Azt hiszem elfogadhatjuk azt tényként, hogy az első betelepült család 1800-1811 között telepedett le Cserépfaluban. Ez a Brieger család volt.
Mit tudtunk eddig?
A monográfiában olvastuk, hogy az 1828-as összeírásnál már jelen voltak izraelita vallásúak Cserépfaluban.
Az 1799-es cserépi térképen nem találtunk zsidó lakost. Még az is lehet, hogy már voltak Cserépben zsidók, de akkor még nem lehetett földjük, ezért sem látjuk a térképen Őket.
A nagy Cserépfalvis posztban vélelmeztük, hogy Deutschék érkeztek először a 19. század elején Cserépfaluba.
Az anyakönyveket még csak 1895-től néztünk meg. A cserépi hivatalban ekkortól vannak könyvek.
István megnézte a környékbeli halotti könyveket. Ezt találta:
Brieger Sámuel halotti anyakönyve. Tibolddaróc 1899. január 1.
Brieger Sámuel 82 éves korában halt meg Tibolddarócon, tehát 1816-ban születhetett Cserépfaluban. Fia, Brieger Bernát jelentette be az elhunytat a tibolddaróci hivatalban 1899. január elsején.
Ez azt jelenti, hogy a Brieger család, azaz Brieger Márton mészáros mester édesapa, Domán Hanna édesanya 1816 előtt érkezhetett meg Cserépfaluba.
A szintén mészáros mester fiuk Sámuel, az 1838-ban Cserépben született Deutsch Máriát vett feleségül, aki Cserépfalvi Imre nagyapjának a testvére volt.
Az anyakönyveket még egyszer, és sokkal alaposabban át kell néznünk, majd egy klassz családfát is leszúrunk a blog egyik szegletébe.
1918-ban Deutsch Imre felvette a Cserépfalvi nevet, mely aktust mindhárom testvére követte. Elza fogorvos lett a háború előtt, megjárta a koncentrációs tábort, majd Budapesten praktizált, László mérnöknek tanult, francia autókat árult Pesten, amikor jöttek szép sorban a zsidótörvények, ekkor úgy döntött, hogy ennyi elég volt. Nevét Falveyra változtatta és Amerikában csinált nagy autós üzeletet. Miklós, a harmadik testvér is fogorvos lett, elsőként foglalkozott fogátültetéssel majd 1956-ban disszidált Washingtonba. Cserépfalvi Imrét pedig ugye jól ismerjük, mint a magyar könyvkiadás egyik haladó szellemiségű képviselőjét.
Négy cserépi élet Deutsch Imre, Deutsch Elza, Deutsch László és Deutsch Miklós.
Ez egy irtó hosszú poszt lesz. Érdemes a dátumot is megjegyezni, mert még nagyon sok mindent meg fogunk tudni. Ma ennyi van.
Na de menjünk vissza Deutsch Sámuelhez, Ároktőre a a 19. századba. Sőt Deutsch Fábiánhoz Cserépfaluba. Na de még visszább Tiszadadára.
Ott született ugyanis 1806-ben Deutsch Leopold, a dédapa, talán az első zsidók között lehetett akik Cserépfaluba érkeztek az 1820-as években. Leopold 1871-ben halt meg Cserépfaluban. Felesége Braun Betti gyöngyösi volt Tiszaörsön halt meg 1893-ban. Leopoldéknak hat gyermekük született, az első még Vattán, a többi Cserépben Fábián volt a harmadik gyermek, Cserépfalvi nagyapja.
Deutsch Fábián 1838 körül született Cserépfaluban 3 felesége is volt, Schweiger Regina, Deutsch Betti és Gross Sára. Hat gyermeke született Ferdinánd, Irma, Adolf, Aladár, József és Sámuel a cserépfalvik apja.
Aladár, Adolf és Sámuel Ároktőn születtek. Édesanyjuk Starck Betti azaz Deutsch Betti, az édesapjuk középső felesége.
