Impakt Fetisizmus

  • Vagonkiállítás lesz Mezőkövesden
  • Kértek tőlünk anyagokat
  • Azt mondtuk, hogy a blogban mindent megtalálnak
  • Létrehoztak egy párhuzamos emlékgyűjtő Facebook-csoportot

Ezt gondoljuk:

Szép dolog a kutatás, az is szép dolog, ha emberek jönnek össze össze azzal a céllal, hogy feldolgozzák elveszett őseik életét, múltját. Az azonban visszataszító, gusztustalan és felháborító, amikor valaki rátelepszik két, három év kemény munkájára, eredményére, és ezt meglovagolva próbál saját kutatást indítani velünk párhuzamosan. Minden tiszteletem azoké, akik utaznak, pénzt, időt, energiát ölnek bele akár abba is, hogy egyetlen név után, egyetlen család története után kutassanak. Minden megvetésem azoké, akik ennek az eredményét akarják felhasználni önös céljaira. Kutatásunk eddig is nyílt volt, az is marad, minden eredményt megosztottunk és ezentúl is megosztunk, egyszerűen csak kicsit keserű lett a nyál a szánkban. Köpnöm kell.

István mondata a végére: röhejes dolog, hogy a tűz közelében fingotok nincs arról, hogy az utolsó tárgyi emlékeket Mezőkövesdről réges-rég elvitték Izraelbe.

„én cserépfalusi vagyok”

2014 tavaszán még nem volt Groszmann Lili blog, akkoriban a cserépi blogomban jött néha Cserépfalvis poszt. Az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tárában 2013-ban kutakodtam.

Bokor Imre 1981-es Cserépfalvi Imre-interjújának részletét ismétlem. Ha újra megnyílik a cserépi Cserépfalvi emlékszoba, akkor teljes egélszében meg lehet majd nézni a beszélgetést.
2014. május 6. FLAUBLOG.

Tegnap rengeteget beszélgettem Cserépfalvi Katival, falunk extrahíres könyves producerének a lányával. Tisztáztunk egykéthárom dolgot.

De mi is ez a fenti videó? Még tavaly megtaláltam az Országos Széchényi Könyvtárban egy Cserépfalvi-interjú szöveges leiratát.

Azonnal megnéztem mit mesélt 1981-ben Imre bácsi Cserépfaluról.

Nem sokat.

Cserépfalu csak egyszer lett megemlítve az interjúban, amikor a riporter megkérdezi Cserépfalvi Imrétől, hogy a faluba menekült? Erre Imre bácsi azt mondja, hogy cserépfalusi vagyok, a falu mellé mentünk Egerbe.

Ez az infó csak most állt össze bennem, eddig azt hittem, hogy 1944-ben Cserépfaluba jött, ahol Kati lánya kapott egy hamis papírt és utána menekültek tovább. Nem hallottam meg a falu mellé szót mert rossz a fülem. És persze annyira klasszul hangzott, hogy Cserépfalvi Cserépbe menekült.

De nem.

Az az igazság, hogy Cserépfalvi Imre nem Cserépbe menekült Pestről, hanem Egerbe, majd onnan Szarvaskőre vitte Cserépfalvi Katit. Már Pesten megkapta a hamis doksit, az interjúban is hallható Czartoryski Jenő fiának a papírját írták át vegytintával.

Erről a sztoriról is írt Cserépfalvi Katalin a Mimikoko illegális élete című könyvében. Kötelező olvasmány.

Na és akkor vissza a videóra. Írtam egy levelet a Történeti Interjúk Tárának, kértem engedélyt a közlésre. Megkaptam, kivágtam a fenti részt és feltöltöttem a Youtube-ra.

Tessenek megnézni. 1.56-tól a hiba nem az Ön Youtube-jában van.

Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tára,
riporter: Bokor Péter
1981.01.24

Még rengeteget lehet erről beszélni, és még rengeteget fogunk erről beszélni. Ahogy Cserépfalvi Katival rádiótelefonon megbeszéltük:
Keep In Touch.

A 2001-es cserépi Cserépfalvi megemlékezésről itt vannak videók a régi blogban.

Tóth Péter a Cserépfalvi-interjú szöveges leiratával. Szőnyeges feldolgozás. 

Az eredeti írás 2014. május 6-án jelent meg a FLAU blogban.

