Kategória: Groszmann Lili

Stern Farkast Cserépfaluban temették el 1861-ben

Kutatói adatrögzítéssel kezdem a posztot.

Hol? Magyar Nemzeti Levéltár Hess András téri kutatóterem
Mikor? 2016. március 5. 13 órától 14 óráig.
Mit? A Bükkábrány-Felsőábrány anyakönyvi kerület. Izraelita egyház. Születési, házassági és halotti anyakönyvek.

Mielőtt belefognék a cirka egyórás kutatás beszámolójába, tisztázzuk, hogy mi is az az anyakönyv és miért anyakönyv.

Tanult barátom szerint az anyakönyv:

“az eleje meg a vége mindennek”

A kereszténység kezdetén a halottakat egyházi rendezvényeken jelentették be, már a 13. századból maradtak fenn különböző halotti jegyzékek. A 16. századtól kezdték a házasságokat anyakönyvezni, majd a 17. századtól a halotti anyakönyvezést is elrendelték, először latin nyelven. Egyházi szabályozás működött mindenfelé. A 18. század végén a zsidó anyakönyvezést a helyhez legközelebbi rabbi vezette. Először német nyelvű anyakönyvek voltak, ismert héber nyelven jegyzett anyakönyv és persze magyarul is vezették. Sok az átfedés ugyanozokon a településeken, mert maguknak választottak családneveket. Az anyakönyvek dátumok szerint vezetett felsorolásszerű listák voltak.

1840-ben törvényileg kötelezték a zsidókat az anyakönyvezésre. Ebben az évben jelent meg a magyar nyelv használatáról szóló törvénycikk is.

Egyébiránt köteleztetnek, hogy állandó vezeték- és tulajdon nevekkel éljenek, a születendők pedig vallásuk papjai által vezetendő anya könyvben bejegyeztessenek;
OLVASS tovább: a 1840. évi XXIX. törvénycikk a zsidókról

Nem sikerült a gyakorlatban klasszul megoldani. Jött 1851, amikor a hitközségek elnevezést kaptak a közösségek. Ekkortól szabályozták az anyakönyvek vezetését. Az elején németül, majd 1863-tól bármilyen nyelven lehetett vezetni a könyveket.

Még egy fontos dátum: 1894. Ekkor hoztak törvényt a polgári anyakönyvezésről Magyarországon.

1895 október elsejétől az anyakönyveket a területileg illetékes községekben, városokban vezették. A cserépi anyakönyv Cserépfaluban van. Már többször kutattunk a hivatalban.

Az 1895-től polgári anyakönyvekben találhatjuk meg a releváns adatokat.

Az 1851-1895 közötti anyakönyvek másolatai a Zsidó Levéltárban és a Magyar Nemzeti Levéltárban vannak. Két példányban vezették az anyakönyveket, melyek nagy része odaveszett. A hatvanas években a mormonok a fennmaradt anyakönyveket mikrofilmre vitték. Ez volt a mormon akció.

a Genealógiai Társaság nagyteljesítményű korszerű mikrofilmfelvevő berendezést bocsát az Országos Levéltár fotólaboratóriuma rendelkezésére, melynek ellenértékeként, majd pedig költségtérítés fejében a Levéltári Osztály mikrofilmfelvételeket készíttet genealógiai tárgyú levéltári jellegű iratanyagról.
OLVASS tovább: Felekezetek közreműködése az egyházi anyakönyvek levéltári mikrofilmezésében a „mormon akció” idején

Az információk begyűjtéséhez Toronyi Zsuzsanna előadását is használtam. Mutatok még két képet. Az egyiken fennmaradt anyakönyveket látunk, a másodikon az 1944-ben feldúlt szegedi hitközségi irodát.


Azt tudjuk, hogy a Cserépfalu-környéki zsidók a felsőábrányi anyakönyvi kerülethez tartoztak.
Mely községek ezek?

Alsóábrány
Bogács
Cserépfalu
Cserépváralja
Geszt
Kács
Kispüspöki
Mezőkeresztes
Noszvaj
Sály
Tard
Tiszadaróc
Vatta
Zsérc

Az A3422-es jelzetű mikrofilm az a mikrofilm, melyek a felsőábrányi hitközség anyakönyveit tartalmazzák.

