Címke: holokauszt

Újabb klassz középiskolai program Mezőkövesden

A holokauszt volt a központi témája a mezőkövesdi Szent László Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola április 3-ai projektnapjának, amelyen 22, Mezőkövesd testvérvárosából, Bad Salzungenből érkező diák, valamint négy kísérő pedagógus is részt vett, írja a  Mezőkövesd.hu.

A mezőkövesdi középiskolában évek óta foglalkoznak a holokauszttal, több eseményről be is számoltam, részt vettek az üres padok programban, az iskolában emlékjelet is tettek ki, most egy fát is ültettek a német és magyar diákok.

Megkérdeztem Krajnyákné Barna Anikót, a gimi német szakos pedagógusát a programról. Kiemelte, hogy tavaly már voltak tanulmányi kiránduláson Bad Salzungenben, ahol több egykori a buchenwaldi koncentrációs tábor helyén létesített múzeumot is megnéztek. Anikó azt mondja ezt a programot azért támogatják a németek, mert felerősödtek bizonyos neonáci hangok, és igyekeznek mindent megtenni, hogy a holokauszt borzalmai ne ismétlődhessenek meg.

Képek a tavalyi németországi útról:

Egy cikk is megjelent az akkori útról:

De vissza 2023-ba. A projektnap előtt Budapestre utaztak a diákok, ahol a Dohány utcai zsinagógát, zsidó emlékhelyeket kerestek fel.

A csoportos projektnapon a holokauszt emlékén dolgoztak, amelyet be is mutattak az iskola dísztermében. Emellett megkoszorúzták az iskola aulájában található, az intézmény egykori zsidó diákjainak emlékplakettjét.

A hétfői program folytatásaként a német es a magyar diákok egy barátságfát ültettek el közösen a gimnázium udvarán. A faültetésen részt vett Molnár Istvánné önkormányzati képviselő, aki üdvözölte Mezőkövesd testvérvárosából érkezett vendégeket, majd átadta a város ajándékát és jókívánságait. Az eseményen Burkhard Durner, a delegáció vezető tanára adta át Bad Salzungen polgármesterének üdvözlő levelét, jókívánságait, valamint ajándékukat.

Képek a mezőkövesd.hu-ról

A Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapja

Azért április 16-át választotta a 2000-es kormány, mert 1944. április 16-án kezdődött Kárpátalján a gettósítás. Cserépfaluba majd csak május végére ért el a borzalom.

Ma, 2018-ban ugyanaz a személy irányítja az országot, aki akkor aláírta az emléknapot. Épp most nyert meg a pártja 2/3-dal egy választást, a kampányának egyetlene üzenete: az idegenek gyűlölete volt. Az aljas undorító kampányában egy magyar zsidó ember fotóját nyomtatta ki többtízezer példányban és vele riogatta a választóit.

Bemásoltam, hogy mi történt még ezen a napon. Nagyon sok minden. Túl sok. via Csillagosházak

Pészah utolsó napján megkezdődött a gettósítás Kárpátalján. Eközben az „egyedi akciók” keretében letartóztatott zsidók száma 7.289 főre emelkedett.

A csendőrök összegyűjtötték Abaújszántó zsidó közösségét, majd a következő napokban a kassai gettóba szállították őket az Abaújszántói járás többi zsidó közösségével együtt.

Alsóbaskóc, Alsóhunkóc, Alsónémeti, Alsóribnice (kérdéses, hogy ekkor éltek-e még itt zsidók), Benatina, Bező, Felsőnémeti, Felsőribnice, Hornya, Huszák, Jenke, Jeszenő, Jeszenőremete, Karcsava, Kereszt, Kisosztró, Kolibábóc, Konyus, Koromlya, Lekárd, Mokra, Orehova, Ördögporuba, Porosztó, Prikopa, Remetevasgyár, Sárospolyánka, Sárosremete, Szenteske, Székó, Tasolya, Tibaváralja, Törökruszkóc, Ungpinkóc, Zahar, valamint a Szobránci járás több településének zsidó lakosságát a szobránci zsinagógában gyűjtötték össze a csendőrök. Kora hajnalban a helyieket is a zsinagógába és a környező épületekbe terelték.

A csendőrök összegyűjtötték Alsóhidegpatak zsidó közösségét, és az izai, más visszaemlékezések szerint egyből a huszti, gettóba vitték őket.

Az alsókalocsai zsidókat Felsőkalocsára vitték, ahonnan egy hét múlva a szeklencei gettóba szállították őket tovább. (MHFE I 643.)

Összegyűjtötték Alsórónán a helyi zsidó közösség tagjait, majd az aknaszlatinai gettóba szállították őket. (MHFE I 645.)

A bárdfalvai zsidókat hazaengedték, és a családfőket tették felelőssé azoknak az előkerüléséért, akik az előző napi gyülekezéskor nem voltak jelen. (MHFE I 648.)

