Hónap: 2016 március

Blau Mór korcsmáros

1912-ben hárman meghaltak és többen megsebesültek a cserépi Blau Mór kocsmájában. Összevesztek a számlán. A szatmárnémeti újságban találtuk a tudósítást:

1912 Északkelet

A tudósítás szöveghűen:

Három halott és a pálinka.
Miskolcról jelentik:
Szomoruan végződő mulatság volt a borsodmegyei Cserépfalu községben. A falu korcsmájában 10—12 legény mulatozott. Mikor fizetésre került a sor, az egyik le­gény hibát talált a korcsmáros számlájában és azzal gyanusította, hogy többet számitott fel neki, mint a mennyit elköltött.
Blau Mór korcsmáros tiltakozott a gyanusitás ellen és hangosan kikelt a vád elen. Az idogáló társaság két pártra szakadt. Az egyik védelmére kelt a korcsmárosnak, a másik azt hangoztatta, hogy »a zsidó csal« Pár pillanat alatt valóságos harc fejlődőtt ki. A legények ökölre mentek, késsel és vas­villával támadtak egymásra. A verekedés­nek három halottja és több sebesültje van. A három halott Tötösi Gyula, Gerenda Já­nos és Szabó András. Az esetről jelentést tettek a miskolci kir. ügyészségnek.

Ugyaneről a Magyar Földmívelő 1912. január 12-i számában:

Magyar Földmívelő 1912

Zsidó temető Tiszaigar

Ez a poszt most ilyen kis rövid személyes. Két hete temettem el nagymamámat, aki Tiszaigaron született 1916-ban.

Két éve, amikor elkezdtem ezt a kutatósdit azonnal megkérdeztem mamát, hogy mire emlékszik Tiszaigarról vagy Tiszaörsről. Mert ott is élt. Steiner Hemi dokira esetleg? Vagy a vályog imaházra? Sajnos nem emlékezett már, pedig:

Temploma, rituális fürdője is volt Tiszaigarnak, sőt rabbija is, Bleier Menachem, aki nagy Talmd-tudós is volt.
Olvass tovább. Magyar Zsidó Lexikon 1929

Ahogy jövünk kifelé Tiszaigarról dél felé a keresztény temetővel szemben egy kisebb dombon található a zsidó temető. Rengetegszer jártam arrafelé gyerekkoromban, csak egy iszonyú nagy dzsumbuj volt az 34-es út szélén. Kb. tíz éve takaríthatták ki a temetőt, rengeteg sírkő maradt fenn. Ez a temető nem járt úgy mint a cserépi, ahonnan elvitték a köveket.

2007-ben készítettem ezt a fotót Tiszaigaron. Majd megkeresem nagyobb méretben is.

Tiszaigari zsidó temető 2007

Idén újra megálltam a Tiszaigaron. A merülő telefonommal készítettem egy kis rövidfilmet a zsidó temetőről.

Ez most ilyen rövid poszt lett.

Remembrance Walk for the victims of the Holocaust. יום זיכרון על שם גרוסמן לילי. III Dzień Pamięci Lili Groszmann. Groszmann Lili Emléknap

Remembrance Walk for the victims of the Holocaust

We are inviting members of the public to join us in our annual remembrance walk from Cserepfalu to Mezokovesd, Hungary, on 22 May, 2016, to commemorate the Jewish families of Cserepfalu, who were deported in 1944 to Auschwitz, never to return.

Cserepfalu, the idyllic village with around a thousand residents in Northeastern Hungary, was not much different seventy years ago, at least on first view. The region produces world-famous wine and the serene mountains surround several well-kept and leafy villages, where many of its older locals depend on agriculture and tourism. Despite the region’s timeless atmosphere, Cserepfalu, for a small village, has very strong online presence and several enthusiastic locals and visitors ensure that all aspects of village life are well documented. Yet there things in the past that many would prefer to keep silent about. On 18th May, 1944, Cserepfalu had ten Jewish residents. Within a month, there were none.