Menjünk vissza március 5-re, a Hess András téri kutatóterembe.

A mikrofilmeket már digitalizálták. A kutatóteremben csak le kell ülni egy számítógéphez és a jelzet alapján máris lehet kutatni a digitalizált anyakönyveket. Az anyakönyvek két oldala egy darab felvétel.

Azt gondoltam, hogy egyszerű dolgom lesz, egyből jönnek elém a környékbéli adatok, de nem így történt. Elkezdtem nézegetni, lelkesen nagyítottam, lapoztam, de állandóan csak az volt kiírva születési helynek, hogy: Csaba. Biztos jó helyen járok? Újra megnéztem a jelzetet és megint az A3422-est dobta ki a gép. Mégis a hejőcsabai halotti könyvek jöttek szépen sorban. Majd belekattintottam a hatszázvalahány felvételt tartalmazó listába. Kb. ötven oldallal arrébb az egyik felvételen megláttam Czukker Márton saktert.

Születési hely: Cserépfalu!

Megvan.

Az anyakönyvi listán időpont szerint növekvő listán, soronként olvastam a neveket. Apja, anyja, bába, metsző és koma neve oszlopokat láttam. A halál oszlopában is voltak néha bejegyzések.
Elkezdtem vadul jegyzetelni mert 15 perc múlva már zárt a levéltár.

A kutatói munkában nagyon fontos a jegyzetelés. Na ez nem sikerült múlt szombaton. Ilyen lett a jegyzetfüzetem:


Ezen még dolgozni kell. Ez elméletileg és gyakorlatilag és még azon túl is használhatatlan.

Felírtam, hogy a születési anyakönyv másolati példányáról lett mikrofilmezve. Az 1888-as adatokkal kezdtem. Spernáth Géza és Schwartz Teréz születési bejegyzését néztem meg, majd visszalapoztam 1878-ig, ott Czukker Márton gyermekéről szóló adatot próbáltam kijegyzetelni. Márton komája volt Ungerleider Márton. Az Ungerleiderek István felmenői Bükkzsércről? Az 1889-es sorokban láttam Spernáth Piroskát aki, június 22-én született és július 3-án halt meg.

Az anyakönyvben születésik, házasságik és a halotti listák követik egymást de nem egy hitközségen belül lettek mikrofilmre víve, hanem összevissza.

Aztán tovább kattintottam. 5 perccel a levéltár zárása előtt megtaláltam a felsőábrányi halotti anyakönyvet, benne először Stern Farkast. 1861. június 23-án halt meg, nyavalyatörés a halál oka.

A lényeg: Cserépfaluban halt meg és Cserépfaluban is temették el! A cserépi zsidó temetőben!

Így néz ki halotti anyakönyvi kivonat jobb oldala. Tserép Cserép?


A levéltárban fotójeggyel fotózhattam volna, de anyakönyveket nem lehet lekattintani. Tilos. Miért?

A hosszabbításban az 1858-ban meghalt Deutsch Heniről szóló bejegyzést is megtaláltam. Ő az első, akit Cserépfaluban temettek el a zsidó temetőben. Persze ez a mondat csak úgy helyes, ha hozzátesszük: az 1851-től vezetett adatok alapján.

14 óra tíz perc körül már harmadszorra kértek meg a levéltárban, hogy távozzak.

Távoztam.

Mi jön most?

  • A: Rengeteg időt bent kell tölteni a kutatóteremben a jövőben. Munka mellett ez lehetetlen.
  • B: A születési, házassági, és halotti anyakönyvi listák releváns részeinek felvételeit másolatban ki kell kérnünk. Ezután a blog négy fala között kutathatunk. Éjjel, hajnalban és vasárnap.

Van azonban egy bukkanó a levéltár szép várbéli kutatótermében. A felvételek darabja 635 forint. Drága. Fénymásolatban is tudnak szolgáltatni, de csak korlátozott számban. Az ára 100 forint per darab. Kicsit elgondolkodtam azon, hogy a fénymásolás miért olcsóbb mint egy ftp megosztás.

Aztán elengedtem a gondolataim és a Moszkva tér felé leballagtam a várból.