Bercsényifalva, Drugetháza, Kispásztély, Kisturica, Nagyturica, Ószemere, Poroskő, Turjabisztra, Turjapaszika, Turjapolena, Turjaremete, Újkemence, Újszemere, Vorocsó, Vulsinka zsidó lakosságát a járásközpontba, Perecsenyre gyűjtötték, majd onnan Ungvárra, a Moskovits téglagyár területén lévő gettóba vitték. A perecsenyi zsidókat, és valószínűleg a településre vitteket is, a zsinagógában gyűjtötték össze. (MHFE II 1196., 1201., 1210., 1211., 1222., 1225., 1227., 1237., 1238., 1244., 1245., 1247.)

Összegyűjtötték és a mátészalkai gettóba vitték Brusztura megmaradt zsidó lakosságát. (MHFE I 653.)

Megkezdődött a bustyaházi zsidók összegyűjtése. A több napig tartó akció során a nagyzsinagógába gyűjtötték őket, ahol mindenkit megkínoztak és átkutattak. Ezek után egy részüket az aknaszlatinai, nagyobb részüket pedig a mátészalkai gettóba vitték. (MHFE I 655.)

Csengeren a csendőrök kiüríttették a zsinagógát, a zsidó fiatalokkal szétszedették és a várakozó szekerekre rakatták a berendezési tárgyakat. Miután megtagadták a frigyláda megbecstelenítését, az egyik csendőr baltával verte szét a frigyszekrényt. Szintén ezen a napon kezdték meg a Csengeri járáshoz tartozó községek – Ura, Komlódtótfalu, Csengerújfalu, Csengersima, Szamosbecs, Szamosdara, Tyukod (feltehetően) – zsidó lakosságának összegyűjtését a csengeri református középiskolában. A városból és a járásból elvittek a mátészalkai gettóba kerültek. (MHFE II 1004-1005., 1037., 1051-1052.)

Csengersima és Nagygéc zsidó lakosságát Komlódtótfalura vitték. Itt a helyiekkel együtt a református templomba gyűjtötték őket. (MHFE II 1005., 1013., 1016.)

A dolhai zsidókat a felekezeti iskolában gyűjtötték össze. Vesztegetéssel sikerült elérniük, hogy a települést flekktífusszal fertőzöttnek nyilvánítsák, amivel némi haladékot nyertek. (MHFE I 261-262.)

Eszeny zsidó lakosainak csomagjaikkal együtt a helyi iskolában kellett jelentkezniük, ahol minden értéktárgyuktól megfosztották őket. Este a csoportot Csapra vitték. (MHFE II 1201.)

Megkezdték Fancsika és a környékbeli települések zsidó lakosságának összegyűjtését. (MHFE II 1170.)

Feketeardó zsidó közösségét a helyi zsinagógába vitték, a leggazdagabbakat megkínozták. Nyolc napot voltak itt, majd Nagyszőlősre vitték őket. (MHFE II 1170.)

A felsőkalocsai zsidó közösség megmaradt tagjait a helyi iskolában gyűjtötték össze, néhány napig fogva tartották, kirabolták, majd a szeklencei gettóba vitték őket. (MHFE 662.)

A felsőrónai zsidókat a két helyi zsinagógában gyűjtötték össze, ahol körülbelül egy hétig tartották fogva őket. Itt kifosztották a közösség tagjait, majd az aknaszlatinai gettóba szállították őket. (MHFE I 663.)

Megkezdődött Gönc és a Gönci járás zsidó lakosságának a kassai téglagyár területén lévő gettóba való szállítása. (MHFE I 98.)

Ignéc zsidó lakosságát Munkácsra vitték. (MHFE I 264.)

Megkezdődött a gettósítás Izán. Egyes források szerint a helyi zsidókon kívül a Huszti járás egyes településeiről mintegy 5.000 főt gyűjtöttek ide, más források szerint az Alsóbisztrai, Bereznei, Felsőbisztrai, Herincsei, Kosolovói, Lisamezei, Majdankai, Podoloci és Vetélei járásokból mintegy 7.000 főt. A gettó a település központjában állt, a huszti zsidó tanács vezetése alatt, ugyanakkor saját zsidó tanácsa is volt. A tanács egyik tagját, Sichermann Lajost, aki szó emelt a nők állandó bántalmazása ellen, agyonlőtték. (MHFE I 678.)

Kaszómezőn (Kaszópolyánán) a csendőrök összegyűjtötték a helyi zsidókat, Nagybocskóig szekereken, majd vonaton Mátészalkára szállították őket. (MHFE I 681.)

Kiskirva zsidó közösségét a mátészalkai gettóba szállították. (MHFE I 683.)

