„Vajon ismerhettem volna?” – a 13 éves Szegedi Blanka emlékei a 13. Groszmann Lili emléksétán

A 13. Groszmann Lili-emléksétán megtörtént a csoda, akkor amikor a 13 éves Szegedi Blanka családja nevében egy közel kilencvenéves fényképet adott át nekem.

Az 1938-ban készült osztályképen Groszmann Lili és Blanka dédnagymamája, Lukács Teréz is látható, középen pedig Batta tanár úr ül az egykori 5–6. osztályos tanulók között.

A fotó, a középső sorban jobbról a harmadik Groszmann Lili.

A fénykép egy különleges barátság emlékét őrzi. Blanka elmondása szerint dédnagymamája és Lili között nagyon szoros kapcsolat alakult ki. Mivel Lili mozgássérült volt, Lili édesapja egy kis kocsit készíttetett számára, amelyen Teréz nap mint nap az iskolába húzta barátnőjét. A család emlékezete szerint a Groszmann család élelmiszerboltot működtetett a katolikus templom mellett, dédnagymamája pedig rendszeresen vitt nekik friss tejet. Groszmann úr gyakran édességgel – például süvegcukorral vagy krumplicukorral – jutalmazta a segítséget.

Blanka számára különösen fontos volt részt venni az emléksétán, hiszen gyermekkorától hallgatta nagymamája és dédnagymamája történeteit. Mint mondta, gyakran elgondolkodik azon, vajon ismerhették volna-e egymást, ha a történelem nem szakítja félbe a cserépfalui kislány életét.

A fénykép átadása mellett egy másik, generációkon át fennmaradt emléket is megosztott. Elmondása szerint egy cserépfalui asszonytól hallotta, hogy a holokausztot túlélő Groszmann György a háború után visszatért a faluba, és arról beszélt: egy katona megpróbálta kimenteni húgát, Lilit a haláltáborból, ám a kísérlet tragikus véget ért. A történet ma már inkább a helyi emlékezet része, mintsem bizonyítható történelmi tény, mégis jól mutatja, milyen mély nyomot hagyott Lili sorsa a közösségben.

2014-ben Blanka 1 éves volt amikor cserépfalu történeteit feldolgozó kutatásom, életem elért Groszmann Lilihez. Lehet ennyi idő kellett ahhoz, hogy helyben is megtörténjen a csoda. Nagyon köszönöm Blankának, és várom további történeteit, ezennel ő is része kis csapatunknak.

A fotón Blanka a sétán, a Schwartz háznál.

Lesz még poszt a 13. sétáról, a fiam is 13-as számmal játszik a focipályán, az élet egy csoda.

„Köszönöm, Lili, hogy a családunk része voltál” Yaara beszéde a 13. emléksétán

A 13. Groszmann Lili emléksétán Yaara Itach-Grossman, a holokausztot túlélő Groszmann György testvére Gilad beszéde előtt kezdte az emlékezést Cserépfaluban, 2026. május 24-én.

Három nyelven olvasható a beszéd:

