Címke: Centropa

1000 magyar zsidó nő

Cserépfalvi Imre testvérét Elzát Auschwitzban 1944 őszén kiszelektálták 999 magyar zsidó nőtársával együtt, és Hessisch-Lichtenauba, az ottani lőszergyárba vitték dolgozni. István talált egy tábori jelentést 1945 márciusából, rajta Cserépfalvi Elza (Else) az orvos csapat tagjaként szerepelt, fogorvos volt.

Mutatom a jelentés részletét:

Cserépfalvi Elza a lichtenaui tábori jelentésben. 1945.03.20
Abschrift Hessisch Lichtenau, den. 20. Marz 1945

Ez a jelentés is megér egy posztot, de ez még nem az az írás.

Utánanéztem az ezres listának. Németül olvasható egy kiváló munka a táborról. Dieter Vaupel diákjaival kutatócsoportot alakított a nyolcvanas években ott Hessisch-Lichtenauban és elkezdték feldolgozni az információkat. Nála találtam a poszt dokumentumait. Vaupel túlélőkkel is beszélgetett, sőt 1988-ban Budapestre is eljött. A Pest Megyei Hírlap beszámolója:

Pest Megyei Hírlap, 1988. június 6. 32. évf. 134. sz. – Hungaricana

Már írtunk a markleebergi tábor kapcsán a női munkavégzésről. Kellett a háborúba a sok lőszer, ezek előállítását a koncentrációs táborokból kiszelektált és dolgozni képes lányokkal, asszonyokkal végeztették.

„A koncentrációs táborok foglyait 1942. augusztus–szeptembertől foglalkoztatta a nemét ipar. Ez a fegyverkezési minisztérium nyomására történt, hogy az ipari üzemek képesek legyenek az általa föladott megrendelések maradéktalan teljesítésére… Az egyes üzemek által munkába állítottak száma meglehetősen eltérő volt. De 500-nál kevesebb koncentrációs táborbeli fogoly foglalkoztatása nem volt kifizetődő… A bevetés csúcspontján mintegy 500 ezer táborlakót alkalmazott a német ipar.”

Olvass tovább: Karl Sommer, az SS Gazdasági és Igazgatási Főhivatálának vezetőhelyettese vallomása a nürnbergi perben.

1944. szeptemberében 1000 nőt kiválasztottak Auschwitzban és szeptember 19-én és 20-án Lichtenauba vitték őket.

Mutatom az eredeti feljegyzés egyik oldalát a transzportokról.

Feljegyzés a lichtenaui transzportokról – Auschwitz Levéltár

Így néz ki a lista egyik oldala, rajta a cserépi Groszmann Erzsébet középtájon.

Auschwitz Lichtenau transzport listája 1944.09.19. – Auschwitz Levéltár

Az USHMM oldalán megtalálható elektronikusan az ezer magyar zsidó nőt tartalmazó felsorolás, Innen tölthető le a gépelt lista másolata.

Ezer nő dolgozott itt három műszakban, éjjel-nappal. Reggel hattól tizennégy óráig, tizennégytől huszonkét óráig és este tíztől reggel hatig — ez volt a legutálatosabb, mert nagyon nehezen szokja meg az ember az éjszakai munkát. És oda el is kellett jutni, messze volt, vonattal mentünk. Aknákat töltöttünk, amelyek százhúsz milliméteres aknavetőkbe valók voltak. Ez a legvastagabb, tizenkét centiméter, kábé nyolcvan centiméter magas, öntöttvasból készült, üresen is dög nehéz volt, hát még megtöltve! A TNT, amit az aknába tettünk, nagyon mérgező anyag, és olyan erős, hogy egy maroknyitól egy egész ház a levegőbe repül. Néhány hónappal előttünk egy iszonyatos robbanás következtében több száz ember elpusztult. Mialatt mi ott voltunk, szerencsére nem történt ilyesmi.

