Térképeken a cserépi zsidó temető

Cserépi zsidó temető, újabb epizód.

Az Országos Széchényi Könyvtárban talált térképek releváns részét nem lehetett csak úgy megmutatnunk a blogban. Két engedélyes kör után a Földművelésügyi Minisztérim Földügyi Főosztálya adta meg a zöldet. Engedélyszám: FF/240/1/2016

Köszönjük szépen!

Kezdjük a korábbival.

Cserépfalu (birtoktérkép) (1888)
Kartográfiai adatok: [1:2800] 1 bécsi hüvelyk = 40 öl
Megjelenés: Budapest : M. k. Államnyomda, 1893

Borsod megye, Cserépfalu nagyközség, 1888

Nézzük meg közelebbről:

Borsod megye, Cserépfalu nagyközség, 1888

A temető tetején a 120.0 felirat fölött nem kereszteket látunk. Hanem mást.

A következő térkép frissebb.

Cserépfalu község belterületének és zártkertjének ideiglenes nyilvántartási térképe 1964
Kartográfiai adatok: 1:2880
Megjelenés: [Budapest] : ÁFTH Kartorgráfiai Vállalata, 1966

Kábé ugyanonnan látjuk a temetőket, mint az 1888-ason.

Cserépfalu község belterületének és zártkertjének ideiglenes nyilvántartási térképe, 1964

Közelítsünk:

Cserépfalu község belterületének és zártkertjének ideiglenes nyilvántartási térképe, 1964

Igen. Ott a bal szélen: 482. Izr. tem.:

Cserépfalu község belterületének és zártkertjének ideiglenes nyilvántartási térképe, 1964

Köszönjük szépen az engedélyt.

Engedély

A mezőkövesdi zsidók tragédiája számokban

Újra a Facebook a forrás. Roth László osztott meg egy könyvrészletet. Azt írja, hogy Steiner György, 1993, “Mezőkövesd és Környéke” c. könyvében olvasható ez az infografika:

„L’zécher olám likdosé k’hilát Mezőkövesd v’hágalil / neerách á j’Avni, Jákov. Részlet”

Az Országos Széchényi Könyvtárban L’zécher olám likdosé k’hilát Mezőkövesd v’hágalil / neerách á j’Avni, Jákov címmel megvan a könyv.

Megnézzük.

Köszönöm szépen.

„én cserépfalusi vagyok”

2014 tavaszán még nem volt Groszmann Lili blog, akkoriban a cserépi blogomban jött néha Cserépfalvis poszt. Az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tárában 2013-ban kutakodtam.

Bokor Imre 1981-es Cserépfalvi Imre-interjújának részletét ismétlem. Ha újra megnyílik a cserépi Cserépfalvi emlékszoba, akkor teljes egélszében meg lehet majd nézni a beszélgetést.
2014. május 6. FLAUBLOG.

Tegnap rengeteget beszélgettem Cserépfalvi Katival, falunk extrahíres könyves producerének a lányával. Tisztáztunk egykéthárom dolgot.

De mi is ez a fenti videó? Még tavaly megtaláltam az Országos Széchényi Könyvtárban egy Cserépfalvi-interjú szöveges leiratát.

Azonnal megnéztem mit mesélt 1981-ben Imre bácsi Cserépfaluról.

Nem sokat.

Cserépfalu csak egyszer lett megemlítve az interjúban, amikor a riporter megkérdezi Cserépfalvi Imrétől, hogy a faluba menekült? Erre Imre bácsi azt mondja, hogy cserépfalusi vagyok, a falu mellé mentünk Egerbe.

Ez az infó csak most állt össze bennem, eddig azt hittem, hogy 1944-ben Cserépfaluba jött, ahol Kati lánya kapott egy hamis papírt és utána menekültek tovább. Nem hallottam meg a falu mellé szót mert rossz a fülem. És persze annyira klasszul hangzott, hogy Cserépfalvi Cserépbe menekült.

De nem.

Az az igazság, hogy Cserépfalvi Imre nem Cserépbe menekült Pestről, hanem Egerbe, majd onnan Szarvaskőre vitte Cserépfalvi Katit. Már Pesten megkapta a hamis doksit, az interjúban is hallható Czartoryski Jenő fiának a papírját írták át vegytintával.

Erről a sztoriról is írt Cserépfalvi Katalin a Mimikoko illegális élete című könyvében. Kötelező olvasmány.

