Üres padok Mezőkövesden

Tóthné Valéria a mezőkövesdi gimi lelkes tanára. Tavaly az utazó tárlatot már megírtuk, idén a vagonkiállításban is közreműködtek Valika diákjai. Most éppen az Üres padok projekten dolgoznak a kövesdi diákok.

Mi ez a projekt?

Arra hívjuk fel az ország középiskolát, diákokat és tanárokat, hogy kutassák fel a holokausztban elpusztult, meggyilkolt egykori diákok nevét, és emléküket örökítsék meg az iskola falán. A kutatás a Zachor Alapítvány szakmai támogatásával valósul meg. Ezt már több iskola megtette, mert nem vártak egy kerek évfordulóra, a hivatalos állami megemlékezésre, hogy megismerjék múltjuknak ezt a szomorú fejezetét. Mindezt azért, hogy soha ne feledjük: a megbélyegzés, a kirekesztés, a gyűlölet – ha nem álljuk útját, tragédiához vezet.

A felhíváshoz csatlakozó iskoláknak minden segítséget megadnak, hogy eredményesen végezhessék el a kutatást, és támogatást kapnak a diákok nevét megörökítő táblák elkészítéséhez és elhelyezéséhez. Minden további információ az „Üres padok” honlapon található meg. Olvass tovább: Szombat.org

A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület projektje tavaly kezdődött, egyelőre nem találtam meg az említett honlapot, de majd idővel bizonyára élesedik. Vagy megtalálom.

A kövesdi diákok fellapozták a gimnázium évkönyveit, kigyűjtötték az izraelita vallású gyerekeket, majd készítettek egy táblázatot.

Izraelita tanulók aránya a mezőkövesdi gimiben, 2016

Kicsit megwebesítettem:

Jó nagy táblázat. 1912 és 1944 között ilyenek voltak az arányok. az 1942-es adat hiányzik. Ez a táblázat is megér majd néhány posztot a későbbiekben.

Az Üres padok projekt egyik célja, hogy a gimiben maradjon nyoma ennek a szörnyűségnek. Egy tábla, egy emlékező sarok vagy bármi, ami arra emlékeztet örökre, hogy a gimnáziumból elvitt gyermekeket azért ölték meg, mert zsidók.

Tóthné Valéria kérdezett tőlünk:

1943/44-ben négy tanuló volt összesen izraelitaként feltüntetve, akik közül kettő biztosan túlélte a háborút, kettő esetében bizonytalanok vagyunk. Több helyre írtunk, kerestünk, de biztos adat nincs. Ők Grünberger István /elsős volt abban a tanévben, tehát 1933 körül születhetett/, és Waller István, aki harmadikos. Találtunk olyan infót, hogy talán 1929-ben született helyben, és 1945-ben feltételezetten meghalt. Ennél tovább nem jutottunk.
Ha sikerülne biztos adatot találni, a gimi falán elhelyeznének egy emléktáblát a nevével.

Grünberger Pista és Waller István is a holokauszt áldozata. Mindketten megtalálhatók a mártírok adatbázisaiban.

De hogyan lehetünk ebben teljesen biztosak? István ajánlata.

  1. Meg kell nézni az anyakönyveket. A születésit és/vagy a halotti könyvet.
  2. Az utólagos megjegyzésbe feltüntették az UB/xxxx számot.
  3. Az Auschwitzban elgázosítottakat igy nyilvánították halottá.
  4. Az iskolai dokumentumokban ott kell lenni az anyja, apja nevének,
  5. Össze kell vetni a születési vagy halotti kivonatban található adatokkal.
  6. Megvan a két emlitett áldozat.
  7. Készülhet az emléktábla.

A mi adatbázisunkban: Waller István. Apja Waller Sándor, anyja Tepper Jolán.

Más:

Róth László elküldte a kövesdi gimis kutatócsoportnak a múltkori blogban említett hol laktak a kövesdi zsidók adatbázist. A diákok ezen is dolgoznak. Valériával megbeszéltük, hogy kicseréljük a házakról eddig már elkészített képeket és majd egy egységes klassz netes felületen megjelenítjük. Hogy ne dolgozzunk kétszer ugyanazon.

A Magyar Zsidó Levéltár és Múzeum hamarosan a rendelkezésünkre bocsátja az erről szóló dokumentációt.

Eseményajánló: 3. Groszmann Lili Nap 2016. május 22. Cserépfalu

Hol laktak a mezőkövesdi zsidók?

Például a Mátyás király út 48-as szám alatt lévő házban. Az utca Sztálin elvtárs nevét is viselte a házak névtábláján egykor.

Mezőkövesd, Mátyás király út 48.

Kicsit barátságtalan lemezkerítés védi a befelé nézőket a házikó. Tegnap fotóztam, a május 22-es emléksétánkról egyeztettem a mezőkövesdi rendőrségen. Mert erre is szükség van.

