Szerző: Tóth Péter

Tiszaszentimrei zsidó temető

Az áprilisi temetős sorozat második része: Tiszaszentimre. A tiszaszőlősi állapotok után, itt annyi a pozitívum, hogy legalább a zsidó temető területe megtalálható. A falu déli végén, a temető sarkában van egy L alakú árok, emögött a tövises susnyásban ott a zsidó temető. Majdnem 2500 nm, nem kis terület.

A Google Mapsra rátettem a temetőt:

Google Maps

Pár méterre lehet szkafander nélkül bemenni a nagy dzsumbujba, két sírkövet tudtam megközelíteni.


Múlt héten a Facebookon beszélgettünk a temetőről, állítólag kilenc évvel ezelőtt kitisztították. Ezek szerint így néz ki egy tízéves elhanyagolt temető.

Írtam levelet a tiszaszentimrei hivatalnak, sajnos nem válaszoltak két hét alatt. Újra megismételtem tegnap, ha érkezik válasz frissítem a posztot.

Még 16 db felvétel:

Braham könyvében ezt írja a tiszaszentimrei zsidóságról:

”
A helyi zsidóságról első adatunk 1840-bő származik (13 fő), az ortodox hitközség feltehetőleg az 1850-es évek elején alakult meg, a zsinagóga is ekkoriban épült. 1880-ra arányszámát tekintve a vármegye egyik legjelentősebb hitközségévé vált (165 fő, 5,8 százalék), ettől kezdve azonban fokozatosan hanyatlott. A harmincas évek közepén itt 50 főnél kisebb, de intenzív karitatív tevékenységet folytató hitközség működött. A helyi zsidókat a karcagi gettóba vitték, orvosuk dr. Balogh Zsigmond volt. Az 1949-es összeírás szerint öt izraelita vallású lakos maradt a községben.

Egy videót is mutatok a 2017-es tiszaszentimrei temetőről:

Tiszaszőlősi zsidó temető

Vagyis annak a helye, nem igazán tudtam meg április 15-én, hogy mi maradt mára a zsidó temetőből, mert akkora susványos volt, hogy egy durva tövis után kifordultam a tiszaszőlősi pusztából.

István hatalmas melóval készíti a temetői térképes országos adatbázist, közben arra gondoltam, hogy megnézek pár temetőt a húsvéti családi körutamon április közepén. Win-win szituáció, és még a kaszinó tojás is megmaradt. Tiszafüred, Cserépfalu viszonylatban járom az utam, ezért Tiszaszőlős, Tiszaszentimre, Kunmadaras, Poroszló és Négyes nevű községek temetőit néztem meg.

Elsőként Tiszaszőlős lett az útirányba esés.

Ott középen, a nagy zöld terület egy részén volt a zsidó temető.

Elképesztően elhanyagolt a temető. A jegyzőnek írtam levelet, azt írta, hogy a református egyházé a terület, de a falu szokta lekaszálni minden tavasszal.

Április közepén még nem volt tavaszi vágás.

Képek:

Próbáltam bentebb menni, de nem sikerült, talán majd legközelebb.

Beszéltem a lelkész asszonnyal is, azt mondta, hogy a temető takarítására nincsen pénzük. Hallott arról, hogy voltak zsidók, de hogy itt lennének sírkövek, arról nem tud.

Pedig:

Egy metszőlakás és egy zsinagóga alkotta a közösség ingatlanvagyonát. Az ortodox anyahitközséghez temetőrész is tartozott. Ez ma is megtalálható 80-100 sírral a régi református temető egyik sarkában.

Írta Vadász István 2009-ben a Tiszaszőlős monográfiája a kezdetektől napjainkig című művében.

A temető egyik sarkában próbálkoztam, de majd kaszálás után folytatom a másik három sarkával.