Hermann Göring öccse

Vissza egy tavalyi posztra, Albert Göringet kutatja Cserépfalvi Imre lánya, egy Nők lapjás cikket szemléztem. Sajnos a BBC letiltotta a videót a Youtube-ról.

Cserépfalvi-Galiigan Katallin a Goerings Last Secret : Revealed 2011 című dokumentumfilmben.

A múlt heti Nők lapjában hiperhíres könyvkiadónk, Cserépfalvi Imre lányának szuper kutatásáról írtak egy összefoglalót.

A történet annyi röviden, hogy Hitler jobbkezének, a szemétnáci Hermann Göringnek, volt egy öccse, aki sok zsidónak segített életben maradni. Nem úgy mint Schindler, aki egy szar vállalkozóként kihasználta a zsidókat, belőle csak Spielberg csinált hőst a moziban.

A tavalyi Nők Lapja cikk részlete

Albert Göring csak úgy simán volt jó ember. Igaznak is szokták mondani.

Megmentette például a későbbi osztrák kancellárt a Gestapótól és még sok minden jót tett. Cserépfalvi-Galligan Katalin majdnem húsz éve kutatja a témát, az édesapjáról keresett az angol levéltárakban anyagot, nos ekkor bukkant egy dossziéra Albertről.

Göring 1966-ban halt meg elszegényedve nem tudta magáról lemosni bátyja nevét.

Egy filmet is csináltak róla, ott is nyilatkozott Katalin. A képkivágásom onnan is van és persze a Nők lapjából.

Köszönet Katalin!

A poszt a FLAU blogban jelent meg 2015. január 28-án

A Youtube-on sajnos már nem érhető el a film.

The Ghetto Fighters’ House Archives

1937-es vagy 1936-os kép a mezőkövesdi zsidó iskolából. Már 1888-tól saját iskolája volt a zsidó közösségnek, sőt 1891-től már két tanerős volt az intézmény. Középtájon alulról a második sorban ül Schwartz Ilona tanárnő.

Felső sor:
1) Arie – Karoly Klein;2)….3) Slomo – Josef – Endre Schueck 4) Pal Gruenbaum 5) Istvan Haasz 6) Tamas Berenyi 7) Tibor Schwartz 8) Simon – Laci Princz 9) Mose – Dov – Gabor Groszmann 10) Istvan Waller

Felülről a második sor
11) Chana – Kato Steinmetz 12) Kato Hofstadter 13) Iren – Baba Wieder 14) Eva Klein 15) Klara Franck 16) Vera Waller 17) Marika Szekely 18)…

Felülről a harmadik sor:
19) Bluma – Kato Benda 20) Miriam – Klari Rubinstein – Farkas 21) Vera Degen 22) 23) Magda Spiegel 25) Vera – Hinda Jungreisz – Spater 26) Chana – Marta Schwartz – Kolin

Aluról a második sor:
27) Malka – Judit Gruenbaum – Ben – Gome 28) Lili Tauber  29) Klara Gruenbaum Friedmann Ilona 30) Katalin Klein 31) Chana – Edit Schwartz – Deutsch 32) Agnes Heimovits

Alsó sor:
33) Pal Klein 34) Gabor Weltmann 35) Meir – Mano Schueck 36) Miryam Schueck 37) 38) Ivan Lederer 39) Tamas Gruenbaum

A GFHA izraeli múzeum a zsidó hősiességnek állít emléket, a zsidó nép 20. századi történetét, különösen a második világháború alatti történeteket kutatja. Főként a partizán harcokat, és a gettókban, koncentrációs táborokban megtapasztalt ellenállással foglalkoznak. Frankó digitális táruk is van természetesen.

A Ghetto Fighters House Archives képhez fűzött leírása szerint tizenketten élték túl az iskolából a holokausztot. Klein Károly, Éva és Pál, Grünbaum Pál és Judit talán testvérek lehettek. A tanárnő is meghalt.

A Centropán is megtalálható a kép. Klein Károly az iskolából 5-6 túlélőre emlékezik. Az interjúban azt mondta, hogy az 1936-os képen Ő nincs is rajta.