An ongoing research, maintained by a handful, are trying to piece together the events and determine what happened to Cserepfalu’s two Jewish families; the Groszmanns and the Schwartzs. The centuries-old Israelite community in the surrounding area counted around a thousand members before the Holocaust. Today, no such community exists. Our research so far identified 931 of Hungarian Jews from the area, deported in 1944.

On 22 May of this year, we are going to remember those who were taken from the village closely following the route they would have walked from Cserepfalu to Mezokovesd, 16 km away, where there was a large Jewish ghetto. During the walk, researcher, Istvan Balazs and Peter Toth will discuss their findings, stopping by some relevant landmarks.

Programme:

10:00 am: The remembrance walk starts in Cserepfalu, outside Bukkalja Cafe visiting Memorial Room of Imre Cserepfalvi, publisher, who was born in the village. Statue of Books by Gyula Pauer, a visit to former family homes of the Groszmann and Schwartz families. WWII. Commemorative Coloumn and Old Jewish Cemetery.
10:30 am: Leaving Cserepfalu.
3:30 pm: Mezokovesd: visiting the place of the former ghetto at the corner of Diofa and Harsfa Streets. Remembrance.
We welcome anyone to join us in our remembrance walk.

Anyakönyvek

Kettőnk közül Péter a mozgékonyabb, én elkényelmesedett vagyok, szeretem bújni a különféle adatbázisokat a jó meleg szobában, így kezdtem el az Ábrányi anyakönyvi kerülethez tartozó anyakönyvekkel foglalkozni. Egy Mezőkövesdet érintő Facebook-bejegyzésben azt olvastam, hogy a Mezőkövesd környéki községekben csak egy-két zsidó család élt. Ez nem fedi teljesen a valóságot. 1941-45 közötti időszakra érvényes lehet ez a megjegyzés, de nézzünk kicsit vissza az időben.

1895-1905 közötti adatok Cserépfaluról, csak a családfőket sorolom:

József Farkas, Klein Salamon, Groszmann József, Deutsch Adolf, Deutsch Sámuel, Abrahamovitz Sámuel, Spernáth Ignác, Spernáth Alajos, Reich Ábrahám, Müller Ábrahám, Kohn Bernát, Brieger Sámuel, Schwarcz Jakab, Schwarcz Fábián, Blumberger Sámuel, Schulmeister Dávid és a Czukker, Róth, Braun, Kohn családok.

Ez eddig 20 családot jelent, és az eddig fellelt anyakönyvek alapján 67 személyt.

Feldolgozva Ábrány, Mezőkeresztes, Cserépfalu, Vatta, 500 feletti anyakönyvezett zsidó lakossal a fent is említett 1895-1905 közötti időszakban.

Folytatás? A többi, az ábrányi anyakönyvi kerülethez tartozó község anyakönyvei, és a többi időszak, különös tekintettel az 1895 előtti időkre. Szerencsések vagyunk, hiszen nagyon sok utólagos bejegyzés is található az anyakönyvekben, illetve fellelhető az ábrányi anyakönyvek egy része, erről Péter írt is korábban.

1000 magyar zsidó nő

Cserépfalvi Imre testvérét Elzát Auschwitzban 1944 őszén kiszelektálták 999 magyar zsidó nőtársával együtt, és Hessisch-Lichtenauba, az ottani lőszergyárba vitték dolgozni. István talált egy tábori jelentést 1945 márciusából, rajta Cserépfalvi Elza (Else) az orvos csapat tagjaként szerepelt, fogorvos volt.

Mutatom a jelentés részletét:

Cserépfalvi Elza a lichtenaui tábori jelentésben. 1945.03.20
Abschrift Hessisch Lichtenau, den. 20. Marz 1945

Ez a jelentés is megér egy posztot, de ez még nem az az írás.

