Aludva párat a 3. Groszmann Lili napra, egyszerűen megvonom a harmadik évét gyalog taposó kutatásunk blogon kívüli eseményének gyorsmérlegét.
A Groszmann Lili Nap
rajtunk kívül senkit sem érdekel.
Abban az értelemben, hogy fizikailag is jelen legyenek egy ilyen emlékezésféle sétán emberek. Túl nagy a táv? Túlságosan vasárnap van május utolsó előtti hétvégéjén?
Francokat, Frankón nem érdekli az embereket.
Persze Cserépben sokat beszélgetünk az 1944-es és korábbi eseményekről, nagyon kedves öreg nénikkel interjúzunk, amikor a kocsmában meglátnak a helyi arcok megkérdezik, hogy áll a kutatás, de valahogy ez a rendezvény olyan üres emberek nélkül, mint egy széder tál a múzeumi vitrinben.
Nem érdekli az emléksétánk a Mezőkövesd-környéki embereket, nem érdekli a zsidó szervezeteket, nem érdekli a környékbeli értelmiségi réteget, nem érdekli a polgármestereket, nem érdekli a normál klasszik sajtót sem. Tisztelet a kivételnek, kösz Balázs. Tavaly Tállai úr elhozott egy kamerát magával, idén magát sem hozta el a gépkocsiján.
Nem teszi ki Az élete menete alapítvány a honlapjára az eseményt, mert nem ők szervezik, a környékbeli huszonhét község polgármestere a meghívómra semmilyen választ nem adott. Ésatöbbi. Sorolhatnám.
Amikor 2014-ben útra keltem, nem foglalkoztam semmivel, egyszerűen úgy döntöttem, hogy végig gyaloglok azon az úton, ahol 44-ben elvitték a cserépieket a mezőkövesdi gettóba.Talán túlgondoltam ezt az egészet, tavaly István hozott magával pár embert, de idén megint csak majdnem magamra maradtam. Pedig jelentek meg cikkek, egyre több helyen tudnak a kutatásról. Meg ilyesmi.
Nincs ezzel baj.
Ez egy ilyen történet.
Cserépfalun és a környékén kábé ötezer fős zsidóság élt a 19. század elejétól a 20. század közepéig, ma senki sem él már itt, mert többségüket megölték. Magyarok, németek, nácik, ávósok és a többi szar ember. A házaikat lerabolták, a földjeiket elvették, később a házaikba beköltöztek és élt tovább ez a matyós, bükkaljás közösség zsidók nélkül, mintha mi sem történt volna. Aki túlélte a holokausztot, azok gyorsan leléptek innen.
Ez van.
Min dolgozunk éppen.
- Tóthné Valériával közösen készítünk egy térképes adatbázist a mezőkövesdi zsidók házairól, fotókkal ezzel és azzal
- Az egerlövői temetőben az áldozatok neveit a helyi lelkész úr segítségével felvéssük az emlékkőre
- A mezőkövesdi gettó helyén emlékkövet rakunk le. A polgármester nem válaszolt a megkeresésre, valószínűleg gerilla verziójú emlékkő lesz kitéve
- Folytatjuk a cserépi hitközség kutatásáat, mert volt Cserépfaluban Hitközség!
- A cserépi zsidó temető kapcsán felvettük a kapcsolatot budapesti szervezetekkel, ősszel újra próbálkozunk
- Vannak auschwitzi kartonjaink, pl. Groszmann Erzsébeté
- István tartja a kapcsolatot egy cserépi leszármazottal, itt is lesznek majd fontos események
- Volt a könyvtárban egy zsidó emlékeket bemutató tárlat, erről is írok majd
- A dachaui listán is érdekes neveket találtunk
- Az 1851-es anyakönyvek feldoglozásával is haladunk
- Elkezdtük gyűjteni a környékbeli monográfiákat
- Ábrányban volt egy miskolci egytemistákból álló csoport, az egyik egyetemista a zsidóságot kutatja, itt egy helyi lakos segít, ígért nekünk anyagokat
- És még sok minden van, amit le szeretnék írni,
mert nem élhetünk tudatlanságban.
Jövőre újra lesz Groszmann Lili Nap 2017. május 21-én.
A következő bejegyzés nem lesz nagyon örömteli.