Bogács Archívum - Groszmann Lili – a cserépi zsidóság története

„Mezőkövesd és Eger környéki falvak utolsó zsidó lakosa”

Méghozzá elég sokáig, ha a második világháború irányából nézzük. Mutatjuk az Új élet 1962-es évfolyamát.

A Magyar Izraeliták Országos Képviselete 1962. június 24-én megtekintette, az akkor még álló mezőkövesdi zsinagógát, a cikkben azt is olvashatjuk, hogy a bogácsi szórvány is ide tartozik, tehát 1962-ben még volt zsidó Bogácson.

Tovább olvasva az Új Élet magazint, az 1966-ban elhunyt Kohn Gizelláról olvashatunk híradást.

Személyében a „Mezőkövesd és Eger környéki falvak utolsó zsidó lakosa hunyt el.”

Egy kunmadarasi Kohn Gizellát találtunk ami Karcag mellett van, ahol szintén éltek Kohnok, de nekik nem volt Gizella nevű lányuk.

Majd kiderítjük ezt is.

Ha már Bogács, ott élt Kovács Sándorné, született Groszmann Gizella, a cserépi Groszmann „Bánatos” Jóska lánya, aki az egyetlen cserépi hazatért túlélő, Groszmann Miklós testvére volt.

Nem lesz az „one man show”-ból teljesítménytúra

2024-ben még biztosan nem lesz, de a jövőben bármi lehet. Szabolcsnak volt ez a felvetése, hogy úgy lehetne tömeget csinálni az emléksétán, hogy a túrázó célközönségnek lehetne kiajánlani. A déli 30 Cº fokban a bogácsi iszonyat hosszú árnyékmentes kilométerek teljesítése bizony teljesítmény. Mi számít tömegnek egy olyan vidéken, ahol a zsidók 80 százalékát megölték, és akik túlélték, azok is elmentek innen?

Cserépfaluban 2 zsidó család élt 1944-ben, Groszmann Miklós jött vissza egyedül, a fia, György pedig Palesztinába menekült.

79 éve nem tudom milyen idő volt a lovaskocsin, – újabb kikutatandó információ – most már reggel bőven 20 fok felett voltunk. 20 felett volt a létszám is, a kiküldött 500 meghívó megtette a hatását, és a cserépi sétán és a Bogácsig tartó útig együtt vonultunk majdnem 30-an.

Az általános ismertető után megnéztük a buszmegálló-könyvtárat, Pauer Gyula könyvszobrát, majd Zsuzsa bemutatta a Cserépfalvi Emlékszobát, ahol hamarosan Kovács Imre tematikus tárlat is megtekinthető lesz.

A Groszmann-háznál kezdődött el igazán a családok bemutatása. Azért Lili a névadónk, mert járássegítője volt. Az interjúkban a cserépi nénik bőrgipsznek nevezték Groszmann Lilla, azaz Lili szerkezetét, [ami segítette a mozgásban] ezért emlékeznek rá sokan. Szemben laktak Juliska néniék, ők látták, hogy lovaskocsira felpakolnak, és elmennek, majd jöttek emberek a környékről, és kirámolták a házat. Anno kisípoltam a nevet az interjúban, már nem is emlékszem rá, hogy ki volt, nem ez a fontos.

A templomkertben a megbújó táblánál meséltem a Huseby-kutatásról, arról, hogy mi van akkor, ha egy régen publikált anyagban más van leírva Cserépfaluról, mint amiről a szemtanúk meséltek? Vajon mi lesz a valódi forrás ezentúl? Klein háza után jutottunk Schwarczékhoz, ahol elhangzott a már sokszor feltett kérdés, hogy miért nem szeretik sokan Cserépfaluban ezt a kutatást, a zsidózást, Cserépfalvizást. Általánosítani nem szabad, de sokan, azt hiszem, szégyellik az akkori eseményeket. És nagyon nem lehet jó érzés tudni olyan információkról, ami miatt nehezen megy az alvás. Talán azt gondolják, hogy a kutatás árt a falu népszerűségének? Majd nem jön ide több turista? Orruk alá akarom dörgölni, hogy mik történtek?

