Találkozás Mimikokóval és a Budakeszi úti ház

Egy izgalmas városi túrán tekinthetünk be egy 1956 után emigrációra kényszerült lány családjának életébe, a harmincas-negyvenes évek Budapestjének világába. Cserépfalvi Katalin, az egykori neves könyvkiadó gyermeke édesapjáról, életéről és kutatásairól mesél május 13-án a Mimikokó illegális élete című séta keretében.

Olvashattuk az interneten sok helyen május elején a felhívást.

Május 13-án részt vettem a felhívás okozta túrán, ahol természetesen izgatottan vártam a találkozást Katalinnal, Cserépfalvi Imre lányával.

A Miénk a ház csoport szervezte a sétát, a kettes villamos Eötvös téri megállójából indultunk neki.

Mimikoko illegális élete. Eötvös tér, Budapest 2017

Az első megálló az Apáczai Csere János utca 5. szám volt. Itt élt Cserépfalvi Imre, mely ház egy jókora kőhajításnyira volt a Váci utcai könyvesbolttól. A szecessziós épület első emeletén, a bejáratnak háttal állva a bal oldalon volt a lakásuk. Az emelet többi részét a könyvkiadó, és a Szép szó szerkesztősége foglalta el.

Apáczai Csere János utcai ház

A Váci utca 10-es szám alatt volt a híres könyvesbolt. Most így néz ki külseje, a hátsó ajtó még hasonlít a harmincas évekbeli kijárathoz.

A turisták sétálóutcájában, az egykori üzlet mellett, egy gyermek szemmagasságában található a Cserépfalvi emléktábla.

Mimikoko illegális élete séta 2017. Váci utcai emléktábla és a régi könyvesbolt

Innen a Szervita tér 4-es szám alá mentünk. Itt kaptak Cserépfalviék portugál útlevelet, és itt is bujkáltak egy ideig.


Majd megérkeztünk a Rózsavölgyi szalonba, ahol közönségtalálkoztunk Cserépfalvi Katalinnal.

Dr. Farkas Éva újságíró kérdezte Katalint, a téma kezdésként Albert Göring, a náci Hermann Göring testvére volt. Katalin az édesapja után kutatva, angol tikosszolgálati jelentések között látta Albert Göring nevét, akinek élete több ponton is találkozott a Cserépfalvikkal. Fizikailag is szinte szomszédok voltak, Albert Göring az Apáczai Csere János utcai házuk közelében lakott egy szállodában, egy fotóshoz jártak és még sok egybeesés volt. Egymástól függetlenül, Cserépfalvi Imre és Albert Göring is a náci hatalom ellen küzdöttek. Mintha lett volna valamiféle kötödés. Ami nagyon úgy néz ki, hogy 2017-ben lezárult. Úgy fogalmazott Katalin, hogy most jött el az a pillanat, hogy elengedi Albert Göringet, bár még lehetnek nem ismert információk, de le tudja zárni a történetet.

Katalinnal a kutatásom kezdete óta kapcsoltban vagyunk emailen, telefonon, több posztomban írtam már a családról, de még személyesen nem találkoztunk. Mindig éreztem egy kis fenntartást, bizalmatlanságot, amit itt is megtapasztaltam. Tényleg rohadt nehéz azt elmagyarázni, hogy nem akarok Cserépfalvi Imréből senkit sem faragni, pláne nem akarok egy csúcsdíszként tekinteni Cserépfalu és a helyi zsidóság karácsonyfáján a Papára.

Katalin a beszélgetés zárszavában elmondta, hogy mindenkinek van valamiféle célja itt a Földön, talán küldetése, de egyáltalán nem kell nagy dolgokra gondolni. Említette még az ősöket is, vannak olyanok, akiknek sötét múltú ősök jutottak, talán ők még jobban szeretnének tenni a világért, hogy helyrehozzák az ősök hibáit.

Klassz volt a rendezvény. A Miénk a Ház csoport rendezte, köszönöm szépen nekik.

A beszélgetésen és a sétán is elhangzott, hogy május 17-én Cserépfalvi Imre egykori Budakeszi úti házán emléktáblát fognak avatni.

És máris május 17-e van.

Katalin addig nem hirdette a házat eladásra, amíg meg nem érezte, hogy jön a megfelelő vevő. Perceken belül a hirdetés megjelenése után jött az a vevő, akinek szintén nagyon fontos Cserépfalvi Imre. Ezért közösen a ház bejáratára egy táblát helyeztek ki az alábbi szöveggel:

Ebben a házban élt és dolgozott Cserépfalvi Imre a Kiadó, állatbarát és méhész.

Így néz ki a tábla:

Emléktábla avatása a Budakeszi út 47/c-ben

A ház udvarán klassz hűvösben beszéltek a beszélők.

