Címke: Schwarcz Évike

Teória

Írtam már Groszmann Miklósról és Groszmann György Oszkárról. 1944-ben 22 éves volt az utóbbi. Ők nincsenek rajta az áldozatok listáján. Szombaton mégegyszer megnézem az anyakönyveket hátha találok valami új infót róluk. Találtam viszont a világ igazai között egy borsod megyei embermentőt.

Horváth Kálmán százados a miskolci VII. honvéd hadtest (Nógrád, Borsod, Gömör, Heves megyék) munkaszolgálatos előadója volt. A német megszállást követően végigjárta a területéhez tartozó városok és járási székhelyek gettóit, és a Belügyminisztérium szigorú utasítása ellenére kortól függetlenül 14 évestől 70 évesig mindenkit besorozott. A több ezer besorozott zsidó munkaszolgálatost a jólsvai és a – Hatvan mellett lévő – gombospusztai munkaszolgálatos elosztó helyre vitté, így elkerülték az auschwitzi haláltábort.

Ez akár azt is jelentheti, hogy Groszmann Miklóst, Gyurit és Schwarcz Ernőt, azaz a férfiakat kivették a többiek közül a gettóban. Groszmannék megmenekülhettek, – mivel nincsenek az áldozatok listáján – Schwartz Ernő pedig nem jutott el az asszonyokkal, gyerekekkel Auschwitzba. Itt Schwartz Ernőnét (Klein Irén) (†37), Imre Ottót (†11), Györgyöt, Évikét (†7) és Groszmann Miklósnét (Spernáth Kornélia), Lilit (†18) és Lipót Pált (†6) 1944 júniusában, amint megérkeztek megölték. Schwarcz Ernő (†38) 1945 márciusában hunyt el Mathausenben.

Nem tudom a kutatók állítanak-e fel teóriákat, és azután indulnak tovább egy teórianyomon. Most én igen.

Gyerekkel kutatni nem lehet

Hétvégén Cserépfaluban kutattam. Vittem a majdnem hatéves gyermekem is. Gyerekkel kutatni nem lehet. Ezt is megtanultam. A kutatás nagyon egoista műfaj, nincs alkalmazkodás, nincs kompromisszum, csak megy előre az ember az információk kézzel írott szupersztrádáján. Mert olyan is van. Ilyen például a születési anyakönyv.

Megnéztem az anyakönyvet a hivatalban. Farmosi Zoltán jegyző úr készségesen mutogatta az 1895-től vezetett könyvet. Az egyház végezte előtte a melót, ezért van csak 1895-től.

Két könyvbe írták be a neveket. Az egyikbe névsor szerint vezették, a másikba pedig kronológikusan egy csomó adattal. Na ezeken fogok majd végigmenni ha több lesz az időm, vagy elhozom magammal a csajom/anyukám/anyósom, hogy felügyelje a fiam.

Megkerestem Lilit az anyakönyvben. Kiderült, hogy nem Lili volt hanem Lilla. De mindenki Lilinek nevezte, ezért maradjon csak Lili a továbbiakban is. Édesanyja Spernáth Kornélia, édesapja Groszmann Miklós szatócs. Az egyik könyvben Grossmann-nak, a másik könyvben Grosszmannak látom a vezetéknevet. Vajon ilyenkor mit mond a kutató?

Két kép jön. Köszönöm a Cserépfalui Közös Önkormányzati Hivatal segítségét.

Háromperces interjúkat is készítettem két cserépi nénivel magnó nélkül. A két családra mindketten emlékeztek, Lili rossz lábára is, de szerintük nem volt túlélő. Pedig más forrás azt mondja, hogy volt.

Az is kiderült, hogy Schwarcz Évike nem hároméves volt, hanem hét. Folytatom.

Evike Schwartz

Találtam egy újabbb írást. Huseby-Darvas Éva egy 1990-es kötetben megjelent dolgozatában a cserépi deportálásokról írt. Cserépiekkel beszélgetett. Valaki azt mondta, hogy Schwarcz Gyurka 10 éves lehetett 1944-ben. Angolul van, majd lefordítom részletesen.

Tehát a szemtanú, aki a suliban Schwarcz Gyurka mögött ült azt mondta, hogy Gyurka már nem fért fel a teherautóra, ezért a katona azt mondta a sofőrnek, hogy „gyorsíts aztán hirtelen fékezz!” Így lett hely a teherautón Gyurkának. Sosem látták őt többet. Schwarcz Évikéről még azt beszélték Cserépben, hogy az Auschwitzba tartó/érő vagonról ki-bepakolás közben zúzta össze őt a teherautó. Hároméves volt.