A holokausztban megölt diákokról emlékeztek gimnazisták és tanárok 2017. március 6-án a Szent László Gimnáziumban Mezőkövesden, majd felavatták Zsiga Renáta, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatójának szobrát, vagyis emlékjelét.
Tóthné Valériával, a kutatás motorjával kapcsolatban vagyunk, tavaly már írtunk a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület által gondozott Üres padok programról. Gimisek váltak helytörténésszé, megkérdezték a nagyszülőket információkat gyűjtöttek különböző intézményekből, majd készítettek egy kutatási beszámolót. Két mezőkövesdi hallgatót tudtak megnevezni, az ő padjaik lettek üresek 1945-ben.
”Végül öt olyan egykori diákra bukkantak, akik a holokauszt idején Mezőkövesden tanultak, ketten túlélték a vészkorszakot. Kiderült, Waller Istvánt és a magántanuló Berényi László Györgyöt is Auschwitzba vitték, ott haltak meg 1944 júniusában. Grünberger Istvánról nem tudták kideríteni, mi lett a sorsa.
Valériától ígéretet kaptunk arra, hogy majd a teljes beszámolót közölhetjük képekkel és illusztrációkkal. Mi pedig hozzátesszük, amit hozzá tudunk.
Mutatom az Északban megjelent szkennelt cikket az eseményről, de a BOON oldalán is olvasható.
Ott hagytam abba a múlt héten, hogy a most múzeumként üzemelő Auschwitz I. tábor bejáratán, a filmekben tévesen kulisszázott Arbeit Macht Frei felirat alatt nem masíroztak a zsidók, ott manapság a turisták bandukolnak iszonyat nagy számban. Viszont rengeteg zsidó érkezett Auschwitz-Birkenauba 1941 és 1944 között, abba a hatalmas táborba, mely ma még nem múzeum.
Az Auschwitz II. egy nagy zsidó temető.
Az egész temető, annyira hatalmas, hogy oda egy nap nem elég. Majdnem három órát voltam ott, a mobilom szerint 6 km-t sétáltam. Iszonyú hideg volt, bár sütött a nap.
Az egész holokausztot, mint olyant, itt, ezen a helyen lehet csak értelmezni. A sínek mellett, a drót mellett, a kémények alatt, a nyírfaligetes pocsolya mellett. Mindenhol Auschwitzban.
A szemem, a lábam, az egész testem különböző érzékelői olyan mennyiségben és olyan sebességgel adták az agyamnak az infókat, hogy az elképesztő. Az agyam pedig nem tudott ezekre válaszolni, nem indította be az izzadást, a vörösödést, a gyomrot. Nem indultak meg a könnycsatornák sem. Leblokkoltam. Csak mentem és mentem és mentem, és az iszonyat csöndben ott volt a nagy semmi. A zöld fűben, a kék égen. Az üresség.
Most, mikor írom kicsit lúdbőrözök, de egy számítógép előtt ülve, a meleg szobában ennyi telik csak a szervezetemtől.
Felesleges próbálkozni szobrokkal, versekkel, kiállításokkal, unalmas klisékkel telenyomott, kommerszen megdíszletezett, „tíz kilót kell fogynia szereplőnek” típusú filmekkel. Ahol persze legyen mindig egy túlélő, mert az fontos. Felesleges dokumentumfilmekkel próbálkozni, hogy bemutassák ezt a szörnyűséget.
Több mint egymillió embert öltek meg itt a nácik. Amikor ideértek az oroszok 1945 januárjában, hétezer embert találtak élve. Itt ezen a helyen van a holokauszt, nincs máshol. Itt van az aljassá vált emberiség durva bizonyítéka.
Auschwitzban is vannak zavaró tényezők, itt is vannak turisták és csoportok, itt is újítanak fel állagmegóvási szempontból barakkokat, hogy megmaradjanak az utókornak. De mégis a tábor 90 százaléka úgy van hagyva, ahogy 1945-ben leléptek a gyáva nácik, miután felgyújtották és felrobbantották majdnem az egészet.