A kutatásnak nincs ilyen olvasata.

A kutatás nem lehet empatikus, nem lehet prekoncepcionális, nem mehet egy tervezett útvonalon, ha így lenne, akkor onnantól nem kutatás. Hazugság lenne. Propaganda. Átverés. Egy bizonyos olvasat.

Itt tények vannak, emlékek vannak: igazság van. És marad is örökre.

Sanyi mondta, hogy baromira nem érdekli ez az állandó holokausztozás. Mert unalmas, a családja 70 százalékát kiirtották és nem akar állandóan erre emlékezni. Vége lett, és többet ilyen nem fordulhat elő.

Na ez az. Mi nem fordulhat elő? Ha nem tudjuk, hogy mi történt, akkor hogyan ismerjük fel, hogy újra megtörténhet az amit nem ismerünk? A Schwarcz-háznál kicsit többet álldogáltunk, egyszer majd ezt is megírom részletesen, de a lényeg, hogy a házból szeretnék egy emlékházat kialakítani, ehhez még sok minden hiányzik, legfőképp a pénz. Lesz alapítvány még idén, és onnantól elindulhat egy profibb „fundraising” pénzgyűjtő tevékenység is.

A zsidó közt érintve az alvég felé felmentünk a zsidó temetőhöz, amit szintén fel fogunk újítani. Lesz kerítés, lesznek kövek, lesz ajtó. A keresztény sírok között 2 héber nyelvű sírkő van nem messze a térképen jelölt zsidó temetőtől, hamarosan megyünk Smillel és Bencével radarozni is, még az is lehet, hogy a térképen jelölttől nagyobb területen helyezkedik el a temető. Mi van akkor ha helyén van a két sírkő, csak körbetemették? Volt ilyenre példa, például Bükkzsércen.

Bogácsig, Klein Bertalan sírkövéig tartott az első nagyobb sétás szakasz a Kotyogó kávézóig, innentől már Petra nem fotózott mert a célra koncentrált és be akarta osztani az energiáját.

Sok témát érintettünk például fura, hogy a bogácsi kövön magyarul írtak, és a sorrend sem stimmel, erről majd József fog írni a blogba. És még sok minden másról. Mi lett például a főszolgabíróval, aki intézte a gettósítást 1944-ben?

A csapat kétharmada Bogácsnál távozott, ami nem először fordult elő, ezért is jövőre, a 80 éves évfordulón, a kutatás 12-ik évében már ketté lesz bontva a séta.

Az 5 kilométeres első szakasz lesz maga az emlékséta, és bónuszként lehet jönni további 12 kilométert az egykori gettóig, Mezőkövesdig. Itt már önző módon gondolok arra is ha 80 éves leszek 2053-ban, akkor már valószínű csak ezt az 5 kilométert tudom majd letotyogni 🙂

L’Chaim, köszönet a résztvevőknek és mindenkinek, aki eddig elolvasta. Köszönet a támogatóknak, nagyon megtisztelő az érdeklődés. Jövőre május 19-én lesz a 11. séta.

Két képsorozat még Petrától és Agapétól a nyomok miatt:

Agapé galériája:

Támogató: Népfőiskola Alapítvány

Groszmann Lili Nap 2018. május 27.

Tehát akkor ötödjére ugyanonnan, ugyanoda, ugyanarról.

1944 májusa még mindig csak 74 évvel ezelőtt volt.

92 éves lehetne Groszmann Lili.

Program:

10.00 Cserépfaluból, Marika presszója után a Cserépfalvi Könyvmegállóból indul az emlékező faluséta – Pauer Gyula könyvszobra, Cserépfalvi emlékszoba, Groszmann ház, Schwarcz ház, II. világháborús emlékoszlop, Zsidó temető.

Idén először Schwarczék házába is bemegyünk, ahol egy festménykiállítást is tervezünk..