A Verseghy Ferenc Elektronikus Könyvtárból tölthető a hivatkozott monográfia, ott ilyeneket is lehet olvasni:

”
Vélhetően 1830 táján jelentek meg az első izraeliták. 1837-ben 6, 1850/51-ben pedig 91 fő volt ennek a közösségnek a létszáma. Az 1850-es, 1860-as években már itt él a Deutsch, a Schwarcz, a Brüll, a Léderer, a Glausius, a Weisz, a Rozenberg család néhány tagja. 1890-re a zsidó közösség létszáma 128 főre emelkedett. Ezt követően, a XX. század elejétől csökkenés következett be: 1941-ben 49 fő tartozott az izraelita hitközséghez. A hitközség a holocaust és a II. világháború pusztítása után teljesen megszűnt. A közösség szülöttje Szőllősi Zsigmond (1872-1953) hírlapíró, író, aki a Deutsch család egyik tagja volt. A hírlapírás mellett novellákat írt, és Budapesten nagy könyvkereskedést is működtetett. Zágon István (1893-1975) író, hírlapíró, dramaturg és műfordító a Fleischl család tehetséges gyermekeként, a Műegyetem elvégzését követően került a budapesti színházi életbe. 1925 és 1940 között több fővárosi színház is játszotta műveit. Hyppolit, a lakáj című színdarabjának filmfeldolgozása nagy siker lett.

Van még egy videóm is az elhagyott tiszaszőlősi temetőről, majd Tiszaszentimrével folytatom a sorozatot.

 

A hazugságból nem lehet tény

A TED egy nonprofit szervezet, különböző előadókat hívnak konferenciákra, ahol max. húsz percben izgalmas témákról beszéltetik az előadókat. A rendezvényeket fölveszik videóra, és megosztják az oldalukon. Pár napja került ki Deborah Lipstadt tizenhét perce.

Az amerikai holokausztkutató jópár éve írt egy könyvet a holokauszt tagadásáról, benne külön megemlítette David Irving megélhetési holokauszttagadót. Az angol történész jól beperelte Deborah Lipstadtot, hat évig tartó tárgyaláson végül csak bebizonyította Lipstadt a tényeket. A zsidókat igenis megölték a nácik. David Irving egy hazug, rasszista, antiszemita lett az ítélet szerint. A holokauszttagadás egy buta hazugság. A holokauszt tény.

Erről szól az előadás első része. Ami miatt blogügyileg is megosztom, az a vége.

Van a tény, van a vélemény, és van a hazugság.

A holokauszt az egyik legjobban dokumentált népirtás, rengeteg tényünk van, eredeti dokumentumunk a precíz nyilvántartásokról, ott vannak a túlélők, a nácik beismerő vallomásai, az Auschwitz mellett élők, a szemtanúk, a Cserépben élő idősek visszaemlékezései és a többi. A cserépiek látták, ahogy Groszmannékat elviszik a házukból, és azt is látták, hogy kevesebben jöttek vissza a faluba mint amennyien elmentek. Tények.

Ezekről a tényekről megvan mindenkinek a véleménye, majd mivel a kommunikáció az olyan, hogy elég zajos csatornákban terjed, sőt torzul, no meg változik, szépen elérkezünk a hazugságokhoz. És olvashatjuk a holokamuval viccelő hülyék hazugságait.

És akkor itt jön a csavar.

Mi van akkor, ha megfordul a folyamat?

A hazugságból lesznek az alternatív tények. pedig egy tény nem lehet alternatív. A hazugságokat tényként kezeljük.

Sajnos folyamatosan ebben élünk. A folyamat megfordult. Elég ha kinyitjuk az újságot, és megnézzük az állampárt Brüsszeles hirdetéseit. Különböző kommunikációs gépezetek iszonyatosan sokat hazudnak mindenről, az igazságokat, a tényeket támadják. Lipstadt Trumpozik egy kicsit az előadásban. A hazugságokat tényként kezdik sokan kezelni. Csakúgy, mint a hülye holokauszttagadók.

Ez most a nagy probléma.

Ezért van szükség erre a blogra is. Ahol igazat írunk, mert az igazsággal nem lehet vitatkozni.

A Föld nem lapos, A Föld klímája változik, Elvis Presley régen meghalt.

Itt a videó, többször is érdemes megnézni.

4. Groszmann Lili Nap

Na akkor jöjjön a szokásos felhívásos poszt, ami az utolsó ilyesmi lesz.

2014 tavaszán megdöbbentem, elképedtem, rácsodálkoztam azon/arra, hogy semmit nem tudok Cserépfalu 1944 májusi eseményeiről. Olyan irtó hülyén éreztem magam, mintha egy fal mögött éltem volna huszonévig, mely fal mögött irtózatos dolgok voltak elhallgatva, letakarva, eltüntetve.