Az emlékmű a legzavaróbb az egészben a bejárattól átellenben, az egyáltalán nem illik oda. De emlékmű, az nyilván kell.
Kellett persze egy vonatszerelvény-installáció is, mely múzeumpedagógiailag is fontos hely, biztos valaki már csinált olyan képet egy drónról, ami ugyanúgy mutatja a nagy turistatömeget mint 44-ben, amikor érkeztek a transzportok a sínek közé.
Jelenlegi tudásunk alapján majdnem negyven cserépit vagy cserépi születésű zsidót hoztak ide a mezőkövesdi és a miskolci gettón keresztül. Voltak, akik túlélték, de többségük itt halt meg Auschwitzban.
Legyen lelkük bekötve az élők kötelékébe.
És akkor itt vannak a képeim. 85 db. Klikkre nagyul, nyilakkal lapozható. Sorban hagytam, ahogy mentem végig a táboron. Nem írom le, hogy mik vannak a képeken. Sok mindent kihagytam, mert egy idő után az agyam feladta. Nagyon elkezdtem fázni 2017. február 25-én délután három óra körül.
Nem elírás a szám. Van olyan település, ahol két temető is van.
A névsorban elől lévő három megyénk zsidó temetőinek a helyét lehet megnézni legújabb aloldalunkon.
Több hónapos meló után térképre tettük Békés megye, Bács-Kiskun megye és Borsod-Abaúj-Zemplén megye zsidó temetőit. Forrásaink a 19. századi kataszteri térképek.
A térképen több temető szerepel a ma ismert listán kívül.
Még egyszer:
A kataszteri térképek alapján lényegesen több temető van annál, amit eddig tudtunk.
A temetők nagyobb része, 98%-a pontos helyet, pontos telekméretet mutat. Narancssárgával jelöltük azokat a temetőket, melyeket nem lehet helyrajzi szám szerint beazonosítani, azaz nem jelölik egészen pontosan a temető helyét.
A térképre kattintva megnyílik egy Google-térképes megyei aloldal. Bele lehet nagyítani, majd a keresett helyre kattintva lehet megnézni jól ráközelítve a temető helyét. Ezután az ikszre kattintva juthatsz vissza a megyetérképhez.
1. Bács-Kiskun megye 119 településéből 43 településen 50 temető van
2. Békés megye 72 településéből 32 településen 38 temető van
3. Borsod-Abaúj Zemplén megye 358 településéből 270 településen 290 temető van
A következő megyék kerülnek fel a következő hónapban: Heves, Nógrád, Szabolcs, Hajdú, Jász-Nagykun-Szolnok, Csongrád és Pest megye.
A térképet és a temetői adatbázist is bővítjük majd a főbb adatokkal.
A cserépi temető kapcsán már benne vagyunk nyakig az elfeledett temető visszaszerzési folyamatában, rossz szóval ez a prototípusunk, aztán majd meglátjuk mi lesz ebből.
Többször gondolkodtunk már a témáról, itt lehet bővebben tartalmakat fogyasztani
Szeretnénk újra hangsúlyozni, hogy a zsidó temető örökké zsidó temető. Nem egy lehetőség a temetők visszaállítása, hanem vissza kell állítani, és kész.
Nehéz ezt elkezdeni. Arra is gondoltam, hogy csak simán kiteszem a képeket Auschwitzról.
De mégis le kell írnom.
Múlt héten szombaton, 2017. február 25-én reggel nyolc órától délután 15 óráig az egykori Auschwitz I. és az Auschwitz II. nevű táborok helyén kialakított múzeumokban voltam. 59 képet választottam ki az első táborból, van szöveg is, de át lehet scrollozni a képekért lefelé.
Kb. 20 éve voltam a Wewelsburg melletti kisebb koncentrációs tábor helyén/mellett kialakított múzeumban. Mihez képes kisebb persze.
Egyetemi csoport tagjaként népfőiskolákat nézegettünk, aztán kikapcsolódásként (!?) megnéztük a holokauszt-múzeumot. Egy helyes szőke csaj mosolyogva, kedvesen mesélte el, hogy mi történt, hogyan történt a negyvenes években.