11.30 Bogács Kotyogó kávézó, zsidó temető

16.00 Mezőkövesd – Diófa utca Hársfa utca sarkán, az egykori gettóban emlékezés, emlékkő letétel.

Három vagy négy változás lesz az eddig megszokottakhoz képest. Vagyis öt. Nahát.

Tavaly ősszel megnyílt a Cserépfalvi Emlékszoba, ezért a program része lesz a kiállítás megtekintése.
Bemegyünk Schwarczék házába.
Festmények lesznek Scwarczék házában. Csak ezen a napon lesz az a szuper kiállítás, ahol Győri Márton két festménye is kint lesz a falakon!
A bogácsi zsidó temető felé is elfordulunk.
Lesz az egykori mezőkövesdi gettó sarkán egy emlékkő is, melyet jól felavatunk.

Na és persze talán a legnagyobb változás, hogy a cserépfalui zsidó temető tulajdonjogát is megvitatjuk, mert az már papíron is zsidó temető.

István elkészítette a plakátot is.

Itt az FB-esemény.

Borsodi elfeledett temetők képriport

Már, ahogy többször is megírtuk, nem állunk meg a cserépi zsidó temető újranyitásánál. Hasonló érzés kerülget mostanában, mint amikor 2014 tavaszán megláttam a holokauszt áldozatainak cserépi listáját. Döbbenet. Azóta kutatunk, egyre magasabbra és mélyebbre jutunk, és most megint döbbenet van. Kiderült, hogy Borsodban rengeteg temetőt elfeledtünk az elmúlt majdnem nyolcvan évben.

Hétvégén Egerlővön, Bükkzsércen, Cserépváralján és Bogácson néztem meg azokat a helyeket, ahol a 19. századi térképünk zsidó temetőt mutat.

Ez egy ilyen fotós poszt lesz. És mozgókép.

Egerlövő.

Speciális a helyszín, mert két temető is volt Egerlövőn. Az egyikben vannak sírkövek, a másik pedig most a keresztény temető parkolója. Itt az történhetett, hogy az 1871-es szakadás után a neológok máshová temetkeztek. Egészen 1944-ig. Aztán lett a temetőből kavicsos parkoló.

Így néz ki messziről:

Egerlövő, egykori zsidó temető, most parkoló

A másik oldalról:

Egerlövő, egykori zsidó temető, most parkoló

A parkoló falu felőli végében van egy művirágokkal elcsúnyított emlékkő, mely a holokauszt áldozataira utal. Az egykori temető helyén.

A parkoló mellett van egy kőrakás, érdemes lenne végignézni, hátha található a rakásban héber feliratos kő.

Cserépváralja

A zsidó temető a mostani temető bejárata és a ravatalozó között volt régen. Talán a ravatalozóba is belenyúlt a temető területe. Nem találtam követ, bár úgy hallottuk valakitől, aki az ismerősének az ismerősétől hallotta, hogy volt itt valaha héber feliratos sírkő.

A ravatalozó alatt/mellett balra volt egykor egy temető:

Cserépváralja, az egykori zsidó temető környéke

A temető bejáratánál, kívülről kellett volna még egy képet készíteni. Majd legközelebb. Addig is itt van egy sorozat az egykori zsidó temető környékéről.

Videón mutatom a bejárat és a ravatalozó közötti területet. Ide temették Deutsch Józsefet 1879. február 28-án. Itt ma már semmi sem emlékeztet az egykori zsidó temetőre.

Bükkzsérc

A régi térképet rátettük a Google Mapsre, melyből az derült ki, hogy a református temető jobb szélén, nagyjából középtájon volt a zsidó temetkezési hely. Egy 11×32 méteres téglalap alakú terület. Most egy üres csík van nagyjából ezen a részen. Sőt, kicsit lentebb még egy majdnem üres csík a sírok között. Majdnem.

Az üres részek mindkét oldalára temettek a múlt század hatvanas éveitől, sőt az üres részekbe is. Nagyon valószínű, hogy a zsidó temető területébe temetkeztek a hatvanas évektől.

