Rohadékok

A Dél-kaliforniai Egyetem (USC) Soá Alapítvány Vizuális Történelmi Archívuma egy olyan interjútár, ahol holokaszt-túlélőkkel késztettek és készítenek interjúkat. Manapság egyre kevesebbet, mert eltelt az idő.

Ez egy fizetős tartalom, már írtunk is róla. Az interjúkban lévő eseményekben, helyekben és nevekben lehet keresni, sőt van, ahol le is van írva az egész interjú.

Áprilisban az OSZK egy hónapos próbahozzáférést kapott az archívumhoz, csináltam gyorsan egy szűrést.

Mezőkövesdre keresve találtam beszélgetéseket, kiválasztottam egy 1997-es interjút. Tepper Erzsébet.

A Degob oldalán már voltak túlélők beszámolói Mezőkövesdről, ezt még nem olvastam sehol.

Megnéztem, közben jegyzeteltem. Az interjú végén Erzsébet fotókat mutatott, ezekből készült a poszthoz pár illusztráció.

Ez következik most.

Tepper Erzsébet 1997

1903. április 9-én Csobádon született Fleich Erzsébet. Klein Erzsébetnek írták le a nevét Auschwitzban, majd a második férje okán Tepper Erzsébet néven szerepel az USC archívumában.

Erzsébetnek négy fiútestvére volt, apja korcsmáros, pálinkafőző és fűszeres, édesanyja háztartásbeli. A szülők héberül beszéltek otthon, a gyerekek már csak magyarul.5 zsidó család élt Csobádon. A nagyobb vallási ünnepeket megtartották, viszont a férfiak szombaton mindig ünnepeltek.

Fleich Erzsébet református iskolába járt, a keresztény postamester volt a barátnője. Udvaroltak neki a helyiek.

Amikor a háború után több évvel visszament Csobádra, találkozott egy gyermekkel, aki az egyik régi udvarlójának a fia volt. Azt mondta a gyerek, hogy az apja sokat emlegette, hogy Fleich Erzsi is lehetne az anyád. Erzsébet azt mondta neki, hogy jól jártál fiam, mert akkor, már a pokolban lennél.

Csobádon jégveremben tárolták a húsokat, mindig csütörtökön jött a sakter, friss kóser húsok készültek péntekenként.

A csobádi ház

Az apja hitelt adott a háború után sokaknak. Egyre többen nem fizettek. Egyik éjjel megjelent egy tartozó, bekiáltott az ablakon:

na zsidó most gyere ki majd fizetek neked

Dulakodtak, az apja és az egyik fiútestvére elzavarták a betolakodót. A tartozó elment orvoshoz, majd a szolgabíróhoz. Másnap egy hamis tanúval beállított, hogy őt bizony a zsidók megtámadták. A szolgabíró rájött a hazugságra, majd megbüntette az erőszakoskodó tartozót, a hamisan tanúzó nő pedig másnap lebénult. Így akarta az Isten.

Erzsébet egyik testvére Fleich Aladár meghalt az első világháborúban, nevét nem vésték fel a csobádi világháborús emléktáblára.

A harmincas években jött a gazdasági világválság. Erzsébet már a boltban dolgozott, férjhez ment Klein Sándorhoz két gyermekük született. Egyre többen nem fizettek, volt, hogy ők se tudtak fizetni a nagykereskedőknek. Úgy döntöttek, hogy Budapesten folytatják. A fiát Endrének, a lányát Klein Katalinnak, Katónak nevezte.

Fleich Erzsébet, Klein Sándor, Klein Endre és Klein Kató Csobádon

Klein Sándor unokatestvére Mezőkövesden élt. Amikor a zsidótörvényeket kezdték érezni, úgy döntöttek, hogy Mezőkövesden nagyobb biztonságban lesznek. Itt nagy zsidó közösség volt, zsinagógával, iskolával, a lánya polgári középiskolába a fia zsidó iskolába járt.