Ilyen installáció balra, halál jobbra, kis aranyos makett előttünk, emberbőrből készített székre kérem ne üljenek rá…
Paderborn mellett kinéztek a nácik egy nagy erődítményt maguknak, hogy majd ott lesz valami óriási központjuk, mellé raktak egy kis tábort, ahol öldösték kedvükre az embereket.
Most olvasom, hogy egy SS-múzeum is lett azon a helyen azóta.
Egyszerűen nem állt össze bennem húsz éve ez a múzeumpedagógia.
Majd tíz évre rá voltunk Katowicében egy lengyel-magyar focimeccsen. Irtózatosan sokat ittam, majd a barátaim kitalálták, hogy visszafelé menjünk be Auschwitzba. Dehogy is. Másnaposan nézzem meg Auschwitzot? “Ha már ott vagyok, akkor beugrok Auschwitzba típusú” sztori?
Nem.
Budapesten is több kiállításon voltam, három éve a Yad Vashemben már be se mentem be kiállítótérbe. Ezt az egészet nem lehet megmúzeumkodni.
Azt szeretem a kutatásunkban, hogy nem véleményezünk, hanem megmutatunk mindent úgy, ahogy van. Persze ez nem igaz, mert többször emocionálunk, például amikor temetőre építenek egy lakóparkot. Igyekszünk jól leellenőrött, primer infókat megosztani. Mi történt, mikor és hol. Nehéz érzelmek nélkül megírni és közzétenni a cserépkörnyéki zsidóság történetét. Próbálkozunk. Az internet erre kiváló eszköz.
Szóval ezért is félek a holokausztmúzeumoktól. Féltem Auschwitztól. Egy/több múzeológus által fontosnak tartott képrészlet, adatsor, klasszul megkreatívkodott installáció fog majd vezetni engem? Egy helyreállított, berendezett, újrafestett, megkreált építményt fogok nézegetni kordonok között? Valóban több lesz, mint a neten fellelhető millió fotó és szöveg?
Év elején úgy döntöttem, hogy lesz ami lesz, elmegyek Auschwitzba. Hátha ezt a múzeumosdi koncepciót sutba dobhatom Auschwitzban, azon a helyen, ahol elképesztő szervezettséggel öltek meg rengeteg zsidót, cigányt, hadifoglyot, szemüvegest és még sokféle embert.
Cserépiek temetője is ez a hely. Úgy tudtam, hogy Groszmann Lilit is itt ölték meg, de a kutatás jelenlegi tudása szerint elvitték Auschwitzból Lilit 1944-ben.
A reggeli nyitásra, nyolc órakor ott voltam az auschwitzi múzeum bejáratánál. Direkt reggel akartam menni, hogy ne zavarjanak nagyon a turisták. A kapu előtt a nagyobb táskát le kellett tenni a megőrzőbe, majd következett a reptéri szintű átvizsgálás, meg kellett mondani, hogy honnan érkeztem, majd egy nulla zlotyis jegy megvétele után léphettem be az őrök szigorú tekintetével a múzeumba.
A tábor a monarchia idején épült katonai kaszárnya, mely nagyon megtetszett a náciknak. Először lengyeleket, aztán orosz hadifoglyokat őriztek és gyilkoltak. A foglyokon próbálták ki a gázzal ölést, az első gázkamrát is itt tesztelték. Auschwitz I-ben volt a táborok adminisztrációja is. Innen 3 km-re van a kettes tábor, Oświęcim nevű lengyel város egyik részéből elzavarták a lakosokat, és felépítették a legnagyobb gyilkolótábort. Na de vissza az Arbeit Macht Frei feliratú kapuval könnyen azonosítható táborra.
Szóval ez az egyes tábor ma múzeum.
A holokauszt-múzeumok szokásos hatásvadász elemeit kivétel nélkül bemutatják, helyreállított gázkamra is van, egy csomó levágott hajat lehet nézegetni, rengeteg cipő áll nagy halomban, az elején természetesen egy kisgyermek cipőjével. Fogkefék és bőröndök termei az egykori barakkokban kialakított helyeken. Országok szerint is láthatók a múzeumok, a magyarban voltam.