Megkezdődött a helyi zsidó lakosság, illetve a Kisvárdai, Nyírbaktai és Tiszai járás zsidó közösségének a kisvárdai gettóba való szállítása. A gettó a Horthy Miklós út baloldalán kezdődött, a Deák Ferenc, a Petőfi, a Mátyás királyút bal oldalára, továbbá a Szent László utca egyes részeire terjedt ki, és magába foglalta a zsinagógát is. A zsidók közül „segédrendőröket” választottak, akiknek fehér karszalagja volt. Megalakult a helyi zsidó tanács, tagjai Burger Samu, Friedman Bernát, Katona Sándor, Kun Samu, Lefkovics Miksa, Lukács Ignác, Prerau Ignác, Steiner Mihály, Szőke Sándor és Szilágyi Lajos voltak. (MHFE II 954.)

Kőrösmező megmaradt zsidó lakosságát a helyi nagyzsinagógában gyűjtötték össze, ahonnan a mátészalkai gettóba vitték őket. (MHFE I 684.)

A krácsfalvai zsidó családok egy-egy tagját a deszei jegyzőhöz rendelték, ahol felolvasták előttük a gettósítási rendeletet, és, hogy Bárdfalvára kell menniük. (MHFE I 686.)

Misztice zsidó lakosságát szekéren a bilkei állomásig vitték, majd vonaton Beregszászra. Itt a zsinagógában helyezték el őket, és az ekkor még szabad beregszászi zsidóktól kaptak élelmet, és amire szükségük volt. Később ők is a Kont és Vály téglagyárba kerültek. (MHFE I 268-269.)

Nagybocskó zsidó lakosságát a nagyzsinagógában gyűjtötték össze, és három napig ott tartották. Ezalatt elrejtett értékek után kutatva vallatták őket, végül a mátészalkai gettóba szállították. (MHFE I 696.)

Rosenstein Árminnak, a nagydobronyi ortodox fiókhitközség gondnokának a Magyar Zsidók Központi Tanácsához e napon intézett levele: „Dobszó útján ma 6 órára közhírré tették, hogy korra és nemre való tekintet nélkül az összes hitsorsosokat Ungvárra szállítják. Így bepakolva várjuk a fejleményeket.” (MHFE II 1191.)

Kora hajnalban máshonnan odavezényelt csendőrök verték fel a nagykállói zsidókat, negyedórát adva, hogy összecsomagoljanak. Ékszereiket, értékeiket elvették, az ajtókat lepecsételték. A zsidó iskola udvarán, illetve az iskolával szembeni udvaron gyűjtötték össze őket. Egyeseket, név szerint hívva őket, a tanári szobában és az igazgatói irodában motozásnak vetettek alá. A gyerekeket, betegeket, gyermekes és idős asszonyokat szekereken, a többieket gyalog vitték a nyíregyházi gettóba. Az elszállítás három csoportban történt, az úton pedig a környező községek hasonló csoportjaival együtt haladtak. (MHFE II 962.)

A fábiánházai zsidókat keresztülvitték Nyírcsaholyon, ahol kidobolták, hogy a helybeli zsidóknak tilos elhagyniuk lakóházaikat, és nem érintkezhetnek többet a helyi keresztényekkel. A rendelkezés ellenére továbbra is tartották egymással a kapcsolatot. (MHFE II 1033.)

Ökörmező zsidó lakosságát a csendőrök az egyik helyi zsinagógában gyűjtötték össze. (MHFE I 700.)

Podhering zsidóságát a reggel folyamán a csendőrök a helyi sváb (Volksdeutsche) lakosok segédletével, összegyűjtötték, majd a munkácsi téglagyári gettóba vitték. (MHFE I 277.)

Megkezdték a rahói zsidó közösség összegyűjtését a helyi iskolában. Az akció nyolc napig tartott, a kilencediken a mátészalkai gettóba szállították őket. (MHFE I 705.)

Rákó zsidó lakosai egy órát kaptak, hogy összecsomagoljanak, majd szekereken, csendőri kísérettel a szomszédos Turjaremetére vitték őket. Itt a kaszárnyában szállásolták el őket, két nap múlva pedig, miután kifosztották őket, Ungvárra, a Moskovits téglagyár területén lévő gettóba szállítottak mindenkit. (MHFE II 1228.)

A csendőrök az egyik helyi iskolába kezdték gyűjteni Salánk zsidó lakosságát, majd két nap után Nagyszőlősre vitték őket. (MHFE II 1180.)

A főszolgabíró utasítására megkezdődött, majd néhány nap alatt befejeződött Szepsi és a Csereháti járás zsidó közösségeinek a járási székhely hitközségi épületeiben való koncentrálása. Innen a kassai téglagyári gettóba szállították őket. (MHFE I 107.)

Taracköz zsidó lakóit összegyűjtötték, majd a mátészalkai gettóba vitték. (MHFE I 714.)

