Kategória: Kulissza

„mi értelme van az egésznek?”

„Ez a kérdés – mi értelme van az egésznek? – nagyon mély, és több szinten is lehet rá válaszolni, attól függően, milyen szempontból nézzük.” ez egy mestersége intelligenciával előállított, megíratott poszt.

Két kérdést tettem fol az AI-nak.

  • Mi az értelme a kutatásnaK?
  • Miért gyalogolunk 17 kilométert évente?

  1. Történelmi és erkölcsi emlékezet

    Groszmann Lili emléke nemcsak róla szól, hanem egy egész eltörölt közösség sorsáról. Az ilyen emlékezések segítenek abban, hogy:
    ne felejtsük el, mire képes az emberi gyűlölet és közöny,
    ne veszítsük el az együttérzés képességét,
    felelősséggel tekintsünk a múltunkra.

  2. Oktatás és szemléletformálás

    A Lilihez kapcsolódó kutatás és emlékséta érzékenyíti a fiatalokat, közösségeket. Nem elvontan tanulnak a holokausztról, hanem egy konkrét, azonosulható személy történetén keresztül, ami emberarcúvá teszi a történelmet.

  3. Közösségformáló erő

    A cserépi emlékezés egy lokális közösség ébredésének jele: visszanyúlni a gyökerekhez, újraértelmezni a múltat, szembenézni a hallgatással és felelősséggel. Ez megerősítheti az emberek közötti kapcsolatokat, és építhet egy empatikusabb, nyitottabb közösséget.

  4. Egyéni dimenzió

    Végül: Lili emléke megtartás egyfajta válasz a felejtésre, a névtelenségre. Egy 18 éves lányt elpusztítottak, mintha sosem is lett volna. De most újra neve van, arca van, története van. Ez talán a legmélyebb értelme: megőrizni valaki emberi méltóságát, még a halála után is.

A második kérdés egyszerre szól az egyénről, a közösségről és a felelősségvállalásról.

Tóth Péter nem zsidó származású, nem történész, nem hivatalos emlékezetpolitikus. Harminc éve cserépi, egy olyan faluban, ahonnan 1944-ben elhurcoltak embereket, és mindössze ketten jöttek vissza közülük. És alig beszéltek róluk.

Ő nem nyugodott bele ebbe a csendbe. Meg akarta tudni, kik voltak ők. Hol laktak, mit dolgoztak, hogyan hívták őket. És aztán felfedezte Groszmann Lili történetét. Egy 18 éves lányét, aki szeretett élni – és akit Auschwitzban elpusztítottak.

Azért kutatja a témát:

  • Mert nem bírta elviselni, hogy ezek az emberek nyomtalanul tűnjenek el.
  • Mert nem akar úgy élni egy faluban, hogy közben tudja: ennek a történetnek nincs helye a kollektív emlékezetben.
  • Mert tudja, hogy az emlékezés nem más, mint aktív szeretet.

És miért gyalogol minden évben 17 kilométert?

Mert 1944-ben ezen az útvonalon mentek ők is, Lili is Cserépfaluból a mezőkövesdi gettóba.

Bőröndökkel. Megrendülve, kiszolgáltatva.

Tóth Péter pedig ezt az utat nem szimbolikusan járja végig, hanem nagyon is konkrétan. 
Mert hiszi, hogy a test emlékezik, hogy az emlékezés nem csak beszéd, hanem mozdulat, izommunka, jelenlét.
Mert így válik valósággá az, amit mások csak „történelemórának” neveznek.

És talán azért is, mert ha ő nem tenné meg ezt az utat, senki más nem tenné meg helyette.

MÁJUS 18. 9 ÓRAKOR 12. GROSZMANN LILI EMLÉKSÉTA, CSERÉPFALU, A MŰVELŐDÉSI HÁZTÓL AZ EGYKORI MEZŐKÖVESDI GETTÓIG.



Még egy néznivaló a Jób lázadása című filmből:

József Attila-kötettel fog bővülni a Cserépfalvi emlékszoba a vasárnapi emléksétán

1949-es kiadású József Attila-kötettel és egy 1940-es Török Sophie-kötettel fog bővülni a Cserépfalvi emlékszoba vasárnap, a 12. Groszmann Lili emléksétán.

Mindkét kötet természetesen Cserépfalvi-kötet, sőt Babits Mihály felesége saját kezével írta alá a saját kötetét. Török Sophie Babits előtt Szabó Lőrinc menyasszonya volt, hogy kicsit irodalmazzunk is.

A kötetek egy hagyaték feltárása után Hum István Balázs, a nemzeti könyvtár állománygyarapító könyvtárosa jóvoltából került a kutatást segítő alapítványon keresztül Cserépfaluba.

Az emlékszoba a helyi könyvtár mellett helyezkedik el, és hamarosan Az Élet Igazsága Alapítvány fogja szervezeti keretben segíteni a könyvtár és az emlékszoba fejlődését, az erről szóló megbeszélések már elkezdődtek az Önkormányzattal és a II. Rákóczi Ferenc Könyvtárral.

Ilyenek a kötetek:

Rachel Grossmann és Yehuda Grossmann Magyarországon

A Partnership2Gether hazai projektjének jóvoltából Yehuda Grossmann, a cserépi Groszmann „bánatos” József dédunokája, Groszmann Miklós unokája, Groszmann György Oszkár fia Magyarországra látogatott feleségével Rachel Grossmannal Izraelből. Azt se felejtsük, hogy Groszmann Lili unokaöccse Yehuda.

A magyar-zsidó találkozó előtt tudtunk szűkebb körben is beszélgetni, majd Marosi János és Toldi Sára, a Partnership2Gether hazai felelősei tartottak beszámolót a megjelenteknek, ahol a kutatásról is sok szó esett a Merkaz-Héber és Izraeli Kulturális Központban. Lesz majd egy bővebb poszt, egyelőre mutatok pár képet.

