A 13. Groszmann Lili sétán elhangzott beszéd

Tóth Péter, Cserépfalu tiszteletbeli polgárának, az Élet Igazsága Alapítvány elnökének 2026. május 24-én elhangzott beszéde a 13. emléksétán

Köszönöm, hogy itt vagytok.

Azért sétálunk ma, mert 44-ben 82 évvel ezelőtt kellett ezen az útvonalon kellett elhagynia Cserépfalut két családnak. És én és most már ti is végigmentek ezen az úton, vagy egy részén is akár. Aztán jobb lesz majd nektek. Az országban 1944 óta nem változott semmi. Újra náci párt ül a Parlamentben. Neonáci karlendítős figurákat választanak meg képviselőnek, politikusaink egytől egyig számító emberek, akik érdekből barátkoznak gyűlölnek szeretnek, utálnak és uszítanak. Ez az igazság.

Mi volt vajon 1944 igazsága? Igaza volt-e a cserépi embernek aki az üres házba bement és elvitte a zsidók bútorait? Van-e igazság egyáltalán?

Innen, Cserépfaluból szakították ki Groszmann Lilit és Palit, Schwarcz Évit, Gyurkát és Imrét. Gyerekek voltak. A szüleiket meggyilkolták, mert zsidók voltak. A házaikat kirabolták, a bútoraikat széthordták. És utána sokan úgy tettek, mintha semmi nem történt volna.

De a gonosz mégsem győzött 1944-ben.

Groszmann Gyuri és apja Miklós is megmenekült. Ezért lehet ma itt Hanna, Yaara és a leszármazottak. Csodálatos emberek. Minden ember egy csoda.

Most zajlik az igazság, ezek a pillanatok mind igazak. És annak is igaza van, aki elfordul és nem érdekli az igazság.

1944 újra itt van velünk, embereket bélyegeznek meg, uszítanak egymás ellen, gyűlöletet csinálnak az életből. Engem itt, Cserépfaluban nyílt fórumon küldtek el a francba, mondván, hogy nem itt születtem. Itt érzem a bőrömön a megalázást. Ezek újra meg újra elő fognak fordulni. Mert mindenkinek igaza van. A gonosznak is.

Nem élhetünk tudatlanságban, írjuk Istvánnal 12 éve. De. Sajnos a tudatlanság maga a kényelem, egy kis erőszakkal meghintve pedig maga az élet igazsága.

Ez a mai séta igazsága.

Thank you for being here.

We are walking today because in 1944, 82 years ago, two families had to leave Cserépfalu along this route. And I and you have also walked this road, or at least part of it. Then it will be better for you. Nothing has changed in this country since 1944. A Nazi party is sitting in Parliament again. Neo-Nazi figures with swing arms are elected as representatives, our politicians are all people who make friends, hate, love, hate and incite for their own interests. This is the truth.

What was the truth of 1944? Was the man from Cserép right who went into the empty house and took the Jews’ furniture? Is there any truth at all?

From here, from Cserépfalu, they tore Lili and Pal Groszmann, Évi Schwarcz, Gyurka and Imre out. They were children. Their parents were murdered because they were Jews. Their houses were looted, their furniture was scattered. And after that, many acted as if nothing had happened.

But evil still did not win in 1944.

Gyuri Groszmann and his father Miklos were also saved. That is why Hanna, Gilad, Yaara and their descendants can be here today. They are wonderful people. Every person is a miracle.

The truth is happening now, these moments are all true. And those who turn away and are not interested in the truth are also right.

1944 is here with us again, people are being branded, incited against each other, they are making hatred out of life. Here, in Cserépfalu, they sent me to hell in an open forum, saying that I was not born here. I feel the humiliation on my skin here. These things will happen again and again. Because everyone is right. Evil is right too.

We cannot live in ignorance, István and I have been writing for 12 years. But. Unfortunately, ignorance is comfort, and with a little violence, it is the truth of life.

This is the truth of today’s walk

Groszmann György, Groszmann Pali, Klára néni, Groszmann Lili a negyvenes években, Groszmann Hanna, Groszmann Yaara 2024-ben

Osztatlan közösbe kerül a temető

Ami azt jelenti, hogy a bő 200 négyzetméteres zsidó temető nem kizárólagosan a MAZSIHISZ nevén lesz, hanem a Református Egyházközséggel közös tulajdonba kerül az egész 303-as helyrajzi számú kivett temető.

Mely 303-as most a cserépi önkormányzat nevén van, de majd ha megszáradnak a papírokra írt aláírások, akkor indulhat a temető-felújítás.

Nézzük újra meg a térképet.

Cserépfalu község belterületének és zártkertjének ideiglenes nyilvántartási térképe

Arról a középső nyúlványról van szó, mely az 1964-es térképen még más számmal szerepelt.

Na akkor jöjjön az adatrögzítés.

2017. január 13. Önkormányzati tárgyaló, Cserépfalu

Jelen voltak: Csendes Péter polgármester, Farmosi Zoltán jegyző, Szilágyi Zoltán esperes, Erdős Balázs földmérő, Mizser László képviselő, Balázs István és Tóth Péter.

A polgármester úr azért kezdeményezte a találkozót, mert a cserépi testület tavalyi határozata, mely szerint kerüljön a temető vissza a MAZSIHISZ tulajdonába, nem kivitelezhető. Egészen pontosan: a jelenlegi építésügyi jogszabályok nem engedélyezik e tervezett terület megosztását.

Ezért azt ajánlottuk, hogy osztatlan közös tulajdonba kerüljön a temető a reformátusokkal. (A történet onnan indult, hogy a református egyház az egész 303-ast szerették volna megkapni Cserépfalutól.)

Jegyző úr precízen tájékoztatta az egybegyűlteket a lehetőségekről, és mivel a felajánlott verziónk mindenkinek megfelelő volt, hamar lezártuk azt, amit le kellett zárni. Erdős Balázs földmérő-földhivatali szakember is jónak, és kivitelezhetőnek találta az osztatlan közös tulajdonba juttatást. A református temető is meg lesz újítva, a zsidó temető is újra temető lesz. WIN-WIN.

Polgármester úr a következő ülésen felterjeszt egy erről szóló határozatot, és ha megszavazzák, akkor kezdődhet a munka.

Valahogy így:

  • A temető kijelölése megtörtént
  • Ideiglenes körbekerítés, sövényültetés előkésztése
  • A terület radarozása
  • Vas fejfák elkészíttetése, elhelyezése
  • Sírkövek áthelyezése
  • Kapu készítése
  • Emlékfal készítése
  • Lili emlékmű készítése

A meghívóban szerepelt a bejárás is, de iszonyatosan elkezdett havazni, ezért ettől eltekintettek a felek.

Azért mi elmentünk, és megnéztük milyen a havas temető. Nem olyan kicsi az a 200 négyzetméter, a területet megbontja egy ferde emelkedő is.

Ilyen a havas cserépi zsidó temető:

Tizenhat kilométeres lapszemle

Lemaradtunk a Mezőkövesdi Újság júniusi számáról. Kissé pontatlan tudósítás de nem baj az, lényeg, hogy minél több helyen legyen nyoma annak, aminek nem szabad sohasem elkopnia.

Három printscreent készítettem.

Mezőkövesdi Újság – Városunk Lapja  XXVII. évf. 11. sz. 2015. június 4.

Így nézett ki a cikk az 5. oldal bal oldalán:

Ilyen fekete-fehérben a megjelent fotó nagyobb verzióban, Tállai államtitkár úrral, Takács úrral és Tóth úrral.

És ez pedig a klassz kövesdi print kezdőoldala.

ITT lehet letölteni az újságot.

Bűnös-e vagy?

Kutatótársammal szoktunk levelezni is. Itt egy levélváltás kivonata:

Tóth Péter:  Olvasom ezt a tiltakozó jegyzékes hírt, nemrég láttam a lengyel Ida című filmet, amiben szinte nem is esik szó a németekről Hogy lehet erről a témáról mégis normálisan beszélni? Arról, hogy nem csak és kizárólag a nácik itt a bűnösök?

Hogyan lehet azt elmondani és kijelenteni általánosítás nélkül, hogy igenis baromi sokan voltak akik tevékeny részeseivé voltak a borzalomnak Cserépfaluban, Mezőkövesden, Budapesten és szinte mindenhol Magyarországon. Akik csak elfordították a fejüket, amikor pakolták ki Groszmannékat. Ők is részesei voltak. Mi lett volna vajon ha Cserépfaluban is elbújtatják a gyerekeket nem csak Noszvajon?

