Hétvégén folytattuk a nyaralás közben megnézem a temető c. projektet, ezúttal Tiszaderzs és Abádszalók volt a két megálló. Közben kaptunk képeket Sajónémetiből is, és Hernádnémetiből is érkezik a következő héten friss képsorozat. Tartalom tehát lesz, és van.
Abádszalók igazából Tiszaabádot jelent, mert anno Tiszaszalókkal vonták össze, így lett Abádszalók a község neve. Ember Mária dolgozatából tájékozódok éppen Abádszalók zsidóságát illetően, azt írja, hogy a magyarországi átlaghoz képest jóval többen élték túl a holokausztot a szalókiak és az abádiak.
Tiszaabád déli részén volt egy kisebb dombon a temető, vagyis most is az. Brutális kőkerítés védi az idegen szemek elől magát a temetőt, egy helyes zárt vaskapu fogadja az érdeklődőket.
Mutatom a kataszteri térkép részletét.
Tiszaabád kataszteri térképrészlete
A Mazsihisz honlapja szerint 100 sírkő található a temetőben, több, mint negyven éve nem temettek ide senkit. Borzasztó elhanyagolt, becslésem alapján tíz éve nem járt itt fűkasza. Van néhány pontja a kerítésnek, ahonnan egy 186 centis ember belát, de pár magasabb sírkőtetőn, és a természeten kívül nincs igazán látnivaló.
Értem én, hogy hagyni kell a temetőt, és a halottakat békén, nem olyan nagy gáz, ha a természet visszaveszi a természetet, de azért ez így kicsit túlzás.
Többen kérdezték, hogy mi alapján kerülnek fel a temetők az adatbázisba és a térképre.
Első körben a Mazsihisz temetői adatbázisát nézzük át, ez hol pontos, hol nem, szerepelnek rajta temetők, de szerepelnek rajta egykori hitközségi tulajdonok is, amik nem temetőként funkcionáltak, tehát ez a lista nem teljesen pontos, illetve nem szerepel rajta minden temető.
Második körben átnézzük a fellelhető halotti anyakönyveket. Szerencsére precízen vezetve volt a temetés hely, így találtunk meg több temetőt, illetve temetőrészt, temetési helyet. Mutatok pár Veszprém megyei példát:
Gyepükaján
Káptalanfa
Ukk
Harmadik körben jön a kataszteri térképek tüzetes átvizsgálása. Sok helyen a temető a községtől távol, erdő szélén, szántóföld közepén volt. Ezeket a térképet kb. szemkifolyásig bogarásszuk, de ez is hoz eredményt, majd nyolcvan temetőt így azonosítottunk be.
Hogy mi ennek az értelme? Minden és semmi. Azt szeretnénk elérni, hogy legyen egy talán teljes adatbázis, amiket később kiegészítünk a nevekkel, hiszen egy temetőt megtalálni egy dolog. A nevekkel kiegészülve már kicsit jobb lenne…Szerintünk.
Poroszló után Cserépfalu felé menetben a legközelebbi zsidó temető Négyesen van. A megyék határán lévő falucskát a törökök felégettek, majd szépen sorban betelepültek a betelepülők, köztük zsidók is. A falu végiben egy patak partjára temetkeztek. Bő 600 négyzetméteres terület ez, ahol egy darab sírkövet találtam.
Az 1880-as népszámláláskor 33-an éltek itt, de még 1941-ben is felírtak 5 izraelita vallásút, a Yad Vashem adatbázisában megtalálhatók a Négyesről elvitt áldozatok emléklapjai.
Azt írja az izraelitatemetok.hu a négyesi sírkövekről, hogy elsüllyedhettek a gyakori árvizekben, na de hová süllyedtek el? Csoda hogy egy megmaradt.
Itt is írtam az önkormányzatnak, azt válaszolták, hogy a Miskolci Autonom Ortodox Izraelita Hitközség a terület tulajdonosa, néha lekaszálja a falu a területet.
Képek és videó.
Április közepén mentem egy kört Tiszafüred körül (Tiszaszőlős, Tiszaszentimre, Kunmadaras) és útban Cserépfalu felé megálltam Poroszlón és Négyesen. A jövőben is lesznek ilyen képes és videós posztok az ország minden tájáról.
Kovács Tibusz okleveles videós azt üzente, hogy tegyek állóképeket a balra és jobbra forduló videósnittek közé, mert elszédült a videócsatorna előtt. Így lesz.
Még magamról mutatok egy képet a posztsorozat végén. A fiam készítette, éppen a négyesi sírkőről készítem a videót. Azt nem tudom, hogy rövidnadrágban lehet-e zsidó temetőbe lépni, de fedetlen fővel tutira nem.
Tiszaszőlős és Tiszaszentimre után, balra fordultam április 15-én Kunmadaras felé. A község megint egy olyan hely, ahol életem során korábban sokszor megfordultam, de felnőtt koromig egy szót sem hallottam a zsidóságról.