Utánanéztem az ezres listának. Németül olvasható egy kiváló munka a táborról. Dieter Vaupel diákjaival kutatócsoportot alakított a nyolcvanas években ott Hessisch-Lichtenauban és elkezdték feldolgozni az információkat. Nála találtam a poszt dokumentumait. Vaupel túlélőkkel is beszélgetett, sőt 1988-ban Budapestre is eljött. A Pest Megyei Hírlap beszámolója:

Pest Megyei Hírlap, 1988. június 6. 32. évf. 134. sz. – Hungaricana

Már írtunk a markleebergi tábor kapcsán a női munkavégzésről. Kellett a háborúba a sok lőszer, ezek előállítását a koncentrációs táborokból kiszelektált és dolgozni képes lányokkal, asszonyokkal végeztették.

„A koncentrációs táborok foglyait 1942. augusztus–szeptembertől foglalkoztatta a nemét ipar. Ez a fegyverkezési minisztérium nyomására történt, hogy az ipari üzemek képesek legyenek az általa föladott megrendelések maradéktalan teljesítésére… Az egyes üzemek által munkába állítottak száma meglehetősen eltérő volt. De 500-nál kevesebb koncentrációs táborbeli fogoly foglalkoztatása nem volt kifizetődő… A bevetés csúcspontján mintegy 500 ezer táborlakót alkalmazott a német ipar.”

Olvass tovább: Karl Sommer, az SS Gazdasági és Igazgatási Főhivatálának vezetőhelyettese vallomása a nürnbergi perben.

1944. szeptemberében 1000 nőt kiválasztottak Auschwitzban és szeptember 19-én és 20-án Lichtenauba vitték őket.

Mutatom az eredeti feljegyzés egyik oldalát a transzportokról.

Feljegyzés a lichtenaui transzportokról – Auschwitz Levéltár

Így néz ki a lista egyik oldala, rajta a cserépi Groszmann Erzsébet középtájon.

Auschwitz Lichtenau transzport listája 1944.09.19. – Auschwitz Levéltár

Az USHMM oldalán megtalálható elektronikusan az ezer magyar zsidó nőt tartalmazó felsorolás, Innen tölthető le a gépelt lista másolata.

Ezer nő dolgozott itt három műszakban, éjjel-nappal. Reggel hattól tizennégy óráig, tizennégytől huszonkét óráig és este tíztől reggel hatig — ez volt a legutálatosabb, mert nagyon nehezen szokja meg az ember az éjszakai munkát. És oda el is kellett jutni, messze volt, vonattal mentünk. Aknákat töltöttünk, amelyek százhúsz milliméteres aknavetőkbe valók voltak. Ez a legvastagabb, tizenkét centiméter, kábé nyolcvan centiméter magas, öntöttvasból készült, üresen is dög nehéz volt, hát még megtöltve! A TNT, amit az aknába tettünk, nagyon mérgező anyag, és olyan erős, hogy egy maroknyitól egy egész ház a levegőbe repül. Néhány hónappal előttünk egy iszonyatos robbanás következtében több száz ember elpusztult. Mialatt mi ott voltunk, szerencsére nem történt ilyesmi.

Olvass tovább a Centropa oldalán a lőszergyárról

Dolgozó nők a lichtenaui lőszergyárban – Dieter Vaufel

Az egyik túlélő beszámolója:

„… Szadistákból, goromba emberekből állt össze az SS-őrszemélyzet az ugyancsak SS-felügyelőnőkkel együtt; minden alkalmat megragadtak, hogy kínozhassanak, verhessenek, mocskoljanak bennünket. Azon versenyeztek, hogy melyikük tud gorombább és embertelenebb lenni… 1944 októberében ismeretlen SS-ek jöttek a táborunkba, és a helyi SS-őrséggel és SS-felügyelőnőkkel közösen a legelesettebbeket kiszedték a betegeknek elkerített részlegből, és a lerolmott állapotú, de még munkaképes társaink közül is sokat kiemeltek. Összesen. 206 lányt és asszonyt szelektáltak, majd likvidáltak…” Olvass tovább

1944. október 31-én visszaküldtek a lichtenaui gyárból 206 zsidó nőt Auschwitzba, mert nem volt szükség ennyi emberre.