Itt is folytatódtak az antiszemita történetek. Egyszer Kató lánya az öccsével sétált, a tanító meglátta őket. Azt mondta Katónak, hogy lökd le a hídról azt a zsidó gyereket. Erre Kató berágott, nem akart többé suliba menni. Végül Erzsébet elintézte, hogy kapjon az iskolától papírt, és otthagyhatta az antiszemita tanítót. Erzsébet férje Tepper Sándor cipőboltjában dolgozott, majd egyedül maradt, mert a Tepper fivéreket elvitték munkaszolgálatra.

Fleich Erzsébet Csobádon

“aztán jött a baj”

A helyi főhadnagy csendőrnek zsidó volt a sógornője, de ezt nem sokan tudták. Panaszkodott a csendőr, hogy szörnyű dolgokra kérik. Egyik este behozott egy iratot, ami arról szólhatott, hogy mi lesz a zsidók sorsa. Kérte a csendőr a családot, hogy olvassák el, és cselekedjenek.

Nem menekültek. Maradtak Kleinék Mezőkövesden.

Az egyik család elindult két részben, anya három gyerekkel, apa a másik hárommal, az utcán felismerték az apát, és agyonlőtték.

Ekkorra már a cipőboltot elvették tőlük, azaz bezáratták, ahogy többi üzletet is, az árut lefoglalták, de az nem tartott sokáig, mert vitték az emberek a zsidó boltokból, amit csak tudtak.

„a szolgabíró testvére vitte a férfiingeket”

Ekkorra már több nagyon gazdag zsidó kiment Amerikába Mezőkövesdről. Aki maradtak a gettóba terelték 1944 májusában. De előtte jöttek a vegzálások. Kleinék földes szobáit felásatták, hátha oda dugták el az aranyat. Folyamatosan ütötték és verték őket.

„jött egy szép nap, pakolj zsidó”

Mezőkövesdi vagy környékbeli magyar katonák, csendőrök terelték őket, Erzsébet németet a koncentrációs táborban látott először.

Mezőkövesden egy iskola placcára terelték a zsidó családokat, innen egy kis szobába kerültek Kleinék. Nem volt víz, néha kaptak a helyiektől ételt, valaki hozott egy csomó lisztet, ami svábbogarakkal volt telve, ebből csináltak kenyeret.

„akkor kezdtek rügyezni a fák, amikor indultunk ki a gettóból”

Egyik napon kiterelték őket a mezőkövesdi vasútállomásra. A Klein család a gettóban és a vonaton is együtt maradt. Diósgyőrben szálltak le, itt is folytatódtak az ütlegelések, szintén magyarok verték őket, szinte mindenüket elvették, ruhákba varrva maradt pár cuccuk.

Nagyjából hetvenen voltak egy vagonban, itt húzódtak össze négyen. Kassán megállt a vonat. A kis lukakon könyörögtek vízért, kintről azt mondták, hogy aranyért adnak vizet.

Sokáig tartott a vonatút, egy szögesdrótos táborhoz értek, ahol azt látták, hogy egyenruhás rabok köveket pakolnak. Erzsébet úgy gondolta, hogy ez nekik is menni fog.

Beterelték őket egy kerítéssel védett térre, levágták a hajukat, levetkőztették, és fürdőbe vittek mindenkit. Ezután Erzsébet alig ismerte meg a lányát, a lánya az anyját.

Klein Sándort a fiával egy sorba, Erzsébetet Kató lányával egy másik sorba terelték, előtte tudtak elbúcsúzni.

„anyukám mi már nem találkozunk többé”

Erzsébetéket a hármas barakkba vitték, a férjét és a fiát soha nem látta többet.

Később tudta meg, hogy elégetik az embereket.

Volt olyan nő, aki megpróbált kiszökni a családjához, de nem jutott sokáig. Az egyik nő ott szült egy gyermeket a barakkban. Kicsempészték az újszülöttet a gázba, mert ha lebukik az anya, akkor mindketten meghaltak volna. Így legalább maradt esélye a túlélésre az anyának.

Erzsébet és Kató végig együtt tudott maradni, majd ősszel kiszelektálták őket, és a lichtenaui fegyvergyárba vitték őket. Két külön műszakban dolgoztak, alig találkoztak.