Cserépfalvi Katalin és Léderer Pál az új tulajdonossal

Léderer Pál beszédével kezdtünk, majd Katalin és az új tulajdonos mondta el, amit gondoltak a papáról és az életről. Majd lelepleztük az emléktáblát. Katalin megkérdezte, hogy elégedett vagyok-e. Azt válaszoltam, hogy igen.

Az új tulajdonos hölgy elmondta, hogy a helynek van egy varázsa, amit megéreztem én is. Ebből az érzésből van még Cserépfaluban is pár löket. Aki teheti menjen el Cserépfaluba is Cserépfalvi Imre táblájához, a Váci utca 10-be, és a Budakeszi út 47/c-be is Cserépfalvi Imre utolsó alkotóhelyéhez, ahol a mézzel is hasonlóan bánt, mint a harmincas években a József Attila kötettel.

Még pár fotót mutatok a rendezvényről.

Zsidóterror 1932-ben Debrecenben

A neves könyvkiadó, Cserépfalvi Imre testvérének, Miklósnak történetét már megírtuk, de most találtuk meg az Ujság 1932 novemberi számát, melyben az akkori debreceni kardozós esetet részletesen megírta: Az Ujság.

Annyit tudtunk eddig, hogy Cserépfalvi a rektor fiának odavert egyet a kardjával párbajban egy antiszemita megjegyzésért cserébe.

Az Ujság 1932. november 27-i számából kiderült a vágás oka.

Zsidóterror!!!

Az Ujság 1932. november 27.

Három esetről írnak a cikkben.

Volt olyan zsidó hallgató, aki nem volt hajlnadó beülni az utolsó padra, ahová csak zsidók ülhettek. Skandallum!

Egy másik eset arról szól, hogy képes volt egy zsidó, nemzsidó lánnyal sétálni! Őrület!

Jó hosszú a cikk, olvashatunk még a nyolcnapos zavargás után helyreálló rendről, még Szily Kámlán kultuszminisztériumi államtitkár is Debrecenbe érkezett, hogy megvizsgálja az esetet.

Na de a releváns rész, a cikk középső része szól a Cserépfaluban született Cserépfalvi “Deutsch” Miklós kardpárbajáról.

Az eset hónapok előtt történt. Egy villamoskocsin helyet foglalt Cserépfalvi Miklós orvosszigorló, aki a hóna alatt egy aktatáskát szorongatott. Ezt a tás­kát tulajdonosa párisi utján vásárolta. A táskát akkoriban nemesi címer és ötágú aranyozott fémből készült korona díszítette. A zsidó diák a koronát és a címert levé­tette ugyan a táskájáról, de annak a bőrben maradt nyomait nem tudta eltüntetni.

A villamoskocsiban egy nagyobb társa­sággal utazott ifj. Rugonfalvi Kiss István is, aki a táskát szorongató zsidó hallgatót meg­pillantva, igen hangosan megjegyzéseket tett, s többek között a következőket mondotta:

– Határtalan merészség, hogy mi, akik joggal viselhetnénk nemesi címert és öt­ágú koronát, ezt a jogunkat nem fitogtatjuk, ez a zsidó pedig még az aktatáskájára is­ ötágú koronát nyomat.

Perceken keresztül tartott ez az előadás anélkül, hogy az aposztrofált diák egyetlen szót szólt volna. Amikor azután ifj. Rugon­falvi Kiss István leszállt a villamosról Cserépfalvi követte, átadta a névjegyét és elkérte a rektor fiáét. Az ügy lovagias útra terelődött, a megbízottak kardpárbajban állapodtak meg, s ebben Cserépfalvi Miklós olyan vágást mért Rugonfalvi Kiss István arcára, hogy azóta is látszik a hatcentiméteres vá­gásnak a helye, állítólag annak nyomán a rektor fia még ma is beszédhibában szenved.

Itt le lehet tölteni a kétoldalas cikket.

Mimikoko az OSZK-ban :)

Áprilisban írtam Cserépfalvi Katalin könyvéről, melyben a család menekülésének a történetét írta meg.

Akkor így végződött a poszt:

A könyv nem volt meg az Országos Széchényi Könyvtárnak. Vettem egy másik példányt és átadtam a feldolgozó kollégáknak. Egy lesz muzeális példány, egyet pedig szolgáltatunk.

Hogy ne éljünk tudatlanságban.

Sikerült azóta az OSZK állományába venni a köteteket. Egyet szolgáltat bárki számára a nemzeti közgyűjtemény, egy példány pedig a muzeális példány jelzést kapta, ami azt jelenti, hogy egy másik raktárban gondosan őrzi az intézmény az utókornak, meg még tovább is, ameddig csak lehet.