Olvass tovább a Centropa oldalán a lőszergyárról

Dolgozó nők a lichtenaui lőszergyárban – Dieter Vaufel

Az egyik túlélő beszámolója:

„… Szadistákból, goromba emberekből állt össze az SS-őrszemélyzet az ugyancsak SS-felügyelőnőkkel együtt; minden alkalmat megragadtak, hogy kínozhassanak, verhessenek, mocskoljanak bennünket. Azon versenyeztek, hogy melyikük tud gorombább és embertelenebb lenni… 1944 októberében ismeretlen SS-ek jöttek a táborunkba, és a helyi SS-őrséggel és SS-felügyelőnőkkel közösen a legelesettebbeket kiszedték a betegeknek elkerített részlegből, és a lerolmott állapotú, de még munkaképes társaink közül is sokat kiemeltek. Összesen. 206 lányt és asszonyt szelektáltak, majd likvidáltak…” Olvass tovább

1944. október 31-én visszaküldtek a lichtenaui gyárból 206 zsidó nőt Auschwitzba, mert nem volt szükség ennyi emberre.

Így néz ki egy oldal a 206-os listáról, rögtön az elején a mezőkövesdi Adler Teréz:


Lichtenau Auschwitz transzport listája 1944.10.31. – Auschwitz Levéltár

Innen tölthető le a 206 nevet soroló lista másolata.

Kutatási területünkről 17 nevet találtunk, közülük négy nőt küldtek vissza Auschwitzba 1944. október végén. Szerepel a listában az oklándi Nagy Teréz is, Ő Cserépfalu testvérfalujából származott.

Adler Teréz és Fleischer Éva szerepelenk a mezőkövesdi zsidó hitközség áldozatinak a listáján.
A lichtenuaban maradtak jelentős része, köztük a cserépi Groszmann Erzsébet és Cserépfalvi Elza is túlélte a holokausztot.

Fogolyszám, név, születési hely, időpont és foglalkozás szerepel a listánkban. Kiemeltem azokat, akik rajta voltak a 206-os listán.

20004 Adler Teréz Mezőkövesd 1904.06.18.
20069 Bodnár Magda Mezőkövesd 1915.02.12. háztartásbeli
20136 Cserépfalvi Elza Cserépfalva 1900.02.28. fogorvos
20249 Fischer Elisabeth Mezőkövesd 1904.04.03.
20213 Fleischer Éva Noszvaj 1927.06.20.
20286 Gelbstein Margit Egerfarmos 1915.09.01.
20300 Groszmann Erzsébet Cserépfalu 1912.12.17. varrónő
20384 Jakabovics irén Mezőkövesd 1920.05.22.
20484 Kupferstein Erzsébet Mezőkövesd 1909.06.12. kötőnő
20518 Löwinger Hedwig Mezőkeresztes 1923.09.30.
20519 Löwinger Margit Ábrány 1932.06.08.
20612 Nagy Teréz Oklánd 1912.01.02. tanár
20686 Roth Margit Novaj 1923.01.15.
20730 Rubinsteni Magda Mezőkövesd 1921.10.06. varrónő
20736 Schwarz Lívia Mezőkövesd 1920.07.14. varrónő
20735 Schwarz Klára Mezőkövesd 1918.10.28.
20875 Waller Edit Mezőkövesd 1925.11.05. órás
20876 Waller Vera Mezőkövesd 1927.05.23. varrónő

A gyár 1945 márciusáig működött, Vaupel a kutatásában azt írja, hogy a táborban maradt rabokat méreginjekciókkal akarták kivégezni a nácik, de az ottani patikus megsemmisítette a mérgeit és elmenkült a megtorlás elől. Egy újabb beszámoló is megerősíti a történetet.