Termelési riport

Pár nap múlva már a harmadik naptári évet kezdi a kutatásunk. Egész pontosan: 2014 áprilisában kezdődött a kutatás a Yad Vashem archívumának feltúrásával, és nemsoká 2016 van.

Rengeteget haladtunk, lett azóta 108 poszt, negyvenvalahány intézményi, levéltári, könyvtári, múzeumi kapcsolat az egész világból, sok helybéli segítő és még egy csomó minden más. Idén is volt emlékséta, majdnem Hanukakatalizátorok lettünk és már támogathatók is vagyunk 🙂

Sokan kérdezik. Mi is ez az egész.

A blog a Cserépfalu környéki zsidóság történetéről szól. Balázs István és Tóth Péter naplójában digitalizált iratokat mutat be, interjúkat készít és keresi, kutatja a még élő primer forrásokat.
A 18. század végén létrejött és 1940-ben még mintegy ezerfős Mezőkövesd-környékbéli izraelita hitközség egykor fontos része volt a környék gazdasági, társadalmi és kulturális életének, mára azonban megszűnt. A kutatók évente egyszer legyalogolják azt a távot, amit 1944 májusában a cserépiek is megtettek a mezőkövesdi gettóig.
Mert.
Nem élhetünk tudatlanságban, ha egyszer tudunk

Továbbra sincsenek céljaink, csak megyünk tovább, amerre éppen járunk.

Eszköznek továbbra is itt ez a blog, ahol szinte mindent azonnal kiposztolunk, amikor valami kiderül. Legyen az egy izgalmas digitalizált dokumentum, megvágott interjú, szóbeli információ, feltételezés és még sok minden más.
Twitterünket is érdemes követni, ahol az összes netes forrást is kitesszük, nagyon klassz gyűjtemény épül. Facebook-oldalt is készítettünk, itt is lehet kommunikálni és követni a friss posztjainkat.

Három további eszközt mutatok. A háttérben kizárólag Emailen kommunikálunk, nem is tudom István telefonszámát.

A Google közösen szerkeszthető szolgáltatásait használjuk.

Elsőként itt egy képernyőkép az adatbázisról.

Az adatbázis építése 2014-ben kezdődött a Yad Vashem archívumára épülve, majd anyakönyvi megerősítéssel bővült és bővül más infókkal a mai napig. És holnap és holnapután. Cserépfalu neveivel kezdtük, de szeretnénk mindenkit beazonosítani Mezőkövesd környékéről a 18. és a 19 század fordulójáig visszamenve. Irtó nagy meló, de nagyon szeretjük.
Név, szülők neve, gyermekek neve, születés, halál, halál körülményei, leírás és források. Ezek az oszlopok. Fent a Groszmann-család.

Istvánnal közösen szerkesztjük, és kommenteket is fűzünk egy-egy rubrikához. Majd megtárgyaljuk és megyünk tovább.

A második képernyőfelvétel a digitális tárunkat mutatja.

A blogban közölt digitális dokumentumokat a Google drive felhőjébe is tükrözzük. Hogy meglegyen. Ez azt jelenti, hogy három helyen tároljuk a doksikat. Gépen, felhőben és itt a blogban.
Ide gyűjtjük a még nem publikált scanneléseket is, levelezéseket, és mindent, amit fel lehet egyáltalán tölteni.

Harmadikként pedig egy közösen szerkesztett dokumentumról készített képernyőfotót mutatok.

Itt is megy, zajlik, pörög a kutatási háttérmunka. Piros színnel vannak a beszélgetések, feketével az információk. A hivatkozásokat is itt gyűjtjük. Ha jön egy új infó, akkor adunk az információnak egy sorszámot. Most 45-nél tart a számláló. Ez azt jelenti, hogy 45 posztot írhatnánk ha nem lenne családi életünk, nem aludnánk, nem dolgoznánk és csak ezzel foglalkoznánk.

Szerencsére van életünk és rengeteg időnk is van.

2016-ban folytatjuk 🙂

Markovics Laura

Amikor a kutatók elkezdenek kutatni szétnéznek itt meg ott, hogy a kutatásuk tárgyában keletkezett-e már valamilyen publikáció. Nehogy véletlenül ugyanazt elkezdje kutatni a kutató, amibe egyszer már beletett pár évet egy kollega.

Most egy 2014-es szakdolgozatot olvastunk el. Akkor jelenhetett meg, amikor a kutatásunk első eseményeit rögzítettem a blogba.

