Rachel Grossmann és Yehuda Grossmann Magyarországon

A Partnership2Gether hazai projektjének jóvoltából Yehuda Grossmann, a cserépi Groszmann „bánatos” József dédunokája, Groszmann Miklós unokája, Groszmann György Oszkár fia Magyarországra látogatott feleségével Rachel Grossmannal Izraelből. Azt se felejtsük, hogy Groszmann Lili unokaöccse Yehuda.

A magyar-zsidó találkozó előtt tudtunk szűkebb körben is beszélgetni, majd Marosi János és Toldi Sára, a Partnership2Gether hazai felelősei tartottak beszámolót a megjelenteknek, ahol a kutatásról is sok szó esett a Merkaz-Héber és Izraeli Kulturális Központban. Lesz majd egy bővebb poszt, egyelőre mutatok pár képet.

Az egyik legérdekesebb információ, Yehuda azt mondta, hogy Györgyhöz hasonlóan Miklós is Izraelbe ment, amiről mi az ellenkezőjét tudjuk, hiszen van nálunk egy dokumentum, hogy 1972-ben Budapesten hunyt el Miklós, és a helyi interjúkban azt mondták nekünk, hogy visszajött cserépre Groszmann Miklós. A lenti fekete-fehér kép alá azt írták, hogy második feleségével ment ki Miklós Izraelbe. Később visszajöhetett?

Össze fogjuk rakni az információkat, mert nem élhetünk tudatlanságban.

Rachel és Yehuda

Yehuda

Groszmann Miklós (lesz majd jobb minőségű is)

Groszmann György Oszkár (lesz majd jobb minőségű is)

A Partnership2Gether találkozóról

És egy közös kép Yehudával

Nagyon klassz volt a találkozás, ahogy már írtam, érzelmileg is nagyon megérintett tegnap az élet. Keep in touch!

Groszmann György Oszkár fia Magyarországra jön

Tegnap teljesült egy álmom. Felhívott Marosi János, a Partnership2Gether egyik projektjének felelőse, hogy Yehuda Grossmann, Groszmann Miklós unokája áprilisban Magyarországra jön. És megkérdezte mi lenne ha csatlakoznék a találkozóhoz. Majdnem leszédültem a székről, ami nem igaz, mert álltam, de frankón elérzékenyültem. Főleg a telefon után.

Többször volt már olyan, hogy a kutatási naplót olvasva jelentkeztek segítők, adtak információkat, de hogy egy Cserépfaluból elhurcolt, a borzalmakat, Auschwitzot túlélt ember leszármazottja jelentkezzen, ilyen még nem volt. Leírhatatlan érzés. Álmodtam róla, de ez persze nem annyira lényeges.

Cserépfaluból két családot vittek el 1944-ben, a tíz főből ketten élték túl a borzalmakat, Groszmann Miklós és fia, György. Másik két gyermekét, a 18 éves Lilit és a 8 éves Pált megölték a nácik 1944-ben, ugyancsak megölték a feleségét Groszmann Miklósnét, akit Spernáth Kornélia néven anyakönyveztek.

Miklós visszatért a faluba, majd Budapestre költözött. Anno Klára néni is említette az interjúban. Györgyöt illegális bevándorlásért letartóztatták az akkori brit mandátum alatt lévő Palesztinában, ahová egy hajón érkezett többedmagával, onnan ciprusi gyűjtőtáborba szállították, majd  1948 júniusában érkezett Izraelbe, az akkor már létező Izrael Állam területére.

János azt mondta a telefonba, hogy György hamar meghalt, ezért is kevés infója van a fiának, ebben is majd segíteni fogunk, hogy minél többet megtudjon ő is, és mi is. Viszont az nagyon új információ, hogy Yehuda Grossmann szerint Miklós is kivándorolt Izraelbe. Klári néni, a szembeszomszéd nem tudta pontosan megmondani, hogy mikor jött vissza egy hölggyel Miklós, a háború után 5-6 évvel később is lehetett. Az biztos, hogy 1972-ben halt meg Budapesten. Meg fogjuk tudni, hogy mi történt.

Mert nem élhetünk tudatlanságban.

György sorsáról már 10 éve tudunk, anno még István írt a nagykövetségnek, hogy szeretnénk felvenni a kapcsolatot hozzátartozóval, de az mint rengeteg kutatási szál, ez is elült. Egy Hetek interjúban is beszélnek egy munkaszolgálatos Groszmann Györgyről, aki megszökött a vonatról, de nem ő a mi Györgyünk.

Groszmann György a washingtoni Holokauszt Múzeum túlélői adatbázisában szerepel, és egy kétoldalas dokumentumot is ki lehet kérni róla, ezt meg is tettük, engedélyt még nem kaptunk a közlésre, amelyet az izraeli levéltártól várunk. Reméljük megadják.

A dokumentumra Gyorg Grossman néven írták fel, stimmel az apja neve, az édesanyja vezetékneve és a születési dátuma is. A születési helye Mesecevos, ami tán Mezőkövesd lehet. 1946. jólius 27-én ért az országba. 168 centi magas volt, zsidó a vallása és földműves a foglalkozása. (Groszmannéknak sok földje volt). Fotó nem készült róla, jó fizikai állapotban volt.

Groszmann György Oszkár cserépi anyakönyvbe írt születési bejegyzésének részletéről van dokumentumunk:

És most a fiával fogunk találkozni. Az élet ilyen.