Meddig tartott?
45 márciusáig, márciusban már nem mentünk fel a gyárba dolgozni. Eleinte meg akartak mérgezni minket a katonák, kértek is mérget a városban élő patikustól, de másnap reggelre az eltűnt a családjával együtt, így nem sikerült a tervük.
Március közepén csíkos ruhát adtak ránk és vonatra tettek bennünket, majd Lipcsébe mentünk. Március 29-től kezdve egy három hétig tartó menetelés kezdődött. Többször éríntettük Drezdát, Lipcsét és az Elbát.
Ez amiatt volt, hogy a kísérőink a nyugatiaknak akarták megadni magukat, így nekünk is velük kellett mennünk. El nem engedhettek minket, mert rájuk voltunk bízva. Megállni nem lehetett, aki leguggolt elvégezni a dolgát, lelőtték, aki lehajolt enni, lelőtték, minden eltűnt emberért öt másik embert lőttek le. Én is az út széléről felszedett növényeken éltem.
Egy nap Wurzenben a barátnőim rábeszéltek, hogy szökjünk meg, nehezen akartam belemenni, de meggyőztek. Egy disznóólba bújtunk meg, de itt dialét kaptam, ebből napok alatt tudtam csak felépülni.
Néhány nappal később francia katonák értek oda a településre, a németek addigra már teljesen eltűntek. Április 26-án ért véget számomra a háború, a bevonuló franciákhoz költöztünk egy kaszárnyába, ott erősödtem fel újból. Olvass tovább

Az írást a Facebokon is kommentálhatod:

The Ghetto Fighters’ House Archives

1937-es vagy 1936-os kép a mezőkövesdi zsidó iskolából. Már 1888-tól saját iskolája volt a zsidó közösségnek, sőt 1891-től már két tanerős volt az intézmény. Középtájon alulról a második sorban ül Schwartz Ilona tanárnő.

Felső sor:
1) Arie – Karoly Klein;2)….3) Slomo – Josef – Endre Schueck 4) Pal Gruenbaum 5) Istvan Haasz 6) Tamas Berenyi 7) Tibor Schwartz 8) Simon – Laci Princz 9) Mose – Dov – Gabor Groszmann 10) Istvan Waller

Felülről a második sor
11) Chana – Kato Steinmetz 12) Kato Hofstadter 13) Iren – Baba Wieder 14) Eva Klein 15) Klara Franck 16) Vera Waller 17) Marika Szekely 18)…

Felülről a harmadik sor:
19) Bluma – Kato Benda 20) Miriam – Klari Rubinstein – Farkas 21) Vera Degen 22) 23) Magda Spiegel 25) Vera – Hinda Jungreisz – Spater 26) Chana – Marta Schwartz – Kolin

Aluról a második sor:
27) Malka – Judit Gruenbaum – Ben – Gome 28) Lili Tauber  29) Klara Gruenbaum Friedmann Ilona 30) Katalin Klein 31) Chana – Edit Schwartz – Deutsch 32) Agnes Heimovits

Alsó sor:
33) Pal Klein 34) Gabor Weltmann 35) Meir – Mano Schueck 36) Miryam Schueck 37) 38) Ivan Lederer 39) Tamas Gruenbaum

A GFHA izraeli múzeum a zsidó hősiességnek állít emléket, a zsidó nép 20. századi történetét, különösen a második világháború alatti történeteket kutatja. Főként a partizán harcokat, és a gettókban, koncentrációs táborokban megtapasztalt ellenállással foglalkoznak. Frankó digitális táruk is van természetesen.

A Ghetto Fighters House Archives képhez fűzött leírása szerint tizenketten élték túl az iskolából a holokausztot. Klein Károly, Éva és Pál, Grünbaum Pál és Judit talán testvérek lehettek. A tanárnő is meghalt.

A Centropán is megtalálható a kép. Klein Károly az iskolából 5-6 túlélőre emlékezik. Az interjúban azt mondta, hogy az 1936-os képen Ő nincs is rajta.