Zsidó iskolába jártunk. Vegyes iskola volt, itt a fiúk és a lányok együtt voltak. Két tanteremből állt az egész iskola, és vaskályhával tüzeltünk. Ott volt az iskola a templomudvaron, körbe volt építve. Volt a templom, egyik oldalán a vágóhíd, ahol a sakter vágta a baromfikat. Mellette a vécé. A másik oldalon az iskola, mellette volt egy kis köz, és ott lakott a kántor. Utána volt a jesiva, ez hitoktatóterem, de imaház is volt, amikor nem voltak olyan sokan. A templommal szemben lakott a samesz a családjával meg a sakter a családjával. Szinte körbe volt zárva. És akkor középen volt az iskolaudvar, szünetben ott voltunk, meg ott volt a torna is.
Az egyik osztályban tanítónő, Ilonka néni tanított, a képen ő látható első, második, és harmadik osztályosokkal. Akkor még Schwarz Ilona volt, később férjhez ment, és Friedman Miklósné lett. De szegény ő se jött vissza, a kislányával együtt odaveszett. A másik osztályban tanító tanított. Weiss Jakabnak hívták. Az iskola igazgatója is ő volt. Odajárt a negyedik fiú, ötödik, hatodik vegyes osztály. És ő tanított, úgyhogy amíg egyik osztálynak feladatot adott, addig a másiknak előadott, a harmadiknak megint szorgalmi feladatot adott. Két padsor volt, de nem zavartuk egymást. Cháim bácsi tanította a hébert, és abból is vizsgázni kellett. Úgyhogy az alap-hébert mi tudtuk, meg imádkozni is megtanultunk. Németóránk is volt, és nagyon szerettem iskolába járni. Minden érdekelt. Nálunk az iskolában úgy volt, hogy minden év vége úgy záródott, hogy volt ünnepi vizsga. Mégpedig úgy, hogy az előkelőség — a hitközségi elöljárók — meg a szülők eljöttek, és azok előtt kellett nekünk megmutatni, hogy mit tudunk. Én meg mindig jelentkeztem.
Utána még hároméves továbbképző [lásd: ismétlő iskola] volt, azt a zárdaiskolában végeztem az apácáknál. Én szerettem ide járni, ők meg csodálkoztak, hogy mi mit tudunk. A zsidó iskolából sokan mentek ide. Általában a fiúk egy része ment a gimnáziumba, lányok nem, mert fiúgimnázium volt, a többiek meg ide, vagy elmentek ipari tanulónak.
Én nem vagyok rajta a képen, ami 1936-ban készült, az öcsém meg a húgom vannak rajta. Izraelből kaptam a képet egy túlélőtől, aki itt van a képen, neki megvolt, sokszorosította, és kaptam egyet. A képen van Frank Klári, ő férjhez ment  és Amerikában él. Haller Vera, ő nem jött vissza. Schwarz Jutka, azt hiszem nem jött vissza. Grünwald Klári, ő se jött vissza. Hofstetter Márta, ő se jött vissza. A Steinetz lány, ő se jött vissza, a Steinetz fiú, ő se jött vissza. Klein Gabi se jött vissza, ő a barátnőmnek volt az öccse. Ők Auschwitzban voltak. Az összes közül ha öten viszajöttek. Nem jöttek vissza, mert még gyerekek voltak, olyan 15-16 évesek.

Markovics Laura

Amikor a kutatók elkezdenek kutatni szétnéznek itt meg ott, hogy a kutatásuk tárgyában keletkezett-e már valamilyen publikáció. Nehogy véletlenül ugyanazt elkezdje kutatni a kutató, amibe egyszer már beletett pár évet egy kollega.

Most egy 2014-es szakdolgozatot olvastunk el. Akkor jelenhetett meg, amikor a kutatásunk első eseményeit rögzítettem a blogba.

Borsod megyében vagyunk, Cserépfalu tágabb környezetében történt eseményeket is vizsgálunk, ezért is nagyon örültem amikor István megtalálta az anyagot. Sokat segít nekünk a dolgozat.

