Emlékséta 2014. május 25.

Amikor Mezőkövesden a Hársfa és a Diófa utca sarkán letettem Groszmann Lili plakátjára a követ és meggyújtottam a mécsest, a menetünket biztosító rendőr úr befejezettnek nyilvánította a demonstrációt.

Ketten gyalogoltunk 17.31 kilométert Cserépfaluból Mezőkövesdre, hogy emlékezzünk egy nagyot a holokauszt cserépi és kövesdi áldozataira.

1944 májusában, júniusában emberek rengeteg embert megöltek. A 18. század végén létrejött, és hetven évvel ezelőtt még mintegy ezer fős környékbéli izraelita hitközség megszűnt. Nincs. Nem él.

Az egykori gettó területén, a Diófa utca egyik fája alatt megköszöntem a rendőr urak munkáját. Hárman voltak, két autóval kísértek minket az egész úton, állati jófejek és rendesek voltak. Szóval éppen indultunk vissza ki merre lát, amikor történt valami.

A Hársfa utcában egy anyuka tolt egy gyerekkel teli babakocsit, mellette két 6-8 évesforma gyerek és egy apuka, ahogy a könyvekben meg van írva egy család. A nagy interneten olvastak a megemlékezésről és eljöttek. Örültek és mosolyogtak.

És akkor most az írást abba is hagynám. Ha nem gond.

KÉPEK az emléksétáról:

A mezőkövesdi holokauszt-emlékmű

Mezőkövesden a mártíroknak emlékművet emeltek a háború után. A hátoldalán nagy táblán lehetett olvasni az áldozatok neveit. Már nincs Mezőkövesden az emlékmű.

Van egy fekete emléktábla valahol, azt még keresem.

Ilyen volt:

Ilyen most az emlékmű:

A jelenlegi Bárdos Lajos Tagiskola udvarán volt a zsinagóga és az emlékmű a zsinagóga előtt helyezkedett el.

1956-ban a táblát leverték az emlékmű másik oldaláról, majd a miskolci temetőbe szállították az épen maradt emlékművet. Viszont Jeruzsálemben a mezőkövesdi és környékbéli hitközségek áldozatainak tutira van emléktáblája. dr. Simor Jehúda könyvében találtam. Nincs rajta Cserépfalu! Ezt majd személyesen is megnézem hamarosan.

Részlet a könyvből: (kétujjas pötyögés)

Volt azonban egy kis csoport, akik úgy gondolták, hogy mégis megpróbálják az újrakezdést Mezőkövesden. Új házasságok jöttek létre, bekapcsolódtak a társadalmi és a politikiai életbe, azonban ennek a látszólagos konszolidációnak véget vetett 1956. A fasizmus, ha csak néhány napra, de újra fellángolt, a neofasiszták baltával támadtak a zsidókra, csodával határos, hogy emberéletben nem esett kár. Ez megadta a kegyelemdöfést a mezőkövesdi maradék zsidóságnak. Legtöbben elhagyták a községet.

DEGOB

Megtaláltam az első beszámolót a mezőkövesdi gettóról. H.H., a pék lánya 21 éves volt 1944-ben. Degob.hu.

1944. március 19.-e előtt is már a lakosság, de főleg a fiatalság nagyon rossz szemmel nézte a zsidóságot. 300 zsidó család lakott itt, főként iparosok. Az én édesapám pék volt. Őt már 1941-ben minden ok nélkül internálták 9 hónapra. Március 19.-e után az eddig is ellenszenves hangulat még sokkal rosszabb lett. Betörték a zsidó templom ablakait, megverték a férfiakat, ha kimentek az utcára. Május 10.-én kellett a gettóba költözni. Mi fiatalok kijártunk hadimunkára. Munkajegyet kaptunk, de sem élelmet, sem fizetést. A gettóba sem lehetett semmiféle élelmet bevinni. A gettót állandóan csendőrök őrizték, akik rendszeresen fosztogatták a lakókat. Mikor reggelenként munkára vittek ki bennünket, a keresztény fiatalság gúnyos megjegyzésekkel illetett és csúfolt minket. Ezt nem merném állítani ugyanakkor az idősebbekről. A régi világ emberei nem értették a propagandát, nem is törődtek vele és ha talán nem is szerették szívükben a zsidókat, amint így meggyalázva látták hajtani őket, mint a barmokat, eszükbe jutott, hogy ezek is csak emberek. Embervoltunk miatt sajnáltak egy kissé. A dohánybeváltóba jártunk be dolgozni. A feletteseink, az igazgatók rendesek, jók és emberségesek voltak, de a munkások rosszak és kerültek. 3 hétig voltunk itt. A hangulat általában bizakodónak mondható, az eltöltött 3 hét alapján azt gondoltuk, hogy valóban csak munkáról van szó. Ezzel szemben 3 hét után bevittek a kis gettóba, innen Új-Győrbe, ahol vagoníroztak.A vagonírozást csendőrök és németek karöltve végezték. Előbb mindenkin jól végigvertek, majd 78-at tömtek egy vagonba.

Tovább

A mezőcsáti gettóból is a miskolci téglagyár területére, majd Auschwitzba mentek a vonatok. Mint a kövesdiből. A Degob.hu oldalon találtam ezt az R.R monogramhoz tartozó beszámolót (kösz Noémi).