Annál nagyobb “hatásvadászabbságot” nehezen lehet elképzelni, mint a tárlat utolsó jelenete. Fordítva kezdtem a megtekintést, így a záró sorozatot láttam meg először. A képen egy mosolygó magyar zsidó hölgy ruhában látható a pasijával, mellette lévő nagyképen egyedül csontsoványan meztelenül egy kórházban. Akkor és most.
Ennél már csak az lehetne durvább, ha a képen egy nagy asztalnál tortázó gyermeksereg lenne a háború előtt, majd egy tömegsírban ugyanazok. A magyar térben nyomasztó zene szól, hogy még jobban átélhesse az egyszeri turista.
Amúgy nagyon nehéz egyedül lenni a múzeumban, mert mindenhol a turisták nyomkojdák a telefonjukat, tabletjülket és a többi.
Még mielőtt teljesen átmennék zsörtölődőbe, abba is hagyom.
Csalódás volt Auschwitz I.
Amikor odaértem, még esett a hó, majd kisütött a nap. Persze, tudom a képeim is hatásvadászok, igyekeztem azért nem nagyon túltolni. Talán sikerült. Színek nincsenek.
A képek jönnek egymás után, ha rámész az egérrel a képre, akkor kinagyíthatod, vagy lapozhatsz is a nyilakkal.
A barakkokban kialakított terekben alig fotóztam.
Itt próbálták ki először a gyilkos gázt. Helyreállították, mert múzeum.
És az összes többi felvétel.
Egy múzeumban voltam, semmilyen új hatás nem ért, majdnem ugyanazt éreztem, mint húsz éve. Nagyon nehéz a holokausztot bemutatni, és a múzeum, mint műfaj, erre alkalmatlan.
Bánatosan bandukoltam ki az 1-es táborból, aztán az ingyenes busszal megérkeztem a 3 km-re lévő Auschwitz-Birkenau nevű, a filmekből a vonatos megérkezési jelenettel azonosítható táborba.
Már, ahogy többször is megírtuk, nem állunk meg a cserépi zsidó temető újranyitásánál. Hasonló érzés kerülget mostanában, mint amikor 2014 tavaszán megláttam a holokauszt áldozatainak cserépi listáját. Döbbenet. Azóta kutatunk, egyre magasabbra és mélyebbre jutunk, és most megint döbbenet van. Kiderült, hogy Borsodban rengeteg temetőt elfeledtünk az elmúlt majdnem nyolcvan évben.
Hétvégén Egerlővön, Bükkzsércen, Cserépváralján és Bogácson néztem meg azokat a helyeket, ahol a 19. századi térképünk zsidó temetőt mutat.
Ez egy ilyen fotós poszt lesz. És mozgókép.
Egerlövő.
Speciális a helyszín, mert két temető is volt Egerlövőn. Az egyikben vannak sírkövek, a másik pedig most a keresztény temető parkolója. Itt az történhetett, hogy az 1871-es szakadás után a neológok máshová temetkeztek. Egészen 1944-ig. Aztán lett a temetőből kavicsos parkoló.
Így néz ki messziről:
Egerlövő, egykori zsidó temető, most parkoló
A másik oldalról:
Egerlövő, egykori zsidó temető, most parkoló
A parkoló falu felőli végében van egy művirágokkal elcsúnyított emlékkő, mely a holokauszt áldozataira utal. Az egykori temető helyén.
A parkoló mellett van egy kőrakás, érdemes lenne végignézni, hátha található a rakásban héber feliratos kő.
Cserépváralja
A zsidó temető a mostani temető bejárata és a ravatalozó között volt régen. Talán a ravatalozóba is belenyúlt a temető területe. Nem találtam követ, bár úgy hallottuk valakitől, aki az ismerősének az ismerősétől hallotta, hogy volt itt valaha héber feliratos sírkő.
A ravatalozó alatt/mellett balra volt egykor egy temető:
Cserépváralja, az egykori zsidó temető környéke
A temető bejáratánál, kívülről kellett volna még egy képet készíteni. Majd legközelebb. Addig is itt van egy sorozat az egykori zsidó temető környékéről.
