Címke: MAZSIHISZ

Bejegyezte a bíróság Cserépfalu új civil szervezetét, Az Élet Igazsága Alapítványt

A Miskolci Törvényszék 15.Pk.60.102/2023/4. nyilvántartásba vételről szóló határozati számmal, 2023. szeptember 11-es keltezéssel bejegyezte Az Élet Igazsága Alapítványt. Már látszódik a birosag.hu nyilvántartási oldalán is az alapítvány:

A célok: Cserépfalu és a Bükkalja térségének 19–20. századi történelmének, társadalmi szerkezete emlékezetének feltárása, megőrzése, megörökítése, a térségnek a történelem során felhalmozott értékeinek tudatosítása és gyarapítása, amellyel egyben hozzá kíván járulni jelen korunk kihívásainak feldolgozásához.

Ahogy az első magyar nyomtatott könyvbe írta András mester: azért is jó tudnunk a múltról, hogy tanuljunk a hibákból. Az alapítvány az igazságról fog szólni, azaz az életünkről, hiszen igaznak lenni nagyon jó.

Az általánosan megfogalmazott célokon túl a Cserépfalvi Emlékszoba gondozását, szakmai felügyeletét is el fogjuk látni, a könyvmegállót is gondozni fogjuk, a környékbeli zsidóság szellemi és tárgyi emlékeit is ápoljuk, kutatjuk, és az általunk megtalált, a MAZSIHISZ tulajdonában lévő izraelita temetővel is fogunk foglalkozni. Ahogy eddig is, csak sokkal fókuszáltabban, jelentsen ez bármit is.

Most pár bürokratikus kört be kell még zárunk. A szervezet adószám nélkül nem szervezet, a bankszámlaszámot is élesíteni kell, és még sok minden más is intéznivalónk is van.

Köszönöm a sok segítséget elsősorban Rónai Zsuzsának, és még sokan másoknak. Papp Zoltán, Cserépfalu szülötte éveken keresztül támogatta a kutatást, Tamás Istvánt, az International Business School vezetőjét sem feledem, aki mélyen a zsebébe nyúlt, hogy el tudjunk indulni, és nem utolsósorban: Balázs István nélkül nem posztolnék ide semmit. Szóval many thanks. És még sok mindenkit kihagytam, de majd pótolom.

Az alapítvány nyílt, bárki csatlakozhat.

Tóth Péter, Az Élet Igazsága Alapítvány kuratóriumi elnöke.

Mert nem élhetünk tudatlanságban.

Papírja van a cserépfalui zsidó temetőnek arról, hogy zsidó temető

2016. február 19-én találtuk meg egy régi térképen a cserépfalui zsidó temetőt. Rá huszonkét hónapra, 2017. december 19-én a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsélge tulajdonában került osztatlan közös verzióban a temető.

Ezt a tényt nemrég tudtuk meg az internetről, mert a bárki számára hozzáférhető telekbejegyzéseket tartalmazó adatbázisban megkerestük a tulajdoni lapot.

Így néz ki a tulajdoni lap részlete.

Cserépfalu zsidó temető tulajdoni lap 2018

A kutatásunk, vagyis mi a cserépi temető ügyében egyfajta katalizátori tevékenységet végeztünk az elmúlt két évben. Tárgyaltunk az Egységes Magyar Izraelita Hitközséggel, beszéltünk a Magyarországi Zsidó Hitközséggel, majd a Református Egyházközséggel, és persze Cserépfalu önkormányzatával, mivel Cserépfalu volt a temető tulajdonosa.

Kaptunk egy megbízólevelet a MAZSIHISZ-től, beszéltünk jogászokkal, tárgyaltunk az önkormányzattal, majd ilyen-olyan informális csatornákon követtük az eseményeket. Vártunk, és vártunk.

A reformátusokra azért volt szükség, mert a zsidó temető két református temető között helyezkedik el egy önkormányzati úttal együtt. Az volt a megbeszélések utáni terv, hogy osztatlan közösbe kerül a terület a reformátusokkal. Cserépfalu testülete is rábólintott, majd ügyvédekhez került papírozásilag az ügy.

Néha érdeklődtünk, viszont érdemi infót nem kaptunk, majd pár hete megláttuk az interneten, hogy végre sikerült.

Eljátszhatnánk itt egy nyolcéves gyerek szintjén a meglepődést, de nem tesszük. Sajnos nagyon jól ismerjük a hazai viszonyokat. Inkább az lenne a meglepő, ha akár Cserépfalu, akár a reformátusok, neadj Isten, a Mazsihisz szólt volna nekünk, hogy sikerült.

Gondoljunk bele. A cserépi önkormányzat külön határozatot hozott nemrég arról, hogy menekültek nehogy betelepüljenek Cserépfaluba, beleálltak a STOP-SOROS fideszkampányba nyakig, közben pedig a zsidó temető sorsát is gondosan felügyelik? Nehezen fér meg a kettő együtt kommunikációilag.

Na de most nem tudjuk, hogyan tovább. A terv akkor az volt, hogy ha rendeződnek a tulajdoni viszonyok, megindítjuk a munkálatokat, és klasszul megcsináljuk a temetőt, korábban gyűjtést is indítottunk erre a célra. Mivel egy ilyen projektre a mi zsebünk mérete nem elég.

Lelkes segítőink jelentkeztek (Cserépfaluból is!!!), töbször terepszemléztünk már, kezdenénk már a munkát, mert így gondoljuk.

Kjött pár hete egy pályázat temetők helyreállítására, a szövegezésben azt láttuk, hogy vannak prioritást élvező temetők, másrészt kötelező bevonni közmunkásokat, sőt az önkormányzatnak is vállalni kell 10 évig a “karbantartást”.

Szerintem ez így nem fog működni, Cserépfalu nem fogja gondozni a temetőt, a munkát kereső, éhbérért dolgozó cserépiek sem fognak ezen dolgozni.

Ezt így parancsszóra nem lehet csinálni.

Most gondolkodunk, hogy mit tegyünk. Hívjuk fel a MAZSIHISZT, hogy heló, most akkor kezdhetjük? Vagy a cserépi lelkész urat csörgessük meg, hogy mi a helyzet lelkész úr? Írjunk az önkormányzatnak köszönőlevelet?

Gondolkodunk.

Elveszíti temető jellegét…

Minden átalakul, átalakítható, eladható, elvehető. Így lesz zsidó temetőből 1983-ban kis lakópark, 1970 körül köz- vagy más egyház temetője, panzió, szeméttelep, magántelek…

Lehetne sorolni a fura dolgokat.

Borsod megyében eddigi vizsgálódásaink szerint tíznél több ilyen esetet találtunk. És ez nem azokon múlt, akik megvették, megszerezték ezeket a temetőket…Nem. Azokon, akik hagyták.

Hogy lehet eladni, elveszíteni egy temetőt? A háláchá kifejezetten tilosnak írja le ezt.

Akkor?

Ezt már csak halkan fűzöm hozzá: ahol temettek, ott a sírban….ott van valaki. Érdekes módon elmegyünk ezek felett – ha nem budapesti temetőről van szó… Ott egy vélt/valós – igazából tök mindegy – nem zsidó betemetése mekkora vihart kavart… Itt meg temetők hiányoznak a fiókból.

Ébresztő Budapest!

Update

A facebook Zsidó múlt csoportjában cikkünkre így reagáltak:

“Van felelőse a zsidó temetöknek a MAZSIHISZ-en belül,őt kell kérdezni ?”
Nos, azért ez nem ilyen egyszerű.

A temetők nagy részét az 1950-es években, a kommunista átszervezések alatt, földreform címszóval összevonták. A szerencsésebb temető összeolvadtak a mellettük lévő keresztény temetőkkel, a nem ennyire szerencsések egész egyszerűen egy tollvonással megszűntek létezni. Hogy ezért ki a felelős? Hát…Mazsihisz akkor még nem létezett. Volt egy Miok… meg volt egy állam. Ugyan ki merte akkor felemelni a szavát? Senki.

Az viszont tény, hogy majd nyolcvan év után, egy állítólagos demokráciában igenis tenni kellene valamit.

Osztatlan közösbe kerül a temető

Ami azt jelenti, hogy a bő 200 négyzetméteres zsidó temető nem kizárólagosan a MAZSIHISZ nevén lesz, hanem a Református Egyházközséggel közös tulajdonba kerül az egész 303-as helyrajzi számú kivett temető.

Mely 303-as most a cserépi önkormányzat nevén van, de majd ha megszáradnak a papírokra írt aláírások, akkor indulhat a temető-felújítás.

Nézzük újra meg a térképet.

Cserépfalu község belterületének és zártkertjének ideiglenes nyilvántartási térképe

Arról a középső nyúlványról van szó, mely az 1964-es térképen még más számmal szerepelt.

Na akkor jöjjön az adatrögzítés.

2017. január 13. Önkormányzati tárgyaló, Cserépfalu

Jelen voltak: Csendes Péter polgármester, Farmosi Zoltán jegyző, Szilágyi Zoltán esperes, Erdős Balázs földmérő, Mizser László képviselő, Balázs István és Tóth Péter.

A polgármester úr azért kezdeményezte a találkozót, mert a cserépi testület tavalyi határozata, mely szerint kerüljön a temető vissza a MAZSIHISZ tulajdonába, nem kivitelezhető. Egészen pontosan: a jelenlegi építésügyi jogszabályok nem engedélyezik e tervezett terület megosztását.

Ezért azt ajánlottuk, hogy osztatlan közös tulajdonba kerüljön a temető a reformátusokkal. (A történet onnan indult, hogy a református egyház az egész 303-ast szerették volna megkapni Cserépfalutól.)

Jegyző úr precízen tájékoztatta az egybegyűlteket a lehetőségekről, és mivel a felajánlott verziónk mindenkinek megfelelő volt, hamar lezártuk azt, amit le kellett zárni. Erdős Balázs földmérő-földhivatali szakember is jónak, és kivitelezhetőnek találta az osztatlan közös tulajdonba juttatást. A református temető is meg lesz újítva, a zsidó temető is újra temető lesz. WIN-WIN.

Polgármester úr a következő ülésen felterjeszt egy erről szóló határozatot, és ha megszavazzák, akkor kezdődhet a munka.

Valahogy így:

  • A temető kijelölése megtörtént
  • Ideiglenes körbekerítés, sövényültetés előkésztése
  • A terület radarozása
  • Vas fejfák elkészíttetése, elhelyezése
  • Sírkövek áthelyezése
  • Kapu készítése
  • Emlékfal készítése
  • Lili emlékmű készítése

A meghívóban szerepelt a bejárás is, de iszonyatosan elkezdett havazni, ezért ettől eltekintettek a felek.

Azért mi elmentünk, és megnéztük milyen a havas temető. Nem olyan kicsi az a 200 négyzetméter, a területet megbontja egy ferde emelkedő is.

Ilyen a havas cserépi zsidó temető:

Jobb itt lent Békében Velük

Fent és lent

Van ugye a fent, a tudósok, értők közössége, és a lent, a laikusok, civilek, hozzá nem értők közössége. Ami köztük van, a dilemma.

Érdeklődéssel olvastam egy bejegyzést Radnóti Zoltán rabbi tollából, és az erre adott válaszokat.

Temetővel foglalkozunk, és a cserépi temető történetének tudatában felmerült a kérdés: mi a bánat van ilyenkor.

1944-ben orosz források szerint a temetőbe hat/hét civilt temettek, akiket tarkónlövéssel/fejlövéssel végeztek ki. Munkaszolgálatosok voltak.

Zsidók? Szociáldemokraták? Kommunisták?

Nem tudjuk. Csak azt, hogy munkaszolgálatosok.

A „vita” tükrében ezen a ponton pofára estem. Akkor most mi van/lesz. Mi van akkor, ha az itt eltemetettek között akad egy, aki azért volt munkaszolgálatos, mert kommunista volt, de nem zsidó?

Az egyik oldal szerint az ilyen temetés nem megengedett, a másik oldal megengedőbb ebben a kérdésben azzal a kitétellel, hogy

A magyarországi zsidó temetőbe való betemetési jogról való döntés a MAZSIHISZ Rabbitestületének és vallási bíróságának a jogköre, akiket sohasem a vallási fanatizmus és a kirekesztés vezetett és vezet, hanem a vallásjog megfelelő és alátámasztott értelmezése illetve az Isten képmására teremtett ember tisztelete – mind éltében, mind holtában.

Oké… de 1944-ben ilyen nem volt. Most jön az a rész, hogy olvasnom kell… és tanácsot kérni „fentről”, mert itt lent ezek a dolgok csak összezavarnak.

A kérdések meg csak sokasodnak. A község zsidóinak múltja alapján a közösség a Vizsnyicei Rabbi „hatáskörébe” – nem tudok jobb szót – tartozhatott. De 44-ben ennek túl sok jelentősége a temetések tekintetében nem volt… akkor már egy zsidó sem volt ott. Akkor most a temetőben elhantolt munkaszolgálatosok nem bizonyítható származása miatt gond van? Vagy nincs gond? Nem volt Mazsihisz, Emih, Tev, vallási bíróság, nem volt akkor semmi, csak halottak.

Ez a fent és a lent.

Ti ott fent vallásjogilag közelítitek meg a temetőket, mi itt lent csak egyet látunk… Halottak vannak, elhagyott temető van, kivitt síremlékek vannak és történetek. Egykor élt emberek története, olyanoké, akik nem képezhetik/képezhetnék vita tárgyát.

Jobb itt lent. Békében. Velük.

Ez egy ilyen semleges poszt akar lenni.