Terebesfejérpatak (Trebusafejérpatak) zsidó lakosságát a zsinagógában gyűjtötték össze, majd vonaton a mátészalkai gettóba szállították. (MHFE I 717.)

Tiszabogdány zsidó lakosait a helyi zsinagógában gyűjtötték össze, elrejtett értékeik után kutatva vallatták, majd a mátészalkai gettóba vitték őket. (MHFE I 718.)

Megkezdték Tiszaújlak zsidóságának összegyűjtését. Néhány napig a helyi zsinagógában tartották fogva, majd Nagyszőlősre vitték őket. (MHFE II 1184.)

Tokajban kiplakátolták, hogy a zsidóság jelenjen meg a gyűjtőhelynek kinevezett zsinagógában és hitközségi épületben. (MHFE II 1390.)

Megkezdték Torna és a Tornai járás összegyűjtött zsidó lakosságának a kassai téglagyárban lévő gettóba szállítását. (MHFE I 108.)

Uglya zsidó lakosságát a zsinagógában gyűjtötték össze. (MHFE I 722.)

Megkezdték és a következő napokban végrehajtották Ung vármegye és az Ungi közigazgatási kirendeltség településeiről a zsidó lakosság beszállítását az Ungvár mellett lévő Moskovits téglagyárba. A részben palánkokkal körülvett, részben a mezőre nyíló – itt piros zászlóval jelölték, hogy meddig lehet menni – téglagyári gettót rendőrök és csendőrök őrizték, a belső rendre zsidó rendőrség felügyelt. Főleg a fiatalabb férfiakat és nőket rendszeresen munkára vitték ki. A téglagyári gettóba kerültek később az ungvári zsidók is, azonban egy részüket itt már nem tudták elhelyezni, ezért a Glück fatelepre kerültek. A gettóban a zsúfoltságon és az egészségtelen körülményeken kívül az elrejtett értékek után kutató csendőrök vallatásait és kínzásait is el kellett viselni. Ezen a napon gyűjtötték ide Abara, Alsódomonya, Alsószlatina, Andrasóc, Antalóc, Árok (kérdéses, hogy ekkor éltek-e még itt zsidók), Bacsava, Bajánháza (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Baranya, Begengyátpásztély (egy család tífusz miatt később), Bés (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Botfalva, Budaháza (kérdéses, hogy ekkor éltek-e még itt zsidók; ha igen, előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Cigányóc, Cirókaófalu, Csap, Császlóc, Csernoholova, Csicser (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Csontos, Deregnyő (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Dobóruszka (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Domosina, Dubróka, Felsődomonya, Felsőszlatina, Fenyvesvölgy, Gálocs (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Gerény, Hajasd, Harcos, Határhegy, Hegyfark, Hegyi (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Horlyó, Huszna, Iglinc, Inóc, Iske (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Kálnarosztoka, Kereknye, Ketergény, Kisberezna, Kisdobrony, Kisgejőc, Kisluboka, Kisráska (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Kisrát, Kistopolya, Kistölgyes, Klenova, Kolbaszó, Kolonica, Koncháza, Korláthelmec, Kosztovapásztély (kérdéses, hogy ekkor éltek-e még itt zsidók), Köblér, Ladomér, Lehóc, Lubnya, Luh, Lyuta, Mátyóc (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Mészpest (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Minaj, Mokcsakerész (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Nagyberezna, Nagydobrony, Nagygejőc, Nagykapos, Nagyláz, Nagypolány, Nagyráska (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Nagyrát, Nagyszelmenc (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Nevicke, Novaszedlica, Nyárádkelecsény (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Orlyava, Oroszhrabóc, Oroszkomoróc, Oroszmocsár, Oroszpatak, Oroszvolova, Ókemence, Ósztuzsica (kérdéses, hogy ekkor éltek-e még itt zsidók), Őrdarma, Palágykomoróc (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Palló (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Patkanyóc, Rahonca, Rosztokapásztély, Runyina, Sislóc, Smigóc, Sóslak, Szalóka, Szerednye, Szirénfalva (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Szmerekova (kérdéses, hogy ekkor éltek-e még itt zsidók), Sztakcsinrosztoka, Sztricsava, Szürte, Takcsány, Tiba, Tiha, Tiszaágtelek, Tiszaásvány, Tiszasalamon, Ublya, Ulicskriva, Ungbukóc, Ungcsertész, Ungdaróc, Unghosszúmező, Unghuta (kérdéses, hogy ekkor éltek-e még itt zsidók), Ungmogyorós (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Ungszuha, Ungtarnóc, Utcás, Uzsok, Újsztuzsica, Vaján (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Vajkóc (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Vajnatina, Valkaja, Verhovinabisztra, Veskóc, Viska, Zauszina, Zábrogy, Zemplénoroszi, Zuella zsidó közösségét. (MHFE II 1192., 1193., 1194., 1195., 1196., 1197-1198., 1199., 1200., 1201., 1202., 1203., 1204., 1205., 1206., 1207., 1208., 1209., 1210., 1211., 1212., 1213., 1214., 1215., 1216., 1218., 1219., 1220., 1221., 1222., 1223., 1224., 1225., 1226., 1228., 1229., 1230., 1231., 1232., 1233., 1234., 1235., 1236., 1237., 1238., 1239., 1240., 1242-1243., 1244., 1245., 1246., 1247., 1248.)