Deutsch Aladár prágai főrabbi volt, róla majd készítünk egy részletesebb posztot.
Deutsch Sámuel 1869-ben született, Selinger Cecília pedig Abaújszántón. Mégis valahogyan Cserépfaluba visszahozta őket a sors, itt születtek a cserépfalvi testvérek.
Jöjjön a Selinger vonal. Cecília édesanyja Róth Rozália kassai születésű, édesapja Selinger Martin pedig bózsvai. Neki is három felesége volt. Cecília nagyapja Selinger Mózes szintén felvidék, mégpedig Trebisov, nagymamája pedig borsodi.
MIért jöttek Cserépbe? Nyilván azért, mert itt volt munka. Deutsch Sámuel szénégető és kereskedő volt, de a cserépbe elsőként érkező Leopold is talán kereskedéssel foglalkozott. Ismert a cserépi monográfiából, hogy Jókor gyüttnek csúfoltak egy zsidót, mert akkoriban nem volt bolt, és aztán lett.
Akkor összefoglalom. Cserépfalvi Imre dédapja Leopold 1820 körül érkezett Cserépbe. Már itt született 1838-ban Fábián nevű nagyapja. A nagypapa ellköltözött Ároktőre, ahol megszületett fia Sámuel, Cserépfalvi imre apja, aki pedig visszaköltözött Cserépbe.
Miért vette fel Deutsch Imre a Cserépfalvi nevet? Azt is tudjuk, hogy mindössze két osztályt járt Cserépfalvi Imre a cserépi iskolába. Az édesanyja Cecília nem volt megelégedve az oktatás színvonalával, ezért Abaújszántóra vitte a gyermekeket. Innen továbbmentek Egerbe és végül itt végezték el az iskolákat. Imre csak nyolc évet töltött Cserépben mégis ragaszkodott a kis faluhoz.
Nézzük csak a már egyszer megosztott videót:
Itt beszél az Ő kis falucskájáról Cserépfaluról.
A dédapjától kezdve a nagyapja és az apa is cserépi volt, talán ez lehet az oka. Többgenerációs cserépiek, ezért is ragaszkodott annyira szeretett falujához. Egy időben arról is szó volt hogy újratemetik Cserépben, de aztán ez nem történt meg.
Itt az anyakönyvi bejegyzés a névváltoztatásról. Először Cserépfalvai 1918 februárjában, majd Cserépfalvi 1918 szeptemberében.
Na menjünk tovább.
Nézzük a négy testvért születési sorrendben. Mindannyian Cserépfaluban születtek.
Deutsch Elza 1898.02.28
Deutsch Imre 1900.07.28.
Deutsch László Ferenc 1903
Deutsch Miklós 1905
Tehát az édesanya 1908-ban négy kis lurkóval hagyta el Cserépfalut, Miklós csak három éves volt. És itt a cserépi történetük véget is ért. Imérvel már sokat foglalkoztunk, a három testvérről jelenleg ezt tudjuk.
Deutsch Elza
Elza 1898. február 28-án született 1917-ben érettségizett, majd orvosi diplomát szerzett és Egerben kezdett el dolgozni.
Majd deportálták, túlélte a lichtenuai tábort, ahol Groszmann Erzsivel, Groszmannn Miklós 1911-ben született lányával volt együtt. Elza a táborban is egészségügyi szolgálatot látott el.
Az USHMM adatbázisában találtam egy 1903-as születésű bejegyzést, ami nyilván hibás.
Egy 1949-es jegyzőkönyvben is megtaláltuk Cserépfalvi Elzát. Bal oldalon középtájon. Az irat arról tanúskodik, hogy Elza praktizálhat.
Budapest főváros törvényhatósági bizottsága 1949-es jegyzőkönyv – Hungaricana
Tehát Elza miután a táborból megmenekült Budapestre költözött és itthon folytatta praxisát.
