Két Groszmann Miklós élt Cserépfaluban

Ez is kiderült végre. Nem vagyok nagy valószínűségszámítás-rajongó, mégis valaki kiszámolhatná, mekkora a valószínűsége annak, hogy a 20. század elején egy kétezer fős kis falucskában ugyanúgy hívjanak két embert, akik érintettek az 1944-es borzasztó eseményekben?

Na jó, ok, lehet, hogy ez teljesen normális. Sajnos erre nem gondoltunk.

10 éve úgy tudjuk, hogy az egyik túlélő, akit Groszmann Miklósnak anyakönyveztek, és Cserépfaluban született visszajött a faluba, majd 1972-ben elhunyt Budapesten.

Majd találkoztunk Groszmann Miklós unokájával, aki szerint az apja Izraelben halt meg, és Izraelben is élt. Ami bizony rickor.

Már lassan negyedik hete ezen töprengünk, még a nagy beszámolós posztom is csúszik, mert nem voltunk meggyőződve arról, hogy mi is történt pontosan. Újra megkérdeztem a cserépieket, megerősítették, hogy visszajött valaki.
Majd kaptunk infókat Hannától, Yehuda testvérétől és összeállt a kép, először Istvánban, majd bennem is.

Groszmann Lili apja Miklós nem Cserépfaluban született, Miskolcról és Sátoraljaújhelyből jött Cserépbe. Viszont ugyanekkor élt egy másik Groszmann Miklós is Cserépfaluban, aki 1944 előtt elköltözött Cserépfaluból és 1972-ben halt meg Budapesten.

Most keressük Groszmann Miklós papírjait, pontosabban Lili apjának a dokumentumait. És jön rengeteg poszt, mert nem élhetünk tudatlanságban.

Ő Groszmann Lili. Köszönet Hanna.

Lilike 1927-ben Cserépfaluban

Rachel Grossmann és Yehuda Grossmann Magyarországon

A Partnership2Gether hazai projektjének jóvoltából Yehuda Grossmann, a cserépi Groszmann „bánatos” József dédunokája, Groszmann Miklós unokája, Groszmann György Oszkár fia Magyarországra látogatott feleségével Rachel Grossmannal Izraelből. Azt se felejtsük, hogy Groszmann Lili unokaöccse Yehuda.

A magyar-zsidó találkozó előtt tudtunk szűkebb körben is beszélgetni, majd Marosi János és Toldi Sára, a Partnership2Gether hazai felelősei tartottak beszámolót a megjelenteknek, ahol a kutatásról is sok szó esett a Merkaz-Héber és Izraeli Kulturális Központban. Lesz majd egy bővebb poszt, egyelőre mutatok pár képet.

Az egyik legérdekesebb információ, Yehuda azt mondta, hogy Györgyhöz hasonlóan Miklós is Izraelbe ment, amiről mi az ellenkezőjét tudjuk, hiszen van nálunk egy dokumentum, hogy 1972-ben Budapesten hunyt el Miklós, és a helyi interjúkban azt mondták nekünk, hogy visszajött cserépre Groszmann Miklós. A lenti fekete-fehér kép alá azt írták, hogy második feleségével ment ki Miklós Izraelbe. Később visszajöhetett?

Össze fogjuk rakni az információkat, mert nem élhetünk tudatlanságban.

Rachel és Yehuda

Yehuda

Groszmann Miklós (lesz majd jobb minőségű is)

Groszmann György Oszkár (lesz majd jobb minőségű is)

A Partnership2Gether találkozóról

És egy közös kép Yehudával

Nagyon klassz volt a találkozás, ahogy már írtam, érzelmileg is nagyon megérintett tegnap az élet. Keep in touch!

Groszmann György Oszkár fia Magyarországra jön

Tegnap teljesült egy álmom. Felhívott Marosi János, a Partnership2Gether egyik projektjének felelőse, hogy Yehuda Grossmann, Groszmann Miklós unokája áprilisban Magyarországra jön. És megkérdezte mi lenne ha csatlakoznék a találkozóhoz. Majdnem leszédültem a székről, ami nem igaz, mert álltam, de frankón elérzékenyültem. Főleg a telefon után.

Többször volt már olyan, hogy a kutatási naplót olvasva jelentkeztek segítők, adtak információkat, de hogy egy Cserépfaluból elhurcolt, a borzalmakat, Auschwitzot túlélt ember leszármazottja jelentkezzen, ilyen még nem volt. Leírhatatlan érzés. Álmodtam róla, de ez persze nem annyira lényeges.

Cserépfaluból két családot vittek el 1944-ben, a tíz főből ketten élték túl a borzalmakat, Groszmann Miklós és fia, György. Másik két gyermekét, a 18 éves Lilit és a 8 éves Pált megölték a nácik 1944-ben, ugyancsak megölték a feleségét Groszmann Miklósnét, akit Spernáth Kornélia néven anyakönyveztek.