Borsod megyében vagyunk, Cserépfalu tágabb környezetében történt eseményeket is vizsgálunk, ezért is nagyon örültem amikor István megtalálta az anyagot. Sokat segít nekünk a dolgozat.

Mutatok egy releváns részt:

A zsidók összeírása a 9236/ai. 1944. sz. alispáni rendelet alapján, járásonként történt. Ez a nyilvántartás már a gettósítás előkészítését szolgálta. A feljegyzésekből a következő adatok derülnek ki: a mezőkeresztesi járásban 511 fő, az ózdiban 1008 fő, a sajószentpéteriben 1116 fő, a mezőkövesdiben 931 fő, a mezőcsátiban 892 fő, az edelényiben 821 fő, illetve a miskolciban 1083 fő került nyilvántartásba az izraelita felekezet tagjaként.

Markovics Laura a Miskolci Egyetem Állam és Jogtudományi Kar Jogtörténeti Tanszékén a Zsidótörvények végrehajtása Borsod megyében tárgyban írta meg dolgozatát. Letölthető innen, és a dolgozat első oldalára kattintva.

Négy részre bontható a dolgozat:

  1. Az egykori vármegyerendszer bemutatása, történelmi háttere röviden, a jelenlegi megye-rendszerrel való összehasonlítás, járások az egykori királyi vármegyékben, amelyek ma Borsod-Abaúj-Zemplén megyét alkotják.
  2. A zsidótörvények bemutatása, elemzése, az antiszemitizmus első jelei, a zsidótörvényekről általában és jelentősebb zsidótörvények
    Csoportosításuk:
    a. Gazdasági tárgyú törvények és rendeletek,
    b. Állampolgári jogokat korlátozó törvények és rendeletek, .
    c. Fajvédelmi törvény.
  3. Zsidótörvények és rendeletek végrehajtása a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén

ezen belül:

  • Borsod vármegye
  • Abaúj – Torna vármegye
  • Zemplén vármegye
  • Összefoglalás a veszteségekről

Majd a negyedik résszel zárul a munka, a kazincbarcikai történet a  legizgalmasabb:

  1. A helyi zsidóság
  2. A helyi zsidótemető
  3. Az egykori zsinagóga

Végén irodalomjegyzék és források, ahogy a nagy könyvben meg van írva.

Az utolsó, negyedik részt élveztem a legjobban ez hasonlít a mi kutatásunkhoz. Kik éltek, mikortól, hogyan, hová temetkeztek, hol éltek vallási életet és mi lett a barcikai zsidókkal. Akik ugyanonnan indultak Auschwitzba mint a cserépiek.

Kiváncsi voltam Laurára, miért írta a dolgozatot, hogyan kutatott, merre járt kutatni. Megtaláltam a Facebookon. Feltettem neki pár kérdést. Válaszolt.

Groszmann Lili BLOG: Miért?
Markovics Laura: Az Igazgatásszervező képzés első félévének során volt egy szabadon választható tárgyam (Jogegyenlőség-jogkorlátozás-jogfosztás 1938-’44-ig), ami ezzel a témával is foglalkozott. Mivel engem mindig érdekelt a történelem, már akkor tudtam, hogy ezen a vonalon szeretnék majd kutatni a szakdolgozatom írása során. Így esett a választásom a zsidótörvények végrehajtására, ezen belül a borsodi területeken történtek elemzésére. Egy külön fejezetet szenteltem a kazincbarcikai vonatkozásokra, mivel ez a szülővárosom, így fontosnak tartottam az ezzel kapcsolatos információk feltárását.

GR BLOG: Mennyi ideig írtad a szakdolgozatot?
ML: A kutató munka kisebb megszakításokkal majdnem egy éves intervallumot ölelt fel. Először a kazincbarcikai könyvtárban jártam, ahol megismerkedtem egy helyi középiskolai történelem tanárral, akinek javaslatára felkerestem a Hermann Ottó Múzeum egyik dolgozóját, aki segítségemre volt számos forrás megtalálásában. Emellett az egyetemi könyvtárban, valamint a II. Rákóczi Ferenc könyvtárban is kutattam. A B-A-Z Megyei Levéltárban is eltöltöttem néhány napot a korabeli lapok tanulmányozásával. Néhány film is segítségemül szolgálat, melyekből idézeteket illetszettem be a kapcsolódó fejezetekben.

