Címke: emlékséta

Hetven éve megöltek egy ezerfős közösséget – sajtóközlemény

A holokauszt áldozataira emlékeznek Cserépfaluban 2015. május 24-én. Rövid falusétán az 1944-ben deportáltak házait érintik a résztvevők, megtekintik a falu híres szülöttjének, az egykori könyvkiadónak, Cserépfalvi Imrének az emlékszobáját és a budapesti holokauszt-emlékmű alkotójának, Pauer Gyulának bronzból készített könyvszobrát.

Az emlékezők ezután a templomkertben található emlékoszlopot érintve a Cserépfalutól 16 kilométerre lévő Mezőkövesdig, az akkori gettó területéig gyalogolnak. Hetvenegy éve többek között a Groszmann és a Schwartz család is megtette ezt a távot. Ezután Miskolcra vitték, majd Auschwitzba deportálták őket.

A 18. század végén létrejött és hetven évvel ezelőtt még mintegy ezerfős Cserépfalu-környékbéli izraelita hitközség mára megszűnt. A Yad Vashem központ mintegy harminc Cserépfaluban született áldozatról tud, a hazai Holokauszt Központ két családot tart számon az áldozatok között. A kutatás jelenlegi állása szerint 931 Mezőkövesd környéki embert hurcoltak el 1944-ben.

Az út során a helyi zsidóság két kutatója, Balázs István és Tóth Péter beszámol a tavaly kezdődött kutatás eredményeiről.

Program:

  • 10.00 Cserépfaluból, a Bükkalja presszó elől indul az emlékező faluséta – Cserépfalvi emlékszoba, Pauer Gyula könyvszobra, Groszmann-ház, Schwartz-ház, II. világháborús emkéloszlop.
  • 10.30 Indulás gyalog Mezőkövesdre
  • 14.30 Mezőkövesd – Diófa utca Hársfa utca sarkán, az egykori gettóban emlékezés.

Bárki csatlakozhat.

Emlékséta 2014. május 25.

Amikor Mezőkövesden a Hársfa és a Diófa utca sarkán letettem Groszmann Lili plakátjára a követ és meggyújtottam a mécsest, a menetünket biztosító rendőr úr befejezettnek nyilvánította a demonstrációt.

Ketten gyalogoltunk 17.31 kilométert Cserépfaluból Mezőkövesdre, hogy emlékezzünk egy nagyot a holokauszt cserépi és kövesdi áldozataira.

1944 májusában, júniusában emberek rengeteg embert megöltek. A 18. század végén létrejött, és hetven évvel ezelőtt még mintegy ezer fős környékbéli izraelita hitközség megszűnt. Nincs. Nem él.

Az egykori gettó területén, a Diófa utca egyik fája alatt megköszöntem a rendőr urak munkáját. Hárman voltak, két autóval kísértek minket az egész úton, állati jófejek és rendesek voltak. Szóval éppen indultunk vissza ki merre lát, amikor történt valami.

A Hársfa utcában egy anyuka tolt egy gyerekkel teli babakocsit, mellette két 6-8 évesforma gyerek és egy apuka, ahogy a könyvekben meg van írva egy család. A nagy interneten olvastak a megemlékezésről és eljöttek. Örültek és mosolyogtak.

És akkor most az írást abba is hagynám. Ha nem gond.

KÉPEK az emléksétáról:

Tudás

Minél többet tudunk, annál többet nem tudunk. Vagy valami ilyesmit mondott egy ember. Egy hónappal ezelőtt kezdtem a Cserépből deportált emberekről információkat keresni. Nem gondoltam akkoriban semmit, de most már kiderült, hogy iszonyú keveset tudok erről az időszakról. Rengeteg kérdés van. Most kell kicsit megállnom és valamiféle kutatásmenedzsmentes projektszemléletet kitalálni, mert annyira sok az információ, hogy képtelenség átlátni. Nekem persze, kinek másnak.

Jöjjön akkor most egy könnyű lista. Kérdések.

  • Vannak-e túlélők?
  • Hogyan került Schwartz Ernő Mathausenbe?
  • Az Oszlai tájházba hogyan kerültek deportáltak?
  • Mi lett a cserépi két család házának a sorsa?
  • Lehet, hogy mégsem Mezőkövesdre, hanem Mezőcsátra vitték a cserépieket?
  • Miért költöztek el Cserépről és hová olyan nagy számban a 20. század elején az izraelita vallásúak?
  • Hogyan lehet az, hogy a mezőkövesdi hitközség eltűnt, a Mezőcsáton pedig most újították fel a zsinagógát?

Hét téma és még sorolhatnám. Hé emberek? A matyó, mint olyan hogyan terjedt el, és ez kiknek volt nagyban vagy részben köszönhető? Izgalmas kérdések vannak még bőven, amiket már fel sem merek tenni.

Egy csomó levéltárral, könyvtárral leveleztem, iszonyú jófejek a közszolgák. Mindenhová el kellene mennem, hogy kéziratokban kutakodjak. Idő, idő, idő. Kicsit lassítanom kell és valamiféle rendszert kell kialakítanom.

Ja és ugye a személyes infók. Ott vannak a cserépi interjúk. Mindenki máshogy emlékszik. Melyik lehet a legigazabb?

Találtam két Cserépfaluban született, de 1944-ben már nem ott élő áldozatot a Yad Vashem internetén. Klein Ármin Károly lánya túlélte a holokausztot, az apja emléklapján ott egy budapesti lakcím is. Elmegyek oda is.

Klein Ármin Károly 1899-ben született Cserépfaluban és 1945-ben Sopronbánfalván hunyt el.

A településen (Sopronbánfalva TP) 1944 őszétől a németek Bécs védelmében zsidó állásépítő munkatábort működtettek. A kényszermunka 1945. március végéig tartott, 532 — zömmel fővárosi — zsidó, köztük több ismert személyiség életét követelte. Innen

Az angol nyelvű Huseby dolgozatban le van írva egy történet Kleinék boltjáról. Az ezerkilencszázas évek elején bement oda egy csapat részeg fiatal és összevissza törték a cserépi szatócsbolt berendezését. Ezután Kleinkék elköltöztek Cserépből.

Klein Ármin Károlyról egy fénykép a Yad Vashemből:

Május 25-én emlékséta, aztán majd minden folytatódik ugyanúgy ahogy eddig.

Mert nem élhetek tudatlanságban.