehet bejutni a temetőbe, majdnem azonnal válaszolt a jegyző:
A temető kulcsát a Madarasi Településellátó, Beruházó és Szolgáltató Szervezet gazdasági ügyintézőjétől, Farkas Ádámtól tudja elkérni. Farkas Ádám elérhetősége: 0630/2869078
Legközelebb elkérem, addig is képek és videó kintről:
A két durva állapotban lévő temető után Kunmadaras pozitív csalódás volt, ami tovább folytatódott másnap Poroszlón.
Itt is a község déli részében, a keresztény temető sarkában található a zsidó temető. Kőkerítés és komoly zárt vasajtó védi a 180 centitől kisebb emberek tekintetétől a temetőt.
A magasabbaknak be lehet látni, vannak is bent sírkövek, sőt két urat is láttam április 16-án, éppen nyírták a füvet.
Bekiáltottam, hogy jó munkát! Kijöttek elém a temető kapujába. Kértem bebocsátást, de az urak nem engedtek be. Úgy éreztem magam, mint az egyszeri balos újságíró, akit nem engedik be a Fidelitasosok a migráncsos NERbulira.
Kérdezgettek, hogy mit akarok, honnan jöttem, mi járatban, mi a célja a fotóknak, de a válaszom nem igazán érdekelte őket, csak az, hogy teljesítsék a küldetést, ami kb ennyi volt: nem jöhet be a temetőbe senki.
Hamar átláttam, hogy felesleges erősködnöm, jó munkát kívántam és készítettem a kőkerítésről pár felvételt.
Természetesen nem elégedtem meg a vasajtós benézéssel, kicsit messzebb mentem a zsidó temető bejáratától és a mobilommal felvettem egy rövid mozgóképet.
Sajnos nem indították be a fűnyírót, pedig akkor fotót is tudtam volna készíteni. A tükörreflexes gép kattogása a klassz csendben simán lebuktatott volna.
Franc akart menekülve távozni egy temetőből.
A poroszlói önkormányzatnak is írtam levelet, ők is gyorsan válaszoltak, megírták azt az infót, amit a temetőlátogatóknak tudni kell és érdemes:
Tájékoztatom, hogy a Zsidó temető kulcsa Poroszlón Hajdú Kálmánnál található, a temető látogatása előtt időpont egyeztetés céljából az alábbi telefonszámon szíveskedjen felhívni: 06 70 944 2226.
Még egy rész hiányzik az áprilisi temetőjárásomból, Négyes lesz az utolsó állomás nemsokára.
Vagyis annak a helye, nem igazán tudtam meg április 15-én, hogy mi maradt mára a zsidó temetőből, mert akkora susványos volt, hogy egy durva tövis után kifordultam a tiszaszőlősi pusztából.
István hatalmas melóval készíti a temetői térképes országos adatbázist, közben arra gondoltam, hogy megnézek pár temetőt a húsvéti családi körutamon április közepén. Win-win szituáció, és még a kaszinó tojás is megmaradt. Tiszafüred, Cserépfalu viszonylatban járom az utam, ezért Tiszaszőlős, Tiszaszentimre, Kunmadaras, Poroszló és Négyes nevű községek temetőit néztem meg.
Elsőként Tiszaszőlős lett az útirányba esés.
Ott középen, a nagy zöld terület egy részén volt a zsidó temető.
Elképesztően elhanyagolt a temető. A jegyzőnek írtam levelet, azt írta, hogy a református egyházé a terület, de a falu szokta lekaszálni minden tavasszal.
Április közepén még nem volt tavaszi vágás.
Képek:
Próbáltam bentebb menni, de nem sikerült, talán majd legközelebb.
Beszéltem a lelkész asszonnyal is, azt mondta, hogy a temető takarítására nincsen pénzük. Hallott arról, hogy voltak zsidók, de hogy itt lennének sírkövek, arról nem tud.
Pedig:
Egy metszőlakás és egy zsinagóga alkotta a közösség ingatlanvagyonát. Az ortodox anyahitközséghez temetőrész is tartozott. Ez ma is megtalálható 80-100 sírral a régi református temető egyik sarkában.
Írta Vadász István 2009-ben a Tiszaszőlős monográfiája a kezdetektől napjainkig című művében.
A temető egyik sarkában próbálkoztam, de majd kaszálás után folytatom a másik három sarkával.
A Verseghy Ferenc Elektronikus Könyvtárból tölthető a hivatkozott monográfia, ott ilyeneket is lehet olvasni:
” Vélhetően 1830 táján jelentek meg az első izraeliták. 1837-ben 6, 1850/51-ben pedig 91 fő volt ennek a közösségnek a létszáma. Az 1850-es, 1860-as években már itt él a Deutsch, a Schwarcz, a Brüll, a Léderer, a Glausius, a Weisz, a Rozenberg család néhány tagja. 1890-re a zsidó közösség létszáma 128 főre emelkedett. Ezt követően, a XX. század elejétől csökkenés következett be: 1941-ben 49 fő tartozott az izraelita hitközséghez. A hitközség a holocaust és a II. világháború pusztítása után teljesen megszűnt. A közösség szülöttje Szőllősi Zsigmond (1872-1953) hírlapíró, író, aki a Deutsch család egyik tagja volt. A hírlapírás mellett novellákat írt, és Budapesten nagy könyvkereskedést is működtetett. Zágon István (1893-1975) író, hírlapíró, dramaturg és műfordító a Fleischl család tehetséges gyermekeként, a Műegyetem elvégzését követően került a budapesti színházi életbe. 1925 és 1940 között több fővárosi színház is játszotta műveit. Hyppolit, a lakáj című színdarabjának filmfeldolgozása nagy siker lett.
Van még egy videóm is az elhagyott tiszaszőlősi temetőről, majd Tiszaszentimrével folytatom a sorozatot.