Ilyen az egyeztető tárgyaláson készült jegyzőkönyv első oldalának részlete:

Rendőrségi egyeztetésen készült jegyzőkönyvrészlet 2016

Eseményajánló: 3. Groszmann Lili Nap 2016. május 22. Cserépfalu

Róth László küldött egy szkennelt füzetlapot pár hónapja, ami a mezőkövesdi zsidó tulajdonban lévő ingatlanokról készült. Talán 1945-ben. Ebből tudjuk a 48-as számú ház történetét.
Mutatok egy részletet a dokumentumból.

Kimutatás a mezőkövesdi zsidó tulajdonokról, Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár

A digitalizált füzet felbontása elég gyenge. Bele is nagyítottam, hogy még gyengébb legyen.

A hét lapból álló dokumentum nem a teljes lista, mert száznál is jóval több ház volt zsidó tulajdonban a második világháborúban. A hét lapon ennél kevesebb ház és tulajdonos látszódik. Azt is megírta Róth László, hogy a levéltár fogja ezt közölni. Vártunk egy ideig, de nem láttuk a dokumentumot, ezért a Magyar Zsidó Levéltár és Múzeumból ki fogjuk kérni a teljes anyagot. Készítünk egy klassz térképet is, főleg persze István, mely térképen az adott házra kattintva soksok infót közlünk az egykori tulajdonosokról. Róth László is térképre szerette volna vinni, de eddig nem készült el.

A Mátyás király utca 48-ban Schwartz István lakott, ő a Yad Vashem szerint a miskolci gettóban tűnt el 1944 májusában.

A Mátyás király utcából nyíló Bónis Bertalan utca ma már Morvay János utca. Látszerész és ügyvédi irodák vannak itt, a negyvenes években Waller Vilmosné ügyvédé volt a 6-os számú ház. Ábrahámovits Adolfné, született Gajduschek Malvin pedig közjegyző volt a Bónis Bertalan 4-ben.

Mezőkövesd, Morvay János utca 2-4-6. Google Maps

Egyszer minden kiderül.

Tegnap a rendőrségtől kifelé sétálva megláttam egy emlékművet a régi földhivatal helyén. A földhivatal azért fontos nekünk, mert a cserépi zsidó temetőre utaló iratnak lennie kell valahol.

A földhivatalnál?

Az ügyintéző azt mondta telefonon, hogy sajnos egy árvíz során megsemmisültek a régi iratok. A régi földhivatal egy mocsaras helyen volt, ezért inkább belvíz lehetett a megsemmisülés oka? Most egy nagy áruház van a régi földhivatal helyén besüppesztve és az említett szobor, ami kicsit közelebbről megnézve egy Wass Albert-emlékmű.

Wass Albert-emlékmű 2016

A víz szalad, a kő marad, a kő marad.

Jungreiss Izidor

A Magyar Távirati Iroda százéves hírei is kereshetők az interneten. Kiválasztottam egy 1936-os hírt. Farkas István református püspök egyházi körútján Mezőkövesden is megállt. Majd Cserépfaluban is.

Ilyeneket mondott a püspök:

Szeretném lelketekbe átönte­ni azt a tüzet, amit idehoztam, belétek sugározni azt a gondolatot, hogy ki-ki szeresse a maga vallását, de szeresse egymásban a magyart, a testvért is, mert addig, amig nincs egyetértés, hiába sóhajtozunk boldogabb világ után. Egy nemzet, melyet megaláztak és levertek, még feltámadhat, de ha öngyilkosságot követ el, márpedig a gyűlölködés, visszavonás, az öngyilkossággal egyenlő, akkor nem támad föl soha.

Mezőkövesd előljárói mellett részt vett a megbeszélésen Jungreiss Izidor, a hitközség főrabbija is.

Az 1929-es Magyar Zsidó Lexikonban olvashatunk a mezőkövesdi hitközségről történetéről:

Magyar Zsidó Lexikon 1929

A hitközség mai vezetősége: Jungreiss Izidor főrabbi, Plattner József elnök, Spitz Salamon alelnök, Weiszenstein József jegyző, ifj. Schwarc Hermann ellenőr, Kohn Lajos gondnok, Adler Péter és Roth Károly számvizsgálók és Weisz Jakab tollnok.

A Magyar Országos Tudósító a püspök szavaira koncentrált, nem írta le, hogy a főrabbi mit mondott a püspöknek. Csak a választ közölte az 1936-os híradás:

válaszul Farkas püspök azt mondotta, hogy az Ószövetség népére ő mindig azzal a tudattal tekint, hogy előkészítői, úttörői voltak az ujtestamentumi kijelentésnek. Fáj­dalmasan látja, – úgymond – hogy Németországban vannak, akik az Ótesta­mentumot meg akarják tagadni, – mi nem gondolkozhatunk igy. Viszont azt kivánjuk a zsidóságtól, hogy önzetlenül és fenntartás nélkül imádkozzanak és dolgozzanak a boldogabb magyar holnapért, mert őszinte megbecsültetésre csak igy számithatnak.

