Találkozás Mimikokóval és a Budakeszi úti ház

Egy izgalmas városi túrán tekinthetünk be egy 1956 után emigrációra kényszerült lány családjának életébe, a harmincas-negyvenes évek Budapestjének világába. Cserépfalvi Katalin, az egykori neves könyvkiadó gyermeke édesapjáról, életéről és kutatásairól mesél május 13-án a Mimikokó illegális élete című séta keretében.

Olvashattuk az interneten sok helyen május elején a felhívást.

Május 13-án részt vettem a felhívás okozta túrán, ahol természetesen izgatottan vártam a találkozást Katalinnal, Cserépfalvi Imre lányával.

A Miénk a ház csoport szervezte a sétát, a kettes villamos Eötvös téri megállójából indultunk neki.

Mimikoko illegális élete. Eötvös tér, Budapest 2017

Az első megálló az Apáczai Csere János utca 5. szám volt. Itt élt Cserépfalvi Imre, mely ház egy jókora kőhajításnyira volt a Váci utcai könyvesbolttól. A szecessziós épület első emeletén, a bejáratnak háttal állva a bal oldalon volt a lakásuk. Az emelet többi részét a könyvkiadó, és a Szép szó szerkesztősége foglalta el.

Apáczai Csere János utcai ház

A Váci utca 10-es szám alatt volt a híres könyvesbolt. Most így néz ki külseje, a hátsó ajtó még hasonlít a harmincas évekbeli kijárathoz.

A turisták sétálóutcájában, az egykori üzlet mellett, egy gyermek szemmagasságában található a Cserépfalvi emléktábla.

Mimikoko illegális élete séta 2017. Váci utcai emléktábla és a régi könyvesbolt

Innen a Szervita tér 4-es szám alá mentünk. Itt kaptak Cserépfalviék portugál útlevelet, és itt is bujkáltak egy ideig.


Majd megérkeztünk a Rózsavölgyi szalonba, ahol közönségtalálkoztunk Cserépfalvi Katalinnal.

Dr. Farkas Éva újságíró kérdezte Katalint, a téma kezdésként Albert Göring, a náci Hermann Göring testvére volt. Katalin az édesapja után kutatva, angol tikosszolgálati jelentések között látta Albert Göring nevét, akinek élete több ponton is találkozott a Cserépfalvikkal. Fizikailag is szinte szomszédok voltak, Albert Göring az Apáczai Csere János utcai házuk közelében lakott egy szállodában, egy fotóshoz jártak és még sok egybeesés volt. Egymástól függetlenül, Cserépfalvi Imre és Albert Göring is a náci hatalom ellen küzdöttek. Mintha lett volna valamiféle kötödés. Ami nagyon úgy néz ki, hogy 2017-ben lezárult. Úgy fogalmazott Katalin, hogy most jött el az a pillanat, hogy elengedi Albert Göringet, bár még lehetnek nem ismert információk, de le tudja zárni a történetet.

Katalinnal a kutatásom kezdete óta kapcsoltban vagyunk emailen, telefonon, több posztomban írtam már a családról, de még személyesen nem találkoztunk. Mindig éreztem egy kis fenntartást, bizalmatlanságot, amit itt is megtapasztaltam. Tényleg rohadt nehéz azt elmagyarázni, hogy nem akarok Cserépfalvi Imréből senkit sem faragni, pláne nem akarok egy csúcsdíszként tekinteni Cserépfalu és a helyi zsidóság karácsonyfáján a Papára.

Katalin a beszélgetés zárszavában elmondta, hogy mindenkinek van valamiféle célja itt a Földön, talán küldetése, de egyáltalán nem kell nagy dolgokra gondolni. Említette még az ősöket is, vannak olyanok, akiknek sötét múltú ősök jutottak, talán ők még jobban szeretnének tenni a világért, hogy helyrehozzák az ősök hibáit.

Klassz volt a rendezvény. A Miénk a Ház csoport rendezte, köszönöm szépen nekik.

