„Dr. Stessel dokumentumokkal alátámasztott, önéletrajzi, tudományos művet írt az auschwitzi haláltáborból Markkleebergbe szállított magyar zsidó nők megpróbáltatásairól. Ezek a nők a Junkers repülőgépgyárban dolgoztak Markkleebergben 1944 augusztusa és 1945 kora tavasza között. Köztük volt a szerző és serdülőkorú húga.
A kényszermunkások kínszenvedése 1945 áprilisában, a tábor kiürítésével sem ért véget, ekkor kezdődött ugyanis a halálmenet. Néhány fogolynak sikerült megszöknie, és a németek, akikkel találkoztak, nagyon sokféleképpen reagáltak történeteikre.” (Randolph L. Braham)
Ezt az idézezet a könyv idei, magyar nyelvű bemutatójának oldaláról másoltam be. A Google Bookson keveredtem bele az angol nyelvű könyvbe.
Természetesen mindenhol keresem a cserépi vonatkozásokat. Ebben az adatbázisban is rákerestem cserépre, csak mezőkövesdieket találtam. Ez azért is fontos mert nem tudtam erről (sem), másrészt pedig adott a kérdés, hogy vajon a kövesdi gettóból kerülhettek a repülőgépgyárba? Mert az, hogy kövesdi születésűek még nem jelenti azt, hogy onnan is vitték el őket. Újabb kérdések.
Printscreen a könyvből.
Négy mezőkövesdi születésű viszont benne van az adatbázisban:
- Adler Teréz 1908.06.07
- Braun Barbara 1915.11.22
- Breyer Katalin 1924.12.09
- Weisz Júlia 1914.03.07
Két mezőkövesdi Adler Terézt találtam a Yad Vashem adatbázisában. Az egyikőjük a gettóban, a másik áldozat pedig Auschwitzban halt meg.
Átadom a szót Istvánnak:
Nos…a hogy kerültek oda, arra egyszerű a válasz.Auschwitzból kértek munkaképes nőket más lágerek, és kaptak is. Aki már nem bírta, azokat visszatranszportálták megsemmisítésre, erre vannak adatok és dokumentumok. Tehát az, hogy valaki szerepel egy pl. Meckelnburgi listán, de Auschwitzban halt meg, teljesen „természetes”.
A Hóvirágok története lebilincselő és hiteles kötelező olvasmány mindazok számára, akiket érdekel a diszkrimináció és a rasszizmus legyőzése, a tolerancia és a pluralizmus ügyének elősegítése. Az OSZK-ból.