A Nyírtelekhez tartozó Varjúlapos nevű tanyán, a Dessewffy-uradalom majorságában zsidó gyűjtőtábort állítottak fel. A tábort a csendőrök és az SS különös szigorúsággal őrizte, a gettósítás megkezdésekor a megbízhatatlannak nyilvánított zsidókat ide gyűjtötték. A tábor saját SD- és csendőrnyomozó-részleggel rendelkezett. A táborban őrizetteket Auschwitz-Birkenauba deportálták. (MHFE II 936.)

Visóvölgy zsidó lakóit Petrovabisztrára vitték, és a helyi zsinagógában helyezték el. A helyi zsidó fiataloknak kellett segíteni nekik a csomagolásnál és szállításnál. Petrovabisztráról a felsővisói gettóba szállították őket. (MHFE I 704., 726.)

Miután Zsdenyovára gyűjtötték a környékbeli falvak, Kiscsorna, Nagyrosztoka, Oroszbukóc, Páskóc, Perekraszna, Serbóc zsidó családjait, a helyiekkel együtt lovas szekereken a munkácsi Kallus és Ösztereicher téglagyárban felállított gettóba vitték őket. A művelet során a helyi csendőrség emberségesen viselkedett, egy nappal előre figyelmeztették a helybélieket, hogy készüljenek fel az útra. (MHFE I 282.)

Megjelent az 1600/1944. M. E. számú rendelet, mely kötelezte a zsidókat vagyonuk bejelentésére április 30-ig a legközelebbi állami pénzügyi hivatalnál. Ugyanez a rendelet érvénytelennek minősített minden március 22. után kötött jogi tranzakciót, melyek zsidó tulajdonjogokat ruháztak át nem zsidókra, és az érintett vagyontárgyakat szintén be kellett jelenteni. Ezután a zsidók csak havi 1.000 pengőt vehettek ki bankból, zárolták a zsidók által bérelt széfeket stb. (MHFE I 50.; 600/1944 MELMT 25., 41.)

A Belügyi Közlöny közölte Endre László április 8-i államtitkári kinevezését. (MHFE I 41. vö. MELMT 40.)

A Magyarságban megjelent Baky László felhívása a zsidóellenes rendeletek megszegésének jelentésére. Részlet: „Akinek tudomására jut, hogy a zsidókérdésben kiadott rendeleteket bárki megszegi, kijátssza, vagy azok alól magát kivonja, tartsa hazafias kötelességének, hogy ezt a legközelebbi közbiztonsági szervnek (csendőrség, rendőrség) azonnal jelentse.” (MELMT 40-41.; NPHM I 519.)

A Gestapo elfogta Szentmiklóssy Andort, a külügyminisztérium politikai osztályának volt vezetőjét. (GMTR 94.)

Auschwitzi koncentrációs tábor I.

Nehéz ezt elkezdeni. Arra is gondoltam, hogy csak simán kiteszem a képeket Auschwitzról.

De mégis le kell írnom.

Múlt héten szombaton, 2017. február 25-én reggel nyolc órától délután 15 óráig az egykori Auschwitz I. és az Auschwitz II. nevű táborok helyén kialakított múzeumokban voltam. 59 képet választottam ki az első táborból, van szöveg is, de át lehet scrollozni a képekért lefelé.

Kb. 20 éve voltam a Wewelsburg melletti kisebb koncentrációs tábor helyén/mellett kialakított múzeumban. Mihez képes kisebb persze.

Egyetemi csoport tagjaként népfőiskolákat nézegettünk, aztán kikapcsolódásként (!?) megnéztük a holokauszt-múzeumot. Egy helyes szőke csaj mosolyogva, kedvesen mesélte el, hogy mi történt, hogyan történt a negyvenes években.

Ilyen installáció balra, halál jobbra, kis aranyos makett előttünk, emberbőrből készített székre kérem ne üljenek rá…

Paderborn mellett kinéztek a nácik egy nagy erődítményt maguknak, hogy majd ott lesz valami óriási központjuk, mellé raktak egy kis tábort, ahol öldösték kedvükre az embereket.

Most olvasom, hogy egy SS-múzeum is lett azon a helyen azóta.

Egyszerűen nem állt össze bennem húsz éve ez a múzeumpedagógia.