Mutatok egy releváns részt:

A zsidók összeírása a 9236/ai. 1944. sz. alispáni rendelet alapján, járásonként történt. Ez a nyilvántartás már a gettósítás előkészítését szolgálta. A feljegyzésekből a következő adatok derülnek ki: a mezőkeresztesi járásban 511 fő, az ózdiban 1008 fő, a sajószentpéteriben 1116 fő, a mezőkövesdiben 931 fő, a mezőcsátiban 892 fő, az edelényiben 821 fő, illetve a miskolciban 1083 fő került nyilvántartásba az izraelita felekezet tagjaként.

Markovics Laura a Miskolci Egyetem Állam és Jogtudományi Kar Jogtörténeti Tanszékén a Zsidótörvények végrehajtása Borsod megyében tárgyban írta meg dolgozatát. Letölthető innen, és a dolgozat első oldalára kattintva.

Négy részre bontható a dolgozat:

  1. Az egykori vármegyerendszer bemutatása, történelmi háttere röviden, a jelenlegi megye-rendszerrel való összehasonlítás, járások az egykori királyi vármegyékben, amelyek ma Borsod-Abaúj-Zemplén megyét alkotják.
  2. A zsidótörvények bemutatása, elemzése, az antiszemitizmus első jelei, a zsidótörvényekről általában és jelentősebb zsidótörvények
    Csoportosításuk:
    a. Gazdasági tárgyú törvények és rendeletek,
    b. Állampolgári jogokat korlátozó törvények és rendeletek, .
    c. Fajvédelmi törvény.
  3. Zsidótörvények és rendeletek végrehajtása a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén

ezen belül:

  • Borsod vármegye
  • Abaúj – Torna vármegye
  • Zemplén vármegye
  • Összefoglalás a veszteségekről

Majd a negyedik résszel zárul a munka, a kazincbarcikai történet a  legizgalmasabb:

  1. A helyi zsidóság
  2. A helyi zsidótemető
  3. Az egykori zsinagóga

Végén irodalomjegyzék és források, ahogy a nagy könyvben meg van írva.

Az utolsó, negyedik részt élveztem a legjobban ez hasonlít a mi kutatásunkhoz. Kik éltek, mikortól, hogyan, hová temetkeztek, hol éltek vallási életet és mi lett a barcikai zsidókkal. Akik ugyanonnan indultak Auschwitzba mint a cserépiek.

Kiváncsi voltam Laurára, miért írta a dolgozatot, hogyan kutatott, merre járt kutatni. Megtaláltam a Facebookon. Feltettem neki pár kérdést. Válaszolt.

Groszmann Lili BLOG: Miért?
Markovics Laura: Az Igazgatásszervező képzés első félévének során volt egy szabadon választható tárgyam (Jogegyenlőség-jogkorlátozás-jogfosztás 1938-’44-ig), ami ezzel a témával is foglalkozott. Mivel engem mindig érdekelt a történelem, már akkor tudtam, hogy ezen a vonalon szeretnék majd kutatni a szakdolgozatom írása során. Így esett a választásom a zsidótörvények végrehajtására, ezen belül a borsodi területeken történtek elemzésére. Egy külön fejezetet szenteltem a kazincbarcikai vonatkozásokra, mivel ez a szülővárosom, így fontosnak tartottam az ezzel kapcsolatos információk feltárását.

GR BLOG: Mennyi ideig írtad a szakdolgozatot?
ML: A kutató munka kisebb megszakításokkal majdnem egy éves intervallumot ölelt fel. Először a kazincbarcikai könyvtárban jártam, ahol megismerkedtem egy helyi középiskolai történelem tanárral, akinek javaslatára felkerestem a Hermann Ottó Múzeum egyik dolgozóját, aki segítségemre volt számos forrás megtalálásában. Emellett az egyetemi könyvtárban, valamint a II. Rákóczi Ferenc könyvtárban is kutattam. A B-A-Z Megyei Levéltárban is eltöltöttem néhány napot a korabeli lapok tanulmányozásával. Néhány film is segítségemül szolgálat, melyekből idézeteket illetszettem be a kapcsolódó fejezetekben.

GR BLOG: Ki volt a konzulensed és miért?
ML: A konzulensem Dr. Lehotay Veronika volt, akit az említett szabadon választható tárgy által ismertem meg. Nagyon sokat segített nekem a téma körüljárásában, illetve megemlíteném, hogy rendkívül széles látókörrel rendelkezik a téma kapcsán.