A háború végén a németek elkezdtek menekülni, terelték a zsidókat gyalogmenetben. Ekkor is sokan meghaltak közülük, majd az oroszok felszabadították őket. A berdichevi katonatáborba vitték Erzsébetet és Katót vonattal, Itt nem volt szabad mondani, hogy ők zsidók. Végül:

„Sztálin hazaengedett minket”

Klein Kató a negyvenes évek végén Mezőkövesd

9 hónap múlva értek Budapesten keresztül Mezőkövesdre. Haza. Az egyik öccse és a lánya is túlélte a borzalmakat. Egy ágyat tudtak szerezni, mindenük odalett. Kaptak segítséget, főleg ételt innen és onnan. Mezőkövesden találkozott Tepper Sándorral, akit a háború előtt is már ismert.

Tepper Sándor megkérte Erzsébet kezét. Erzsébet azt mondta, hogy egy évig várja a férjét vissza, ha nem jön, akkor hozzámegy. Klein Sándor nem jött vissza.

Egy mezőkövesdi gyógyszerész segítette őket, adott kétezer forint kezdőtőkét, hogy nyithassanak boltot, gyermekük is született Tepper Pál, ment is az üzlet, de jött 1956, végleg elmenekültek. Amerikába.

Erzsébet az interjú során többször használja azt a többes számú szót egyes emberekre, hogy:

rohadékok

Még pár fotót mutatok a poszt végén Erzsébet archívumából.

Kezdésként Tracy Tepper látható. Ő Klein Erzsébet Auschwitzot is megjárt túlélő, és Tepper Sándor volt munkaszolgálatos holokauszttúlélő unkokája.

Az élet egy csoda.

Tracy Tepper, Erzsébet unokája

Klein Kató, Klein Endre, és Fleich Erzsébet testvére Csobádon

Tepper Sándor katonaruhában

Tepper Erzsébet és Tepper Sándor, ötvenes évek

Tepper Pál, Erzsébet fia

Tepper Ráhel, Erzsébet unokája

Bükkábrány-Felsőábrány anyakönyvi kerület

A Magyar Nemzeti Levéltár és az Országos Széchényi Könyvtár között van egy egyezség, mely szerint az ott kutató kutatók egymást segítik. Kulturális intézmények win-win szituációja.

Mivel az OSZK csapatában rúgom a labdát, futom a köröket, diktálom a tempót, ezért engedélyt kértem arra, hogy az 1851 és 1895 közötti ábrányi hitközséghez tartozó anyakönyveket kényelmesebben tudjam kutatni.

Az engedélyt megkaptam, ezért mostantól saját tempóban, teljeskörűen fel tudjuk dolgozni azt a 242 digitalizált anyakönyvi oldalt, amit eddig még nem dolgoztunk fel.

Róluk van szó:

394. Bükkábrány-Felsőábrány anyakönyvi kerület (=Alsóábrány+Felsőábrány) (Ábrány)Izr.: lépüiv.1800.k.,megújít 1925/ Jelzet: X 5387, 242 felv. A 3422

Szül.: 1851-1895 Ház.: 1851-1895 Hal.: 1851-1895

//193.224.149.8/adatbazisokol/adatbazis/mikrofilm-anyakonyvek/adatlap/27866 52 felvétel
//193.224.149.8/adatbazisokol/adatbazis/mikrofilm-anyakonyvek/adatlap/27865 135 felvétel
//193.224.149.8/adatbazisokol/adatbazis/mikrofilm-anyakonyvek/adatlap/27867 65 fevétel

Mik fognak kiderülni? Persze csak az 1851 utáni adatok alapján.

  • Mikor és kit temettek először Cserépfaluban?
  • Mikor volt az első cserépi házasságkötés?
  • Mikor volt az első cserépi születés?

És persze a második, majd a harmadik, aztán majd Bogács, Váralja, Zsérc, Tard és így tovább.

Mindenki.

Első körben azon döbbentem meg, hogy 1871-ig nem találtam felnőtt temetést. Csak gyerekeket. Pár hónapostól pár éves korig.