Pedig. Itt élt a járás legnagyobb zsidó közössége, és 1946-ban egy durva pogrom is volt. Ugyanaz a helyzet, mint sok más helyen: nem beszéltek a múltról. Legalábbis nekem nem.
A temető a falu déli részében a sarokban található. Van benne mártírok emlékműve, mait már 1946-ban felállítottak a túlélők. A megmaradt sírköveket kerítés és lakatolt kapu védi. Gondozzák.
Írtam az önkormányzatnak, hogyan lehet bejutni a temetőbe, majdnem azonnal válaszolt a jegyző:
A temető kulcsát a Madarasi Településellátó, Beruházó és Szolgáltató Szervezet gazdasági ügyintézőjétől, Farkas Ádámtól tudja elkérni. Farkas Ádám elérhetősége: 0630/2869078
Legközelebb elkérem, addig is képek és videó kintről:
A két durva állapotban lévő temető után Kunmadaras pozitív csalódás volt, ami tovább folytatódott másnap Poroszlón.
Itt is a község déli részében, a keresztény temető sarkában található a zsidó temető. Kőkerítés és komoly zárt vasajtó védi a 180 centitől kisebb emberek tekintetétől a temetőt.
A magasabbaknak be lehet látni, vannak is bent sírkövek, sőt két urat is láttam április 16-án, éppen nyírták a füvet.
Bekiáltottam, hogy jó munkát! Kijöttek elém a temető kapujába. Kértem bebocsátást, de az urak nem engedtek be. Úgy éreztem magam, mint az egyszeri balos újságíró, akit nem engedik be a Fidelitasosok a migráncsos NERbulira.
Kérdezgettek, hogy mit akarok, honnan jöttem, mi járatban, mi a célja a fotóknak, de a válaszom nem igazán érdekelte őket, csak az, hogy teljesítsék a küldetést, ami kb ennyi volt: nem jöhet be a temetőbe senki.
Hamar átláttam, hogy felesleges erősködnöm, jó munkát kívántam és készítettem a kőkerítésről pár felvételt.
Természetesen nem elégedtem meg a vasajtós benézéssel, kicsit messzebb mentem a zsidó temető bejáratától és a mobilommal felvettem egy rövid mozgóképet.
Sajnos nem indították be a fűnyírót, pedig akkor fotót is tudtam volna készíteni. A tükörreflexes gép kattogása a klassz csendben simán lebuktatott volna.
Franc akart menekülve távozni egy temetőből.
A poroszlói önkormányzatnak is írtam levelet, ők is gyorsan válaszoltak, megírták azt az infót, amit a temetőlátogatóknak tudni kell és érdemes:
Tájékoztatom, hogy a Zsidó temető kulcsa Poroszlón Hajdú Kálmánnál található, a temető látogatása előtt időpont egyeztetés céljából az alábbi telefonszámon szíveskedjen felhívni: 06 70 944 2226.
Még egy rész hiányzik az áprilisi temetőjárásomból, Négyes lesz az utolsó állomás nemsokára.
Nehéz ezt elkezdeni. Arra is gondoltam, hogy csak simán kiteszem a képeket Auschwitzról.
De mégis le kell írnom.
Múlt héten szombaton, 2017. február 25-én reggel nyolc órától délután 15 óráig az egykori Auschwitz I. és az Auschwitz II. nevű táborok helyén kialakított múzeumokban voltam. 59 képet választottam ki az első táborból, van szöveg is, de át lehet scrollozni a képekért lefelé.
Kb. 20 éve voltam a Wewelsburg melletti kisebb koncentrációs tábor helyén/mellett kialakított múzeumban. Mihez képes kisebb persze.
Egyetemi csoport tagjaként népfőiskolákat nézegettünk, aztán kikapcsolódásként (!?) megnéztük a holokauszt-múzeumot. Egy helyes szőke csaj mosolyogva, kedvesen mesélte el, hogy mi történt, hogyan történt a negyvenes években.
Ilyen installáció balra, halál jobbra, kis aranyos makett előttünk, emberbőrből készített székre kérem ne üljenek rá…
Paderborn mellett kinéztek a nácik egy nagy erődítményt maguknak, hogy majd ott lesz valami óriási központjuk, mellé raktak egy kis tábort, ahol öldösték kedvükre az embereket.
Most olvasom, hogy egy SS-múzeum is lett azon a helyen azóta.
Egyszerűen nem állt össze bennem húsz éve ez a múzeumpedagógia.
Majd tíz évre rá voltunk Katowicében egy lengyel-magyar focimeccsen. Irtózatosan sokat ittam, majd a barátaim kitalálták, hogy visszafelé menjünk be Auschwitzba. Dehogy is. Másnaposan nézzem meg Auschwitzot? “Ha már ott vagyok, akkor beugrok Auschwitzba típusú” sztori?
Nem.
Budapesten is több kiállításon voltam, három éve a Yad Vashemben már be se mentem be kiállítótérbe. Ezt az egészet nem lehet megmúzeumkodni.
