Vagyis annak a helye, nem igazán tudtam meg április 15-én, hogy mi maradt mára a zsidó temetőből, mert akkora susványos volt, hogy egy durva tövis után kifordultam a tiszaszőlősi pusztából.
István hatalmas melóval készíti a temetői térképes országos adatbázist, közben arra gondoltam, hogy megnézek pár temetőt a húsvéti családi körutamon április közepén. Win-win szituáció, és még a kaszinó tojás is megmaradt. Tiszafüred, Cserépfalu viszonylatban járom az utam, ezért Tiszaszőlős, Tiszaszentimre, Kunmadaras, Poroszló és Négyes nevű községek temetőit néztem meg.
Elsőként Tiszaszőlős lett az útirányba esés.
Ott középen, a nagy zöld terület egy részén volt a zsidó temető.
Elképesztően elhanyagolt a temető. A jegyzőnek írtam levelet, azt írta, hogy a református egyházé a terület, de a falu szokta lekaszálni minden tavasszal.
Április közepén még nem volt tavaszi vágás.
Képek:
Próbáltam bentebb menni, de nem sikerült, talán majd legközelebb.
Beszéltem a lelkész asszonnyal is, azt mondta, hogy a temető takarítására nincsen pénzük. Hallott arról, hogy voltak zsidók, de hogy itt lennének sírkövek, arról nem tud.
Pedig:
Egy metszőlakás és egy zsinagóga alkotta a közösség ingatlanvagyonát. Az ortodox anyahitközséghez temetőrész is tartozott. Ez ma is megtalálható 80-100 sírral a régi református temető egyik sarkában.
Írta Vadász István 2009-ben a Tiszaszőlős monográfiája a kezdetektől napjainkig című művében.
A temető egyik sarkában próbálkoztam, de majd kaszálás után folytatom a másik három sarkával.
A Verseghy Ferenc Elektronikus Könyvtárból tölthető a hivatkozott monográfia, ott ilyeneket is lehet olvasni:
”
Vélhetően 1830 táján jelentek meg az első izraeliták. 1837-ben 6, 1850/51-ben pedig 91 fő volt ennek a közösségnek a létszáma. Az 1850-es, 1860-as években már itt él a Deutsch, a Schwarcz, a Brüll, a Léderer, a Glausius, a Weisz, a Rozenberg család néhány tagja. 1890-re a zsidó közösség létszáma 128 főre emelkedett. Ezt követően, a XX. század elejétől csökkenés következett be: 1941-ben 49 fő tartozott az izraelita hitközséghez. A hitközség a holocaust és a II. világháború pusztítása után teljesen megszűnt. A közösség szülöttje Szőllősi Zsigmond (1872-1953) hírlapíró, író, aki a Deutsch család egyik tagja volt. A hírlapírás mellett novellákat írt, és Budapesten nagy könyvkereskedést is működtetett. Zágon István (1893-1975) író, hírlapíró, dramaturg és műfordító a Fleischl család tehetséges gyermekeként, a Műegyetem elvégzését követően került a budapesti színházi életbe. 1925 és 1940 között több fővárosi színház is játszotta műveit. Hyppolit, a lakáj című színdarabjának filmfeldolgozása nagy siker lett.
Van még egy videóm is az elhagyott tiszaszőlősi temetőről, majd Tiszaszentimrével folytatom a sorozatot.
A 18. SZÁZAD VÉGÉN LÉTREJÖTT, ÉS NYOLCVAN ÉVVEL EZELŐTT MÉG MINTEGY EZERFŐS MEZŐKÖVESD-KÖRNYÉKBÉLI IZRAELITA HITKÖZSÉG EGYKOR FONTOS RÉSZE VOLT A KÖRNYÉK GAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS KULTURÁLIS ÉLETÉNEK. MÁRA AZONBAN MEGSZŰNT.
Balázs István és Tóth Péter kutatása KÖSZÖNJÜK SZÉPEN TÁMOGATÁSOD! AZ ÉLET IGAZSÁGA ALAPÍTVÁNY Magnet Bank: 16200106-11703013 SWIFT CODE: HBWEHUHB Thank you for your donation! IBAN: HU65 1620 0106 1170 3013 0000 0000 Támogatást PAYPALON is fogadunk. A kutatás kommentálható a Facebookon, leveled várjuk az toth.peterKUKACliligro.hu címen. |