Majd tíz évre rá voltunk Katowicében egy lengyel-magyar focimeccsen. Irtózatosan sokat ittam, majd a barátaim kitalálták, hogy visszafelé menjünk be Auschwitzba. Dehogy is. Másnaposan nézzem meg Auschwitzot? “Ha már ott vagyok, akkor beugrok Auschwitzba típusú” sztori?

Nem.

Budapesten is több kiállításon voltam, három éve a Yad Vashemben már be se mentem be kiállítótérbe. Ezt az egészet nem lehet megmúzeumkodni.

Azt szeretem a kutatásunkban, hogy nem véleményezünk, hanem megmutatunk mindent úgy, ahogy van. Persze ez nem igaz, mert többször emocionálunk, például amikor temetőre építenek egy lakóparkot. Igyekszünk jól leellenőrött, primer infókat megosztani. Mi történt, mikor és hol. Nehéz érzelmek nélkül megírni és közzétenni a cserépkörnyéki zsidóság történetét. Próbálkozunk. Az internet erre kiváló eszköz.

Szóval ezért is félek a holokausztmúzeumoktól. Féltem Auschwitztól. Egy/több múzeológus által fontosnak tartott képrészlet, adatsor, klasszul megkreatívkodott installáció fog majd vezetni engem? Egy helyreállított, berendezett, újrafestett, megkreált építményt fogok nézegetni kordonok között? Valóban több lesz, mint a neten fellelhető millió fotó és szöveg?

Év elején úgy döntöttem, hogy lesz ami lesz, elmegyek Auschwitzba. Hátha ezt a múzeumosdi koncepciót sutba dobhatom Auschwitzban, azon a helyen, ahol elképesztő szervezettséggel öltek meg rengeteg zsidót, cigányt, hadifoglyot, szemüvegest és még sokféle embert.

Cserépiek temetője is ez a hely. Úgy tudtam, hogy Groszmann Lilit is itt ölték meg, de a kutatás jelenlegi tudása szerint elvitték Auschwitzból Lilit 1944-ben.

A reggeli nyitásra, nyolc órakor ott voltam az auschwitzi múzeum bejáratánál. Direkt reggel akartam menni, hogy ne zavarjanak nagyon a turisták. A kapu előtt a nagyobb táskát le kellett tenni a megőrzőbe, majd következett a reptéri szintű átvizsgálás, meg kellett mondani, hogy honnan érkeztem, majd egy nulla zlotyis jegy megvétele után léphettem be az őrök szigorú tekintetével a múzeumba.

A tábor a monarchia idején épült katonai kaszárnya, mely nagyon megtetszett a náciknak. Először lengyeleket, aztán orosz hadifoglyokat őriztek és gyilkoltak. A foglyokon próbálták ki a gázzal ölést, az első gázkamrát is itt tesztelték. Auschwitz I-ben volt a táborok adminisztrációja is. Innen 3 km-re van a kettes tábor, Oświęcim nevű lengyel város egyik részéből elzavarták a lakosokat, és felépítették a legnagyobb gyilkolótábort. Na de vissza az Arbeit Macht Frei feliratú kapuval könnyen azonosítható táborra.


Szóval ez az egyes tábor ma múzeum.

A holokauszt-múzeumok szokásos hatásvadász elemeit kivétel nélkül bemutatják, helyreállított gázkamra is van, egy csomó levágott hajat lehet nézegetni, rengeteg cipő áll nagy halomban, az elején természetesen egy kisgyermek cipőjével. Fogkefék és bőröndök termei az egykori barakkokban kialakított helyeken. Országok szerint is láthatók a múzeumok, a magyarban voltam.

Annál nagyobb “hatásvadászabbságot” nehezen lehet elképzelni, mint a tárlat utolsó jelenete. Fordítva kezdtem a megtekintést, így a záró sorozatot láttam meg először. A képen egy mosolygó magyar zsidó hölgy ruhában látható a pasijával, mellette lévő nagyképen egyedül csontsoványan meztelenül egy kórházban. Akkor és most.

Ennél már csak az lehetne durvább, ha a képen egy nagy asztalnál tortázó gyermeksereg lenne a háború előtt, majd egy tömegsírban ugyanazok. A magyar térben nyomasztó zene szól, hogy még jobban átélhesse az egyszeri turista.

Amúgy nagyon nehéz egyedül lenni a múzeumban, mert mindenhol a turisták nyomkojdák a telefonjukat, tabletjülket és a többi.

Még mielőtt teljesen átmennék zsörtölődőbe, abba is hagyom.

Csalódás volt Auschwitz I.

Amikor odaértem, még esett a hó, majd kisütött a nap. Persze, tudom a képeim is hatásvadászok, igyekeztem azért nem nagyon túltolni. Talán sikerült. Színek nincsenek.

