Címke: 1945

Groszmann Erzsébet

Az USHMM adatbázisa eddig hogy maradhatott ki? István küldte a linket.

Holocaust Survivors and Victims Database

Jópár poszt lesz a találatokból és a nagy excel adatbázisunkat is kibővítjuk az új adatokkal.

Groszmann Erzsébet Groszmann Miklós túlélőnk testvére. 1911-ben született, akkoriban már Bogácson élt. 33 éves volt 1944-ben.

Lipcse mellett Wurzenben találtak menekülőket. Az akkori listából jött a találat.

De hogyan került Groszmann Erzsébet Wurzenbe? Erről a Jewishgen-en olvashatunk:

Nagy volt a munkaerőhiány Németországban, ezért több tízezer nő és férfi foglyot vittek dolgozni Auschwitzból német gyárakba. Az egyik ilyen transzporttal 1000 magyar nőt küldtek 1944 szeptemberében Hessisch Lichtenauba egy lőszergyárba. Októberben 206 munkára alkalmatlan nőt viszsaküldtek Auschwitzba. Erről is van egy adatbázis.

Szinte az összes többi nő életben maradt Hessisch Lichtenauban. De ahogy 45-ben az amerikai csapatok közeledtek elküldték őket vonattal Drezdába majd Lipcsébe és végül Wurzenben szabadították fel őket az amerikaiak. Az utak alatt is sokan meghaltak, Groszmann Erzsébet túlélte. 1984-ben halt meg Budapesten.

Itt a lefilmezett wurzeni történet. Talán Erzsébet is ott a filmen.

Wurzenről a Centropán is olvashatunk Balik Éva visszaemlékezésében:

Közel volt az országút, amelyik az Elbától vezetett oda. Még aznap megláttuk, hogy parasztszekerek jönnek sietve, nagyon hajtják a lovakat, és a szekerek amennyire csak lehet, meg vannak pakolva holmival – nem áruval, hanem holmival. Nagy kiabálás hallatszott, és egyszer csak elkaptam egy olyan kiáltást: „Egy óra múlva itt vannak az oroszok!” Tyűha! A parancsnokunk belefújt a sípba: „Sorakozó! Azonnal tovább!” Ott állt az egyik őrünk, akivel akkor már lehetett néha egy-egy szót váltani, korábban nem lehetett volna. Azt mondtuk, alig van jártányi erőnk, hogy tudunk mi továbbmenni? Mi lenne, ha itt maradnánk? Mire azt mondta az őr: „Igen? Ha itt maradtok, majd az oroszok agyonlőnek benneteket.” Hát attól te ne félj, gondoltuk mi. Hogy pont ránk fognak vadászni az oroszok! Ránk van írva, hogy kik vagyunk, és honnan jöttünk. Szám meg rossz öltözék meg rossz fizikai állapot. Úgyhogy a csapat elment, és még vagy húsz kilométert gyalogolt, amíg elérkezett Lipcse közelébe egy Wurzen nevű városba, és ott szabadultak föl. Oda az amerikaiak jöttek. Ott volt a demarkációs vonal közepében.

Tudás

Minél többet tudunk, annál többet nem tudunk. Vagy valami ilyesmit mondott egy ember. Egy hónappal ezelőtt kezdtem a Cserépből deportált emberekről információkat keresni. Nem gondoltam akkoriban semmit, de most már kiderült, hogy iszonyú keveset tudok erről az időszakról. Rengeteg kérdés van. Most kell kicsit megállnom és valamiféle kutatásmenedzsmentes projektszemléletet kitalálni, mert annyira sok az információ, hogy képtelenség átlátni. Nekem persze, kinek másnak.

Jöjjön akkor most egy könnyű lista. Kérdések.

  • Vannak-e túlélők?
  • Hogyan került Schwartz Ernő Mathausenbe?
  • Az Oszlai tájházba hogyan kerültek deportáltak?
  • Mi lett a cserépi két család házának a sorsa?
  • Lehet, hogy mégsem Mezőkövesdre, hanem Mezőcsátra vitték a cserépieket?
  • Miért költöztek el Cserépről és hová olyan nagy számban a 20. század elején az izraelita vallásúak?
  • Hogyan lehet az, hogy a mezőkövesdi hitközség eltűnt, a Mezőcsáton pedig most újították fel a zsinagógát?

Hét téma és még sorolhatnám. Hé emberek? A matyó, mint olyan hogyan terjedt el, és ez kiknek volt nagyban vagy részben köszönhető? Izgalmas kérdések vannak még bőven, amiket már fel sem merek tenni.

Egy csomó levéltárral, könyvtárral leveleztem, iszonyú jófejek a közszolgák. Mindenhová el kellene mennem, hogy kéziratokban kutakodjak. Idő, idő, idő. Kicsit lassítanom kell és valamiféle rendszert kell kialakítanom.

Ja és ugye a személyes infók. Ott vannak a cserépi interjúk. Mindenki máshogy emlékszik. Melyik lehet a legigazabb?

Találtam két Cserépfaluban született, de 1944-ben már nem ott élő áldozatot a Yad Vashem internetén. Klein Ármin Károly lánya túlélte a holokausztot, az apja emléklapján ott egy budapesti lakcím is. Elmegyek oda is.

Klein Ármin Károly 1899-ben született Cserépfaluban és 1945-ben Sopronbánfalván hunyt el.

A településen (Sopronbánfalva TP) 1944 őszétől a németek Bécs védelmében zsidó állásépítő munkatábort működtettek. A kényszermunka 1945. március végéig tartott, 532 — zömmel fővárosi — zsidó, köztük több ismert személyiség életét követelte. Innen

Az angol nyelvű Huseby dolgozatban le van írva egy történet Kleinék boltjáról. Az ezerkilencszázas évek elején bement oda egy csapat részeg fiatal és összevissza törték a cserépi szatócsbolt berendezését. Ezután Kleinkék elköltöztek Cserépből.

Klein Ármin Károlyról egy fénykép a Yad Vashemből:

Május 25-én emlékséta, aztán majd minden folytatódik ugyanúgy ahogy eddig.

Mert nem élhetek tudatlanságban.