Videón mutatom a bejárat és a ravatalozó közötti területet. Ide temették Deutsch Józsefet 1879. február 28-án. Itt ma már semmi sem emlékeztet az egykori zsidó temetőre.
Bükkzsérc
A régi térképet rátettük a Google Mapsre, melyből az derült ki, hogy a református temető jobb szélén, nagyjából középtájon volt a zsidó temetkezési hely. Egy 11×32 méteres téglalap alakú terület. Most egy üres csík van nagyjából ezen a részen. Sőt, kicsit lentebb még egy majdnem üres csík a sírok között. Majdnem.
Az üres részek mindkét oldalára temettek a múlt század hatvanas éveitől, sőt az üres részekbe is. Nagyon valószínű, hogy a zsidó temető területébe temetkeztek a hatvanas évektől.
Bükkzsérc, az egykori zsidó temető a mai református temetőben
Az eddig feldolgozott adatok alapján 1865. december 20-án temették a zsérci temetőbe Weisz Sámuelt. Egyébként a legkorábban született zsérci zsidó, az 1803-ban született Róth Ábrahám volt, aki Sályon halt meg 1858-ban.
Cserépfaluban az egykori temetőtől távolabb találtunk héber feliratos köveket, ezért Bükkzsércen is mentem egy kört. Nem találtam követ, pedig a zsérci lelkész szerint vannak. Majd megmutatja legközelebb.
Vannak hatágú csillagos kövek is, melyek mind református kövek. Klassz, hogy ezek is fennmaradtak, párat lefotóztam. Ha már.
Bogács
A bogácsi temető nincs teljesen elfeledve. Az elhagyott zsidó temetők oldalán azt olvashatjuk, hogy a bogácsi sírkövek el lettek mozdítva, nincs gondozva a temető, és nincs elkerítve sem. Csak az az egy kő van most is, ami az izraelitatemeto.hu-n is láthatunk. Klein Bertalan köve árválkodik az egykori temető sarkában.
A poszt nem mutatta be teljeskörűen a temetőket, lesznek igen részletes dokumentációval alátámasztott újabb posztok községenként. Mint, ahogy Cserépfaluban. Lesznek temetői adatbázisok is.
Hogy ne éljünk tudatlanságban.
Szeretnénk újra hangsúlyozni, hogy a zsidó temető örökké zsidó temető. Nem egy lehetőség a temetők visszaállítása, hanem vissza kell állítani, és kész.
Nincs több szó erre.
”A zsidó temetőket ‘‘Élők Házának’‘nevezik, mivel halottaikra, mint élőkre tekintenek. Sírkőállítási szokásuknak szintén ősi hagyománya van. A sírra emlékkavicsokat helyeznek, melynek története az ókorba nyúlik vissza. A temetők gondozását szintén szabályok írják elő. Növényzetük nem vágható, köveik nem használhatók fel semminemű célra, tehát megbolygathatatlanok.
Forrás: Fodor Nóra szakdolgozata
Itt vagy még olvasó?
István kapott egy levelet a napokban:
Levél Istvánnak 2017 februárja
Lementettük, hogy megmaradjon.
Kiegészítés:
A zsérci temetőben 1852-1894 között 5 temetés volt, 1895-1905 között 3 temetés. Ha azt is vizsgáljuk, hogy 1803-ban már élt zsidó család zsércen, és 1944-ben is volt még zsidó zsércen, akkor az összes temetés száma 15-25 között lehetett. A szokásoknak megfelelően a temető egyik oldala női, másik oldala férfi parcella volt, a temető végében pedig a gyermek parcella, a kerítés mellett pedig az esetleges kohen sír(ok). A kérdés, hol volt a zsidó temető bejárata. Esélyes, hogy a kerítés, és nem a keresztény temető felől. Persze, fenntartjuk a tévedés lehetőségét, de a kataszteri térképek vetített gps adatai alapján nagy az esély arra, hogy rátemettek a zsidó temetőre, és/vagy esetleg sírokra is. (István)