Deutsch László Ferenc
Deutsch László 1903-ban született, 1923-ban érettségizett Egerben. Egy 1939-es dokumentumot fotóztam ki, ezen látszódik a három fiútestvér. Elza még Deutschként érettségizett (1917), a fiúk már Cserépfalviként.
Dobó István Gimnázium évkönyve az 1939-40-es iskolai évről. 1940. – Hungaricana
Majd László mérnöki diplomát szerzett. Franciaautó képviselete volt Pesten. A Graham-Paige és Peugeot kocsikat árulta a Zápolya utca 26-ban a harmincas évek végén.
Itt egy érdekes cikk 1930-ból. A Budapesti Hírlapban azt olvashatjuk, hogy Cserépfalvi László karosszéria-szépségversenyen vett részt egy Douglas típusú motorral.
Amikor újabb zsidótörvény jött a háború kitörése előtt, Cserépfalvi László kivándorolt. Újra megváltoztatta a nevet Falveyra es milliomos lett az európai autóimport képviselete által.
A Falvey Motors profilja mostanára kissé megváltozott. Eredetileg nem képviselt amerikai autókat. De továbbra is működik a cserépfalui Falveys.
Miklós a legfiatalabb, 1905-ben született és 1925-ben érettségizett Egerben. Először orvosi diplomát szerzett, majd fogorvosit. Tehetséges vívó volt, volt több balhéja is, Cserépfalvi Katalin úgy tudja, hogy egy antiszemita megjegyzést torolt meg annak idején Miklós.
Az egyetemi diákság körében egyre erősödött az antiszemitizmus. A debreceni egyetem zsidó diákjai például éppen az erősödő zsidóellenességre válaszul létrehozták Makabea név alatt egyesületüket. Tevékenységük kétirányú volt. Egyrészt kulturális tevékenységet folytattak, másrészt, tagjaik rendszeresen kardpárbajra hívták ki az őket sértegető antiszemita egyetemi hallgatókat. A városban nagy megdöbbenést váltott ki, mikor az egyesület legügyesebb vívója, Cserépfalvi Miklós párbajban végigvágta Rugonfalvi Kiss István rektor orvostanhallgató fiának arcát.
Miklós a 30-eas években odatette magát a debreceni kulturális életbe is.
Egyre nagyobb számban tértek haza Európa különböző egyetemeiről azok a hallgatók, akik honosítani akarták diplomájukat. A Bécsből érkezettek „Makabea” név alatt tömörülve folytatták a zsidó ifjúsági diákhagyományokat. Tevékenységük, melynek központja a Piac utcai diák menza helyisége volt, előadások és színvonalas, a modern zsidó irodalom, képzőművészet eredményeinek terjesztésére irányult. Vezetője Cserépfalvi Miklós, a bécsi Kadima elveinek megfelelően folytatta a szervezést.
Miklóst felkapott divatos doktornak mondja Cserépfalvi Imre lánya, Katalin. Cserépfalvi Miklós foglalkozott itthon először fogátültetéssel. Túlélte a holokausztot, 1956-ban emigrált, Washingtonban telepedett le, ahol rendkívül sikeres praxisa volt.
A szegedi ekönyvtárban találtam róla egy 1963-as cikket:
Dr. Cserépfalvi Miklós magyar orvos nagy sikere. – Ekönyvtár Szeged
Miklósnak szoros zsidó kapcsolatai voltak. Baráti köre gazdag zsidókból állt, ebből a szempontból teljesen más volt a környezete mint Cserépfalvi Imréé.
A poszt elkészültéhez nagyon köszönöm Cserépfalvi-Galligan Katalin segítségét.
Hát így történt meg az élet ezzel a klassz cserépi családdal. És még mennyi mindent nem tudunk. Amit majd jól kiderítünk és megírunk 🙂
A végére még, de nem utolsósorban jöjjön pár gondolat Imre bácsi lányától.