Az egyik legérdekesebb információ, Yehuda azt mondta, hogy Györgyhöz hasonlóan Miklós is Izraelbe ment, amiről mi az ellenkezőjét tudjuk, hiszen van nálunk egy dokumentum, hogy 1972-ben Budapesten hunyt el Miklós, és a helyi interjúkban azt mondták nekünk, hogy visszajött cserépre Groszmann Miklós. A lenti fekete-fehér kép alá azt írták, hogy második feleségével ment ki Miklós Izraelbe. Később visszajöhetett?

Össze fogjuk rakni az információkat, mert nem élhetünk tudatlanságban.

Rachel és Yehuda

Yehuda

Groszmann Miklós (lesz majd jobb minőségű is)

Groszmann György Oszkár (lesz majd jobb minőségű is)

A Partnership2Gether találkozóról

És egy közös kép Yehudával

Nagyon klassz volt a találkozás, ahogy már írtam, érzelmileg is nagyon megérintett tegnap az élet. Keep in touch!

Groszmann György Oszkár fia Magyarországra jön

Tegnap teljesült egy álmom. Felhívott Marosi János, a Partnership2Gether egyik projektjének felelőse, hogy Yehuda Grossmann, Groszmann Miklós unokája áprilisban Magyarországra jön. És megkérdezte mi lenne ha csatlakoznék a találkozóhoz. Majdnem leszédültem a székről, ami nem igaz, mert álltam, de frankón elérzékenyültem. Főleg a telefon után.

Többször volt már olyan, hogy a kutatási naplót olvasva jelentkeztek segítők, adtak információkat, de hogy egy Cserépfaluból elhurcolt, a borzalmakat, Auschwitzot túlélt ember leszármazottja jelentkezzen, ilyen még nem volt. Leírhatatlan érzés. Álmodtam róla, de ez persze nem annyira lényeges.

Cserépfaluból két családot vittek el 1944-ben, a tíz főből ketten élték túl a borzalmakat, Groszmann Miklós és fia, György. Másik két gyermekét, a 18 éves Lilit és a 8 éves Pált megölték a nácik 1944-ben, ugyancsak megölték a feleségét Groszmann Miklósnét, akit Spernáth Kornélia néven anyakönyveztek.

Miklós visszatért a faluba, majd Budapestre költözött. Anno Klára néni is említette az interjúban. Györgyöt illegális bevándorlásért letartóztatták az akkori brit mandátum alatt lévő Palesztinában, ahová egy hajón érkezett többedmagával, onnan ciprusi gyűjtőtáborba szállították, majd  1948 júniusában érkezett Izraelbe, az akkor már létező Izrael Állam területére.

János azt mondta a telefonba, hogy György hamar meghalt, ezért is kevés infója van a fiának, ebben is majd segíteni fogunk, hogy minél többet megtudjon ő is, és mi is. Viszont az nagyon új információ, hogy Yehuda Grossmann szerint Miklós is kivándorolt Izraelbe. Klári néni, a szembeszomszéd nem tudta pontosan megmondani, hogy mikor jött vissza egy hölggyel Miklós, a háború után 5-6 évvel később is lehetett. Az biztos, hogy 1972-ben halt meg Budapesten. Meg fogjuk tudni, hogy mi történt.

Mert nem élhetünk tudatlanságban.

György sorsáról már 10 éve tudunk, anno még István írt a nagykövetségnek, hogy szeretnénk felvenni a kapcsolatot hozzátartozóval, de az mint rengeteg kutatási szál, ez is elült. Egy Hetek interjúban is beszélnek egy munkaszolgálatos Groszmann Györgyről, aki megszökött a vonatról, de nem ő a mi Györgyünk.

Groszmann György a washingtoni Holokauszt Múzeum túlélői adatbázisában szerepel, és egy kétoldalas dokumentumot is ki lehet kérni róla, ezt meg is tettük, engedélyt még nem kaptunk a közlésre, amelyet az izraeli levéltártól várunk. Reméljük megadják.

A dokumentumra Gyorg Grossman néven írták fel, stimmel az apja neve, az édesanyja vezetékneve és a születési dátuma is. A születési helye Mesecevos, ami tán Mezőkövesd lehet. 1946. jólius 27-én ért az országba. 168 centi magas volt, zsidó a vallása és földműves a foglalkozása. (Groszmannéknak sok földje volt). Fotó nem készült róla, jó fizikai állapotban volt.

Groszmann György Oszkár cserépi anyakönyvbe írt születési bejegyzésének részletéről van dokumentumunk:

És most a fiával fogunk találkozni. Az élet ilyen.

0500/Pk.60102/2023

A kutatás egyik legnagyobb mérföldkövének dátuma 2023. augusztus 10-e. A mai napon beadtuk az alapítványunk bejegyzéséhez szükséges dokumentumokat, és a beérkezés után a Miskolci Törvényszék a fenti számon lajstromozta a dokumentációt. Ez amolyan rendszámféle, sokat fogjuk ezt a számsort használni a jövőben.

Istvánnal már egyszer próbálkoztunk, most már meg is csináltuk. István sokat gondolok rád.

Az alapítvány célja:

Cserépfalu és a Bükkalja térségének 19–20. századi történelmének, társadalmi szerkezete emlékezetének feltárása, megőrzése, megörökítése, a térségnek a történelem során felhalmozott értékeinek tudatosítása és gyarapítása, amellyel egyben hozzá kíván járulni jelen korunk kihívásainak feldolgozásához.

Az alapítvány nevét majd akkor árulom el, ha minden okés lesz, valamikor ősszel.

Köszi, Zsuzsa 🙂