Az anyakönyveket nem publikálhatjuk, mely szabályt betartjuk, de ha lesz olyan dokumentum, melyet mindenképpen meg szeretnénk mutatni, arra majd engedélyt kérünk.

Az eredményről majd az OSZK-ban is beszámolok. Hamár.

Kösz OSZK!

Kösz MNL!

Újabb temető – Szomolya

Mielőtt nagyon belemerülök, pár információ:

Szomolyán van zsidó temető, mindenki tud róla, ám az elérhető információk szerint ott temetés soha nem történt.

Ezzel szemben:

  • az első fellelt temetés a szomolyai izraelita temetőben: 1886
  • az utolsó, eddig talált temetés időpontja:1907


Többet ér egy tett száz sóhajnál.

Névváltozások

Miért változtatták meg a cserépi zsidók a nevüket? Miért lett Deutsch Imréből Cserépfalvi Imre? Miért változtatta meg a nevét Blumberger Bognárra? Kohn Szepesfalvira?

Megint csak a neten elérhető tartalmakból idézek, majd mutatok négy példát és a poszt végén egy nagy lista következik.

Menjünk vissza a névadásra egészen az 1700-as évek végéig.

„A 18. század végéig sok zsidónak csak az apai névvel összekapcsolt előneve volt. A csatolásra a „ben” (fiú) szócskát használták: például Ábrahám ben Mózes = Ábrahám, Mózes fia. Mások már ekkor is használtak különféle vezetékneveket. Ezeknek egy része a bibliai korszakba visszanyúló törzsi jelölés volt. A kohaniták utódai például a Kohn, Kohner, Cohen, a léviták leszármazottai pedig a Löw, Lévy neveket viselték. Előfordultak zsidó személynevekből képzett vezetéknevek (Salamon, Izsák, Abel(esz), Jakobi), illetve magyar eredetű előnevek (Farkas, Lengyel, Varga, stb.) is.”

Farkas volt például Stern Farkas, akit 1861-ben temettek el Cserépfaluban.

De még menjünk kicsit visszább. II. József egységesíteni akarta a neveket, ezért 1787-ben előírta, hogy kötelező legyen német eredetű nevet választani. Ki lehettte ezt is játszották korrupcióval, de sokak nem vették a fáradtságot,, őket csak úgy találomra elnevezete az adott hatóság. Az ezután jelentkező névváltozások főbb oka az asszimliáció volt, amit fentről is durván irányítottak. Inkább városokban magyarosítottak, ezáltal megszűnt a zsidóság mássága. Gondolták ők. 1880-ban a tizedére csökkent a névváltozatási illeték, ez is növelte a hajlandóságot. Majd egészen a 20. század közepéi több hullámban történtek a névváltoztatások, magyarosítások.

„A névmagyarosítás, bár szorosan összefüggött a magyarországi nyelvi-kulturális asszimilációval, méreteiben mégis messze elmaradt attól. Amíg a nyelvi asszimiláció kb. 2,8 millió fővel növelte a magukat hivatalosan magyarnak vallók számát, addig a névmagyarosítási mozgalom 1815 és 1944 között közvetlenül csupán kb. 340-350 ezer embert vont a magyar nevűek körébe. A névmagyarosítási mozgalom jelentősebb konjunktúrái, kiemelkedő csúcsai és nagy hullámvölgyei 19–20. századi történelmünk egyes fordulópontjaival, illetve az etnikai/vallási kisebbségi politika új irányzatainak megjelenésével, vagy hatalmi helyzetbe kerülésével estek egybe.”

Négy cserépi illetékességű példa.

Brüderlein Kálmán vezetékneve Szepesházi lett 1886-ban. Aki katolikus vallású volt, de református iskolába járt.

Bruderleinből Szepesházi Budapesti Közlöny 1886/4

Kohn Mózes Lőb vezetékneve Borsodira változott 1897-ben.

Kohnból Borsodi Budapesti Közlöny 1897/2

Blumberger Sándor vezetékneve Bognárrá változott 1900-ban.

Blumbergerből Bognár Budapesti Közlöny 1900/7

Cserépfalvi Imrét sem hagyjuk ki. A testvéreivel Deutschról változtatták meg a nevüket 1918-ban.