Zsidó iskolába jártunk. Vegyes iskola volt, itt a fiúk és a lányok együtt voltak. Két tanteremből állt az egész iskola, és vaskályhával tüzeltünk. Ott volt az iskola a templomudvaron, körbe volt építve. Volt a templom, egyik oldalán a vágóhíd, ahol a sakter vágta a baromfikat. Mellette a vécé. A másik oldalon az iskola, mellette volt egy kis köz, és ott lakott a kántor. Utána volt a jesiva, ez hitoktatóterem, de imaház is volt, amikor nem voltak olyan sokan. A templommal szemben lakott a samesz a családjával meg a sakter a családjával. Szinte körbe volt zárva. És akkor középen volt az iskolaudvar, szünetben ott voltunk, meg ott volt a torna is.
Az egyik osztályban tanítónő, Ilonka néni tanított, a képen ő látható első, második, és harmadik osztályosokkal. Akkor még Schwarz Ilona volt, később férjhez ment, és Friedman Miklósné lett. De szegény ő se jött vissza, a kislányával együtt odaveszett. A másik osztályban tanító tanított. Weiss Jakabnak hívták. Az iskola igazgatója is ő volt. Odajárt a negyedik fiú, ötödik, hatodik vegyes osztály. És ő tanított, úgyhogy amíg egyik osztálynak feladatot adott, addig a másiknak előadott, a harmadiknak megint szorgalmi feladatot adott. Két padsor volt, de nem zavartuk egymást. Cháim bácsi tanította a hébert, és abból is vizsgázni kellett. Úgyhogy az alap-hébert mi tudtuk, meg imádkozni is megtanultunk. Németóránk is volt, és nagyon szerettem iskolába járni. Minden érdekelt. Nálunk az iskolában úgy volt, hogy minden év vége úgy záródott, hogy volt ünnepi vizsga. Mégpedig úgy, hogy az előkelőség — a hitközségi elöljárók — meg a szülők eljöttek, és azok előtt kellett nekünk megmutatni, hogy mit tudunk. Én meg mindig jelentkeztem.
Utána még hároméves továbbképző [lásd: ismétlő iskola] volt, azt a zárdaiskolában végeztem az apácáknál. Én szerettem ide járni, ők meg csodálkoztak, hogy mi mit tudunk. A zsidó iskolából sokan mentek ide. Általában a fiúk egy része ment a gimnáziumba, lányok nem, mert fiúgimnázium volt, a többiek meg ide, vagy elmentek ipari tanulónak.
Én nem vagyok rajta a képen, ami 1936-ban készült, az öcsém meg a húgom vannak rajta. Izraelből kaptam a képet egy túlélőtől, aki itt van a képen, neki megvolt, sokszorosította, és kaptam egyet. A képen van Frank Klári, ő férjhez ment  és Amerikában él. Haller Vera, ő nem jött vissza. Schwarz Jutka, azt hiszem nem jött vissza. Grünwald Klári, ő se jött vissza. Hofstetter Márta, ő se jött vissza. A Steinetz lány, ő se jött vissza, a Steinetz fiú, ő se jött vissza. Klein Gabi se jött vissza, ő a barátnőmnek volt az öccse. Ők Auschwitzban voltak. Az összes közül ha öten viszajöttek. Nem jöttek vissza, mert még gyerekek voltak, olyan 15-16 évesek.

Klein Menyhérttől Groszmann Liliig

Itt a heti összefoglaló István társam előrehaladásáról. Nagyon hatékonyan keres és talál.

  • Klein Menyhértet 1944 októberében lőtték agyon arrafelé, ahol Radnótit, munkaszolgálatos volt. Budapesten egy kávéházat csinált, a családja megmenekült. http://www.centropa.org/cs/node/76568

Föntről a harmadik Menyhért:

Forrás: Centropa

  • Mutatok egy jelentést Groszmann Miklós vagyonáról, azaz a földjeiről. A Yad Vashemből jött a lista.

Nem tudom még mi ez pontosan, de az látszik, hogy Groszmann Miklós nem csak kocsmáros volt.

  • Groszmann Miklós egyetlen túlélő fia is megvan! Illegális bevándorlásért letartóztatták az akkori brit mandátum alatt lévő Palesztínában, ahová egy hajón érkezett többedmagával és Ciprusi gyűjtőtáborba szállították, onnan érkezett Izraelbe 1948 júniusában, az akkor már létező Izrael Állam területére.
    Itt a forrás: United States Holocaust Memorial Museum 
  • Liliről is talán van valami! István talált egy Lili nevűt az Auschwitz Ravensbrück transzport listán!