From Facebook
Kategória: Digitalizált
18 zsidó lakja Cserépfalut
Fényes Elek: Magyarország leirása , Pest 1837
Fogalmak és élettörténetek az identitás vizsgálatához Cserépfaluban zsidók nélkül?
A kutatás kezdetekor ömlöttek be a különböző információk, melyeket kritika és változtatás nélkül öntöttem be a blogba. Ó amatőrség 🙂
Pedig a forráskritika az egyik legalapvetőbb alapvetés, ha kutatsz.
Az egyik ilyen volt Huseby-Darvas Éva Veronika angol nyelvű anyagának közlése. Éva szociálantropológus, 1956 novemberének legvégén, 16 évesen ment el Magyarországról. Azóta kis megszakításokkal, pl 1 év Cserépfalun, az USÁ-ban él.
A nyolcvanas években egy évig a cserépiek között éldegélve kutatott. Soksok interjút készített cserépiekkel. Írtam neki több levelet neten található címekre, majd pár hónapja végre megtaláltuk egymást. A publikált anyagában több olyan információ is volt, amiről a mi adatközlőink mást mondtak. Az egyik interjúalany azt mondta Évának, hogy nem jött vissza senki. Pedig de. Az anyakönyvből pedig azt is tudjuk, hogy Schwarcz Évike nem három, hanem hétéves volt. Úgy pontos, hogy korrigáltuk a forrást.
Kivágtam az említett részt a publikációból:
Jewish Folklore and Ethnology Review, 12-15. kötet. Éva V. Huseby-Darvas, University of Micihigan
Négy éve is megírtam ezt a részletet majd a korrigálást is.
- Évike majdnem hétéves volt 1944-ben
- Groszmann Miklós és Gyuri visszajött 1945-ben
- Lovaskocsival mentek, nem teherautóval
Tehát megtaláltuk egymást Évával, elkezdtünk vadul levelezni, sőt talán találkozni is fogunk hamarosan.
Éva akkori kutatásából a Fogalmak és élettörténetek az identitás vizsgálatához Cserépfaluban című doktori disszertáció lett. Irtó izgalmas lehetett egy évet Cserépfaluban tölteni és figyelni. Majd mindezt megírni. Már holnap indulnék, ha megtehetném. Persze naponta blogolnék, élő videóznék, Instagramoznék a csodálatos Cserépfaluból.
Amikor kezdtem a kutatásom, nem értettem, hogy az ott töltött több mint húsz rajongási évemben, hogy a francba nem beszélt senki a zsidókról.
Ebben nincs semmi furcsa. Éva Cserépfaluban töltött egy éves kutatási idejében mindössze egyetlen egyszer fordult elő spontán, hogy a zsidókról kezdett el beszélni valaki. Pedig az még a nyolcvanas években volt, amikor még sokkal többen emlékezhettek.
Ez is megerősíti azt a koncepcióm, hogy Cserépfaluban ezt az időszakot szeretnék nagyon súlyosan elfelejteni, pedig ki kellene beszélni rendesen inkább.
Volt még Évához pár kérdésem. Sok minden kimaradt a megszerzett infókból a publikálthoz képest, Éva fotózott is, és talán még a hangszalagok is megvannak.
Találtam egy interjút is az Új Tükörben, ebből tudok egy fotót mutatni Éváról, 1983-ból.
Huseby Éva Veronika. Kékesdy Károly felvétele 1983 Új Tükör 10-12 117. oldal.
Kiválogattam pár érdekesebb részletet az anyagból, azoknak, akik nem akarnak IDE kattintani, hogy elolvassák az 1983-as cikket.
Interjúkat csinálok — voltaképpen életrajzokat veszek fel. össze hasonlítom Cserépfalut időben és térben önmagával és más településekkel, a mosanit például az ötven évvel korábbival. Gazdaságtörténetét a XIII. századtól gyűjtöm; bújom a levéltárakat, a könyvtárakat és kutatok a parókiákon is.
Ki miért akar százhúszezer forintért kriptát építeni? Eddig legalább huszonöt embertől kaptam azt, hogy az övé volt az első emeletes ház a faluban.
Státusszimbólumok kellenek. Érdekel például, hogy miért kell egy háromtagú családnak kétszintes ház.
Vajon miért?
A tervek szerint május elsején találkozunk, igyekszem még több mindent megtudni, mert nem élhetünk tudatlanságban.
Zsidók, takarodjatok ki a nemzet házából!
Na még egyszer: Zsidók, takarodjatok ki a nemzet házából!
1885-öt írunk, egy kedves mezőkövesdi cipészmester mondta ezt az ország házának karzatán, vagyis inkább ordibálta. Majd az őrök lenyomták, és folytathatta beszédét az egyik képviselő.
A teljes cikket is megmutatom, már akkor is képes volt valaki egy csomót utazni azért, hogy hülye lehessen. Cipészmester urat a Rókus kórház megfigyelő osztályába szállították, újabb információnk nincs róla.
Politikai Ujdonságok, 1885 (31. évfolyam, 1-52. szám) 1885-03-11 / 10. szám
„1944 júniusában deportálás következtében eltűntek”
Írta 1948-ban a Magyar Közlöny „halottnaknyilvánítás” rovata Spernáth Menyhértről és Herskovits Szerénről, akik Miskolcon éltek 1944-ben. Menyhért Cserépfaluban született 1883-ban, Friedmann Júlia és Spernáth Ignác voltak a szülei.
Mutatom a részletet:
Magyar Közlöny 1948. augusztus 20.
De van ennél durvább szöveg is, pl. 1948-ben Guttmann Sámuel halottnak nyilvánítása a következő szöveggel íródott:
1944 június 8-án állítólag eltűnt Auschwitzban…
A közlönyöket nemrég tette elérhetővé az Arcanum digitális könyvtára, ezekből kerestem ki a cserépi találatokat.
- Spernáth Menyhért sz.: 1883
- Guttmann Sámuel sz.: 1872
- Wohl Lipót sz.: 1868
- Groszmann Zoltán sz.: 1907
- Klein Ábrahám Mózesné Schwartz Terézia sz.: 1888
- Kohn Regina sz.: 1910
- Grosz Miklós sz.: 1899
- Spernáth Dezső sz.:1 883
A listában szerepel Groszmann Zoltán, Groszmann Miklós fia, aki Csernovicban halt meg 1945-ben, a keleti fronton harcolt a második világháborúban. A dokumentumból kiderül a felesége neve is. Schwartz Margitnak hívták és Szatmárnémetiben született. Ő is halottnak lett nyilvánítva.
Spernáth Ignác két 1883-ban született fiáról is írtak a közlönyökben, Menyhárt februárban, Dezső decemberben született.
Lapozhatók a halottnak nyilvánítási bejegyzések.
Magyar Közlöny 1948. 216. sz.
Magyar Közlöny 1949. július 5.
Magyar Közlöny 1949. 141. sz.
Magyar Közlöny 1949. augusztus 28.
Magyar Közlöny 1949. szeptember 11.
Magyar Közlöny 1948. 269. sz.
Magyar Közlöny 1949. február 12.
Magyar Közlöny 1948. augusztus 20.
Magyar Közlöny 1948. 01.13.