Na és akkor vissza a videóra. Írtam egy levelet a Történeti Interjúk Tárának, kértem engedélyt a közlésre. Megkaptam, kivágtam a fenti részt és feltöltöttem a Youtube-ra.

Tessenek megnézni. 1.56-tól a hiba nem az Ön Youtube-jában van.

Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tára,
riporter: Bokor Péter
1981.01.24

Még rengeteget lehet erről beszélni, és még rengeteget fogunk erről beszélni. Ahogy Cserépfalvi Katival rádiótelefonon megbeszéltük:
Keep In Touch.

A 2001-es cserépi Cserépfalvi megemlékezésről itt vannak videók a régi blogban.

Tóth Péter a Cserépfalvi-interjú szöveges leiratával. Szőnyeges feldolgozás. 

Az eredeti írás 2014. május 6-án jelent meg a FLAU blogban.

Az igen morcos Kodály Zoltán esete Cserépfalvi Imrével

A kutatás egyik legfontosabb nemtudommije, hogy a hivatkozásokat pontosan feltüntetjük. És persze újra is közlünk rengeteget onnan, ahonnan.

Most egy teljes írást közlünk. Újra.

A speciális posztot Lipthay Endre kiváló Kézirattáros kollégámmal együtt készítettük az Országos Széchényi Könyvtár blogjába majdnem egy éve. 2015. február negyedikén.

Cserépfalvi Imre Deutsch Imre néven lett anyakönyvezve Cserépfaluban 1900. július 28-án.

A híres könyvkiadó amerikában élő Katalin lányával sokat levelezek, az elkövetkezőkben még öt poszt lesz a híres könyvkiadónkról. Legyen itt is meg ebben a klassz blogban.
Holnap ismétlek egy másik blogomból egy interjúrészletet, pénteken Szkárosi Endre Cserépfalvis posztját osztom újra, szombaton megmutatom Deutsch Imre anyakönyvét, vasárnap Cserépfalvi Katalin Albert Göring-kutatásáról is írok és végül lesz jövő héten egy poszt a Deutsch-családról, egészen az amerikai Falveys Motor autóbizniszig.

Tehát az első poszt következik.
Lipthay Endre írásának eredeti címe:

Cserépfalvi Imre kinyomta volna Kodály Zoltánt?

„Kedves Igazgató Úr, minthogy a Corv. [Corvina Kiadó, a szerk.] telefonon mindig mással beszél, s ha egyszer megkapjuk, azt mondja: tessék más számot hívni, ezúton vagyok kénytelen kérni, hogy megbeszélésünk szerint …a könyvet elvitetni illetve kicserélni szíveskedjék. Örülnék, ha felvilágosítást kaphatnék a honoráriumról szóló 2 levél eltérésének okáról Üdvözlettel Kodály Z”

Tehát nem más, mint maga Kodály Zoltán reklamál saját kezűleg. A Kézirattárában őrzött levél papírra vetéséhez az adott okot, hogy a világhírű magyar zeneművész nem győzte kivárni, míg a Corvina Kiadóban felveszik a telefont, vagy ha fel is vették, akkor sem a megfelelő melléket kapcsolták neki. (Ez tehát már akkor is probléma volt…) Hiábavaló tárcsázás helyett egyszerűbb volt levelet írni pár sorban (akárcsak ma is, olykor úgy tűnik, személyesen könnyebb intézni valamit, mint kivárni a vonal túlsó végét).

Íme, az izgalmas kézirat:

Kodály Zoltán levele a Corvina Kiadónak 1959. – Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár

A telefonkészülék (az a hajdani „királyi”) biztos jó volt, arról még Rákosi elvtárs is megállapította, hogy a burzsoák jól megcsinálták. Csak hát a telefonos néni vagy bácsi, vagy az ügyintézők…?

De emellett – amint a levélből kiderül – probléma volt még a honorárium körül is, s így e kettő elég indok volt, hogy a határozott, egyértelmű rövid levél megszületessen.