Akkor eldöntöttem, hogy egyrészt, mindent tudni akarok, mely tudást meg fogok osztani mindenkivel azaz blog, másrészt évente le fogom gyalogolni azt a távot, amit 1944-ben is megtettek a cserépiek. Két családot 73 éve ilyenkor gyűjtöttek be Cserépfaluból, felpakolták őket egy kocsira, és elvitték őket megölni.

Az elmúlt három évben sok mindent megtudtam, majd Istvánnal együtt már közösen osztunk meg minden tudást. Megtaláltuk a temetőt, tudjuk nagyjából kik voltak ők, mit csináltak. Voltak túlélők is, és persze emlékezők ma is vannak Cserépben. A kutatásunk kitört már Cserépből rendesen, újabb temetőket találtunk, és még jobban nem értem, hogy a francba történhetett ez az egész így az emberrel. Mégsem lennénk emberek? Megmaradtunk állatnak?

A sétát bejelentettem a rendőrségen mert közterületeket használunk, meghívtam közéleti embereket, környékbeli polgikat, közéleti személyeket, csak úgy céltalanul. Az első sétán egy haverommal mentünk, majd a második jöttek István haverjai, a harmadikon viszont velem tartott egy “igazi” cserépi. Megvontam a következtetést. Rajtam és pár emberen kívül, ez az egész senkit sem érdekel a környéken. A környéken sem. Látva múlt héten a tiszaszentimrei zsidó temetőt, nem áll olyan rosszul Cserépfalu ebben az emlékezés-szocializációban. Kevesen vagyunk sokan.

Idén megkértem a rendőrséget, hogy tekintsenek el a biztosítástól, inkább költsék az adófizetők benzinjét bűnözők felkutatására, ne kelljen pár embert követniük az aszfalton 2017. május 21-én.

Jövőre nem lesz semmilyen körítés, vagy ahogy tanult kollégám mondaná: nem lesz habverés. Nem hívok senkit sehová, csinálok FB-eventet reája, és 2018. május 20-án újra nekiindulok, mert így döntöttem.

Na és akkor itten van az utolsó felhívó szöveg:

2017. május 21-én 17 kilométert sétálunk Cserépfaluból Mezőkövesdre.

Negyedik alkalommal beszélgetünk az életről, azokon a helyeken végigsétálva, ahol 1944-ben a mezőkövesdi gettóig vittek cserépi családokat parancsszóra.

Rövid faluséta során az 1944-ben deportáltak házait érintjük, majd a budapesti holokauszt emlékmű alkotójának, Pauer Gyulának bronzból készített könyvszobrát, a templomkertben található emlékoszlopot és a zsidó temetőt tekintjük meg. Ezután a Cserépfalutól 17 kilométerre lévő Mezőkövesdig, az akkori gettó területéig gyalogolunk. 16 óra körül érünk a mezőkövesdi Hársfa Diófa utca sarkára. Hetvenhárom éve többek között a Groszmann és a Schwartz család is megtette ezt a távot. Ezután Miskolcra vitték, majd Auschwitzba deportálták őket.

Az út során a helyi zsidóság két kutatója, Tóth Péter és Balázs István beszámol a 2014-ben kezdődött kutatás eredményeiről, melyet a Groszmann Lili blogon publikálnak magyar nyelven.

Program:

10.00 Cserépfaluból, a Cserépfalvi Könyvmegállóból indul az emlékező faluséta – Pauer Gyula könyvszobra, Groszmann-ház, Schwartz-ház, II. világháborús emkéloszlop, Zsidó temető.
11.30 Bogács Kotyogó kávéző
16.00 Mezőkövesd – Diófa utca Hársfa utca sarkán, az egykori gettóban emlékezés.
Bárki csatlakozhat.

A plakát Győri Márton festőművész irtó klassz festményéből keletkezett.

Külföldösösök

Van itten ez a törvényjavaslat, mely szerint egyes civil szervezetekre ráraknak a jövőben egy bélyeget jól látható helyre, hogy ez a civil szervezet külföldi pénzből lett vala támogatva. Mert a külföldi pénz, az nagyon gyanús pénz ám! Olyan, mintha egy zsérci adna pénzt egy cserépinek, vagy egy Holdbéli ufő Pataky Attilának. Pedig a civil szervezetek tök átláthatók, a birosag.hu-n ott vannak a beszámolók, bejövő és kimenő pénzek, tisztségviselők, minden alapadat, de az nem elég.

Megkülönböztetett jelzéssel ellátott külföldösök lesznek Magyarországon. Nagyon veszélyes irány az ilyen.

