Negyedik év start

2014-ben kezdtük, most pedig már 2017 van, ez azt jelenti, hogy a negyedik naptári év lapjait tépkedjük le a Groszmann Lili kutatás Jeruzsálem felé néző faláról.

Apropó Jeruzsálem. Nézzük csak meg ezt a fotót!

Groszmann Miklós házának déli oldala 2016.12.30.

Különös ablaka van a Groszmann ház padlásterének.

Keressük a nyomot, ami újfent megmutatja, hogy bizonyisten Groszmannéké volt a katolikus templom mögötti ház kettővel.

2016. december 30-án közösen búcsúztattuk el az évet Istvánnal és még pár segítőnkkel, barátunkkal az Cserépfaluban. A Petőfi utcán újra lefotóztuk a házat, István azt gondolta, hogy talán Jeruzsálem felé néz a félköríves két ablak. Anno úgy építették a zsinagógákat, hogy a homlokzat kelet felé, Jeruzsálem felé nézzenek.

A Groszmann ház nem volt zsinagóga. Az ilyen típusú ablakok nem annyira jellemzőek a cserépi történelemben. És főleg az ilyen házak nem.

Az ablakok fölött mi lehet az a ferde rész?

Megnéztem a Google Maps-on, de nem Jeruzsálem, hanem Líbia felé néznek az ablakok. Ami délnyugat.

Ennyit erről.

Dél felé néznek a Groszmann ház félköríves ablakai

Tehát 30-án Cserépfaluban voltunk Istvánnal. A temető ügyét találtuk ki apropónak. Úgy döntöttünk, hogy fél napot együtt töltünk. A kettővel ezelőtti sétán már tudtunk többet beszélni, de olyan, hogy majdnem egy napon át szinte csak ketten legyünk, még nem volt.

Azért is tudunk ilyen parádésan együtt kutatni, mert alig találkozunk. Mintha két robot kutatna, akik Skype-on küldözgetik egymásnak az információkat.

  • Küldöm,
  • Vettem,
  • Köszi,
  • Küldtem már?
  • Ez megvan?
  • Ezt figyeld!
  • Feltöltöttem.

Az apropó az volt, hogy karácsony után Csendes Péter polgármester úr tájékozatott minket, hogy a földmérő és a kövesdi építési hatóság szerint problémás a zsidó temető eredeti állapotának a visszaállítása, mely munka a terület megosztásával kezdődne.

A mezőkövesdi hatóság értelmezésünk szerint úgy kezeli az ügyet, mintha mi egy új temetőt szeretnénk létesíteni. Nem erről van szó. Mi csak egy temetőt szeretnénk visszaállítani.

Kicsit bonyolult az ügy, és majd jobban össze is foglaljuk egyszer.

Szilágyi Zoltánnal, a cserépi református lelkésszel beszélgettünk erről is 30-án. A szokásos, mik az indítékaink, miért csináljuk körök után megbeszéltük, hogy a temető megújítása, rendben tartása mindenkinek az érdeke. Lelkész úrral jót beszélgettünk. Támogatja a kutatást, az ügyet, kinek hogyan tetszik.

A polgármester úr a levelében helyszíni bejárást ajánlott, melyre elhívja a hatóságokat is, és remélhetőleg lehet végre érdemben is dolgozni.

Bennünket minden megoldás érdekel, hogy a temető felújítását el tudjuk kezdeni.

MÁS
Támogatás. December végén újabb pénzbeli támogatásokat kaptunk, majd január elején is egy újabbat. Itt lehet követni.

Nagyon megtisztelő, és nagyon hálásak is vagyunk. El is kezdtük vadul a pénzköltést.

Befizettük a domain nevünket újabb egy évre, hamarosan utaljuk az újabb szerverfenntartási díjat, és vettünk egy kutatást segítő eszközt, egy Power Bank nevű töltőt. A jövőben ha merül valamelyik eszközünk, nem szükséges konnektort keresnünk. Alapvető kutatási eszköz az energia.

Mutatom a költési táblázatot, majd ezt is nyilvánossá tesszük, és naprakészen lehet látni a beérkezett támogatást és a költéseinket is.


Itt vannak a támogatási tudnivalók.

És még mindig nincs vége a posztnak.
Tavaly ott fejeztük be, hogy kényelmesen elkezdtük az 1851 és 1895 közötti anyakönyveket kutatni.