Kodály Zoltán levele a Corvina Kiadónak 1959. – Kézirattár

Miként oldódott meg az ügy, nem tudjuk, de azt igen, hogy a finom lelkű művész és tudós szellemiségű Kodály Zoltán tudott azért határozott lenni még a nehéz időkben is. Egyébként ismert volt szófukar, de olykor szókimondó, ironikus stílusáról. Köztudott, hogy Rákosi egy új, Isten nélküli himnusz megírására vonatkozó javaslatát miként hárította el különösebb gondolkodás nélkül egy fél mondattal: „minek új, jó nekünk a régi is”. S ha kellett, akkor börtönben lévő emberekért is közbenjárt, mint például Pálóczy Horvát Lajos népdalgyűjtő és fordító esetében, aki háború alatti ellenállóként, üldözötteket rejtegetve, ki tudja, miért ült börtönben az ötvenes években. Kodály Zoltán Molnár Erik igazságügyi miniszterhez és történészhez intézett levelet a szabadon bocsátás érdekében, amelyben Pálóczy Horvát Lajos szakmai érdemeire is hivatkozott (Kodály Zoltán levelei. Szerk. Legány Dezső. Bp. 1982.; 795.sz., 228.l.).

Visszatérve a fent idézett levélre, a honorárium tisztázására utaló tömör megjegyzés sem véletlen. Kodály leveleiből olykor szinte sugárzik egyfajta száraz tárgyilagosság, mely arra utal, nem csak a hangjegyeket ismerte jól, hanem a számokkal is tisztában volt. Arról nincs szó, mely munkájáért járt a honorárium, erre csak hozzávetőlegesen következtethetünk.

Kodály Zoltán levele a Corvina Kiadónak 1959. – Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár

A borítékon halványan az ’59. évi postai pecsét látható. A levélpapíron látható ún. érkeztetési pecsét dátuma, 1956 nem a tényleges időpontot jelöli, mert mint látható, a levélíró tolla felülírja a pecsét vonalait. Tehát későbbi, mint a pecsét. Ezúttal a bosszúság erősebb volt a formai igénynél is, hiszen Kodály nyilván már egy korábban a kiadótól hozzákerült „félig használt” papirost ragadott kézhez

A Corvina Kiadó 1956-ban adta ki Kodály Zoltán egyik legjelentősebb műve, A magyar népzene című kötet német nyelvű változatát Die ungarische Volksmusik címmel, amelyet Szabolcsi Bence és Ormay Imre zeneszakértő fordítók ültettek át német nyelvre. Akár ugyanennek a kötetnek az újabb kiadásáról is szó lehetett, hiszen Kodálynak ez az alapműve, 1960-ban még angolul is megjelent a Corvinánál (Folk music of Hungary). Sikerét mutatja, hogy Londonban és New Yorkban is kiadták, mint a világhírű magyar zenetudós és zeneszerző munkáját.

Kodály Zoltán levele a Corvina Kiadónak 1959. – Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár

No, de ki volt a Corvinánál az a „Kedves Igazgató Úr”, aki eme 13 soros tömör és szókimondó (pontosabban: szóleíró) levél elején megszólíttatott? Nem más, mint Cserépfalvi Imre, a 20. századi magyar könyvkiadás és könyves szakma ismert képviselője. Cserépfalvi Imre a Bükk melletti Cserépfalun született 1900-ban. Felsőfokú tanulmányait Egerben és Budapesten végezte, majd rövid, de annál változatosabb I. világháborús katonai szolgálat után Franciaországba távozott. Már gyermekkorában kialakult érdeklődését követve Párizsban bekapcsolódott a könyves szakmába és neves könyvkiadóknál helyezkedett el. Tapasztalatokkal gazdagodva érkezett vissza Magyarországra, ahol a két világháború között könyvüzletet nyitott és kiadót alapított Cserépfalvi névvel. Egyik nagy sikere Ráth Végh István népszerű ismeretterjesztő könyveinek kiadásához kötődnek, de József Attila és Kassák Lajos műveivel is foglalkozott és a népi író Kovács Imre és szociográfus író Szabó Zoltán munkáit is megjelentette. A II világháború alatt bekapcsolódott az ellenállásba, amiért egy időre letartóztatták. A háború után újra indította könyves vállalkozásait, s a Szikra kiadó vezetője volt. Megszervezte a Magyar-Francia Társaságot, mely saját folyóiratot is kiadott, s melynek egyik, Jugoszláviával kapcsolatos számát azért tiltották be 1948-ban, mert pont akkor romlott meg a kapcsolat Titóval. Miután kiadóját államosították, a vállalkozó szellemű Cserépfalvi méhészettel kezdett foglalkozni, de részt vett a Gorkij Könyvtár szervezésében is. 1955-től a megalakuló Corvina Kiadó igazgatói posztját töltötte be egészen 1963-ban történő nyugdíjazásáig. Miután még 1989-ben megérhette a róla elnevezett Cserépfalvi Kiadó újraindulását, 1991-ben hunyt el 91 éves korában.

