Fogalmak és élettörténetek az identitás vizsgálatához Cserépfaluban zsidók nélkül?

A kutatás kezdetekor ömlöttek be a különböző információk, melyeket kritika és változtatás nélkül öntöttem be a blogba. Ó amatőrség 🙂

Pedig a forráskritika az egyik legalapvetőbb alapvetés, ha kutatsz.

Az egyik ilyen volt Huseby-Darvas Éva Veronika angol nyelvű anyagának közlése. Éva szociálantropológus, 1956 novemberének legvégén, 16 évesen ment el Magyarországról. Azóta kis megszakításokkal, pl 1 év Cserépfalun, az USÁ-ban él.

A nyolcvanas években egy évig a cserépiek között éldegélve kutatott. Soksok interjút készített cserépiekkel. Írtam neki több levelet neten található címekre, majd pár hónapja végre megtaláltuk egymást. A publikált anyagában több olyan információ is volt, amiről a mi adatközlőink mást mondtak. Az egyik interjúalany azt mondta Évának, hogy nem jött vissza senki. Pedig de. Az anyakönyvből pedig azt is tudjuk, hogy Schwarcz Évike nem három, hanem hétéves volt. Úgy pontos, hogy korrigáltuk a forrást.

Kivágtam az említett részt a publikációból:

Jewish Folklore and Ethnology Review, 12-15. kötet. Éva V. Huseby-Darvas, University of Micihigan

Négy éve is megírtam ezt a részletet majd a korrigálást is.

  • Évike majdnem hétéves volt 1944-ben
  • Groszmann Miklós és Gyuri visszajött 1945-ben
  • Lovaskocsival mentek, nem teherautóval

Tehát megtaláltuk egymást Évával, elkezdtünk vadul levelezni, sőt talán találkozni is fogunk hamarosan.

Éva akkori kutatásából a Fogalmak és élettörténetek az identitás vizsgálatához Cserépfaluban című doktori disszertáció lett. Irtó izgalmas lehetett egy évet Cserépfaluban tölteni és figyelni. Majd mindezt megírni. Már holnap indulnék, ha megtehetném. Persze naponta blogolnék, élő videóznék, Instagramoznék a csodálatos Cserépfaluból.

Amikor kezdtem a kutatásom, nem értettem, hogy az ott töltött több mint húsz rajongási évemben, hogy a francba nem beszélt senki a zsidókról.

Ebben nincs semmi furcsa. Éva Cserépfaluban töltött egy éves kutatási idejében mindössze egyetlen egyszer fordult elő spontán, hogy a zsidókról kezdett el beszélni valaki. Pedig az még a nyolcvanas években volt, amikor még sokkal többen emlékezhettek.

Ez is megerősíti azt a koncepcióm, hogy Cserépfaluban ezt az időszakot szeretnék nagyon súlyosan elfelejteni, pedig ki kellene beszélni rendesen inkább.

Volt még Évához pár kérdésem. Sok minden kimaradt a megszerzett infókból a publikálthoz képest, Éva fotózott is, és talán még a hangszalagok is megvannak.

Találtam egy interjút is az Új Tükörben, ebből tudok egy fotót mutatni Éváról, 1983-ból.

Huseby Éva Veronika. Kékesdy Károly felvétele 1983 Új Tükör 10-12 117. oldal.

Kiválogattam pár érdekesebb részletet az anyagból, azoknak, akik nem akarnak IDE kattintani, hogy elolvassák az 1983-as cikket.

Interjúkat csinálok — voltaképpen élet­rajzokat veszek fel. össze­ hasonlítom Cserépfalut idő­ben és térben önmagával és más településekkel, a mosanit például az ötven évvel korábbival. Gazdaságtörténetét a XIII. századtól gyűj­töm; bújom a levéltárakat, a könyvtárakat és kutatok a parókiákon is.
Ki miért akar százhúszezer forintért kriptát építeni? Eddig legalább huszon­öt embertől kaptam azt, hogy az övé volt az első emeletes ház a faluban.
Státusszimbólumok kel­lenek. Érdekel például, hogy miért kell egy háromtagú családnak kétszintes ház.
Vajon miért?

A tervek szerint május elsején találkozunk, igyekszem még több mindent megtudni, mert nem élhetünk tudatlanságban.

Tudás

Minél többet tudunk, annál többet nem tudunk. Vagy valami ilyesmit mondott egy ember. Egy hónappal ezelőtt kezdtem a Cserépből deportált emberekről információkat keresni. Nem gondoltam akkoriban semmit, de most már kiderült, hogy iszonyú keveset tudok erről az időszakról. Rengeteg kérdés van. Most kell kicsit megállnom és valamiféle kutatásmenedzsmentes projektszemléletet kitalálni, mert annyira sok az információ, hogy képtelenség átlátni. Nekem persze, kinek másnak.

Jöjjön akkor most egy könnyű lista. Kérdések.

  • Vannak-e túlélők?
  • Hogyan került Schwartz Ernő Mathausenbe?
  • Az Oszlai tájházba hogyan kerültek deportáltak?
  • Mi lett a cserépi két család házának a sorsa?
  • Lehet, hogy mégsem Mezőkövesdre, hanem Mezőcsátra vitték a cserépieket?
  • Miért költöztek el Cserépről és hová olyan nagy számban a 20. század elején az izraelita vallásúak?
  • Hogyan lehet az, hogy a mezőkövesdi hitközség eltűnt, a Mezőcsáton pedig most újították fel a zsinagógát?

Hét téma és még sorolhatnám. Hé emberek? A matyó, mint olyan hogyan terjedt el, és ez kiknek volt nagyban vagy részben köszönhető? Izgalmas kérdések vannak még bőven, amiket már fel sem merek tenni.

Egy csomó levéltárral, könyvtárral leveleztem, iszonyú jófejek a közszolgák. Mindenhová el kellene mennem, hogy kéziratokban kutakodjak. Idő, idő, idő. Kicsit lassítanom kell és valamiféle rendszert kell kialakítanom.

Ja és ugye a személyes infók. Ott vannak a cserépi interjúk. Mindenki máshogy emlékszik. Melyik lehet a legigazabb?

Találtam két Cserépfaluban született, de 1944-ben már nem ott élő áldozatot a Yad Vashem internetén. Klein Ármin Károly lánya túlélte a holokausztot, az apja emléklapján ott egy budapesti lakcím is. Elmegyek oda is.

Klein Ármin Károly 1899-ben született Cserépfaluban és 1945-ben Sopronbánfalván hunyt el.

A településen (Sopronbánfalva TP) 1944 őszétől a németek Bécs védelmében zsidó állásépítő munkatábort működtettek. A kényszermunka 1945. március végéig tartott, 532 — zömmel fővárosi — zsidó, köztük több ismert személyiség életét követelte. Innen

Az angol nyelvű Huseby dolgozatban le van írva egy történet Kleinék boltjáról. Az ezerkilencszázas évek elején bement oda egy csapat részeg fiatal és összevissza törték a cserépi szatócsbolt berendezését. Ezután Kleinkék elköltöztek Cserépből.

Klein Ármin Károlyról egy fénykép a Yad Vashemből:

Május 25-én emlékséta, aztán majd minden folytatódik ugyanúgy ahogy eddig.

Mert nem élhetek tudatlanságban.