Lili története
Grossman Lili gyönyörű, szőke diáklány volt. A legeslegjobb barátnőjét Klárának hívták.
Együtt tanultak a szülőfalujuk melletti iskolában, Északkelet-Magyarországon.
Délutánonként segített szüleinek a fűszerüzletekben, amelyek tisztes megélhetést biztosítottak a családnak.
Bátyja, György, pont úgy ugratta és bosszantotta őt, ahogy egy nagytestvérhez illik.
Pál volt a legkisebb a három testvér közül, és Lili imádta nézni, ahogy a kisgyerek a falu udvarán kergeti a malacokat és a libákat.
A házban volt egy kút, egy nagy fáskamra és a tágas udvaron egy gondozott éléskamra.
Lili lábadozó fogyatékossággal született, és járógéppel közlekedett – ami egyáltalán nem zavarta a barátait vagy a családját, és senki sem tulajdonított ennek semmi jelentőséget.
Mengele viszont igen.
Május hónap volt, az európai tavaszi virágzás kitágította a szíveket. Cserépfalu lakói ráébredtek, hogy szomszédaik zsidók, akiket a közeli város gettójába kell kitelepíteni.
Egyetlen család sem volt hajlandó kockázatot vállalni, és oltalmat nyújtani a falu mindössze két zsidó családjának kisgyermekei számára.
A Grossman és a Schwartz családot a gettóba hurcolták, a férfiakat munkatáborba küldték. Két héttel később a nőket és a gyermekeket vonatokra zsúfolták, és Auschwitzba szállították.
Lili édesanyjával és kistestvérével érkezett meg, akiket azonnal a gázkamrákba küldtek.
Ő maga először a világ legszörnyűbb orvosának kezei közé került.
Aztán a halálba küldték.
81 év telt el a háború vége óta.
Lili ma egy 100 éves dédnagymama lehetne, ráncos és feledékeny, akit az egész szerető családja körülvesz.
De őt 18 évesen meggyilkolták.
György a nagyapám – Grossman Cvi.
Lili az ő gyönyörű nővére.
Tavaly édesanyámmal ellátogattam az otthonukba, a festői és békés Cserépfalu községbe.
Petőfi utca 3.
Ma az egész családdal jöttünk el ide, hogy megtegyük ezt az utat az ő tiszteletére.
Létének valósága mindaddig él és jelen van, amíg emlékezünk rá, és fenntartjuk az emlékét.
Köszönöm a megtiszteltetést, hogy itt lehetek.
Köszönöm, Lili, hogy a családunk része voltál.
Mindig a szívünkben élsz.

Lili’s Story
Lili Grossman was a beautiful, blonde teenage girl. Her best friend was named Klara.
They studied together at the school near the village where they were born, in northeastern Hungary.
In the afternoons, she helped her parents in the grocery stores that honorably supported the family.
Her older brother, Gyorgy, teased and annoyed her, just like an older brother knows how to do.
Pal was the youngest of the three siblings, and Lili loved watching him chase the pigs and geese in the yard.
The house had a well, a large wood-burning stove, and a well-kept pantry in the courtyard.
Lili was born with a disability in her leg and used a walking brace—something that didn’t bother any of her friends or family, and to which they attached no importance whatsoever.
Mengele, however, did.
It was the month of May, and the European spring blossom expanded the heart. The residents of the village of Cserépfalu discovered that their neighbors were Jews who were required to evacuate to the ghetto in the nearby town.
Not a single family was willing to take the risk and shelter the toddlers of the only two Jewish families in the village.
The Grossman and Schwartz families were evacuated to the ghetto; the men were sent to a labor camp. Two weeks later, the women and children were crammed onto trains and transported to Auschwitz.
Lili arrived with her mother and her little brother, who were immediately sent to the gas chambers.
She first passed through the hands of the most monstrous doctor on earth.
And then, she was sent to her death.
Eighty-one years since the end of the war.
Today, Lili could have been a 100-year-old great-grandmother, wrinkled and confused, surrounded by her entire tribe.
She was murdered at the age of 18.
Gyorgy is my grandfather—Zvi Grossman.
Lili was his beautiful sister.
Last year, I traveled with my mother to their home in the picturesque and peaceful village of Cserépfalu.
3 Petőfi Street.
Today, our entire family has come here to walk this journey in her honor.
The very essence of her existence remains present and real, as long as we remember and mention her.
Thank you for the privilege of being here.
Thank you, Lili, for being a part of our family.
You are forever in our hearts.