A könyvtári rendszerben így néz ki a kötet: MB 260.015

Mimikoko illegális élete az Országos Széchényi Könyvtárban

Az MB 260.015 raktári jelzet azt jelenti, hogy

  • az M: mozgatható példány,
  • A B: a könyv mérete,
  • A 260.015 szám pedig egy méreten belüli folyószám.
  • A raktárban megnéztem a mozgatható kötetet, le is fotóztam:

Mimikoko illegális élete az Országos Széchényi Könyvtár raktárában

A kutatásunk egyik eredménye a sok közül.

Örvendünk.

Mimikoko illegális élete

Cserépfalvi Imre lánya megírta az 1944-es események történetét. Pontosabban egy budapesti kislány megmenekülésének a történetét írta le első szám első személyben. Cserépfalvi Katiét. Fontos primer forrás 1944-ből.

Cserépfalvi Kati

Klassz rajzokkal illusztrálva adták ki a könyvet 2003-ban. Régóta szerettem volna már kijegyzetelni, végre sikerült.

Úgy vagyok az olvasással, hogy ha jó a könyv, kiolvasom irtó hamar, ha nem jó, akkor nem olvasom ki. Ez egy kiolvastam típusú kötet.

A kis Mimikokóról mindig el szokták mondani, hogy Radnóti Miklós is írt egy verset hozzá, ezért ezt a sort én is leírtam. Meg is mutatom Radnóti Miklós kézzel írt versét. Ezzel kezdődik a könyv:

Cserépfalvi Katalin: Mimikoko illegális élete

Na de nézzük sorjában, mi is történt 1944-ben. Ez nem egy könyvkritika, hanem egy kijegyzetelés.

Szereplők:

  • Mimikoko: Cserépfalvi Katalin
  • Papa: Cserépfalvi Imre
  • Mama: Katalin anyukája
  • András: Katalin testvére

1944. március 19-én közölte Papa Mimikokoval, hogy kiküldetésbe fognak menni. Azt mondta Papa, hogy egy tanárhoz, Jenő bácsihoz mennek, mert András bukásra áll. Vághidi Ferenc, Nostradamus és Wellington életrajzírója, közölte a családdal, hogy:

„azonnal illegalitásba kell mennetek családostul”

Jenő bácsiéknál hamis papírokat csináltattak. Melyekből csak egyet lehet igazából hamis papírnak nevezni: Katalinét.

  • Papa lett Jenő bácsi,
  • Mama lett Jenő bácsi felesége,
  • András Iván lett,
  • Mimikoko pedig Ádám.

A család a hamis papírokkal elment Egerbe, Cserépfalvi Imre szüleihez.
Ott is tele volt a város németekkel.

Papa visszament Budapestre bujkálni, úgy érezte, ott biztonságosabb, jobban el lehet bújni egy férfinak.

Mama és a két gyermek Szarvaskőre mentek.

A szarvaskői részben kapunk egy jó leírást, hogyan jöttek be a zsidó rendeletek, hogyan tudták ezt meg falun. Kidobolták a zsidócsillag viselésére való felhívást, kidobolták, hogy nem mehetnek zsidó orvoshoz és a zsidókat szállító lovaskocsik hangját is leírta:

„A szekerek kerekének gördülése majdnem elviselhetetlenné vált. A párnát a fülemre tettem, de így is hallottam őket… Arra nem akartam gondolni, hogy kik lehetnek ezeken a szekereken, és milyen sors vár rájuk.”

Majd visszatértek Budapestre Jenő bácsiékhoz.
A lakás raktárából lefalaztak egy részt, ide el tudott bújni tíz ember akár. Egy titkos ajtón lehetett bejutni.
Mama és András külön laktak egy másik helyen.

Mimikoko elkerült Böskéhez, egy jogtanácsos házaspárhoz, itt nagyon féltek a lebukástól és Mimikoko visszaköltözött Jenő bácsiékhoz.
Mama ekkoriban már egyre nehezebben bírta a bujkálást, arra is gondolt, hogy feladja magát. Innen Zuglóba mentek újra hárman Böske nővéréhez.

Az egyik hajnalban jöttek a kémelhárítástól Mamáékat letartóztatni. Előre meg volt beszélve, hogy ilyenkor mi a teendő. Mimikoko elbújt, András gyorsan elszaladt, így csak Mamát vitték el.

Mimikoko egyedül maradt, egy Nyilas nevű ismeretlen férfi elvitte Szentes mellé egy tanyára Ilus húgához. Ott lakott majdnem egy hónapig. Ekkor már újabb hamis papírokkal Rápolthy Katalin néven hadiárvaként élt illegalitásban Mimikoko.

Cserépfalvi Katalin: Mimikoko illegális élete

Majd Mama eljött Mimikokóért.
Mimiokoko nevelőnőjének a papírjaival bujkált ekkoriban a Mama.