A képek jönnek egymás után, ha rámész az egérrel a képre, akkor kinagyíthatod, vagy lapozhatsz is a nyilakkal.

A barakkokban kialakított terekben alig fotóztam.

Itt próbálták ki először a gyilkos gázt. Helyreállították, mert múzeum.

És az összes többi felvétel.

Egy múzeumban voltam, semmilyen új hatás nem ért, majdnem ugyanazt éreztem, mint húsz éve. Nagyon nehéz a holokausztot bemutatni, és a múzeum, mint műfaj, erre alkalmatlan.

Bánatosan bandukoltam ki az 1-es táborból, aztán az ingyenes busszal megérkeztem a 3 km-re lévő Auschwitz-Birkenau nevű, a filmekből a vonatos megérkezési jelenettel azonosítható táborba.

Az egy másik poszt lesz.

Az nem múzeum még.

Az maga az élet.

Üres padok Mezőkövesden

Tóthné Valéria a mezőkövesdi gimi lelkes tanára. Tavaly az utazó tárlatot már megírtuk, idén a vagonkiállításban is közreműködtek Valika diákjai. Most éppen az Üres padok projekten dolgoznak a kövesdi diákok.

Mi ez a projekt?

Arra hívjuk fel az ország középiskolát, diákokat és tanárokat, hogy kutassák fel a holokausztban elpusztult, meggyilkolt egykori diákok nevét, és emléküket örökítsék meg az iskola falán. A kutatás a Zachor Alapítvány szakmai támogatásával valósul meg. Ezt már több iskola megtette, mert nem vártak egy kerek évfordulóra, a hivatalos állami megemlékezésre, hogy megismerjék múltjuknak ezt a szomorú fejezetét. Mindezt azért, hogy soha ne feledjük: a megbélyegzés, a kirekesztés, a gyűlölet – ha nem álljuk útját, tragédiához vezet.

A felhíváshoz csatlakozó iskoláknak minden segítséget megadnak, hogy eredményesen végezhessék el a kutatást, és támogatást kapnak a diákok nevét megörökítő táblák elkészítéséhez és elhelyezéséhez. Minden további információ az „Üres padok” honlapon található meg. Olvass tovább: Szombat.org

A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület projektje tavaly kezdődött, egyelőre nem találtam meg az említett honlapot, de majd idővel bizonyára élesedik. Vagy megtalálom.

A kövesdi diákok fellapozták a gimnázium évkönyveit, kigyűjtötték az izraelita vallású gyerekeket, majd készítettek egy táblázatot.

Izraelita tanulók aránya a mezőkövesdi gimiben, 2016

Kicsit megwebesítettem:

Jó nagy táblázat. 1912 és 1944 között ilyenek voltak az arányok. az 1942-es adat hiányzik. Ez a táblázat is megér majd néhány posztot a későbbiekben.

Az Üres padok projekt egyik célja, hogy a gimiben maradjon nyoma ennek a szörnyűségnek. Egy tábla, egy emlékező sarok vagy bármi, ami arra emlékeztet örökre, hogy a gimnáziumból elvitt gyermekeket azért ölték meg, mert zsidók.

Tóthné Valéria kérdezett tőlünk:

1943/44-ben négy tanuló volt összesen izraelitaként feltüntetve, akik közül kettő biztosan túlélte a háborút, kettő esetében bizonytalanok vagyunk. Több helyre írtunk, kerestünk, de biztos adat nincs. Ők Grünberger István /elsős volt abban a tanévben, tehát 1933 körül születhetett/, és Waller István, aki harmadikos. Találtunk olyan infót, hogy talán 1929-ben született helyben, és 1945-ben feltételezetten meghalt. Ennél tovább nem jutottunk.
Ha sikerülne biztos adatot találni, a gimi falán elhelyeznének egy emléktáblát a nevével.

Grünberger Pista és Waller István is a holokauszt áldozata. Mindketten megtalálhatók a mártírok adatbázisaiban.

De hogyan lehetünk ebben teljesen biztosak? István ajánlata.

  1. Meg kell nézni az anyakönyveket. A születésit és/vagy a halotti könyvet.
  2. Az utólagos megjegyzésbe feltüntették az UB/xxxx számot.
  3. Az Auschwitzban elgázosítottakat igy nyilvánították halottá.
  4. Az iskolai dokumentumokban ott kell lenni az anyja, apja nevének,
  5. Össze kell vetni a születési vagy halotti kivonatban található adatokkal.
  6. Megvan a két emlitett áldozat.
  7. Készülhet az emléktábla.

A mi adatbázisunkban: Waller István. Apja Waller Sándor, anyja Tepper Jolán.

Más:

Róth László elküldte a kövesdi gimis kutatócsoportnak a múltkori blogban említett hol laktak a kövesdi zsidók adatbázist. A diákok ezen is dolgoznak. Valériával megbeszéltük, hogy kicseréljük a házakról eddig már elkészített képeket és majd egy egységes klassz netes felületen megjelenítjük. Hogy ne dolgozzunk kétszer ugyanazon.