לילי גרוסמן היתה נערה בלונדינית יפיפייה. לחברה הכי טובה שלה קראו קלרה.
הן למדו יחד בבית הספר הסמוך לכפר שבו נולדו, בצפון מזרח הונגריה.
אחר הצהריים היא עזרה להוריה בחנויות המרכול, שפרנסו את המשפחה בכבוד.
אח שלה הגדול, גיאורגי, הציק ועיצבן כמו שאח גדול יודע.
פאל היה קטן בשלישיית האחים, ולילי אהבה לראות אותו רודף בחצר אחרי החזירים והאווזים.
בבית הייתה באר, ותנור עצים גדול ובחצר מזווה מטופח.
לילי נולדה עם נכות ברגלה ונעזרה במכשיר הליכה, מה שלא הפריע לאף אחד מחבריה ומשפחתה והם לא ייחסו לכך כל חשיבות.
מנגלה, דווקא כן.
חודש מאי, הפריחה האירופאית מרחיבה את הלב. תושבי הכפר צ’רפפאלו, גילו ששכניהם הם יהודים שנדרשים להתפנות לגטו בעיירה הסמוכה.
אף משפחה לא הסכימה להסתכן ולקחת חסות על הפעוטות של שתי המשפחות היהודיות היחידות בכפר.
משפחות גרוסמן ושוורץ פונו לגטו, הגברים נשלחו למחנה עבודה. הנשים והילדים, כעבור שבועיים, הועמסו על רכבות, והוסעו לאושוויץ.
לילי הגיעה עם אמה ואחיה הקטן, שנשלחו מיד לתאי הגזים.
היא עברה קודם תחת ידיו של הרופא הנורא בתבל.
ואז נשלחה אל מותה.

81 שנים לסיום המלחמה.
לילי יכלה להיות היום סבתא רבתא בת 100, מקומטת ומבולבלת, שכל השבט שלה לצידה.
היא נרצחה בגיל 18.
גיאורגי הוא סבא שלי- צבי גרוסמן.
לילי זאת אחותו היפה.
בשנה שעברה, הגעתי עם אמא שלי לביתם, בכפר הציורי והשליו צ’רפפאלו.
רחוב פטופי 3.
היום הגענו לכאן כל המשפחה, ללכת את המסע הזה לכבודה.
עצם קיומה נוכח וקיים, כל עוד נזכור ונזכיר אותה.
תודה על הזכות להיות פה.

תודה לילי שהיית חלק מהמשפחה. את בליבנו תמיד.

Groszmann György unokája: „a náci népirtás célja, a cserépfalui zsidóság eltörlése kudarcot vallott”

A 13. Groszmann Lili emléksétán Gilad Itach-Grossman, a holokausztot túlélő Groszmann György unokája mondott beszédet. A család nevében felidézte Groszmann Lili és hozzátartozói tragikus sorsát, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a náci népirtás célja, a cserépfalui zsidóság eltörlése kudarcot vallott, hiszen a család ma is élő és gyarapodó közösséget alkot.

Két könyvet ajándékoztak a településnek: Asaf Salomon Magnificent Homeland (Csodálatos Haza) című, Izrael szépségeit bemutató fotóalbumát, valamint Dr. Shlomo Lotan The Teutonic Order in the Latin Kingdom of Jerusalem című történelmi munkáját, amely Izrael és Magyarország középkori kapcsolataira is rávilágít.

A könyvek és a beszéd három nyelven.

בוקר טוב,
שמי גלעד. נמצאים כאן איתי בני משפחתי: אמי חני, אבי נסים, אחי עמרי, ואחיותיי יערה ומוריה. אחותנו רותם לא יכולה הייתה להצטרף אלינו היום, אך היא איתנו בלב.
כפי שהבנתם, אנו בני משפחתה של לילי גרוסמן. לילי הייתה דודתה של אמי, ואחיה – גיורגי – הוא סבי.
לילי נרצחה באושוויץ כשהייתה בת 18 בלבד, יחד עם אמה קורנליה ואחיה הקטן פאל. גיורגי ואביו מיקלוש שרדו את התופת ועלו לארץ ישראל. למרבה הצער, סבי גיורגי לא האריך ימים; הוא חלה בסרטן ונפטר בשנת 1953 בגיל 31, משאיר אחריו אלמנה בת 24 עם שני ילדים: אמי שהייתה בת חצי שנה, ואחיה הבכור יהודה שהיה בן 4.
אנו אסירי תודה לפיטר, לאישטוואן ולכל העוסקים במלאכת הקודש של הנצחת זיכרון השואה בכלל, יהדות הונגריה בפרט, ומשפחות גרוסמן ושוורץ מן הכפר צרפפלו. כאות הוקרה ותודה עמוקה, בחרנו להעניק לתושבי הכפר שי צנוע – שני ספרים.
הראשון הוא „ארץ נהדרת”, אוסף צילומים מרהיבים מישראל של הצלם אסף סלומון. דרך התמונות הללו, אנו מקווים שתוכלו להכיר מעט טוב יותר את מדינת ישראל – מדינה שלעיתים מצטיירת בעולם באור שלילי, אך האמת היא שיש בה המון טוב, יופי ואור.
השני הוא ספרו של ד”ר שלמה לוטן, „טבטונים בממלכת ירושלים הצלבנית”, המבוסס על עבודת הדוקטורט שלו. הספר מספר את סיפורו של המסדר הטבטוני בארץ הקודש – מסדר שפעל לא רק בישראל אלא גם ברחבי אירופה, כולל באזור הונגריה. מעבר לסקירת תקופה מרתקת בתולדות ארץ ישראל, הספר חושף קשר היסטורי ייחודי ופחות מוכר בין ישראל להונגריה, כבר בראשית המאה ה-13.
היום, בגאווה עצומה – מאה שנים להולדתה של לילי ושמונים ושתיים שנים לאחר שנרצחה – אנו, בני משפחת יטאח-גרוסמן העומדים כאן לפניכם, מהווים הוכחה חיה לכך שמזימתם הנפשעת של הנאצים להכחיד את יהודי הכפר צרפפלו נכשלה. אנחנו כאן, המשכיות חיה ונושמת.
מי ייתן ונמשיך לשאת את זכרם בגאון, לכבודם ולמען הדורות הבאים. ועם התקווה לפחות שנאה ויותר הכרת הטוב בעולם כולו.
תודה רבה.