Így néz ki egy oldal a 206-os listáról, rögtön az elején a mezőkövesdi Adler Teréz:


Lichtenau Auschwitz transzport listája 1944.10.31. – Auschwitz Levéltár

Innen tölthető le a 206 nevet soroló lista másolata.

Kutatási területünkről 17 nevet találtunk, közülük négy nőt küldtek vissza Auschwitzba 1944. október végén. Szerepel a listában az oklándi Nagy Teréz is, Ő Cserépfalu testvérfalujából származott.

Adler Teréz és Fleischer Éva szerepelenk a mezőkövesdi zsidó hitközség áldozatinak a listáján.
A lichtenuaban maradtak jelentős része, köztük a cserépi Groszmann Erzsébet és Cserépfalvi Elza is túlélte a holokausztot.

Fogolyszám, név, születési hely, időpont és foglalkozás szerepel a listánkban. Kiemeltem azokat, akik rajta voltak a 206-os listán.

20004 Adler Teréz Mezőkövesd 1904.06.18.
20069 Bodnár Magda Mezőkövesd 1915.02.12. háztartásbeli
20136 Cserépfalvi Elza Cserépfalva 1900.02.28. fogorvos
20249 Fischer Elisabeth Mezőkövesd 1904.04.03.
20213 Fleischer Éva Noszvaj 1927.06.20.
20286 Gelbstein Margit Egerfarmos 1915.09.01.
20300 Groszmann Erzsébet Cserépfalu 1912.12.17. varrónő
20384 Jakabovics irén Mezőkövesd 1920.05.22.
20484 Kupferstein Erzsébet Mezőkövesd 1909.06.12. kötőnő
20518 Löwinger Hedwig Mezőkeresztes 1923.09.30.
20519 Löwinger Margit Ábrány 1932.06.08.
20612 Nagy Teréz Oklánd 1912.01.02. tanár
20686 Roth Margit Novaj 1923.01.15.
20730 Rubinsteni Magda Mezőkövesd 1921.10.06. varrónő
20736 Schwarz Lívia Mezőkövesd 1920.07.14. varrónő
20735 Schwarz Klára Mezőkövesd 1918.10.28.
20875 Waller Edit Mezőkövesd 1925.11.05. órás
20876 Waller Vera Mezőkövesd 1927.05.23. varrónő

A gyár 1945 márciusáig működött, Vaupel a kutatásában azt írja, hogy a táborban maradt rabokat méreginjekciókkal akarták kivégezni a nácik, de az ottani patikus megsemmisítette a mérgeit és elmenkült a megtorlás elől. Egy újabb beszámoló is megerősíti a történetet.

Meddig tartott?
45 márciusáig, márciusban már nem mentünk fel a gyárba dolgozni. Eleinte meg akartak mérgezni minket a katonák, kértek is mérget a városban élő patikustól, de másnap reggelre az eltűnt a családjával együtt, így nem sikerült a tervük.
Március közepén csíkos ruhát adtak ránk és vonatra tettek bennünket, majd Lipcsébe mentünk. Március 29-től kezdve egy három hétig tartó menetelés kezdődött. Többször éríntettük Drezdát, Lipcsét és az Elbát.
Ez amiatt volt, hogy a kísérőink a nyugatiaknak akarták megadni magukat, így nekünk is velük kellett mennünk. El nem engedhettek minket, mert rájuk voltunk bízva. Megállni nem lehetett, aki leguggolt elvégezni a dolgát, lelőtték, aki lehajolt enni, lelőtték, minden eltűnt emberért öt másik embert lőttek le. Én is az út széléről felszedett növényeken éltem.
Egy nap Wurzenben a barátnőim rábeszéltek, hogy szökjünk meg, nehezen akartam belemenni, de meggyőztek. Egy disznóólba bújtunk meg, de itt dialét kaptam, ebből napok alatt tudtam csak felépülni.
Néhány nappal később francia katonák értek oda a településre, a németek addigra már teljesen eltűntek. Április 26-án ért véget számomra a háború, a bevonuló franciákhoz költöztünk egy kaszárnyába, ott erősödtem fel újból. Olvass tovább

Az írást a Facebokon is kommentálhatod: