Címke: emlékséta

3. Groszmann Lili Emléknap

A május 22-i rendezvényünk Facebook-oldala már régóta él, ezt írtuk oda tájolásképpen az érdeklődőknek:

17 kilométeres séta Cserépfaluból Mezőkövesdre. Harmadik alkalommal beszélgetünk az életről, azokon a helyeken végigsétálva, ahol 1944-ben a mezőkövesdi gettóig vittek cserépi családokat parancsszóra.

Rövid faluséta során az 1944-ben deportáltak házait érintjük, majd a budapesti holokauszt emlékmű alkotójának, Pauer Gyulának bronzból készített könyvszobrát, a templomkertben található emlékoszlopot és a zsidó temetőt tekintjük meg. Ezután a Cserépfalutól 17 kilométerre lévő Mezőkövesdig, az akkori gettó területéig gyalogolunk. 15 óra körül érünk a mezőkövesdi Hársfa Diófa utca sarkára. Hetvenkét éve többek között a Groszmann és a Schwartz család is megtette ezt a távot. Ezután Miskolcra vitték, majd Auschwitzba deportálták őket.

A 18. század végén létrejött és hetven évvel ezelőtt még mintegy ezer fős Cserépfalu-környékbéli izraelita hitközség egykor fontos része volt a környék gazdasági, társadalmi és kulturális életének, mára azonban megszűnt.
A kutatás jelenlegi állása szerint 931 Mezőkövesd környékbeli embert hurcoltak el 1944-ben.

Az út során a helyi zsidóság két kutatója, Tóth Péter és Balázs István beszámol a 2014-ben kezdődött kutatás eredményeiről, melyet a Groszmann Lili blogon publikálnak

Eddig a napig 23 érdeklődő követi az eseményünkhöz feltöltött képeket, blogos linkeket.

Mutatom a rendezvény plakátját:


István munkája. Kicsit gondolkodtam a macskakövön, de ha megváltoztatnánk valamiféle cserépi háttérre, akkor egyrészt túl direkt lenne, másrészt a kutatásunk jóval túlnőtt már Cserépfalu határain. Tehát macskakő.

Vasárnap készítettem pár szórólapot, és plakátot, ezeket először a Cserépfalvi Könyvmegállóba tettem ki:

Plakátok a Cserépfalvi Könyvmegállóban

Ha esetleg plakátolással támogatnád a rendezvényt, akkor PDF-ben vagy JPG-ben nagyobb méretben is töltheted a plakátot.

Tehát, május 22-én az életről fogunk beszélgetni. Jöjjenek.

III. Groszmann Lili-nap | Facebook

Tizenhat kilométeres lapszemle

Lemaradtunk a Mezőkövesdi Újság júniusi számáról. Kissé pontatlan tudósítás de nem baj az, lényeg, hogy minél több helyen legyen nyoma annak, aminek nem szabad sohasem elkopnia.

Három printscreent készítettem.

Mezőkövesdi Újság – Városunk Lapja  XXVII. évf. 11. sz. 2015. június 4.

Így nézett ki a cikk az 5. oldal bal oldalán:

Ilyen fekete-fehérben a megjelent fotó nagyobb verzióban, Tállai államtitkár úrral, Takács úrral és Tóth úrral.

És ez pedig a klassz kövesdi print kezdőoldala.

ITT lehet letölteni az újságot.

II. Groszmann Lili-nap. 2015. május 24.

A fiammal kezdem, mert fontos. Vasárnap 10 órakor Marika presszójától indultunk neki a II. Groszmann Lili-napnak. Mutatom a képet:

Ott a bal oldalon álldogál a fiam gumicsizmában. Simon hat és fél. 2015-öt írunk. Reggel felébredtünk egy kényelmes ágyban Cserépfaluban, felöltöztünk, megreggeliztünk, majd eljöttünk Marikához családilag. Hátul zöldben a csajom. Simon a haverjával Dáviddal jól érezte magát, ha nem lett volna pár napja beteg, még fociztak is volna.

1944-ben a fiam nagyapja Budapesten egy pincében volt gyerek. Csendben kellett lennie, nehogy lebukjon a pince népe. Egyetlen pisszenés nélkül az anyukájához simulva. 1944-ben. Nem volt olyan régen.

Cserépfaluban Groszmannékat és Schwartzékat 1944 májusában Mezőkövesdre vitték, aztán Miskolcra,  majd Auschwitzba. A két családból ketten élték túl a holokausztot, a többiek 1944 júniuásban már nem éltek.

Amikor tavaly ezt megtudtam, pár perc alatt eldöntöttem, hogy gyalog el fogok menni a kövesdi gettóig Cserépfaluból. 2014-ben ketten nyomtuk le a 17 kilométert, a végén egyedül iszogattam a gettótól pár sarokra lévő pizzériában. Most 14-en ültünk ugyanott.

Na de vissza az elejére.

Marikától a Cserépfalvi emlékoszlophoz mentünk, itt beszéltem a környékbéli zsidóság történelméről, kiemelve a Deutsch Imréből lett Cserépfalvi Imrét, majd átmentünk a Groszmann-házhoz.

Itt István társam kiegészítette a családi információkat, Groszmann Miklós és György túlélte a holokausztot, felesége és két gyermeke meghaltak.

A templomkertben megnéztük a koncentrációs áldozatok emlékoszlopát, majd a Schwartz-házat, benéztünk a Zsidó-közbe és a Szállásalja úton megindultunk Mezőkövesd felé.

Két autó is jött velünk. A rendőr uraknak nagyon köszönjük az idei segítséget.
Nyolcan indultunk ki Cserépből gyalog, hatan nyomtuk a sétát és a végén tizennyolcan hallgattuk a kaddist.

Nem tudom milyen egy holokausztmegemlékezés. Kb. 20 éve voltam Padernborn mellett egy koncentrációs táboros múzeumban, az az emlékezés szörnyű volt. Nem volt semmiféle elképzelésem, hogy a Groszmann Lili-napnak milyennek kellene lennie. Kicsit meg is ijedtem, amikor Tállai Andrást, a térség képviselőjét öltönyben megláttam a célban. Kerülni akartuk a hivatalosság modoros baromságát, aztán mégis mondtam egy beszédfélét. Adtam a Mezokovesd.hu-nak egy interjút. Megkérdezte a riporter, hogy mi a célunk. Azt feleltem, hogy egy jó hideg sör a célom, mert nagyon szomjas vagyok.

Mi, akik együtt gyalogoltunk, nem akarunk semmit elérni. Nem akarjuk bárkinek az orra alá dörgölni a múltat. Ez a cserépi Groszmannliliség egy szimpla kedves kis kutatás, aminek évente egyszer van egy közösségi alkalma. 17.000 méteres találkozó.

Jó együtt lenni. Klassz volt tizenhárom kilométernél egy vadidegennel arról beszélni, hogy Ő egész életében állatokkal foglalkozott én meg különböző tartalmak rakosgatásával töltöm az időt, klassz volt a Kotyogó kávézóban inni egy sört, amit az egyik résztvevő csak lassan tudott inni mert sört nem tud gyorsan inni, jó volt Istvánt hallgatni Őz Zsoltról az egyik kedvenc zeneszerzőmről és persze jó volt a végén tizennégyen ülni és csak úgy lenni egy helyen. Plusz sör.

Visszatérve Cserépbe megnéztük még a héber feliratos sírköveket. Tessenk olvasni tovább a kutatási naplónkat, mert lesz még ez, meg az, meg amaz.

2016. május 22-én lesz a III. Groszmann Lili-nap.

KÉPEK ITT.

LIVE BLOG ITT

CSERÉPFLAU KÉPEK ITT ÉS ITT

Remembrance Walk for the victims of the Holocaust

PRESS RELEASE

Media Contact: Andras Szucs, andras.szucs.uk[q]gmail.com

21 April 2015

Remembrance Walk for the victims of the Holocaust

We are inviting members of the public to join us in our annual remembrance walk from Cserepfalu to Mezokovesd, Hungary, on 24 May, 2015, to commemorate the Jewish families of Cserepfalu, who were deported in 1944 to Auschwitz, never to return.

Cserepfalu, the idyllic village with around a thousand residents in Northeastern Hungary, was not much different seventy years ago, at least on first view. The region produces world-famous wine and the serene mountains surround several well-kept and leafy villages, where many of its older locals depend on agriculture and tourism. Despite the region’s timeless atmosphere, Cserepfalu, for a small village, has very strong online presence and several enthusiastic locals and visitors ensure that all aspects of village life are well documented. Yet there things in the past that many would prefer to keep silent about. On 18th May, 1944, Cserepfalu had nine Jewish residents. Within a month, there were none.

An ongoing research, maintained by a handful, are trying to piece together the events and determine what happened to Cserepfalu’s two Jewish families; the Groszmanns and the Schwartzs. The centuries-old Israelite community in the surrounding area counted around a thousand members before the Holocaust. Today, no such community exists. Our research so far identified 931 of Hungarian Jews from the area, deported in 1944. The Yad Vashem World Center for Holocaust Research registered thirty people who were born in the village.

On May 24 of this year, we are going to remember those who were taken from the village closely following the route they would have walked from Cserepfalu to Mezokovesd, 16 km away, where there was a large Jewish ghetto. During the walk, researcher, Istvan Balazs and Peter Toth will discuss their findings, stopping by some relevant landmarks.

Programme:

10:00am: The remembrance walk starts in Cserepfalu, outside Bukkalja Cafe visiting Memorial Room of Imre Cserepfalvi, publisher, who was born in the village. Statue of Books by Gyula Pauer, a visit to former family homes of the Groszmann and Schwartz families. WWII. Commemorative Coloumn.

10:30am: Leaving Cserepfalu.

2:30pm: Mezokovesd: visiting the place of the former ghetto at the corner of Diofa and Harsfa Streets. Remembrance.

We welcome anyone to join us in our remembrance walk.

For information about the research, visit http://cserepflau.kinja.com

“we” however is a problematic one here

Kiküldtem pár hete a meghívókat a 2. Groszmann LIli napra. Megjelent pár újabb sajtóanyag a 24-i sétáról, a miniszterelnök és az országgyűlés elnöke már visszajelzett, hogy nem vesznek részt az emlékezésen. Kikerült a Cserepfalu.hu-ra is a plakátunk.

Találtam egy érdekes angol nyelvű dolgozatot a hazai “nem emlékezésről”.

A címe:

“Hungary 70”: Non-remembering the Holocaust in Hungary

Így kezdődik a mi részünk:

The third context is Cserépfalu, which is a small village in the Northern Eastern Part of Hungary with around a thousand inhabitants.

Klasszul beszámol a szerző a kutatásunkról és a tavalyi emléksétáról, viszont a végén kifogásolja a többes számban megírt gondolatunkat:

Nem élhetünk tudatlanságban, ha egyszer tudunk.

The plural first person, “we” however is a problematic one here, as the community of remembrance is questioned. Who can demand a community to remember if they are not willing to do so and it is against their interests?

Ha egy közösség nem hajlandó emlékezni, akkor mi van? Egy másik témában is a királyi többesről beszélgettem kutatótársammal, majd ezzel is folytatjuk.

Készítettem egy képernyőfotót a cikkről:

LOCAL HISTORIES THAT MATTER The third context is Cserépfalu, which is a small village in the Northern Eastern Part of Hungary with around a thousand inhabitants. Before 1944, nine Jews were living there, who were arrested by the Hungarian gendarme and taken to the nearby ghetto and never returned. Their property, which was not much, was acquired by the villagers. A young librarian from Budapest, Péter Tóth moved to this village in the 1990s, started local historical research and posted his findings on a blog. This activity was greeted by the locals as it attracted touristic attention to the picturesque village, but when Peter Tóth started to inquire about the Jewish citizens before the deportation of 1944, he met ignorance and even hostility.4 In the official webpage of the village there is not a word about the traumatic history of the village. The line on the page that in 2001 there were only Hungarians living in the village is a clear coded message for those who are considering buying holiday homes there that no romani are living there.5 Due to criticism and warnings in his blog, Peter Toth changed the name of Cserépfalu to Cserepflau, but it did not help much.6 He organised a memory walk for the deportations of the nine Jewish citizens. Two citizens of the village decided to be present: himself, the organiser and another person, who had also moved in the village lately. The memory event for two participants was guarded by three local policemen. Later, a family of five members joined them. They had been threatened to be stoned if they participated at the event. The mayor, who in private discussions supported his work, opted not to participate. Peter Tóth started to put together the pieces of the Jewish inhabitants of the village; some of them were victims of a pogrom already in 1920 and moved out. He found material about the Jews of his village in Yad Vashem but not in the local archive. Peter Tóth said in the interview: “We cannot hide what has happened to them. We cannot live in ignorance, when we know what has happened”. Namely that on May18th, 1944 nine Jews were living in the village and by June 16th none. The plural first person, “we” however is a problematic one here, as the community of remembrance is questioned. Who can demand a community to remember if they are not willing to do so and it is against their interests?

Itt az egész PDF
“Hungary 70”: Non-remembering the Holocaust in Hungary Andrea Petö