Good morning,
My name is Gilad. Joining me today are my family members: my mother Hani, my father Nissim, my brother Omri, and my sisters Yaara and Moriya. Our sister Rotem was unable to join us today, but she is with us in spirit.
As you may have noticed, we are members of Lili Grossman’s family. Lili was my mother’s aunt, and her brother—Gyorgy—was my grandfather.
Lili was murdered in Auschwitz when she was only 18 years old, alongside her mother Kornelia and her little brother Pál. Gyorgy and his father Miklós survived the horrors and immigrated to Israel. Sadly, my grandfather did not live a long life; he fell ill with cancer and passed away in 1953 when he was only 31 years old, leaving behind a 24-year-old widow with two kids: my mother, who was only six months old, and her older brother, Yehuda, who was four.
We are deeply grateful to Peter, to István, and to everyone dedicated to the sacred work of preserving the memory of the Holocaust in general, Hungarian Jewry in particular, and the Grossman and Schwartz families from the village of Cserépfalu. As a token of our deep appreciation and gratitude, we would like to present the residents of the village with a modest gift—two books.
The first is Magnificent Homeland, a collection of stunning photographs of Israel by photographer Asaf Salomon. Through these images, we hope you can get to know the State of Israel a little better—a country that is sometimes portrayed negatively in the world, but the truth is, it holds an abundance of goodness, beauty, and light.
The second is a book by Dr. Shlomo Lotan, The Teutonic Order in the Latin Kingdom of Jerusalem, which is based on his doctoral dissertation. The book tells the story of the Teutonic Order in the Holy Land—an order that was active not only in Israel but across Europe, including regions of Hungary. Beyond reviewing a fascinating period in the history of the Land of Israel, the book uncovers a unique and lesser-known historical bond between Israel and Hungary, dating back to the early 13th century.
Today, with immense pride—one hundred years since Lili’s birth and eighty-two years after she was murdered—we, the members of the Itach-Grossman family standing here before you, serve as living proof that the Nazis’ plan to annihilate the Jews of the village of Cserépfalu has failed. We are here, living, breathing continuity.
May we continue to carry their memory with pride, in their honor and for the sake of future generations – with the hope of less hate and more gratitude in the entire world.
Thank you very much.