Cserépfalvi Imre – Várkonyi fotó 1947. Cserépfalvi-Galligan Katalin tulajdona

A Corvina Kiadó a minőségi és művészi kivitelezésű könyvek kiadására törekedett, s igényes tevékenységével nemzetközi hírnévre is szert tett. Amellett, hogy külföldi munkákat jelentetett meg Magyarországon, a színvonalas magyar műveket is lefordította idegen nyelvekre, hozzáférhetővé téve azokat a külföld számára. Így került kapcsolatba Cserépfalvi Imre igazgató Kodály Zoltánnal és műveivel.

Kodály szívesen időzött feleségével Galyatetőn, ezt a levelét is onnan küldte. A friss levegő és a természet látványa mellett a Badacsonyi Olaszrizling és a fodormenta tea is élete apró örömeihez tartozott.

Kodály Zoltán levele a Corvina Kiadónak 1959. – Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár

Könyvtárunk több tudós és művész hagyatékát őrzi, így Kodály Zoltán leveleiből is olvashatunk néhányat. A fenti levél nem valaminő tudós értekezésről szól, s nem is valamely addig titkos művészi teória lebilincselő kifejtéséről, hanem pusztán annak bizonyítéka, hogy nagy szellemeknek is voltak hétköznapjaik, apróbb örömeik vagy éppen bosszúságaik.

Lipthay Endre

Van-e szükség a nyilas pártra?

Mikrofilm! Az Országos Széchényi Könyvtár nagyon sok sajtóterméknek őrzi a mikrofilmre vitt verzióját. Nem szeretem a mikrofilmes cuccot, szemüveges vagyok. Olyan, mint egy gagyi ekönyvolvasó. Egy óráig bírtam, aztán mentem szemet pihenteni.

A Mezőkövesdi Újság 1939-es és 1940-es számait nézegettem. Fapados módszerrel készítettem pár képet a telefonommal. Fontosnak tartom, hogy a sajtóban miről és hogyan tájékozódhattak a kövesdi régióban.

Már volt posztunk a Mezőkövesdi Újságról, az  1944-es durva gettós írást már mutattuk. Valószínű, hogy elmegyünk majd a kövesdi könyvtárba és szépen újra fogjuk digitalizálni a mostani pár részletet. És a többit.

Hogy ne feledjük el soha.

Akkor kezdem 1939-cel:

Van-e szükség a nyilas pártra? 1939. XI. évfolyam 22. szám.

A Magyar Élet Pártja nem tűri, hogy az 5%-nyi zsidóság kizsákmányolja a föld verejtékező népét és hogy a nemzeti jövedelemből ötször annyit vágjon zsebre, mint az őslakó keresztény magyarok.

Ez elég rossz mondat.

A cikk a következő oldalon folytatódik.

nincs szükségünk nyilas pártra.

Éppen elég volt a Magyar Élet Pártja…

Mezőkövesdi Újság. 1939. XI. évfolyam 33. szám.

Közben zajlott a hitközségi élet. Lemondott Kohn Jakab.

Mezőkövesdi Újság 1939. XI. évfolyam 37. szám.

Az 1939:IV tc. „a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról” (második zsidótörvény) május 5-én jelent meg. Ez azt jelentette, hogy a cserépi Groszmann-kocsmának két éven belül be kellett zárnia.

Mezőkövesdi Újság 1939. XI. évfolyam 38. szám.

A következő heti újságban már elemzik is a helyzetet 575 italkimérést érintett a második zsidótörvény rendelkezése.

Mezőkövesdi Újság 1939. XI. évfolyam 50. szám.

Groszmann József nem italban utazott, hanem cipőben. A hirdetése a téli lapszámban jelent meg. Ismerünk egy 1907-ben született mezőkövesdi Groszmann Jószefet aki 1943. augusztus 23-án halt meg a Don kanyarban. Munkaszolgálatos honvéd volt.

Mezőkövesdi Újság 1940. XII. évfolyam 41. szám.

Lukács Endre alispán rendeletéről számolt be az újság, mely szerint zsidók nem árulhattak a megyében vásárokon.

Ennyit gondoltam most a Mezőkövesdi Újságról. Folytatjuk.