A Magyar Zsidó Levéltár és Múzeum hamarosan a rendelkezésünkre bocsátja az erről szóló dokumentációt.

Eseményajánló: 3. Groszmann Lili Nap 2016. május 22. Cserépfalu

Yolo matyók

Megnéztem múlt pénteken a Történetek egy családi albumból – magyar zsidók 20. századi emlékei c. időszaki vándorkiállítást a mezőkövesdi gimiben.

Nagyon meglepődtem, amikor október elején olvastam a kövesdi kiállításról. Másfél éve kezdtem, majd ketten folytatjuk azóta a kutatásunkat a mezőkövesd-környéki zsidóság történetéről, ez idő alatt a helyi rendőrségen és a könyvtáron kívül nem tudtam semelyik mezőkövesdi intézménnyel kapcsolatba lépnem. Csak E-mailen kommunikálok, nem kaptam automatikus válaszüzenetet sem.

Természetesnek is vettem, hiszen a temetőn és az iskola falán lévő fekete táblán kívül semmi sem emlékezteti a helyieket arra, hogy valaha itt egy ezerfős zsidó közösség éldegélt. Tállai úr is elmondta a megemlékezésen, hogy hiába él itt 30 éve, nem sok mindent tud a zsidó múltról.

Tehát meglepődtem és nagyon megörültem. Azonnal írtam az iskolának. Telefonáltam is. Kértem Pataki Éva segítségét, ő adta meg a kiállítás szervezőjének, dr. Tóthné Hegyi Valéria tanárnő elérhetőségét.

Tóthné Valéria, bogácsi, a férje pedig természetesen cserépi. Egyszerű érdeklődésből szánt a Centropa Alapítvány képzésére egy hosszú hétvégét a tanárnő, itt beszéltek a vándorkiállításról. A tanárnő megdöbbent, amikor meglátta az egyi paravánon két kövesdi zsidó lány matyó ruhás fotóját. Tóthné Valéria ekkor döntötte el, hogy elhozza Mezőkövesdre a vándorkiállítást. Nem került egy fillérbe sem és az iskola vezetése is támogatta az ötletet.

2015. október 9-én 9 óra 23 percre érkeztem meg a tárlatvezetésre. A koncepció a következő: Diákok tartanak vezetést. Négyes váltásban mesélnek a kiállítási pavilonokról. Az egyik osztálynak tartottak vezetést, ezen vettem részt. Felszakadtak régi gimis sebeim, sok unalmas kiállításon jártam, de a négy különböző tematikájú, és főleg ez a diákok diákoknak típusú vezetés nagyon rendben volt.

A „Történetek egy családi albumból” kiállítás egyszerű zsidókról szól, például a matyó ruhás kövesdi Klein Arankáról is, akik ugyanúgy éltek mint akárki más. Mezőkövesden volt olyan időszak amikor kilencven üzletük is volt a zsidóknak. A Klein lányokon kívül pékekről, gyári munkásokról, tanárokról, ápolónőkről, adminisztrátorokról, fogorvosokról is szólnak a történetek. Hatalmas családi fotókat nézhetünk a gimi dísztermében. Ahogy mondják: egy fotó ezer szó. A fotókhoz társított történeteken nevetünk  és mosolygunk, az életről szól a tárlat, kicsit azért lehet szomorkodni is.

Az utolsó tárlatvezető lány megkérdezte a diákoktól, hogy változott-e a véleménye valakinek a zsidókról. Nem nagyon voltak akítvak a diákok, majd az egyik diák kibökte, hogy nem volt rossz véleménye eddig sem a zsidókról, aztán többen is helyeseltek.

Hát. Jó lenne ha tényleg így lenne. Aztán a tanárnővel megbeszéltük, hogy talán miattam voltak visszafogottak a diákok, egy idegen is volt köztük. Talán maguk között jobban tudtak volna erről is beszélgetni. Hátha beszélgetnek is majd suli után. Valahogy így:

Hé Vágod? Ezek a zsidók ugyanolyanok mint én! Yolo!

Végén Tóthné Valéria még tartott egy levezetést a diákoknak, reméljük, hogy tényleg bejutnak a diákok fejébe az infók és hátha többen rájönnek, mekora lúzerség általánosítan, mekkora nagy gáz bárkit is bármiért gyűlölni. Igazán nagy menőség a tolerancia.

A tárlat október 22-ig látható a Szent László Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola nyitvatartási idejében. Fel kell hívni a 49/500-033 számot és a 101-es melléken lehet időpontot kérni.

Itt van még tizenkét felvétel a tárlatról:

A Mezőkövesd Tv forgatott a kiállítás megnyitóján: