Címke: cserépi temető

Osztatlan közösbe kerül a temető

Ami azt jelenti, hogy a bő 200 négyzetméteres zsidó temető nem kizárólagosan a MAZSIHISZ nevén lesz, hanem a Református Egyházközséggel közös tulajdonba kerül az egész 303-as helyrajzi számú kivett temető.

Mely 303-as most a cserépi önkormányzat nevén van, de majd ha megszáradnak a papírokra írt aláírások, akkor indulhat a temető-felújítás.

Nézzük újra meg a térképet.

Cserépfalu község belterületének és zártkertjének ideiglenes nyilvántartási térképe

Arról a középső nyúlványról van szó, mely az 1964-es térképen még más számmal szerepelt.

Na akkor jöjjön az adatrögzítés.

2017. január 13. Önkormányzati tárgyaló, Cserépfalu

Jelen voltak: Csendes Péter polgármester, Farmosi Zoltán jegyző, Szilágyi Zoltán esperes, Erdős Balázs földmérő, Mizser László képviselő, Balázs István és Tóth Péter.

A polgármester úr azért kezdeményezte a találkozót, mert a cserépi testület tavalyi határozata, mely szerint kerüljön a temető vissza a MAZSIHISZ tulajdonába, nem kivitelezhető. Egészen pontosan: a jelenlegi építésügyi jogszabályok nem engedélyezik e tervezett terület megosztását.

Ezért azt ajánlottuk, hogy osztatlan közös tulajdonba kerüljön a temető a reformátusokkal. (A történet onnan indult, hogy a református egyház az egész 303-ast szerették volna megkapni Cserépfalutól.)

Jegyző úr precízen tájékoztatta az egybegyűlteket a lehetőségekről, és mivel a felajánlott verziónk mindenkinek megfelelő volt, hamar lezártuk azt, amit le kellett zárni. Erdős Balázs földmérő-földhivatali szakember is jónak, és kivitelezhetőnek találta az osztatlan közös tulajdonba juttatást. A református temető is meg lesz újítva, a zsidó temető is újra temető lesz. WIN-WIN.

Polgármester úr a következő ülésen felterjeszt egy erről szóló határozatot, és ha megszavazzák, akkor kezdődhet a munka.

Valahogy így:

  • A temető kijelölése megtörtént
  • Ideiglenes körbekerítés, sövényültetés előkésztése
  • A terület radarozása
  • Vas fejfák elkészíttetése, elhelyezése
  • Sírkövek áthelyezése
  • Kapu készítése
  • Emlékfal készítése
  • Lili emlékmű készítése

A meghívóban szerepelt a bejárás is, de iszonyatosan elkezdett havazni, ezért ettől eltekintettek a felek.

Azért mi elmentünk, és megnéztük milyen a havas temető. Nem olyan kicsi az a 200 négyzetméter, a területet megbontja egy ferde emelkedő is.

Ilyen a havas cserépi zsidó temető:

Negyedik év start

2014-ben kezdtük, most pedig már 2017 van, ez azt jelenti, hogy a negyedik naptári év lapjait tépkedjük le a Groszmann Lili kutatás Jeruzsálem felé néző faláról.

Apropó Jeruzsálem. Nézzük csak meg ezt a fotót!

Groszmann Miklós házának déli oldala 2016.12.30.

Különös ablaka van a Groszmann ház padlásterének.

Keressük a nyomot, ami újfent megmutatja, hogy bizonyisten Groszmannéké volt a katolikus templom mögötti ház kettővel.

2016. december 30-án közösen búcsúztattuk el az évet Istvánnal és még pár segítőnkkel, barátunkkal az Cserépfaluban. A Petőfi utcán újra lefotóztuk a házat, István azt gondolta, hogy talán Jeruzsálem felé néz a félköríves két ablak. Anno úgy építették a zsinagógákat, hogy a homlokzat kelet felé, Jeruzsálem felé nézzenek.

A Groszmann ház nem volt zsinagóga. Az ilyen típusú ablakok nem annyira jellemzőek a cserépi történelemben. És főleg az ilyen házak nem.

Az ablakok fölött mi lehet az a ferde rész?

Megnéztem a Google Maps-on, de nem Jeruzsálem, hanem Líbia felé néznek az ablakok. Ami délnyugat.

Ennyit erről.

Dél felé néznek a Groszmann ház félköríves ablakai

Tehát 30-án Cserépfaluban voltunk Istvánnal. A temető ügyét találtuk ki apropónak. Úgy döntöttünk, hogy fél napot együtt töltünk. A kettővel ezelőtti sétán már tudtunk többet beszélni, de olyan, hogy majdnem egy napon át szinte csak ketten legyünk, még nem volt.

Azért is tudunk ilyen parádésan együtt kutatni, mert alig találkozunk. Mintha két robot kutatna, akik Skype-on küldözgetik egymásnak az információkat.

  • Küldöm,
  • Vettem,
  • Köszi,
  • Küldtem már?
  • Ez megvan?
  • Ezt figyeld!
  • Feltöltöttem.

Az apropó az volt, hogy karácsony után Csendes Péter polgármester úr tájékozatott minket, hogy a földmérő és a kövesdi építési hatóság szerint problémás a zsidó temető eredeti állapotának a visszaállítása, mely munka a terület megosztásával kezdődne.

A mezőkövesdi hatóság értelmezésünk szerint úgy kezeli az ügyet, mintha mi egy új temetőt szeretnénk létesíteni. Nem erről van szó. Mi csak egy temetőt szeretnénk visszaállítani.

Kicsit bonyolult az ügy, és majd jobban össze is foglaljuk egyszer.

Szilágyi Zoltánnal, a cserépi református lelkésszel beszélgettünk erről is 30-án. A szokásos, mik az indítékaink, miért csináljuk körök után megbeszéltük, hogy a temető megújítása, rendben tartása mindenkinek az érdeke. Lelkész úrral jót beszélgettünk. Támogatja a kutatást, az ügyet, kinek hogyan tetszik.

A polgármester úr a levelében helyszíni bejárást ajánlott, melyre elhívja a hatóságokat is, és remélhetőleg lehet végre érdemben is dolgozni.

Bennünket minden megoldás érdekel, hogy a temető felújítását el tudjuk kezdeni.

MÁS
Támogatás. December végén újabb pénzbeli támogatásokat kaptunk, majd január elején is egy újabbat. Itt lehet követni.

Nagyon megtisztelő, és nagyon hálásak is vagyunk. El is kezdtük vadul a pénzköltést.

Befizettük a domain nevünket újabb egy évre, hamarosan utaljuk az újabb szerverfenntartási díjat, és vettünk egy kutatást segítő eszközt, egy Power Bank nevű töltőt. A jövőben ha merül valamelyik eszközünk, nem szükséges konnektort keresnünk. Alapvető kutatási eszköz az energia.

Mutatom a költési táblázatot, majd ezt is nyilvánossá tesszük, és naprakészen lehet látni a beérkezett támogatást és a költéseinket is.


Itt vannak a támogatási tudnivalók.

És még mindig nincs vége a posztnak.
Tavaly ott fejeztük be, hogy kényelmesen elkezdtük az 1851 és 1895 közötti anyakönyveket kutatni.

Ezek alapján 1856. augusztus 10-én Kohn Ábris Lőböt (Lőrinc) temették el először a cserépfalui zsidó temetőben. Két hónapot élt Schwartz Rozi és Kohn Adolf fia.

Mindig hangsúlyozzuk, hogy minden egyes adatot a jelenlegi rendelkezésünkre álló források alapján hozunk nyilvánosságra.

Az anyakönyvekről például azt valószínűsítjük, hogy csak ortodox zsidók szerepelnek benne, mert a szétválás (1870-71) környékén a nem ortodoxok a neológ vagy status quo ante anyakönyvekbe lettek bejegyezve. Vélelmezhetően kettős anyakönyvvezetés volt a felekezeti hovatartozás szerint.

Feltéve, ha volt más irányzathoz tartozó zsidó Cserépfaluban.

Megtudjuk.

Mi lesz idén?

Temetőfelújítás, újabb környékbeli temetők ügyébe kezdünk, interjúkat készítünk, lesz egy adatbázisunk a cserépiekről is, május 21-én emlékséta, alapítványt teszünk le, és persze minden újabb infó itt lesz a blogban.

4. Groszmann Lili Nap

Átadják, visszaadják

Két hete úgy gondoltuk, hogy a cserépi képviselő-testület döntése, mely szerint rendezik a zsidó temető tulajdonjogát, érdekelhet rajtunk kívül másokat is.

Mert tök klassz, hogy mi a blogunkban megírunk azonnal mindent, amit megtudunk, de a sokkal olvasottabb médiumok mégiscsak több helyre tudják eljuttatni a hírértékű információkat.

Lehet, hogy szarul sajtózunk, de nem igazán ömlött ki a sajtó hátsó nyílásán, csatornáján ez a fontos döntés.

A Kibic kulturális magazinon kívül sehol sem hozták le a közleményünket.


KIBIC magazin 2016.12.02.

Istvánnal néha moralizálunk az érdektelenségen, de amúgy magasról teszünk rá. Tény az, hogy rajtunk kívül ez az egész történet nem sokakat érdekel.

Nincs ezzel semmi gond.

1944-ben is magasról tettek sokan arra, hogy lovaskocsikon vitték el az embereket a falukból.

Peti ne idegeskedj nyugi 🙂

Tegnap igazi papíros print újságban, az Észak Magyarországban is megjelent a hírünk, cselesen egy ravatalozós hír mögé beillesztve. A hír webes verziója is olvasható a BOON-on. Sőt, a Cserépiek Újságjában is kijött az önkormányzati hírek között.

Kösz ÉSZAK!


Észak Magyarország 5. oldal 2016.12.12.

A szkennelést köszönjük a Mezőkövesdi Városi Könyvtárnak!

Jobb itt lent Békében Velük

Fent és lent

Van ugye a fent, a tudósok, értők közössége, és a lent, a laikusok, civilek, hozzá nem értők közössége. Ami köztük van, a dilemma.

Érdeklődéssel olvastam egy bejegyzést Radnóti Zoltán rabbi tollából, és az erre adott válaszokat.

Temetővel foglalkozunk, és a cserépi temető történetének tudatában felmerült a kérdés: mi a bánat van ilyenkor.

1944-ben orosz források szerint a temetőbe hat/hét civilt temettek, akiket tarkónlövéssel/fejlövéssel végeztek ki. Munkaszolgálatosok voltak.

Zsidók? Szociáldemokraták? Kommunisták?

Nem tudjuk. Csak azt, hogy munkaszolgálatosok.

A „vita” tükrében ezen a ponton pofára estem. Akkor most mi van/lesz. Mi van akkor, ha az itt eltemetettek között akad egy, aki azért volt munkaszolgálatos, mert kommunista volt, de nem zsidó?

Az egyik oldal szerint az ilyen temetés nem megengedett, a másik oldal megengedőbb ebben a kérdésben azzal a kitétellel, hogy

A magyarországi zsidó temetőbe való betemetési jogról való döntés a MAZSIHISZ Rabbitestületének és vallási bíróságának a jogköre, akiket sohasem a vallási fanatizmus és a kirekesztés vezetett és vezet, hanem a vallásjog megfelelő és alátámasztott értelmezése illetve az Isten képmására teremtett ember tisztelete – mind éltében, mind holtában.

Oké… de 1944-ben ilyen nem volt. Most jön az a rész, hogy olvasnom kell… és tanácsot kérni „fentről”, mert itt lent ezek a dolgok csak összezavarnak.

A kérdések meg csak sokasodnak. A község zsidóinak múltja alapján a közösség a Vizsnyicei Rabbi „hatáskörébe” – nem tudok jobb szót – tartozhatott. De 44-ben ennek túl sok jelentősége a temetések tekintetében nem volt… akkor már egy zsidó sem volt ott. Akkor most a temetőben elhantolt munkaszolgálatosok nem bizonyítható származása miatt gond van? Vagy nincs gond? Nem volt Mazsihisz, Emih, Tev, vallási bíróság, nem volt akkor semmi, csak halottak.

Ez a fent és a lent.

Ti ott fent vallásjogilag közelítitek meg a temetőket, mi itt lent csak egyet látunk… Halottak vannak, elhagyott temető van, kivitt síremlékek vannak és történetek. Egykor élt emberek története, olyanoké, akik nem képezhetik/képezhetnék vita tárgyát.

Jobb itt lent. Békében. Velük.

Ez egy ilyen semleges poszt akar lenni.