Deutschból Cserépfalvi Budapesti Közlöny 1918/2

És akkor jöjjön egy nagy lista a Pesti Napló 1906. május 30-án nyomtatott példányából. Groszmannból Gömöri, Kohnból Kemény, Weiszből Vas és a többiek.

Ki ezért, ki azért.

A névváltoztatás egyik jelentős időszakából jelentettünk.

Weisz Jakab Jenő szűcsi illetősé­gű bécsi lakos Vágóra,
kiskorú Budinkity Gyula József bajai illetőségű ugyanottan lakos Sebőkre,
Wéber Gábor erzsébetfalvai ill- ugyanottani lakos Pókra,
Vincze Já­nos csányi illetőségű szentesi lakos Csikósra,
Kolin Henrik diósgyőri illetőségű miskolci lakos, főgimnázuml tanuló Kardosra,
Fuchs Pál tanitó, mátyásfaivi illetőségű ugyanottani lakos Fejérre,
Dutkon István m. kir. fővigyá­zó, stubnyafürdői lakos Lányira,
kiskorú Friedmann László diósgyőri lakos Fenyvesire,
kiskorú Fleischmann Gyula főgimnáziumi tanuló, komáromi illetőségű budapesti lakos Faludira,
Weisz Lipót (Leó) saját, valamint kiskorú gyermeke: György barcsi illetőségű budapesti lakosok Vermesre,
Grosz Vilmos adőtárnok saját, valamint kiskorú gyermekei: Vilmos, Erzsébet, Irén. Mária és Ödön széniéi lakosok Gyöngyösire,
kiskorú Weisz Őszkár fehércsurgói illetőségű budapesti lakos Vasra,
Kohn Lajos pécsi illetőségű ugyanottani lakos Keményre,
kisk. Blau Emő, Zoltán és Angela budapesti lakosok Bariosra,
kiskorú Czuber Emilia aradi illetőségű ugyanottani lakos Nyilasra,
Imlaupr Vilmos álami elemi iskolai igazgató saját, valamint kiskora gyermekei: Vilmos, Jolán és Dezső nagyboeskői lakosok Imrédire,
kiskorú Herschkovits Miksa és Etelka marosvásárhelyi lakosok Halgnosra,
kisk. Ungár Ernő telekii illetőségű budapesti lakos Telekire,
Ihm Éva polgári iskolai tanítónő, lippai illetőségű budapesti lakos Inczére,
kiskorú Hirsehl Jenő csökmői illetőségű szafmárnémetii lakos Hollósra,
Krausz Ármin saját, valamint kiskorú gyermekei: Nándor és József sajószentpéteri illetőségű ugyanottani lakosok Kerekesre,
kiskorú Baumgarten Géza és József kalocsai illetőségű budapesti lakosok Bolgárra,
kiskorú Fischer Miksa fögimnáziumi tanuló, nyitrai lakos Halasira,
kiskorú Weiszbran Dezső, József és Miklós kisújszállási illetőségű ugyanottani lakosok Vasra,
kiskorú Kohn Jakab törökszentmiklósi illetőségű ugyanottani lakos Kertészre,
Vlaovics János szabadkai illetőségű ugyanottani lakos Verébre,
kisk. Goldstein Pál, Ilona és Margit tiszaföldvári illetőségű lakosok Balkányíra,
kiskorú Ilalavács Ferenc makkosjánosi illetőségű beregszászi lakos Harsányira,
Groszmann Zsigmond, Groszmann Miklós, kiskora Groszmann Vilmos és Groszmann Artur tiszafüredi illetőségű ugyanottani lakosok Garára,
Donovál András címzetes csendőrőrmester, valamint kiskorú gyermekei: József Béla, András László és Kornélia Vilma királyhelmeci lakosok Darvaira,
kiskorú Goldstein Ignác Ábrahám és Henrik nagyszebeni illetőségű ugyanottani lakosok Görögre,
kiskorú Groszmann Miksa polomi illetőségű, a kassai közigazgatási tanfolyam hallgatója Gömörire,

változtatta családi nevét a belügyminiszter engedelmével.