Ezek alapján 1856. augusztus 10-én Kohn Ábris Lőböt (Lőrinc) temették el először a cserépfalui zsidó temetőben. Két hónapot élt Schwartz Rozi és Kohn Adolf fia.

Mindig hangsúlyozzuk, hogy minden egyes adatot a jelenlegi rendelkezésünkre álló források alapján hozunk nyilvánosságra.

Az anyakönyvekről például azt valószínűsítjük, hogy csak ortodox zsidók szerepelnek benne, mert a szétválás (1870-71) környékén a nem ortodoxok a neológ vagy status quo ante anyakönyvekbe lettek bejegyezve. Vélelmezhetően kettős anyakönyvvezetés volt a felekezeti hovatartozás szerint.

Feltéve, ha volt más irányzathoz tartozó zsidó Cserépfaluban.

Megtudjuk.

Mi lesz idén?

Temetőfelújítás, újabb környékbeli temetők ügyébe kezdünk, interjúkat készítünk, lesz egy adatbázisunk a cserépiekről is, május 21-én emlékséta, alapítványt teszünk le, és persze minden újabb infó itt lesz a blogban.

4. Groszmann Lili Nap

Gyorstalpaló #1 zsidó szokások, ünnepek,

Sokan olvassák a bejegyzéseinket, olyanok is, akik valamiféle misztikumként tekintenek a zsidó szokásokra, ünnepekre. Nekik segítünk kicsit mostantól kezdve azzal, hogy időről időre kitérünk egy éppen aktuális ünnepre.

HANUKAH – חנוכה

A hanuka – felszentelés, a fények ünnepe, a zsidóság egyik legfontosabb ünnepe. A Makkabeusoknak a szíriai görögök feletti győzelmére, a jeruzsálemi szentély megtisztítására és újraavatására, valamint a nyolc napon át égő mécses csodájára emlékezik. Azon zsidó ünnepek közé tartozik, melyek nem a Tórán alapul (ilyen még például purim is), abban egyedi, hogy egy hadi eseményt örökít meg a nép emlékezetében.


A szentély újjáavatásának ünnepe

Amikor felszabadították Jeruzsálemet, s a megtisztított Szentélyben meg akarták gyújtani az örök lámpást, a menórát, csupán egy napra való olajat találtak, noha új, megszentelt olaj készítése nyolc napig tartott volna. A kis korsó cseppnyi olaja azonban — így szól a talmudi történet — csodálatos módon nyolc napon át égett, amíg új, szentelt olajat tudtak sajtolni. Érdekes, hogy a Talmudban csupán ez az egyetlen történet szerepel a hanukával kapcsolatban. Ezután arról olvasunk csupán, hogyan gyújtsuk meg a hanukai lámpást és hol helyezzük el azt. Egyszóval, a politikai emlékezés helyébe a vallásos gondolkodás, az isteni csoda emléke lépett.

A GYERTYATARTÓ

A hanukai lámpást, a Talmud előírása szerint, a lakás ajtajának baloldalában kellett elhelyezni. (Szemközt a mezúzával, az ajtófélfára szögezett imaszöveggel.) Az ünnep fénye ekkor még kifelé irányult, mindenki magáénak érezte azt, lángját terjeszteni kívánta.

A hanukijának, azaz a hanukai gyertyatartónak (amely nem tévesztendő össze a menórával) kilenc ága van, nyolc normál gyertyatartó és – középen – egy „szolga” (sámás vagy sámesz). A „szolga” segítségével kell meggyújtani a nyolc gyertyát vagy mécsest. Első nap egyet, másodikon kettőt és így tovább. Az ünnep végén minden láng ég (nyolc plusz a szolga), így szimbolizálva, hogy az olaj kitartott nyolc napig. (Mivel a zsidó naptár szerinti napok napnyugtával kezdődnek, tehát az első gyertyát az ünnepi dátum előtti este kell meggyújtani.)

A sötét középkorban a hanuka lángjait már csak a szoba belsejében helyezték el, a lámpás az ajtóból vagy az ablakból az asztalra került. A fények meghittsége azonban mindvégig megmaradt: a fénylő gyertyákat körülülte a család, együtt énekeltek, együtt játszottak a gyerekekkel, az asszonyok még a házi munkát és félbehagyták, mert a hagyomány szerint hajdan a makkabeus szabadságharc idején a nők és a gyermekek is segítették a hősök küzdelmét. A szétszóratásban, a galutban ilyenkor a legidősebb családtag otthonában egybegyűlt az egész nagycsalád, ajándékokkal kedveskedtek egymásnak, az összetartozásról szeretetük ezernyi apró jelével tanúságot téve.

Az ünnep mindég késő ősszel, vagy kora télen van, november és december végei között. Évről évre változik a dátum, ugyanis a zsidó, ősi kalendárium a nap és a hold ciklusait követi. A dátum mindig ugyanaz, csak a világi kalendáriumban változik.

  • Hanukakor szabad dolgozni.
  • A Talmud előírása szerint a Hanukiát a lakás ajtajának baloldalán kellett elhelyezni. Az ünnep fénye ekkor még kifelé irányult, mindenki megáénak érezte azt, és lángját terjeszteni kívánta, majd a sötét középkorban a hanuka lángjait már csak a a szoba belsejében helyezték el, az ablakból az asztalra került.
  • A hanukai menóra nyolckarú kandeláber, amelyen külön helye van a “szolgalángnak”, amellyel napnyugta után meggyújtjuk a lángokat: ezt samesznak hívják. A gyújtás után – égve – visszatesszük a helyére.
  • Az égő “szolgagyertyát” kézben tartva a két áldást mondjuk. Az első estén egy harmadik áldást is mondunk, a Sehechejánut.
  • Az első estén egy lángot gyújtunk, azután minden este eggyel többet, míg a nyolcadikon az összes láng nem ég. Az új gyertyát mindig balról tesszük hozzá a többihez, és balról jobbra haladunk a gyújtással.
  • A hanukia lángját nem szabad gyakorlati célra – olvasásra, világításra, cigarettagyújtásra stb. – használni. Szükség esetén a samesz lángját használhatjuk.
  • A hanukiát az ablak közelében kell meggyújtani, hogy kívülről látni lehessen, ezáltal nyilvánosan hirdesse Hanuka csodáját.
  • Szép dolog, ha a család minden tagjának van saját hanukiája, és mindenki gyújt hanukai fényt.
  • Szokás a gyerekeknek pénzt – hanukageltet – és ajándékokat adni.
  • Pénteken este a hanukia lángját a szombati gyertyáknál előbb kell meggyújtani, akkor is, ha még nem ment le a Nap. Szombaton este a Hávdala után gyújthatunk lángot a hanukiában.
  • Az istentisztelet rendjébe Hanuka hetében beiktatjuk a Hálélt, valamint az Ál Hániszim hálaimát, amelyet a győzelmek és csodák emlékére mondunk. Ez utóbbit csatoljuk az étkezés utáni hálaimához is.

ÁLDÁSOK AMIKET GYERTYAGYÚJTÁSKOR MONDUK

A következő áldást csak az első estén mondjuk (vagy amelyik napon először gyújtunk Hanuka-gyertyát).

Báruh átá Ádonáj elohénu meleh háolám sehehjánu vekimánu vehigiánu lázmán háze.

Áldott vagy Te, Örökkévaló, Istenünk, a világ királya, aki életben tartott bennünket, és megadta megérnünk ezt a mostani időt.

Együtt éneklik:

1.

Báruh átá Ádonáj elohénu meleh háolám, áser kidsánu bemicvotáv vecivánu, lehádlik nér sel hánuka.

Áldott vagy Te, Örökkévaló, Istenünk, a világ királya, aki megszentelt bennünket parancsolataival, és megparancsolta a hanukai gyertya meggyújtását.

2.

Báruh átá Ádonáj elohénu meleh háolám, seászá niszim láávoténu bájámim háhém, bázmán háze.

Áldott vagy Te, Örökkévaló, Istenünk, a világ királya, aki csodákat tett őseinkkel akkoriban, és a mai napon is

Metszők Cserépfaluban

Eddig ez nem volt szem előtt. Metszők és mészárosok. Volt-e koser világ Cserépfaluban? Volt.

Több metsző követte egymást az 1800-as évek közepétől. Beregszászról, Jeruzsálemből, Taracújfaluból. Szépen, folyamatosan. Ez a tény felvet pár megválaszolásra váró kérdést:

– ki alkalmazta a metszőket

– ha hitközség alkalmazta (márpedig ez a legesélyesebb válasz), akkor mikortól volt hitközség Cserépfaluban?

– ha volt, ki vezette a hitközséget?

– volt-e vallási bírója a közösségnek?

– volt-e Tóra?

Megint egy rakás kérdés, amire választ kell találnunk.