GR BLOG: Ki volt a konzulensed és miért?
ML: A konzulensem Dr. Lehotay Veronika volt, akit az említett szabadon választható tárgy által ismertem meg. Nagyon sokat segített nekem a téma körüljárásában, illetve megemlíteném, hogy rendkívül széles látókörrel rendelkezik a téma kapcsán.

GR BLOG: Miért ilyen szerkezetű a dolgozat?
ML: A dolgozatomat négy különálló fejezetre osztottam. Első körben az egykori vármegyerendszert térképeztem fel. Fontos átlátni ezt a rendszert, mivel a végrehajtó intézkedéseknél az egyes járások, járásközpontok fontos szerepet játszottak. A második fejezetben a zsidótörvények bemutatásával illetve elemzésével foglalkoztam. Három csoportjukat (gazdasági tárgyú, állampolgári jogokat korlátozó illetve fajvédelmi törvény) egyenként tárgyaltam. A harmadik fejezetben a borsodi vonatkozásokra tértem ki, így a jelenlegi megyét alkotó egykori Borsod, Abaúj-Torna valamint Zemplén vármegyékben történtekre. Végül a történet kazincbarcikai fejezetét nyitottam meg, ahol a helyi zsidóságról fellelhető minden információt igyekeztem feltárni. Így egykori életükről, a helyi zsidó temetőről, valamint az egykori zsinagógáról írtam.

GR BLOG: Mikor ért az első döbbenet a szakdolgozat írása közben?
ML: Nem tudnám már kiemelni az első alkalmat, hiszen volt néhány ilyen pillanat. A kapcsolódó filmekben elmesélt személyes tapasztalatok megrázóak, illetve az egyes forrásokban olvasott brutális bánásmódról szóló történetek is rendkívül megdöbbentőek. Például : „a munkaszolgálatosokat aknamezőre hajtották, így kívánták aknamentesíteni az adott területet (…) Voltak olyan szadista parancsnokok, akik csak azért vontatták velük a súlyosan megrakott kocsikat, hogy az állatok erejét megkíméljék.” – Randolph L. Braham, 1997.

A kazincbarcikai zsidótemető alaprajza. Forrás: Markovics Laura

GR BLOG: Milyen hasonló helytörténeti munkákat nézegettél?
ML: A Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez (Szerk. Dobrossy István) című forrás B-A-Z Megyéről írott része volt az egyik legfontosabb forrásom, számos adattal, pontos leírásokkal. Ezt a könyvet mindnekinek ajánlom, aki szeretne utána nézni a témában fellelhető adatoknak. Emellett Randolph L. Braham: A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája – Borod vármegye (ford. Csíki Tamás) is nagyon érdekes összefoglalás, amely nagy részletességgel fejti ki a történetet. Ezek a források a helytörténet tekintetében egy tágabb egységet, a vármegyét ölelik fel. Mivel kutatásom ezt az egységet fedi le, szűkebb helytörténeti forrásokat nem kutattam. A kazincbarcikai adatok az említett művekből (is) származnak, de ezekben csak foszlányok formájában kerülnek említésre. A források hiánya miatt is volt nehéz összefoglaló képet bemutatni erről a településről.

GR BLOG: Kazincbarcikai vagy.
ML: Így van, ezért kapott a kazincbarcikai vonatkozás ez külön fejezetet. Sajnos csekély információt találtam a témával kapcsolatban, ami annak tudható be, hogy a jelenlegi várost alkotó egykori falvak kevés lakossal rendelkeztek. A Sajókazincon kialakult izraelita hitközség az egykori vármegye legkisebb zsidó hitközségeként volt számon tartva. A törvény keze azonban ide is elért.

GR BLOG: Milyen állapotban van most az elhanyagolt barcikai temető?
ML: Kutatásom során egy 2006-os cikkre lettem figyelmes, melyben a temető felújításának tervét említettek. Arról, hogy a terv a dolgozatom írása óta megvalósult-e, nincsenek információim.

GR BLOG: Lesz folytatása a kutatómunkának?
ML: Egyenlőre nem tervezem a folytatást, mivel a tanulmányaim már nem érintik a jogtörténetet.

Sajókazinci zsinagóga, melyről a legutolsó képek 1977-ben készültek, a lebontás előtt. Forrás: Markovics Laura

Lehotay Veronika Szabadságmegvonó intézkedések a Horthy-korszakban, különös tekintettel a zsidótörvényekre című PhD értekezés elemzésével folytatjuk a hasonló kutatásokból is tanulunk vonalat.
Majd.