Nyolc nap után bevagoníroztak és Miskolcra a téglagyári gettóba vittek be, de itt is mindössze három napot töltöttünk. A gazdagabbakat nagy verések közepette vallatták a csendőrök. Állandóan csak azt hallottuk, hogy kivisznek Magyarországról, de hogy hová, azt nem tudtuk. 06. hó 11-én bevagoníroztak, 80-t egy vagonba, sem vizet, sem pedig WC vödröt nem kaptunk. A vonatot tábori csendőrség kísérte, Kassán azután átvették a szerelvényt a németek. Az SS-ek az egész úton folyton motoztak, és ami értékesebb holmit még találtak, azt mind elvették. Nem tudok róla, hogy valaki próbálkozott volna szökéssel, haláleset nem fordult elő a mi kocsinkban.06. hó 14-én délután csomagjainkat megérkeztünk Auschwitzba, csíkos ruhás lengyel häftlingek fogadtak, ránk szóltak, hogy csomagunkat hagyjuk a vonatban leszállva, pedig ötös sorba külön-külön felállították a nőket és férfiakat, majd elindultunk a fürdőbe, ahol lenyírták hajunkat és minden holminkat elszedték, helyébe pedig rongyruhákat kaptunk, fehérnemű nélkül. A B/3 lágerbe kerültem, 1200-an egy blokkba.

Egy másik túlélő, a Borsod megyei takarék vezetőjének a gyermeke írja:

Május közepe táján elvittek a diósgyőri téglagyárba, vonaton, ami belefért a hátizsákba, el lehetett vinni. Minden apró holmit elszedtek, ami csak értékesnek látszott. A téglagyári barakk, ahol el oltunk helyezve, oldalt nyitott volt, a földön feküdtünk. Bent kibírhatatlan volt a levegő, már nem is fértem el, inkább a mezőn aludtam. Közhonyha is volt itt. Itt sem dolgoztunk. Itt már SS-ek voltak, ezek is vertek, annyira vertek, hogy több ember ennek következtében meg is halt / nevekre sajnos nem tudok visszaemlékezni/. Még itt sem árulták el utunk célját, csak mi reméltük, hogy az ország belsejébe visznek el munkára. Beosztották az egyes transzportokat, mi a negyedik transzporttal mentünk. Vagononként 75-en mentünk, induláskor kaptunk vizet. Kassáig csendőrök kísértek, ott a németek vettek át. Itt már láttuk,. Hogy Lengyelország felé vezet az utunk. Június 8-án megérkezve a délutáni órákban Auschwitzba, leszállítottak, a csomagokat azonban mind fent kellett hagynunk a kocsikban. Leszállva hármas sorokban felálltunk, én édesanyámmal voltam együtt, azonban csakhamar egy német tiszt különválasztott, azóta sem tudok szegény édesanyámról. Bevittek a fertőtlenítőbe, levágták a hajamat, adtak egy rongyos ruház és azután beraktak egy barakkba.

Mezőkövesdi Újság 1944

Na megvan a mail

Mi legyen a digitalizált oldalakkal? Engedélyt kérek és közlöm mindet. Amit lehet.

A mezőkövesdi könyvtárból kaptam a Mezőkövesdi Újság 1944. május 25-i számából releváns részeket. Dr. Nagy Barna idegengyűlölő, antiszemita ésatöbbi írásának a címe: Séta a gettó körül…

Braham ezt írja a gettósítás kommunikációjáról:

a Mezőkövesdi Újság című lap a lezárt terület körüli helyzetjelentésekkel, az izraeliták „hivatásszerűen űzött erkölcs és nemzetmételyező munkájának” részletezésével, valamint a gazdasági „őrségváltás” szorgalmazásával igyekezett a közvélemény által nemcsak elfogadtatni, hanem támogattatni is.

A másik írásban az újságíró tárgyilagosan leírja a kövesdi gettó működésének a rendjét. 3000 pengőt vihettek be és 50 kg tűzifát fejenként, a többi vagyonukat zár alá vették. A kövesdi gettó 37 házból állt a Hársfa utca környékén.

Nagyon köszönöm a Mezőkövesdi KÖZKINCS-TÁR Nonprofit Kft. Városi Könyvtára segítségét.

Holnap a cserépi anyakönyvekben keresgélek.

Borsod vármegye 1944-ben

Nem sikerült vasárnap Cserépben az anyakönyves kutatás. Majd jövő hétvégén. Viszont az elektronikusan is elérhető Braham, Randolph L.: A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon című könyvben ezt olvasom:

Mezőkövesd gettóját Péterffy Béla szolgabíró május 19-i, 3380/1944. sz. utasítása alapján hozták létre az Arany János, a Diófa, a Hársfa, a Kőrisfa és a Szegfű utcák kijelölt házaiban. A járás 931 zsidóját május 21-22-én gyűjtötték össze. Közülük 818 volt helyi illetőségű, 14 érkezett Andornaktályáról, 17 Borsodszemeréről, 13 Gömbösfalvárói, a többi pedig kisebb falvakból. A Péterffy által május 17-én kinevezett (3282/1944.) Zsidó Tanács Abonyi Lászlóból, Braun Andorból, Forgács Ignác-ból, Jungreisz Andor rabbiból, Neumann Sándorból és Schwarcz Gyulából állott. Péterffy június 5-én oszlatta fel a Zsidó Tanácsot (3641/3.-1944.), miután a zsidókat deportálásra Miskolcra szállították át.

A kisebb falvakban vannak a cserépiek, talán ezen a vonalon járva kiderül pontosan, hogy hány főt deportáltak Cserépfaluból. Kilencről tudok ma.

Közben felvettem a kapcsolatot a mezőkövesdi könyvtárral is, ott megvannak, (ráadásul be is vannak scannelve!) a 44-es helyi újságok.

Ez a térkép a Borsod Vármegye térképe
Innen: Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiájából, I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 616-634