Azt szeretem a kutatásunkban, hogy nem véleményezünk, hanem megmutatunk mindent úgy, ahogy van. Persze ez nem igaz, mert többször emocionálunk, például amikor temetőre építenek egy lakóparkot. Igyekszünk jól leellenőrött, primer infókat megosztani. Mi történt, mikor és hol. Nehéz érzelmek nélkül megírni és közzétenni a cserépkörnyéki zsidóság történetét. Próbálkozunk. Az internet erre kiváló eszköz.
Szóval ezért is félek a holokausztmúzeumoktól. Féltem Auschwitztól. Egy/több múzeológus által fontosnak tartott képrészlet, adatsor, klasszul megkreatívkodott installáció fog majd vezetni engem? Egy helyreállított, berendezett, újrafestett, megkreált építményt fogok nézegetni kordonok között? Valóban több lesz, mint a neten fellelhető millió fotó és szöveg?
Év elején úgy döntöttem, hogy lesz ami lesz, elmegyek Auschwitzba. Hátha ezt a múzeumosdi koncepciót sutba dobhatom Auschwitzban, azon a helyen, ahol elképesztő szervezettséggel öltek meg rengeteg zsidót, cigányt, hadifoglyot, szemüvegest és még sokféle embert.
Cserépiek temetője is ez a hely. Úgy tudtam, hogy Groszmann Lilit is itt ölték meg, de a kutatás jelenlegi tudása szerint elvitték Auschwitzból Lilit 1944-ben.
A reggeli nyitásra, nyolc órakor ott voltam az auschwitzi múzeum bejáratánál. Direkt reggel akartam menni, hogy ne zavarjanak nagyon a turisták. A kapu előtt a nagyobb táskát le kellett tenni a megőrzőbe, majd következett a reptéri szintű átvizsgálás, meg kellett mondani, hogy honnan érkeztem, majd egy nulla zlotyis jegy megvétele után léphettem be az őrök szigorú tekintetével a múzeumba.
A tábor a monarchia idején épült katonai kaszárnya, mely nagyon megtetszett a náciknak. Először lengyeleket, aztán orosz hadifoglyokat őriztek és gyilkoltak. A foglyokon próbálták ki a gázzal ölést, az első gázkamrát is itt tesztelték. Auschwitz I-ben volt a táborok adminisztrációja is. Innen 3 km-re van a kettes tábor, Oświęcim nevű lengyel város egyik részéből elzavarták a lakosokat, és felépítették a legnagyobb gyilkolótábort. Na de vissza az Arbeit Macht Frei feliratú kapuval könnyen azonosítható táborra.
Szóval ez az egyes tábor ma múzeum.
A holokauszt-múzeumok szokásos hatásvadász elemeit kivétel nélkül bemutatják, helyreállított gázkamra is van, egy csomó levágott hajat lehet nézegetni, rengeteg cipő áll nagy halomban, az elején természetesen egy kisgyermek cipőjével. Fogkefék és bőröndök termei az egykori barakkokban kialakított helyeken. Országok szerint is láthatók a múzeumok, a magyarban voltam.
Annál nagyobb “hatásvadászabbságot” nehezen lehet elképzelni, mint a tárlat utolsó jelenete. Fordítva kezdtem a megtekintést, így a záró sorozatot láttam meg először. A képen egy mosolygó magyar zsidó hölgy ruhában látható a pasijával, mellette lévő nagyképen egyedül csontsoványan meztelenül egy kórházban. Akkor és most.
Ennél már csak az lehetne durvább, ha a képen egy nagy asztalnál tortázó gyermeksereg lenne a háború előtt, majd egy tömegsírban ugyanazok. A magyar térben nyomasztó zene szól, hogy még jobban átélhesse az egyszeri turista.
Amúgy nagyon nehéz egyedül lenni a múzeumban, mert mindenhol a turisták nyomkojdák a telefonjukat, tabletjülket és a többi.
Még mielőtt teljesen átmennék zsörtölődőbe, abba is hagyom.
Csalódás volt Auschwitz I.
Amikor odaértem, még esett a hó, majd kisütött a nap. Persze, tudom a képeim is hatásvadászok, igyekeztem azért nem nagyon túltolni. Talán sikerült. Színek nincsenek.
A képek jönnek egymás után, ha rámész az egérrel a képre, akkor kinagyíthatod, vagy lapozhatsz is a nyilakkal.
A barakkokban kialakított terekben alig fotóztam.
Itt próbálták ki először a gyilkos gázt. Helyreállították, mert múzeum.
És az összes többi felvétel.
Egy múzeumban voltam, semmilyen új hatás nem ért, majdnem ugyanazt éreztem, mint húsz éve. Nagyon nehéz a holokausztot bemutatni, és a múzeum, mint műfaj, erre alkalmatlan.
Bánatosan bandukoltam ki az 1-es táborból, aztán az ingyenes busszal megérkeztem a 3 km-re lévő Auschwitz-Birkenau nevű, a filmekből a vonatos megérkezési jelenettel azonosítható táborba.
Tiszaabád kataszteri térképrészlete