Miklós visszatért a faluba, majd Budapestre költözött. Anno Klára néni is említette az interjúban. Györgyöt illegális bevándorlásért letartóztatták az akkori brit mandátum alatt lévő Palesztinában, ahová egy hajón érkezett többedmagával, onnan ciprusi gyűjtőtáborba szállították, majd  1948 júniusában érkezett Izraelbe, az akkor már létező Izrael Állam területére.

János azt mondta a telefonba, hogy György hamar meghalt, ezért is kevés infója van a fiának, ebben is majd segíteni fogunk, hogy minél többet megtudjon ő is, és mi is. Viszont az nagyon új információ, hogy Yehuda Grossmann szerint Miklós is kivándorolt Izraelbe. Klári néni, a szembeszomszéd nem tudta pontosan megmondani, hogy mikor jött vissza egy hölggyel Miklós, a háború után 5-6 évvel később is lehetett. Az biztos, hogy 1972-ben halt meg Budapesten. Meg fogjuk tudni, hogy mi történt.

Mert nem élhetünk tudatlanságban.

György sorsáról már 10 éve tudunk, anno még István írt a nagykövetségnek, hogy szeretnénk felvenni a kapcsolatot hozzátartozóval, de az mint rengeteg kutatási szál, ez is elült. Egy Hetek interjúban is beszélnek egy munkaszolgálatos Groszmann Györgyről, aki megszökött a vonatról, de nem ő a mi Györgyünk.

Groszmann György a washingtoni Holokauszt Múzeum túlélői adatbázisában szerepel, és egy kétoldalas dokumentumot is ki lehet kérni róla, ezt meg is tettük, engedélyt még nem kaptunk a közlésre, amelyet az izraeli levéltártól várunk. Reméljük megadják.

A dokumentumra Gyorg Grossman néven írták fel, stimmel az apja neve, az édesanyja vezetékneve és a születési dátuma is. A születési helye Mesecevos, ami tán Mezőkövesd lehet. 1946. jólius 27-én ért az országba. 168 centi magas volt, zsidó a vallása és földműves a foglalkozása. (Groszmannéknak sok földje volt). Fotó nem készült róla, jó fizikai állapotban volt.

Groszmann György Oszkár cserépi anyakönyvbe írt születési bejegyzésének részletéről van dokumentumunk:

És most a fiával fogunk találkozni. Az élet ilyen.

Kovács Sándorné, Groszmann Gizella Bogács

Folytatom az augusztus eleji miskolci levéltári beszámolót, az alapadatok itten vannak.

Kovács Sándorné, született Groszmann Gizella szintén a holokauszt áldozata, 51 évet élt. Groszmann „Bánatos” Jóska lánya Cserépfaluban született, az egyetlen hazatért túlélő, Groszmann Miklós testvére volt.

Tudjuk, hogy Groszmann József tehetős cserépi volt, a lányának is volt pár ingatlanja Bogácson, ahol Kovács Sándorral élt, szülei Farmosi Rozália, és Kovács István voltak.

Mi történt? Mivel Gizella nem jött vissza Auschwitzból, Kovács Sándor örökölte a megmaradt dolgokat, nincs itt semmi látnivaló.

Majdnem.

Kovács Sándor ugyanis harcolt a 2. világháborúban a 24-es könnyű hadosztálynál jelentsen ez bármit is. Noha a háborúnak vége lett, 1945-ben fogságba esett, Sopron-Pereszteg körül „tartózkodott”, és csak az év végén ért haza Bogácsra.

Viszont közben a Elhagyott Javak Kormánybiztossága besorolta az elhagyott javak közé Kovácsék, Groszmannék ingatlanjait.

A vizsgált levéltári irat egy mentességi kérelem, amiben összefoglalják a fentieket, tehát azt, hogy nem elhagyott az ingatlan, hiszen hazatért a fogságból Kovács Sándor.

Hát így történt.

Viszont egy kérdés, amire majd megkeresem a választ. 1945-ben történt mindez, de a bogácsi adóhivatal még 1950 nyarán is további adatokat kért a megyei tanácstól. Mi történt 5 évig? Sima bürokrácia, háború utáni erőforráshiány?

„A község lakossága körében közkedveltségnek örvend”

Ingyenes az Arcanum az Ünnepi Könyvhét miatt, találtam is rögtön két forrást 1939-ből, ekkor  már csak két család lakott Cserépfaluban Groszmannék és Schwarczék, vagy Schwartzék?

  • Groszmann Miklós az első világháborúban harcolt, csak 1919-ben tért haza.
  • A kocsma forgalma 1939-ben havi 150 pengő volt.
  • Klein Irén apja Salamon alapította a cserépi szikvízüzemet 1860 körül.
  • A szódavízgyár forgalma havi 75 pengő volt
  • A község lakossága körében közkedveltségnek örvendtek Groszmannék.

A második digitalizált részleten Schwarczék:

Honnan: Csíkvári Antal (szerk.): Vármegyei Szociográfiák V. – Borsod vármegye (Miskolc, 1939)V. rész: Személyi adattár