Papa sohase tagadta, de nem is kultiválta a zsidó kapcsolatokat. Az újraszületett Cserépfalvi kiadó vonala igen megtévesztő. Amikor beindult, Papa azért fogadta örömmel es lelkesedéssel, mert azt hitte, hogy egy jó darabig csak régi kiadványainak reprintje fog megjelenni. Csalódottan halt meg, mert ez más vagányra került… Ezen sokat szomorkodtak.
Párizsban Gábor Pál grafikus, végen azzal vigasztalta, hogy tulajdonképpen Cserépfalvi nem lehet Cserépfalvi Cserépfalvi nélkül…
Vissza egy tavalyi posztra, Albert Göringet kutatja Cserépfalvi Imre lánya, egy Nők lapjás cikket szemléztem. Sajnos a BBC letiltotta a videót a Youtube-ról.
Cserépfalvi-Galiigan Katallin a Goerings Last Secret : Revealed 2011 című dokumentumfilmben.
A múlt heti Nők lapjában hiperhíres könyvkiadónk, Cserépfalvi Imre lányának szuper kutatásáról írtak egy összefoglalót.
A történet annyi röviden, hogy Hitler jobbkezének, a szemétnáci Hermann Göringnek, volt egy öccse, aki sok zsidónak segített életben maradni. Nem úgy mint Schindler, aki egy szar vállalkozóként kihasználta a zsidókat, belőle csak Spielberg csinált hőst a moziban.
A tavalyi Nők Lapja cikk részlete
Albert Göring csak úgy simán volt jó ember. Igaznak is szokták mondani.
Megmentette például a későbbi osztrák kancellárt a Gestapótól és még sok minden jót tett. Cserépfalvi-Galligan Katalin majdnem húsz éve kutatja a témát, az édesapjáról keresett az angol levéltárakban anyagot, nos ekkor bukkant egy dossziéra Albertről.
Göring 1966-ban halt meg elszegényedve nem tudta magáról lemosni bátyja nevét.
Egy filmet is csináltak róla, ott is nyilatkozott Katalin. A képkivágásom onnan is van és persze a Nők lapjából.
Folytatom az újraközlést. Majdnem két éve szkenneltem homályosan az alábbi iratot a cserépi hivatalban. Majd lesz rendes szkennelés is, ha szintet lépünk eszközileg.
Az extrahíres költőproducer és könyvkiadó Cserépfalvi Imre, azaz Deutsch Imre születési anyakönyve következik háromba vágva.
Cserépfalvi Imre 1900. július 28-án délután négy órakor született, édasanyja Selinger Czeczília, édesapja Deutsch Sámuel kereskedő. Vallása: izraelita.
A szülőket mostanában gyüttmentnek mondanák, ugyanis egyikük sem Cserépben született, az édesapa ároktői. Hamar tovább is költöztek Cserépből Egerbe.
Deutsch Imre 1918-ban változtatta meg a nevét, amit precízen beírtak az anyakönyvbe. Persze elszúrták, először Cserépfalvait írtak, aztán korrigálták Cserépfalvinak.
Halálát 1991-ben jegyezte be Farmosi Zoltán úr behivatkozva a budapesti hivatal folyószámát. A pontos dátumot is rögzítsük, ha már az anyakönyvbe nem került bele. 1991. június 21.
Köszönöm a Cserépfalui Közös Önkormányzati Hivatal segítségét.
Folytatom a reblogzást Cserépfalvi Imrével. Szkárosi Endre, József Attila-díjas költő barátunk valamikor régen Cserépfaluban kirándult. Megtetsztett neki egy házikó, megvásárolta, és azóta Cserépfalvi Imre szülőfalujában tölti fel az elemeit, mint sokan mások. A FLAU blogban Nyelvelések címmel van egy rovata. Most egy tavalyi posztját osztom újra.