A beszélgetésen és a sétán is elhangzott, hogy május 17-én Cserépfalvi Imre egykori Budakeszi úti házán emléktáblát fognak avatni.

És máris május 17-e van.

Katalin addig nem hirdette a házat eladásra, amíg meg nem érezte, hogy jön a megfelelő vevő. Perceken belül a hirdetés megjelenése után jött az a vevő, akinek szintén nagyon fontos Cserépfalvi Imre. Ezért közösen a ház bejáratára egy táblát helyeztek ki az alábbi szöveggel:

Ebben a házban élt és dolgozott Cserépfalvi Imre a Kiadó, állatbarát és méhész.

Így néz ki a tábla:

Emléktábla avatása a Budakeszi út 47/c-ben

A ház udvarán klassz hűvösben beszéltek a beszélők.

Cserépfalvi Katalin és Léderer Pál az új tulajdonossal

Léderer Pál beszédével kezdtünk, majd Katalin és az új tulajdonos mondta el, amit gondoltak a papáról és az életről. Majd lelepleztük az emléktáblát. Katalin megkérdezte, hogy elégedett vagyok-e. Azt válaszoltam, hogy igen.

Az új tulajdonos hölgy elmondta, hogy a helynek van egy varázsa, amit megéreztem én is. Ebből az érzésből van még Cserépfaluban is pár löket. Aki teheti menjen el Cserépfaluba is Cserépfalvi Imre táblájához, a Váci utca 10-be, és a Budakeszi út 47/c-be is Cserépfalvi Imre utolsó alkotóhelyéhez, ahol a mézzel is hasonlóan bánt, mint a harmincas években a József Attila kötettel.

Még pár fotót mutatok a rendezvényről.

dr. Simor (Schlesinger) Jehúda

Volt már szó és kép is a Mezőkövesd és környéke zsidó közösségnek emlékkönyve című kiadványról. A kötet megjelenését Neumann József, egykori kövesdi lakos finanszírozta, Simor Jehuda írta és Balázs Gábor fordította héberre.

A kötetben lévő 11 képet bescanneltem és most megmutatom.

Az egész könyvet jó lenne elektronikusan is elérhetővé tenni, de ez nem olyan egyszerű. Lesz majd szemlézés is részletekkel.

Képek először, majd az aláírások szöveghűen.

1. A mezőkövesdi zsidó elemi iskola  tanulói Ilonka nénivel (1937)

2. Az ifjú cionisták csoportja (Síkfő, 1938)

3. Csepeli munkaszolgálatosok, 101/204 század, a hagymoányőrzők csoportja (1944)

4. A mezőkövesdi mártíremlékmű

5. A vészkorszak áldozatainak mezőkövesdi emléktáblája (Elpusztult az 1956-os felkelés idején)

6. A mezőkövesdi és a környékbéli hitközségek áldozatainak emléktáblája a Jad Vasémban

7. A mártírok erdejében, a jeruzsálemi hegyekben felállított emlékmű Mezőkövesd 891 áldozatainak emlékére

8. Az emlékművet Neumann József és Jaakov Avni leplezte le (1995)

9. Neumann József leleplezi a vészkorszak mezőkövesdi áldozatainak névsorát megörökítő emléktáblát a Jad Vasémban (1993)

10. dr. Jehúda Simor emlékbeszéde az emléktábla leleplezésekor

11. A Mezőkövesdről elhurcolt zsidók emléktáblája az ötvenedik évforduló emlékére (Mezőkövesd, 1994. június 12.)

12. A képek feliratai héber nyelven

Koncentrációs tábor áldozatai

Két képpel folytatom. Az első emléktábla Mezőkövesden van felcsavarozva az iskola épületére kívülről. Itt állt régen a zsinagóga, amíg le nem dúrták.

A másik képet Cserépfaluban fotóztam, a II. világháborús emlékoszlop Bükkalja presszó felőli oldalán található a tábla. Egészen elképesztő, hogy soha nem figyeltem még fel erre a táblára.