Rachel Grossmann és Yehuda Grossmann Magyarországon

A Partnership2Gether hazai projektjének jóvoltából Yehuda Grossmann, a cserépi Groszmann „bánatos” József dédunokája, Groszmann Miklós unokája, Groszmann György Oszkár fia Magyarországra látogatott feleségével Rachel Grossmannal Izraelből. Azt se felejtsük, hogy Groszmann Lili unokaöccse Yehuda.

A magyar-zsidó találkozó előtt tudtunk szűkebb körben is beszélgetni, majd Marosi János és Toldi Sára, a Partnership2Gether hazai felelősei tartottak beszámolót a megjelenteknek, ahol a kutatásról is sok szó esett a Merkaz-Héber és Izraeli Kulturális Központban. Lesz majd egy bővebb poszt, egyelőre mutatok pár képet.

Az egyik legérdekesebb információ, Yehuda azt mondta, hogy Györgyhöz hasonlóan Miklós is Izraelbe ment, amiről mi az ellenkezőjét tudjuk, hiszen van nálunk egy dokumentum, hogy 1972-ben Budapesten hunyt el Miklós, és a helyi interjúkban azt mondták nekünk, hogy visszajött cserépre Groszmann Miklós. A lenti fekete-fehér kép alá azt írták, hogy második feleségével ment ki Miklós Izraelbe. Később visszajöhetett?

Össze fogjuk rakni az információkat, mert nem élhetünk tudatlanságban.

Rachel és Yehuda

Yehuda

Groszmann Miklós (lesz majd jobb minőségű is)

Groszmann György Oszkár (lesz majd jobb minőségű is)

A Partnership2Gether találkozóról

És egy közös kép Yehudával

Nagyon klassz volt a találkozás, ahogy már írtam, érzelmileg is nagyon megérintett tegnap az élet. Keep in touch!

A holokauszt 80. évfordulóján botlatóköveket helyezünk el Mezőkövesden és emléksétát tartunk Cserépfaluban

Kedves drága olvasó! 2014-ben egy áprilisi napon azt gondoltam, hogy  a cserépfalui zsidóság történetet le kell írni, mert nem élhetünk tudatlanságban. Majd azzal a lendülettel el is gyalogoltam Peti barátommal Mezőkövesdig azon az útvonalon, amelyen 1944 májusában a kövesdi gettóig mentek/vitték a családokat. Immáron a 11. emléksétát tartjuk, vagyis sétáljuk le 2024. május 19-én.

Meghívó:
Tisztelettel hívlak 2024. május 19-én reggel 9 órára, amikor is Cserépfaluban és -ból sétálunk emlékezve a dél-borsodi zsidóságra

Felkeressük a temetőt, az egykori zsidók házait, az emlékoszlopot és a falu haladó könyvkiadójának, Cserépfalvi Imrének megújult emlékszobáját. A séta Cserépfaluból az 5 kilométerre lévő bogácsi temetőig tart. Innen 12 óra körül fakultatíve az egykori mezőkövesdi gettóig, a Diófa és a Hársfa utca sarkáig folytatjuk a gyaloglást, ahová 14 órakor érünk.

Az út során Istvánnal beszámolunk a kutatás eredményeiről.

A rendezvény zárásaként 15 órakor Róth Dezsőné sz. Gutlon Borbálára és Abonyi Istvánra emlékezve két botlatókövet is elhelyez a mezőkövesdi főutcán a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület, Mezőkövesd Önkormányzata és Az Élet Igazsága Alapítvány.

Helyszín: Mezőkövesd, Mátyás király út 121. és Mátyás király út 54/a.

1944 májusának végén Cserépfaluból és környékéről 931 zsidót vittek a mezőkövesdi gettóba. Június első napjaiban felszámolták a gettót, és a zsidókat a diósgyőri téglagyárba vitték, majd onnan Auschwitzba deportálták. A két cserép családból ketten élték túl a szörnyűséget.

Számítok rád, és ha az esemény terjesztésében is tudnál segíteni, az is klassz lenne.
Az esemény linkje: https://fb.me/e/T06Emdm3

Szeretettel várlak május 19-én!

Az Élet Igazsága Alapítvány
Tóth Péter, kuratóriumi elnök
Cserépfalu

Groszmann György Oszkár fia Magyarországra jön

Tegnap teljesült egy álmom. Felhívott Marosi János, a Partnership2Gether egyik projektjének felelőse, hogy Yehuda Grossmann, Groszmann Miklós unokája áprilisban Magyarországra jön. És megkérdezte mi lenne ha csatlakoznék a találkozóhoz. Majdnem leszédültem a székről, ami nem igaz, mert álltam, de frankón elérzékenyültem. Főleg a telefon után.

Többször volt már olyan, hogy a kutatási naplót olvasva jelentkeztek segítők, adtak információkat, de hogy egy Cserépfaluból elhurcolt, a borzalmakat, Auschwitzot túlélt ember leszármazottja jelentkezzen, ilyen még nem volt. Leírhatatlan érzés. Álmodtam róla, de ez persze nem annyira lényeges.

Cserépfaluból két családot vittek el 1944-ben, a tíz főből ketten élték túl a borzalmakat, Groszmann Miklós és fia, György. Másik két gyermekét, a 18 éves Lilit és a 8 éves Pált megölték a nácik 1944-ben, ugyancsak megölték a feleségét Groszmann Miklósnét, akit Spernáth Kornélia néven anyakönyveztek.