GR BLOG: Miért ilyen szerkezetű a dolgozat?
ML: A dolgozatomat négy különálló fejezetre osztottam. Első körben az egykori vármegyerendszert térképeztem fel. Fontos átlátni ezt a rendszert, mivel a végrehajtó intézkedéseknél az egyes járások, járásközpontok fontos szerepet játszottak. A második fejezetben a zsidótörvények bemutatásával illetve elemzésével foglalkoztam. Három csoportjukat (gazdasági tárgyú, állampolgári jogokat korlátozó illetve fajvédelmi törvény) egyenként tárgyaltam. A harmadik fejezetben a borsodi vonatkozásokra tértem ki, így a jelenlegi megyét alkotó egykori Borsod, Abaúj-Torna valamint Zemplén vármegyékben történtekre. Végül a történet kazincbarcikai fejezetét nyitottam meg, ahol a helyi zsidóságról fellelhető minden információt igyekeztem feltárni. Így egykori életükről, a helyi zsidó temetőről, valamint az egykori zsinagógáról írtam.

GR BLOG: Mikor ért az első döbbenet a szakdolgozat írása közben?
ML: Nem tudnám már kiemelni az első alkalmat, hiszen volt néhány ilyen pillanat. A kapcsolódó filmekben elmesélt személyes tapasztalatok megrázóak, illetve az egyes forrásokban olvasott brutális bánásmódról szóló történetek is rendkívül megdöbbentőek. Például : „a munkaszolgálatosokat aknamezőre hajtották, így kívánták aknamentesíteni az adott területet (…) Voltak olyan szadista parancsnokok, akik csak azért vontatták velük a súlyosan megrakott kocsikat, hogy az állatok erejét megkíméljék.” – Randolph L. Braham, 1997.

A kazincbarcikai zsidótemető alaprajza. Forrás: Markovics Laura

GR BLOG: Milyen hasonló helytörténeti munkákat nézegettél?
ML: A Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez (Szerk. Dobrossy István) című forrás B-A-Z Megyéről írott része volt az egyik legfontosabb forrásom, számos adattal, pontos leírásokkal. Ezt a könyvet mindnekinek ajánlom, aki szeretne utána nézni a témában fellelhető adatoknak. Emellett Randolph L. Braham: A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája – Borod vármegye (ford. Csíki Tamás) is nagyon érdekes összefoglalás, amely nagy részletességgel fejti ki a történetet. Ezek a források a helytörténet tekintetében egy tágabb egységet, a vármegyét ölelik fel. Mivel kutatásom ezt az egységet fedi le, szűkebb helytörténeti forrásokat nem kutattam. A kazincbarcikai adatok az említett művekből (is) származnak, de ezekben csak foszlányok formájában kerülnek említésre. A források hiánya miatt is volt nehéz összefoglaló képet bemutatni erről a településről.

GR BLOG: Kazincbarcikai vagy.
ML: Így van, ezért kapott a kazincbarcikai vonatkozás ez külön fejezetet. Sajnos csekély információt találtam a témával kapcsolatban, ami annak tudható be, hogy a jelenlegi várost alkotó egykori falvak kevés lakossal rendelkeztek. A Sajókazincon kialakult izraelita hitközség az egykori vármegye legkisebb zsidó hitközségeként volt számon tartva. A törvény keze azonban ide is elért.

GR BLOG: Milyen állapotban van most az elhanyagolt barcikai temető?
ML: Kutatásom során egy 2006-os cikkre lettem figyelmes, melyben a temető felújításának tervét említettek. Arról, hogy a terv a dolgozatom írása óta megvalósult-e, nincsenek információim.

GR BLOG: Lesz folytatása a kutatómunkának?
ML: Egyenlőre nem tervezem a folytatást, mivel a tanulmányaim már nem érintik a jogtörténetet.

Sajókazinci zsinagóga, melyről a legutolsó képek 1977-ben készültek, a lebontás előtt. Forrás: Markovics Laura

Lehotay Veronika Szabadságmegvonó intézkedések a Horthy-korszakban, különös tekintettel a zsidótörvényekre című PhD értekezés elemzésével folytatjuk a hasonló kutatásokból is tanulunk vonalat.
Majd.