Cserépfalvi Imre épp a századforduló, 1900 nyarán született Cserépfalun. S bár csak korai gyermekéveit élte szülőfalujában, élete munkájával országos, bizonyos fokig pedig – a nyugati magyar emigráció körei, illetve franciaországi tartózkodása, a francia kultúra hazai terjesztése révén – világhírűvé tette azt. Életre szóló nagy vállalkozása, a méltán híres, egy teljes nemzedék szellemi arculatát formáló Cserépfalvi Könyvkiadó mindmáig patinásan hangzik a magyar irodalom, a magyar könyvkultúra világában.
De számos érdeme mellett melyek vajon a Cserépfalvi legkiemelkedőbb, az egyetemes magyar irodalom örök értékeit megjelenítő tettei?
Az egyik legnagyobbat Cserépfalvi Imre azzal vitte végbe, hogy 1936-ban – az előre látható, teljes ráfizetést vállalva – 600 példányban kiadta József Attila utolsó, életében megjelent verseskönyvét, a legendás Nagyon fájt, amely a tragikus sorsú, nagy költő legmegrázóbb verseit tartalmazta. De már egy évvel hamarabb is teret nyitott a „kései” (akkor harmincéves!) költőnek a korszakos jelentőségű Szép Szó irodalmi folyóirat megindításával (Ignotus, Fejtő Ferenc, József Attila szerkesztésében).
Itt illendő megemlíteni, hogy a Cserépfalvi adta ki Radnóti Miklós, életében megjelent utolsó könyvét, a Meredek útat is, de nála láttak napvilágot Illyés Gyula, Jékely Zoltán, Berda József és mások kötetei is.
A másik, nehezen felülmúlható érdeme Cserépfalvinak a népi írók, közelebbről a falukutató szociográfus-írók – elsősorban Kovács Imreés Szabó Zoltán– felkarolása. Aligha lehet közömbös számunkra, hogy 1936-ban – az említett József Attila-kiadással egy évben! – Szabó Zoltántól épp A tardi helyzet című munkáját jelentette meg, amely alaposságával és szakszerűségével, egyúttal felrázó erejével olyan sikert aratott, hogy a következő évben már a második kiadása látott napvilágot. Ugyancsak 1937-ben jött ki a Cserépfalvinál Kovács Imre első nagy műve, A néma forradalom. A kiadó következetességét mutatja, hogy 1938-ban már mindkét szerzőnek újabb könyve jelenhetett meg nála: Szabótól a méltán híres Cifra nyomorúság, Kovácstól A kivándorlás.
A magyar parasztság, a paraszti társadalom alapvető történelmi és jelenkori problémáit az olvasóközönség elé táró könyvek sora ezzel nem ért véget: Kovács Imrétől a Magyar feudalizmus – magyar parasztság (1943) és az Elsüllyedt ország (1945), Szabó Zoltán szerkesztésében pedig a Parasztok című antológia (1942) jelenik meg.
Aligha meglepő módon mindkét falukutató, társadalmi és politikai aktivitást vállaló író a Nemzeti Parasztpártnál köt ki, Kovács Imre a párt elnökhelyettese, Szabó Zoltán a vezetőségi tagja lesz. A Parasztpárt leszalámizásával és beolvasztásával természetesen egyikőjük sem értett egyet: Kovács már 1947-ben Svájcba emigrál, majd az Egyesült Államokban él és tanít (†1980); Szabó pedig a háború után diplomataként Párizsban dolgozik, és 1949-ben dönt az emigráció mellett (†1984).
Cserépfalvi elkötelezett baloldaliként az itthon maradás kalandját választja, s akkor sem távozik, amikor kiadóját államosítják. Igaz, igazgatója lesz a ma is működő, kitűnő Corvinának, amely akkor a legszínvonalasabb magyar könyvkiadó lett évekre – ám túl jól csinálhatta, mert 1963-ban nyugdíjazzák. A rendszerváltást még megérte, amiként azt is, hogy kiadója, a Cserépfalvi 1989-ben újraindulhatott. 1991-ben, 91 éves korában halt meg.
Brieger Sámuel halotti anyakönyve. Tibolddaróc 1899. január 1.