Miklós visszatért a faluba, majd Budapestre költözött. Anno Klára néni is említette az interjúban. Györgyöt illegális bevándorlásért letartóztatták az akkori brit mandátum alatt lévő Palesztinában, ahová egy hajón érkezett többedmagával, onnan ciprusi gyűjtőtáborba szállították, majd  1948 júniusában érkezett Izraelbe, az akkor már létező Izrael Állam területére.

János azt mondta a telefonba, hogy György hamar meghalt, ezért is kevés infója van a fiának, ebben is majd segíteni fogunk, hogy minél többet megtudjon ő is, és mi is. Viszont az nagyon új információ, hogy Yehuda Grossmann szerint Miklós is kivándorolt Izraelbe. Klári néni, a szembeszomszéd nem tudta pontosan megmondani, hogy mikor jött vissza egy hölggyel Miklós, a háború után 5-6 évvel később is lehetett. Az biztos, hogy 1972-ben halt meg Budapesten. Meg fogjuk tudni, hogy mi történt.

Mert nem élhetünk tudatlanságban.

György sorsáról már 10 éve tudunk, anno még István írt a nagykövetségnek, hogy szeretnénk felvenni a kapcsolatot hozzátartozóval, de az mint rengeteg kutatási szál, ez is elült. Egy Hetek interjúban is beszélnek egy munkaszolgálatos Groszmann Györgyről, aki megszökött a vonatról, de nem ő a mi Györgyünk.

Groszmann György a washingtoni Holokauszt Múzeum túlélői adatbázisában szerepel, és egy kétoldalas dokumentumot is ki lehet kérni róla, ezt meg is tettük, engedélyt még nem kaptunk a közlésre, amelyet az izraeli levéltártól várunk. Reméljük megadják.

A dokumentumra Gyorg Grossman néven írták fel, stimmel az apja neve, az édesanyja vezetékneve és a születési dátuma is. A születési helye Mesecevos, ami tán Mezőkövesd lehet. 1946. jólius 27-én ért az országba. 168 centi magas volt, zsidó a vallása és földműves a foglalkozása. (Groszmannéknak sok földje volt). Fotó nem készült róla, jó fizikai állapotban volt.

Groszmann György Oszkár cserépi anyakönyvbe írt születési bejegyzésének részletéről van dokumentumunk:

És most a fiával fogunk találkozni. Az élet ilyen.

Egy német fotós mezőkövesdi képei a harmincas évekből

Paul Schulz német bányamérnök 1924 és 1936 között utazgatott Európában, és Budapest mellett Egerben és Mezőkövesden is készített képeket.

1967-ben hunyt el, fotográfiai munkája mintegy tízezer negatív lemezből és több ezer filmnegatívból, számtalan nyomatból és számos fotóalbumból állt. Fotói legnagyobb részét a Drezdai Kerületi Tanács vásárolta meg, amelyek közül rengeteg érhető el az ingyenes Deutsche Fotothek archívumában.

Válogattam pár kövesdi képet, amik a Mátyás király utcában készültek egy esküvőn, egykor Sztálin elvtárs nevét is viselte kis táblákon a főucca. Pár parasztházat is lefotózott Mezőkövesden Paul Schulz.

Ha megnézzük közelebbről a képeket, láthatunk kövesdi kereskedőket: Neumann Tivadar, Schvarcz Herman, Schvartz Henrik, Wertheimer Miklós és Waller Sándor.

Waller Sándor órásmester István fiáról 7 évvel ezelőtt emlékeztek meg a kövesdi gimisek, – ahogy mi is, – Waller István a gimnáziumba járt 1944-ben Auschwitzban ölték meg, ahogy az apja és az anyja is a holokauszt áldozata.

Wertheimer Miklós is a holokauszt áldozata, Neumann Tivadar nincs az áldozatok listáján.

Ezen a képen a Jordán gőzmalom kéménye látszódik, ettől jobbra volt a zsinagóga, a harmincas években még állt.

Képek galériában is, mert nem élhetünk tudatlanságban. Köszönet, Paul!

Egy 1936-os képet is mutatok mezőkövesdi diákokról, itt a bal oldalon a háttérben látható a zsinagóga:

És még egy kép. A Diófa utca látszik a háttérben, egy esküvő van a képen. Azért rakom ide, mert itt volt a gettó 1944-ben. Hasonlóan zsúfoltan voltak ott emberek, ahogy egy esküvőn.

„Mezőkövesd és Eger környéki falvak utolsó zsidó lakosa”

Méghozzá elég sokáig, ha a második világháború irányából nézzük. Mutatjuk az Új élet 1962-es évfolyamát.

A Magyar Izraeliták Országos Képviselete 1962. június 24-én megtekintette, az akkor még álló mezőkövesdi zsinagógát, a cikkben azt is olvashatjuk, hogy a bogácsi szórvány is ide tartozik, tehát 1962-ben még volt zsidó Bogácson.

Tovább olvasva az Új Élet magazint, az 1966-ban elhunyt Kohn Gizelláról olvashatunk híradást.

Személyében a „Mezőkövesd és Eger környéki falvak utolsó zsidó lakosa hunyt el.”

Egy kunmadarasi Kohn Gizellát találtunk ami Karcag mellett van, ahol szintén éltek Kohnok, de nekik nem volt Gizella nevű lányuk.

Majd kiderítjük ezt is.

Ha már Bogács, ott élt Kovács Sándorné, született Groszmann Gizella, a cserépi Groszmann „Bánatos” Jóska lánya, aki az egyetlen cserépi hazatért túlélő, Groszmann Miklós testvére volt.