Jó reggelt kívánok!
A nevem Gilad. Velem vannak ma itt a családtagjaim: édesanyám Chani, édesapám Nissim, fivérem Omri, és lánytestvéreim Yaara és Moriya. Lánytestvérünk, Rotem, sajnos nem tudott ma velünk tartani, de lélekben itt van velünk.
Mint azt már bizonyára észrevették, mi Grossman Lili családtagjai vagyunk. Lili édesanyám nagynénje volt, az ő testvére – György – pedig az én nagyapám.
Lilit mindössze 18 évesen gyilkolták meg Auschwitzban, édesanyjával, Kornéliával és kisfivérével, Pállal együtt. György és édesapja, Miklós túlélték a borzalmakat, és kivándoroltak Izraelbe. Sajnos nagyapám nem adatott hosszú élet; rákbetegségben hunyt el 1953-ban, mindössze 31 évesen, hátrahagyva egy 24 éves özvegyet és két gyermeket: az ekkor még csupán féléves édesanyámat és az ő négyéves bátyját, Yehudát.
Mélyen hálásak vagyunk Péternek, Istvánnak és mindazoknak, akik a holokauszt emlékének megőrzésének szent munkáját végzik általában, a magyar zsidóságét különösen, és kiemelten a cserépfalui Grossman és Schwartz családok emlékét. Mély elismerésünk és hálánk jeléül egy szerény ajándékkal szeretnénk kedveskedni a falu lakóinak – két könyvvel.
Az első a „Magnificent Homeland” (Csodálatos Haza) című album, amely Asaf Salomon fotóművész lenyűgöző képeit tartalmazza Izraelről. E fotókon keresztül reméljük, hogy egy kicsit jobban megismerhetik Izrael Államot – egy olyan országot, amelyet a világban olykor negatív színben tüntetnek fel, de a valóságban rengeteg jóság, szépség és fény lakozik benne.
A második könyv Dr. Shlomo Lotan munkája, a „The Teutonic Order in the Latin Kingdom of Jerusalem” (A Teuton Lovagrend a Jeruzsálemi Latin Királyságban), amely a doktori disszertációján alapul. A könyv a Teuton Lovagrend történetét meséli el a Szentföldön – egy olyan rendét, amely nemcsak Izraelben, hanem Európa-szerte aktív volt, beleértve Magyarország egyes régióit is. Amellett, hogy a könyv áttekinti Izrael történelmének egy lenyűgöző időszakát, egy egyedülálló és kevésbé ismert történelmi köteléket is feltár Izrael és Magyarország között, egészen a 13. század elejéig visszamenően.
Ma, mérhetetlen büszkeséggel – száz évvel Lili születése és nyolcvankét évvel a meggyilkolása után – mi, az Önök előtt álló Itach-Grossman család tagjai, élő bizonyítékként szolgálunk arra, hogy a nácik bűnös terve, miszerint eltörlik a cserépfalui zsidóságot, kudarcot vallott. Itt vagyunk, élő és lélegző folytonosságként.
Kívánom, hogy továbbra is büszkén őrizzük emléküket, az ő tiszteletükre és a jövő generációk javára – azzal a reménnyel, hogy kevesebb gyűlölet és több hála lesz az egész világon.
en

A 13. Groszmann Lili emlékséta képei

Több felemelő és emlékezetes pillanatot éltünk meg vasárnap, az időjárás már-már izraeli forróságot biztosított az összesen 21 kilométeres sétánkhoz. A távot a cserépfalui házam és a kövesdi emlékmű között számolta ki a telefonom.

Csak címszavakban, és majd lesz hosszabb beszámoló még több képpel:

  • Groszmann György és Miklós hat Izraelben élő leszármazottja is jelen volt.
  • Tartottunk nulladik napot is.
  • Három beszédet hallgathattunk, a második már olvasható.
  • Majdnem 10 cserépfalui lakos is eljött az első állomáshoz a Groszmann házhoz.
  • Kaptunk egy fotót a 12-13 éves Liliről. Egy osztálykép a harmincas évekből, erről lesz külön poszt is.
  • Nem találtuk meg a bogácsi zsidó temetőben az egyetlen megmaradt sírkövet.
  • A céltól 3-4 kilométerre megállt egy autó, és egy ismeretlen házaspár egy láda eperrel kínálta meg a sétálókat.

És akkor a képek:

Vendéglátás és Ilus néni emlékeinek megtekintése Rónai Zsuzsánál a nulladik napon, május 23.

Cserépfalu, Groszmann ház, Cserépfalvi emlékszoba, Pauer-emlékszobor, Schwartz ház, zsidó temető május 24.