2. Groszmann Lili nap május 24-én Cserépfaluból Mezőkövesdig.

Túlzott naivitás és idealizmusos baromság részemről ez az egész most 2015-ben? Akkor volt egy durva háború, küzdeni kellett kajáért mindenért, mindenki a magáét védte, de akkor sem. Akkor is voltak akik cselekedtek.

Valahol olvastam, hogy azért kutatunk hogy megértsük a mát amiből lesz a jövő. és ha a mai magyarországi viszonyokat nézzük, főle a sok szélsőjobbos kretént, azért ez a téma, történet nincs egyáltalán kibeszélve.

na mindegy

Balázs István: Nos… nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a magyar közigazgatás igenis tevékenyen részt vett a holokausztban.
Azt is kijelenthetjük, hogy a polgárok egy része hasznot húzott a holokausztból.
Azt is kijelenthetjük, hogy az egyházak egy része is hasznot húzott a holokausztból.
Azt is kijelenthetjük, hogy a Levente Mozgalom is hasznot húzott a holokausztból.
Azt is kijelenthetjük, hogy az iparosok zöme is hasznot húzott a holokausztból.
Azt is kijelenthetjük, hogy Magyarországon érkezett a legtöbb bejelentés a zsidókról Eichmannékhoz.
Azt is kijelenthetjük, hogy itt igényelte a legtöbb magánember a zsidó vagyon egy részét.
Azt is kijelenthetjük, hogy itt érte a legtöbb atrocitás a zsidókat Lengyelország után.
Azt is kijelenthetjük, hogy innen deportálták a leggyorsabban a zsidókat a holokauszt alatt.
Azt is kijelenthetjük, hogy 1945 után is az antiszemita látásmód volt jellemző Magyarországra.
Azt is kijelenthetjük, hogy 1956-ban pogromokat szerveztek…..

Kijelenthetjük-e, hogy nem vett részt tevékenyen a magyar nép a holokausztban ennek tükrében? Vagy foghatjuk-e csak a németekre ennek tükrében?

TP: Na hát ez az pontosan! csak a magyar nép nevű két szót a végén lehet általánosításként értelmezni? Szerintem nem. Mert írod hogy: egy része, meg azt is, hogy zöme több helyen is

Aztán a végén ezzzel fejezed be: Kijelenthetjük-e, hogy nem vett részt tevékenyen a magyar nép a holokausztban ennek tükrében?

BL: Nem választhatjuk szét azokat, akik aktívan részt vettek, illetve azokat, akik passzivitásukkal vettek részt az eseményekben. Tehát igazából nem mondhatjuk azt, hogy nem a magyar nemzet bűne, csak csoportoké….

TP: Szerintem sem lehet szétválasztani, nem is kell, de nem volt mindenki passzív! Mi van azokkal akik védelmet adtak? Bújtattak, etettek stb, Ők csak egy hibajelenség voltak az egész kibaszott pusztításban? Attól még ment minden tovább.

BI: Nem hibajelenség voltak, felülkerekedett a humánum az esztelenségen.

TP: Ha bocsánatot kér a holokausztért egy állami képviselője vagy akár mi vagy akár én, akkor az egész nép nevében kérünk, kérhetek bocsánatot? Általánosíthatok? Beismerés az általánosítás?

Itt van két hír, hogy a szerbekért és a romákért Áder elnök bocsánatot kért.

BI: Szerintem nem a bocsánatkérésen múlik. A mutatott tetteken és a hozzáálláson 🙂 Ha leköpök valakit és azt mondom, bocs, de belül ugyanúgy leköpném újra….?

TP: Persze, hogy nem azon múlik Csak azon moralizálok, hogy egy nép nevében nyilatkozhatunk-e Ha igen, akkor beismertük.

BI: Szerintem döntse el az egyén, ne más nevében tegye….

TP: Adj valami olvasnivalót ez a lengyel Ida elég durván belémvágott hétvégén

BI: Lévai Jenő: Fekete könyv, és ugyancsak tőle a Pesti gettó története.