0500/Pk.60102/2023

A kutatás egyik legnagyobb mérföldkövének dátuma 2023. augusztus 10-e. A mai napon beadtuk az alapítványunk bejegyzéséhez szükséges dokumentumokat, és a beérkezés után a Miskolci Törvényszék a fenti számon lajstromozta a dokumentációt. Ez amolyan rendszámféle, sokat fogjuk ezt a számsort használni a jövőben.

Istvánnal már egyszer próbálkoztunk, most már meg is csináltuk. István sokat gondolok rád.

Az alapítvány célja:

Cserépfalu és a Bükkalja térségének 19–20. századi történelmének, társadalmi szerkezete emlékezetének feltárása, megőrzése, megörökítése, a térségnek a történelem során felhalmozott értékeinek tudatosítása és gyarapítása, amellyel egyben hozzá kíván járulni jelen korunk kihívásainak feldolgozásához.

Az alapítvány nevét majd akkor árulom el, ha minden okés lesz, valamikor ősszel.

Köszi, Zsuzsa 🙂

A tizedik emlékséta előtti dolgok

Egészen pontosan február 9-én írt rám Szkárosi Agapé, hogy miért nem nyomatom jobban kifelé az emléksétát és a kutatást. Megígérte, hogy elküldi ide-oda stb. Online legyintettem, részletesen válaszoltam, hogy az elmúlt három sétán összesen 5-en voltunk. Amikor kezdtem, akkor próbáltam sajtót csinálni, hívtam közjogi méltóságokat, rendőrséggel egyeztettem, meghívtam környékbeli polgármestereket, de Szász Petin kívül senki sem jelent meg. A 2. sétán Istvánnak köszönhetően jött egy pesti csapat, és még az ötödik sétán is lehetett valamiféle érdeklődésről beszélni, amikor a Schwarcz házban is csináltam programot.

Ennyi, ez a séta rajtam kívül nem igazán érdekel senkit. Azt mondta Agapé, hogy mégis pörgessem meg.

Megpörgettem.

Nagyjából 500 meghívót küldtem ki február óta. Csak E-mail és Instaüzenet, semmi más.

Bontásban:

  • 199 országgyűlési képviselő
  • elnökeink
  • környékbeli polgármesterek
  • vallási szervezetek
  • zsidó civil szervezetek
  • gazdag emberek
  • celebek
  • sajtó
  • ismerősök

A levélben a sétára fókuszáltam, azért beleírtam, hogy fontolják meg a kutatás támogatását.

Eredmények: interjú tévében, beszélgetés rádióban, pár újságcikk és levelek tucatjai. Na és a pénz. 175.000 forintot adományozott 3 ember, vagyis 2 plusz egy szervezet. Itt látható a támogatói lista, és az is, hogy mire költöm éppen a pénzt.

Volt egyeztetés esetleges botlatókő létesítéséről, temető radarozásról, jelentkezett több politikus, volt aki röviden megírta, hogy egyéb elfoglaltsága miatt nem jön, voltak akik részletes válaszlevelet is írtak, volt olyan politikus is, aki saját munkáját dicsérte, volt aki arra kért, hogy változtassam meg az időpontot, és voltak, akik megírták, hogy jönnek. A kedvencem: azt írta az egyik celeb, hogy nincs ideje sétálgatni 🙂 A nevek nem fontosak.

Szervezetek is jelentkeztek. Ilyen is volt már párszor, aztán nem jöttek. Nem jött senki.

Várom, hogy mi lesz vasárnap a sétán, az viszont biztos, hogy létre fogok hozni egy alapítványt, ami már komolyabbá teszi az egész kutatást, és szintet léphet ez az „azt csinálok, amit akarok” típusú munka. Eddig is komoly volt, de most már komolyabbnak fog látszódni. Zsuzsa segít összepakolni a papírokat, a székhely megvan, a névadás még hiányzik. És pénz is kell még hozzá, lásd fent.

Az 5 prioritás:

  • Alapítvány létrehozása
  • A cserépi temető elkerítése, radarozása
  • A kövesdi gettónál emlékmű felállítása
  • Az online adatbázis gondozása, amit már elkezdtünk egy tesztfelületen
  • És a nagy terv, az emlékház.

Ezekről és minden másról az elkövetkező hetekben, mert nem élhetünk tudatlanságban.

Köszönöm szépen Agapé a „rugdosást.”

10. emlékséta május 21-én.

Támogató: Népfőiskola Alapítvány

A HETI TV-ben a kutatásról

Ilyen is volt 2023. április 5-én.
Persze rutintalan nyilatkozóként elrontottam az elejét, mert az első sétán nem egyedül voltam, hanem Dj Szász Petivel ketten, bocs, bro. Sőt, egy ötfős mezőkövesdi család is ott volt a végén.

Amit majd részletesen kifejtek a blogban, ezekről volt szó az interjúban:

  • Helytörténeti séta Cserépfaluban május 21-én pontos részletekkel
  • Miért van és volt nagyon kevés sírkő a cserépi zsidó temetőben, pedig harmincnál több temetés volt.
  • Az emlékezésről egy 2018-as konferencia ürügyén és kapcsán + ról és ről.
  • Az emlékház projekt

Kösz, HETI TV.

Hogy ne élhessünk tudatlanságban.