Bükkzsérc, az egykori zsidó temető a mai református temetőben

Az eddig feldolgozott adatok alapján 1865. december 20-án temették a zsérci temetőbe Weisz Sámuelt. Egyébként a legkorábban született zsérci zsidó, az 1803-ban született Róth Ábrahám volt, aki Sályon halt meg 1858-ban.

A bükkzsérci temetőről is készült videófelvétel:

Cserépfaluban az egykori temetőtől távolabb találtunk héber feliratos köveket, ezért Bükkzsércen is mentem egy kört. Nem találtam követ, pedig a zsérci lelkész szerint vannak. Majd megmutatja legközelebb.

Vannak hatágú csillagos kövek is, melyek mind református kövek. Klassz, hogy ezek is fennmaradtak, párat lefotóztam. Ha már.

Bogács

A bogácsi temető nincs teljesen elfeledve. Az elhagyott zsidó temetők oldalán azt olvashatjuk, hogy a bogácsi sírkövek el lettek mozdítva, nincs gondozva a temető, és nincs elkerítve sem. Csak az az egy kő van most is, ami az izraelitatemeto.hu-n is láthatunk. Klein Bertalan köve árválkodik az egykori temető sarkában.

A poszt nem mutatta be teljeskörűen a temetőket, lesznek igen részletes dokumentációval alátámasztott újabb posztok községenként. Mint, ahogy Cserépfaluban. Lesznek temetői adatbázisok is.

Hogy ne éljünk tudatlanságban.

Szeretnénk újra hangsúlyozni, hogy a zsidó temető örökké zsidó temető. Nem egy lehetőség a temetők visszaállítása, hanem vissza kell állítani, és kész.

Nincs több szó erre.

”A zsidó temetőket ‘‘Élők Házának’‘nevezik, mivel halottaikra, mint élőkre tekintenek. Sírkőállítási szokásuknak szintén ősi hagyománya van. A sírra emlékkavicsokat helyeznek, melynek története az ókorba nyúlik vissza. A temetők gondozását szintén szabályok írják elő. Növényzetük nem vágható, köveik nem használhatók fel semminemű célra, tehát megbolygathatatlanok.
Forrás: Fodor Nóra szakdolgozata

Itt vagy még olvasó?

István kapott egy levelet a napokban:

Levél Istvánnak 2017 februárja

Lementettük, hogy megmaradjon.

Kiegészítés:
A zsérci temetőben 1852-1894 között 5 temetés volt, 1895-1905 között 3 temetés. Ha azt is vizsgáljuk, hogy 1803-ban már élt zsidó család zsércen, és 1944-ben is volt még zsidó zsércen, akkor az összes temetés száma 15-25 között lehetett. A szokásoknak megfelelően a temető egyik oldala női, másik oldala férfi parcella volt, a temető végében pedig a gyermek parcella, a kerítés mellett pedig az esetleges kohen sír(ok). A kérdés, hol volt a zsidó temető bejárata. Esélyes, hogy a kerítés, és nem a keresztény temető felől. Persze, fenntartjuk a tévedés lehetőségét, de a kataszteri térképek vetített gps adatai alapján nagy az esély arra, hogy rátemettek a zsidó temetőre, és/vagy esetleg sírokra is. (István)

1949

Bújom a népszámlásási iratokat, 1880-ben pl. 52 izraelita vallású élt Cserépben, de ezt már mondtam.

Most az 1949-es népszámlálásról mutatok egy adatsort. Az izraelita vallásúak oszlop: jobbról az ötödik.
Bogácsot is kifényképeztem, oda is visszatértek valakik és még 49-ben is ott éltek. Cserépből ekkor már Miklós elköltözött, ahogy mondják is a szemtanúk. Zsérc kihúzva, Váralja kihúzva.

Még két adat: 1941-ben 2204-en, 1949-ben 2051-en éltek Cserépben.

Bogácson a nulla egész egy tized százalék az két főt jelent, mert 1949-ben 2206-an éltek ott.

Itt lehet bújni az adatokat.

Címke: Bogács