Mire gondolhatott a püspök?

Talán arra, hogy a 19. század második felétől a zsidóság eltávolodott az ószövetségi hittől? A Mózes öt könyvére épülő Talmudra gondolhatott? Vagy egész egyszerűen a németek fasizálódása lényeg? Asszimilációra lesz szükségük a magyaroknak? 1936-ban vagyunk, az 1920-as numerus clausus után, Németországban már tombol a zsidóüldözés, a harmincas évektől kitiltják őket bizonyos munkahelyekről, 1935-ben a nürnbergi törvények már megfosztják a német zsidókat az állampolgárságuktól is. Arra célozhatott a püspök, hogy nem biztos, hogy meg tudják tartani a hitüket a zsidók? De azért dolgozzanak a boldogabb magyar holnapért?

Így nézett ki az Magyar Országos Tudósító írógéppel írt híre a mezőkövesdi látogatásról:

Magyar Országos Tudósító 1935. október 15.

Jungreiss Izidor 70 éves volt 1944-ben. A Braham-könyvben Jungreisz Andort nevezik meg a mezőkövesdi gettó rendjére felügyelő zsidó tanács egyik tagjának, a fia lehetett az említett rabbi?

Az emléklapja szerint 1944. június 16-án ölték meg a nácik Auschwitzban.


YAD VASHEM JUNGREISS IZIDOR

Utazó Vagonkiállítás Mezőkövesden

Még péntekig álldogál behúzott fékkel az Élet Menete Alapítvány vagonkiállítása a mezőkövesdi vasútállomáson.

Jó, hogy van ez a kiállítás, jó is lett volna megnézni. Sajnos munkaidőben nem tudtam megoldani. A következő kiállítás Tiszafüreden lesz, talán majd ott.

Róth László, az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem munkatársa felelt a kiállítás mezőkövesdi jellemzőiért. Ahol jár a vagon, mindig egy helyi vonatkozású kétdimenziós része is van a tárlatnak. Készített két tablót a vagonok bejáratához, melyeket a zsidomult.hu borsodi oldalán található információkból rakott össze. A weboldalt szintén Róth úr szerkeszti, az IPA Bt-é a domain.

A kiállítás előtt többször egyeztettünk Róth úrral, talán tudtunk segíteni. A kutatásunk nemcsak Mezőkövesdre koncentrál, hanem mindenfelé érdeklődünk a környéken, hiszen kövesd körül igen nagy számban éltek zsidók a 19. század elejétől 1944-ig.

Három galériát mutatok a vagonkiállításról.

Az első sorozatot az Élet Menete Alapítvány Facebookjáról szedtem le.
ezt írták:

A szakadó eső miatt a vasúti váróba kényszerült megnyitó után Dr. Fekete Zoltán polgármestert a helyi diákok vezették körbe kiállításunkon. Köszönjük Roman Kowalskinak, Lengyelország magyarországi nagykövetének is, hogy elfogadta meghívásunkat, s a csodálatos matyó település polgármesterével együtt megnyitotta a tárlatot.

A második sorozatot Róth László fotózta a hétfői esős megnyitón. A képekhez ilyen szövegeket írt:

A vagonkiállítás a deportálás idején is használt vagonban van elhelyezve. A vagonkiállítás megnyitója. Forgács János holokauszt túlélőt, Gödöllőről deportálták Auschwitz Birkenauba, majd a főtáborba, onnan pedig a Dachaui koncentrációs táborba.

A vagon külső részén elhelyezett tabló, és Mezőkövesd zsidóságának történetéből mutat képeket, eseményeket. A 60-as években lebontott zsinagógáról, a zsinagóga helyének légifényképes kutatásáról, a holokauszt áldozatainak emléktáblájától, a temetőről, családi képeket, ahol a matyó népviseletet Európa szerte megismertető zsidó kereskedelemre is történik utalás, a zsidó iparosok kereskedők, malomtulajdonosok neveit bemutató listáról- A Yad Vashem mezőkövesdi kutatócsoportjának történeti összefoglalóját, a holokauszt áldozatainak listájából és a háború után emelt emlékműről egy képet.

Ha már ott voltak a szervezők, átautóztak Cserépfaluba is. Róth László cserépi fotóit mutatom.

A Cserépfalvi Imrére (sz. Deutsch Imre) emlékeznek nagyon szép emlékművel emléktáblával Cserépfalun, ahol a mezőkövesdi vagonkiállítás megnyitójának napján jártunk.

Sajnos máig (2016. március 9.) nem találtam beszámolót a vagonkiállításról a nagy Interneten. Ha találok, majd bővítem a posztot. A városi tévé csak készített valamit, ha ott volt a helyi polgi?

És még egy scan a végére az elhagyatott kövesdi zsinagógáról. Ezt a képet eddig nem ismertem, egy helyi pedagógus adta a vagonkiállítás szervezőinek.