Klára nénis posztunkra a Facebokoon érkezett egy fontos komment:
Hegedűs Lászlóné a nagymamájától hallotta a cserépi történeteket. A nagymama 1944-ben már felnőtt volt. Az eddigi interjúink alanyai még fiatalok voltak 44-ben, ezért sem emlékezhettek bújtatásra. A legújabb információ, hogy megpróbálták Groszmannék és Schwartzék elbújtatni ismerősök segítségével a gyerekeket. Groszmann Pali hatéves volt, Schwarcz Évi hét, Schwarcz Imre 9, Schwarcz Gyurka tízéves volt 1944-ben.
További kérdések:
- Két lány nem volt egyik családnál sem. Vagy mégis?
- Kik voltak a közeli ismerősök?
- Tudjuk, hogy voltak beárulós emberek. Kik voltak Ők?
- És?
Itt a kommenet textben: 2015. október 22. Facebook.
Az én nagymamám is sokat mesélt róluk és az akkori otthoni eseményekről. Én a nevükre már nem emlékszem, de két családról beszélt és nagyon rendesek voltak, a szegényeken mindig segítettek, mert az egyiknek szatócs boltja volt, a másik meg azt hiszem szódás de ebben nem vagyok biztos. Az egyik családnál két lány volt és nagyon szépek voltak. Amikor már tudták. hogy elviszik őket sok közeli ismerősnek könyörögtek, hogy legalább a lányokat, gyerekeket bujtassák el, de mindenki félt, mert voltak a faluban olyan emberek akik beárultak minden gyanús dolgot. Nagyon sajnálták amikor elvitték Őket. Sokan megsiratták, de segíteni nem segített senki. Pedig Ők sok emberen segítettek, mert adtak hitelt a szegény rászoruló családoknak. Igaz volt aki vissza is élt ezzel a jósággal, de azokon nem segítettek többet. Megkérdezem majd anyut, hogy ő mire emlékszik, még.