Ha lesznek pályázatok civileknek, gondolom lesz majd egy új kategória: külföldről pénzelt civilek kategória. Vagy egyszerűen, akit külföldről támogatnak, az ne pályázhasson hazai pénzekre. Külföldről kapsz lóvét? Akkor neked itthon kuss legyen. És természetesen az adó 1 százalékára se legyen jogosultak a külföldösök.

Aztán jöhet a 2. 3. külföldösös törvény, a következő években. A tisztségviselők is viseljenek megkülönbözetett jelzést. A kabátjukon valami szalagot ősi kereszttel. Aztán, ugye a tanulás is fontos. A külföldösös civilek csak meghatározott százalékban járhassanak egyetemre. CEU-ra nem persze, mert az annyira középkor. A külföldösös csinálja amit akar otthon a négy fal között, de leginkább ne magyar falak között.

Na jó abbahagyom, van ebben a törvényben még lehetőség, úgyis átmegy csont nélkül a falon.

Mi nem vagyunk civil szervezet még, de nagyon elgondolkodtam azon, hogy érdemes-e itthon civillé válni. Olyan hivatásos civillé, szervezettel, adószámmal, éves beszámolóval, iroda, számítógép, jó kocsi, nagymellű nők, működési költség, puccparádé.

Nemrég kaptunk 50.000 forintot Amerikából, utaljuk vissza inkább, nehogy kiderüljön, hogy mink külföldösök vagyunk? Vagy találkozzunk semleges helyen kikapcsolt mobilllal, és fogadjunk feketén támogatást valamelyik óceáni szigeten? Aztán persze titokban feketén kovácsoltassuk meg a temetőbejáratot Cserépfaluba. Éjszaka.

Nem vagyok ideológiailag sem képzett, mégis megpróbálom megfejteni a javaslat indoklását.

ismeretlen külföldi forrásból juttatott támogatások alkalmasak lehetnek arra, hogy külföldi érdekcsoportok e szervezetek társadalmi befolyásán keresztül saját érdekeiket, nem pedig közösségi célokat érvényesíthessenek Magyarország politikai és társadalmi életében, továbbá figyelemmel arra, hogy ez veszélyezteti az ország politikai, gazdasági érdekeit, a törvényes intézmények befolyásmentes működését, valamint hozzájárulva a pénzmosás és a terrorizmus elleni küzdelem nemzetközi erőfeszítéseihez

Ez azt jelenti, hogy ismert forrásból kapott támogatás nem lesz alkalmas arra, hogy külföldi érdekcsoportok saját érdekeire használják ki a Groszmann Lili kutatást?

Ezek a folyamatok fokozottan veszélyeztethetik Magyarország nemzetbiztonságát és szuverenitását.

Gondoljunk bele. Micsoda veszélybe sodorhatja az ország szuverenitását egy-két-három egyiptomi pénzből felújított zsidó sírkő?

Kb 20 éve léptem bele a civilségbe, mint olyanba az egyetemen. Volt egy tanárom, felrajzolt a táblára egy Mercedes jelet. Belerajzolta a forprofit, a nonprofit és az állam szeletét a nagy karikába. Úgy tanultam, hogy az állam legyen a legkisebb rész, aztán a többi alakul. Lényeg, hogy az állam olyan keretet adjon a profitot termelőknek és nonprofitoknak, hogy minél egyszerűbben mehessenek előre. Az állam egy szolgáló valami.

Nos ez itthon jelenleg tök máshogy megy. Az adófizetők pénzén ülő állam tömi a forprofitokat, és ugyanúgy tömi kicsiben a nonprofitokat. Azokat persze, akik nem veszélyeztetik Magyarország nemzetének a biztonságát. Azt a biztonságos levest, ami melegszik a tábortűznél, valahol ott hátul.

Felesleges nonprofitálni jelenleg Magyarországon.

A törvényjavaslat irtó nagy szemétség.

Támogatást banki átutalással a kutatás részére
Tóth Péter fogad a  Raiffeisen Banknál vezetett
12010532-00732641-00100000 
számú bankszámlaszámán.

SWIFT CODE: UBRTHUHB
IBAN: HU50 1201-0532-0073-2641-0010-0000

Kérjük, hogy a közleménybe írd be a támogató nevét, és azt is jelöld kérlek, hogy kitehetjük-e a posztba. IGEN-NEM.

Jobb a békesség 🙁