Útközben 1

Bogács

Útközben 2

Mezőkövesd

A 13. Groszmann Lili sétán elhangzott beszéd

Tóth Péter, Cserépfalu tiszteletbeli polgárának, az Élet Igazsága Alapítvány elnökének 2026. május 24-én elhangzott beszéde a 13. emléksétán

Köszönöm, hogy itt vagytok.

Azért sétálunk ma, mert 44-ben 82 évvel ezelőtt kellett ezen az útvonalon kellett elhagynia Cserépfalut két családnak. És én és most már ti is végigmentek ezen az úton, vagy egy részén is akár. Aztán jobb lesz majd nektek. Az országban 1944 óta nem változott semmi. Újra náci párt ül a Parlamentben. Neonáci karlendítős figurákat választanak meg képviselőnek, politikusaink egytől egyig számító emberek, akik érdekből barátkoznak gyűlölnek szeretnek, utálnak és uszítanak. Ez az igazság.

Mi volt vajon 1944 igazsága? Igaza volt-e a cserépi embernek aki az üres házba bement és elvitte a zsidók bútorait? Van-e igazság egyáltalán?

Innen, Cserépfaluból szakították ki Groszmann Lilit és Palit, Schwarcz Évit, Gyurkát és Imrét. Gyerekek voltak. A szüleiket meggyilkolták, mert zsidók voltak. A házaikat kirabolták, a bútoraikat széthordták. És utána sokan úgy tettek, mintha semmi nem történt volna.

De a gonosz mégsem győzött 1944-ben.

Groszmann Gyuri és apja Miklós is megmenekült. Ezért lehet ma itt Hanna, Yaara és a leszármazottak. Csodálatos emberek. Minden ember egy csoda.

Most zajlik az igazság, ezek a pillanatok mind igazak. És annak is igaza van, aki elfordul és nem érdekli az igazság.

1944 újra itt van velünk, embereket bélyegeznek meg, uszítanak egymás ellen, gyűlöletet csinálnak az életből. Engem itt, Cserépfaluban nyílt fórumon küldtek el a francba, mondván, hogy nem itt születtem. Itt érzem a bőrömön a megalázást. Ezek újra meg újra elő fognak fordulni. Mert mindenkinek igaza van. A gonosznak is.

Nem élhetünk tudatlanságban, írjuk Istvánnal 12 éve. De. Sajnos a tudatlanság maga a kényelem, egy kis erőszakkal meghintve pedig maga az élet igazsága.

Ez a mai séta igazsága.

Thank you for being here.

We are walking today because in 1944, 82 years ago, two families had to leave Cserépfalu along this route. And I and you have also walked this road, or at least part of it. Then it will be better for you. Nothing has changed in this country since 1944. A Nazi party is sitting in Parliament again. Neo-Nazi figures with swing arms are elected as representatives, our politicians are all people who make friends, hate, love, hate and incite for their own interests. This is the truth.

What was the truth of 1944? Was the man from Cserép right who went into the empty house and took the Jews’ furniture? Is there any truth at all?

From here, from Cserépfalu, they tore Lili and Pal Groszmann, Évi Schwarcz, Gyurka and Imre out. They were children. Their parents were murdered because they were Jews. Their houses were looted, their furniture was scattered. And after that, many acted as if nothing had happened.

But evil still did not win in 1944.

Gyuri Groszmann and his father Miklos were also saved. That is why Hanna, Gilad, Yaara and their descendants can be here today. They are wonderful people. Every person is a miracle.

The truth is happening now, these moments are all true. And those who turn away and are not interested in the truth are also right.

1944 is here with us again, people are being branded, incited against each other, they are making hatred out of life. Here, in Cserépfalu, they sent me to hell in an open forum, saying that I was not born here. I feel the humiliation on my skin here. These things will happen again and again. Because everyone is right. Evil is right too.

We cannot live in ignorance, István and I have been writing for 12 years. But. Unfortunately, ignorance is comfort, and with a little violence, it is the truth of life.

This is the truth of today’s walk

Groszmann György, Groszmann Pali, Klára néni, Groszmann Lili a negyvenes években, Groszmann Hanna, Groszmann Yaara 2024-ben