Mama ekkor mesélte el, hogyan szökött meg. Amikor elvitték a kémelhárítók, elmebeteg öngyilkosnak tettette magát és bevitték a kórházba. Itt egy Cserépfalvi könyvüzletéből ismerős orvos segített neki a szökésben.

Jöttek a hírek a brutális oroszokról, Mama félt, újra az utazás mellett döntött.
Visszatértek Budapestre Jenő bácsiékhoz.

Papa egy szobrásznak adta ki magát, szakállt növesztett, Rápolthy Lajos műtermében bujkált a Várbazárban.
Ekkor már 1944 októbere volt, a Lovas utcai Vöröskereszt épületében bujkáltak 1945 januárjáig. Az egyik alkalommal úgy úszták meg az ellenőrzést, hogy kiírták: járványveszély.
A Duna jegén történt átkelés is izgalmas, a könyv Papa szétdúlt Váci utcai könyvüzltében ér véget. Plusz egy epilógus Szarvaskőn.

Tessenek olvasni!

Cserépfalvi Katalin: Mimikoko illegális élete

A könyv nem volt meg az Országos Széchényi Könyvtárnak. Vettem egy másik példányt és átadtam a feldolgozó kollégáknak. Egy lesz muzeális példány, egyet pedig szolgáltatunk.

Hogy ne éljünk tudatlanságban.

A könyv Budapesten nyolc könyvtárban, Egerben, Győrben, Szegeden is olvasható, a Rukkolán, a Molyon, a WorldCat adatbázisában és persze Csepelen is megvan.

Katalin telefonja Amerikából

Cserépfalvi-Galligan Katalin jelenleg az egyetlen cserépi leszármazott, akivel kapcsolatban vagyunk. A Cserépfalvi (Deutsch) családról posztolt sorozatunk megjelenését követően, múlt csütörtökön beszéltünk utoljára telefonon. Készítettem egy összefoglalót.

Az egyik Deutsch Kossuth katonája volt!

Cserépfaluról szinte semmit sem hallott Katalin, nem beszéltek otthon arról, hogy ott mi történt régen.

Cserépfalvi édesanyja Cecilia nem az oktatás gyenge minősége miatt vitte el a 4 testvért Cserépfaluból, hanem azért, mert a férjét Deutsch Sámuelt nem tartotta elég ambíciózusnak.

Sámuel egy rendkívül csendes, szelíd, jámbor ember volt. A nap jó részét imádkozással töltötte. Nagyon szép szerelmes leveleket irt jövendőbeli feleségéhez.

Tehát Selinger Cecília elhagyta Deutsch Sámuelt.
Majd a négy gyermekkel lelépett a szüleihez Abaújszántóra.
Ott Cecília apja azt mondta, hogy “neked lányom a férjednél van a helyed”.

Később szereztek egy lakást Egerben és újra együtt élt Cecília Sámuellel, ahol a gyermekek szépen kijárták az iskolákat.

1944-ben elvitték a szülőket Auschwitzba, Ők is a holokauszt áldozatai.

Cserépfalvi Elza, Katalin nagynénje orvosként végzett, gyerekorvos volt. Sámuel, az apja kísérte el a betegekhez.

Azért lett később fogorvos, hogy otthon rendelhessen. Itt aztán az anyja Selinger Cecília vette kézbe a dolgokat és a recepciós szerepet töltötte be. 1944-ben elvitték, a koncentrációs táborban az egészségügyi személyzet egyik tagjaként dolgoztatták. Elza mesélt Mengeléről, a hírhedt dokiról. Jó reggelt doktornővel köszöntötte Elzát, aztán elküldte sepregetni.

Elzáról azt tudjuk, hogy három hétig volt csak Auschwitzban, utána Lichtenauba vitték tovább. A történetre újra rákérdeztünk.

A sepregetős story úgy van, hogy miközben söprögetett, akkor köszönet Neki a Mengele.
Így. Ezzel akarta megalázni, hogy orvosként ilyen munkát kell végeznie.
Ezt a storyt sokszor elmondta Elza, és meg azt is hozzátette, hogy milyen jó megjelenésű volt Mengele, ami aztán igen zavarta azokat, akik ezt hallották….

Nagyon különbözőn alakult Katalin nagyapjának és a nagyapa két testvérének az élete. Deutsch Aladár prágai főrabbi lett, József egy igazi bonvivan, szoknyavadász és raconteur volt, Sámuel pedig a csendes imádkozó mészégető Cserépben.

Hogy lehettek ennyire mások?

Cserépfalvi Imre nagybátyja, Deutsch József Budapesten, a Vígszínház mögött lakott. A házban sokan összegyűltek 1944-ben. Cserépfalvi Imre szerzett menleveleket, amit odaadott Józseféknek, de nem értette, hogy miért kell ez ennyire. Józsefék leléptek a házból, másnap a házból kiterelték az embereket, és mindannyiójukat a Dunába lőtték.